Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-28 / 22. szám
6 2006. május 28. MELLÉKLET "Evangélikus Éltó ► ...szóltam néhány barátomnak, hogy írják össze gondolataikat a Meviszről, a Bárkáról, a nyári táborainkról. Egy-két nap sem telt bele, és elektronikus postaládám telítettsége ugrásszerűen emelkedett. Többek között ezekből a beszámolókból állítottuk össze mellékletünket, hogy információt nyújtsunk magunkról olvasóink számára. Magunkról szóló híradásunk célja - mint mindig - többszintű. Nem leplezett célunk a hívogatás, buzdítás arra, hogy szálljanak fel a fedélzetre, de a köszönetünket és hálánkat is szeretnénk kifejezni az imádságokért, azért, hogy ránk és munkánkra gondoltak. Illetve azért, hogy ezek az imádságok meghallgatásra találnak, és tulajdonképpen nehéz idők közepette is van erő s forrás ahhoz, hogy végezni tudjuk a ránk bízott feladatot. Valamint hasznos dolog összeszedni a saját gondolatainkat is, választ keresve a „Miért csinálom ezt?” kérdésre. Úgy érzem, hogy egymás gondolatai által erősítjük is egymást... Bence Orsolya, a melléklet szerkesztője Gondolatok az idei passiókörútról Szekszárdi, Egyházaskozár, Kismányok, Bonyhádi, Gyönk, Budapest. Az idén ezeket a gyülekezeteket, városokat, falvakat érintő körútra indultak mozgássérült és nem mozgássérült fiatalok a Mevisz szervezésében, hogy Krisztus szenvedéstörténetére emlékezzenek és emlékeztessenek - immár negyedik alkalommal. Templomok, színházterem, sportcsarnok, gyülekezeti terem. A mozgássérült-passió kerekes székben ülő és őket toló szereplői lépcsőket, szűk bejáratokat és egyéb akadályokat legyőzve hétszer adták elő a passiójátékot virágvasárnaptól nagypéntekig. Tapasztalt szereplők, közönség elé még sohasem álltak, nagyheti feltöltődésre vágyók, a szenvedéstörténetet kevéssé ismerők, régi táborosok, mozgássérülttáborban még soha részt nem vevők, tolószékben ülők, járni tudók-két kisbusznyi, szívet gyönyörködtetően különböző fiatal indult el 2006-ban is, hogy adjon és talán kapjon is valamit. Az, hogy a kevés próbalehetőség ellenére az annyira különböző, egymás számára korábban ismeretlen emberek csapattá, közös cél elérésén fáradozó közösséggé váltak, már nem rajtunk múlott. Megérinteni és megérinteni hagyni... A mozgássérült-passió célja kettős. Egyrészt az, hogy a szereplők valóban hírvivőkként jelenjenek meg a meglátogatott gyülekezetekben, tolmácsolják, átadják az üzenetet, talán más, nem a megszokott formában. Másrészt az, hogy a passiójátékot előadó csapat új élményekkel, helyzetekkel, emberekkel gazdagodjon, találkozzon, lélekben épüljön, és felkészüljön a húsvétra. Megérinteni és megérinteni hagyni... Elfogultan, a passiójátékot belülről szemlélőként azt mondhatom: mindkettő felemelő érzés. A reakciókat - mély csend, vastaps, könnyek (ki tudja, miért hullatottak...), elakadt szavak - figyelve azt érzi az ember, hogy mégis, minden küszködés ellenére megérte. Vagy azt, hogy adott valamit az ott ülőknek, vagy hogy jól szerepelt. De mindenképpen érzi, hogy az, amit csinált, hatással van az emberekre, és talán még reméli is, hogy tovább gondolkodnak róla, nem felejtik el - azonnal. Andorka Eszternek, a mozgássérült-passió megálmodójának terve és célja a sérültek önkifejezésének és adni képes emberként való megmutatkozásának a segítése volt, valamint a gyülekezetek isten- és emberképének formálása, szemléletmódjának ki- terjesztése a passiótörténet szereplőinek fogyatékkal élő emberek általi megjelenítésével. Ha ezen célok megvalósulásának jeleit látjuk, büszkék vagyunk... De elsősorban nem magunkra. Megérinteni és megérinteni hagyni... Megható volt látni az együtt töltött hét során, hogyan formálódik a csapat, hogyan ismerjük meg egymást, hogyan találjuk meg a helyünket, hogyan válunk érintetté, és hogyan hagyjuk magunkat megérinteni. Mert varázslatosan ment minden: felkelni, segíteni, reggelit készíteni, enni, közben segíteni, néha pihenni, sétálni és beszélgetni, átgondolni, bepakolni, indulni, megérkezni, bemutatkozni, kipakolni, felmérni a terepet, nevetni, beszerelni, felöltözni, beállni, közben nevetni, egyeztetni, mindenki a helyére, elpróbálni, beállítani, leállítani, újrakezdeni, várni, figyelni az érkezőket, izgulni, koncentrálni, előadni, aggódni, a végén mindig örülni, mosolyogni, megköszönni, nevetni, hazamenni, lefeküdni, és valami érthetetlen mosollyal elaludni. Mert mindannyian alakultunk, újat kaptunk, megértettünk valamit a hét során. Ébresztő, boldogító, megújító élmény volt - vagy talán még annál is több... ■ Udvardi Andrea Mevisz „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál 6,2) Táboroz(z)unk! A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka szakcsoportja a szövetség megalakulása óta működik, és nyári táborokat tart mozgássérült fiatalokkal közösen, valamint vak, értelmi fogyatékos és állami gondozásban élő fiataloknak, gyerekeknek is szervez tábort. Táboraink általában tíznaposak, körülbelül negyven-ötven fő részvételével zajlanak (segítők és segítettek optimális esetben fele-fele arányban vannak jelen). A táborok gerincét kirándulások, városnézések, múzeumlátogatások, strandolás, kézműves-foglalkozások, közös játékok alkotják; a programok között mindenképpen helyük van a nagy beszélgetéseknek, közös elcsendesedések- nek, áhítatoknak is. Ezzel nem különböznek a hagyományos táborok programjaitól, mégis sokat jelentenek' a résztvevők számára... A Mevisz-Bárka nyári táborai 2006-ban Mozgássérült-táborok Időpont Helyszín Táborvezetők Július 7-16. Augusztus 5-13. Augusztus 4-13. Augusztus 14-23. Augusztus 19-26. Július 31. - augusztus 5. Július 31. - augusztus 5. Telekgerendás Verőce Meszlen Telekgerendás Csákvár Rábcakapi Kistótfalu Bence Orsolya - Koltai Péter Udvardi Andrea Cserháti Péter - Győré Dániel Szűcs Attila - Gombor Krisztián Niki Magdolna - Osváth Szabolcs Völgyesi Márti (győri Bárka) Péterfia Csaba (pécsi Bárka) További Bárka-táborok Bóbita tábor (értelmi fogyatékos gyerekek tábora) Augusztus 13-19. helyszín kialakulóban Mikola Gyöngyvér Nevelőotthonos fiatalok tábora Augusztus 8-15. Jásd ésTés (két tábor zajlik párhuzamosan) Bánszki Sándor Vak fiatalok tábora Augusztus 13-19. Nagybörzsöny Hack János Mevisz a Szélrózsán Sziget, pihenés, menedék, egy másik dimenzió... Sokunknak ezt jelentik táboraink, mint ahogy erről többen be is számoltak. Jó egy kicsit elvonulni a világ zajától, csökkenteni a tempót, felvenni egy másik ritmust és meglátni igazi értékeket. Van azonban egy más jellegű program, amelyre a Mevisz-Bárkával az idén is készülünk, amelyen ott szeretnénk lenni. Megyünk a Szélrózsára! (Országos evangélikus ifjúsági találkozó, Szolnok, július 19-23.) Megyünk azért, amiért mindenki megy: a találkozásért, azért, hogy egy nagy, vidám, nyüzsgő közösség, gyülekezet részei legyünk. Hogy részt vegyünk a programokban, együtt éljünk az evangélikus egyház ifjúságával. Megyünk azért is, hogy egyszerűen ott legyünk, hogy lássanak minket. Hogy azok a fiatalok, akiknek még nem vagy alig volt kapcsolatuk mozgássérült emberekkel, találkozhassanak velük. Csökkenjenek a távolságok, az előítéletek, váljon egyre természetesebbé az, hogy köztünk vannak. És nem kizárólag egy találkozó erejéig, hanem talán majd otthon, környezetünkben, gyülekezeteinkben is. Megyünk azért is, hogy halljanak rólunk. Szeretnénk néhány fórumon beszámolni munkánkról, valamint felkí- * nálni a beszélgetés és a találkozás lehetőségét. Vagyis kinyitni ajtóinkat. Szeretnénk kicsi, biztonságot nyújtó Bárkánkkal hozzákapcsolódni egy nagyobbhoz. Persze ez a hajó még mindig messze nem a világ közepe. Csak egy lépcsőfok, nyitás - annak biztos tudatában, hogy a Szélrózsán is befogadó, Krisztushoz tartozó közösség részei lehetünk. ■ BENCEORSI Zólyomi Anna Nektek... Köszönöm... Először önző módon saját javamat kerestem. Veletek, bennetek önnön gondjaimat elvesztettem; Amikor megöleltek és szeretettel öveztek, Akkor az én háttérbe szorul, és a világ megfordul. Akkor elfelejtem, hogy létezek, S közben olyat adtok nekem, amitől élek. Köszönöm! Köszönöm a fáradságot, A vizes fürdetések adta vidámságot, S köszönöm, hogy egy új világot adtok, Mellyel nekem menedéket ajándékoztok. Fontosak vagytok, nem csak nekem! Legyetek büszkék, s ne legyen bennetek félelem! Olyanra vagytok képesek - Nem tudom megfogalmazni, Csak szavakat keresek... Csodálatos benneteket ismerni! Köszönöm, hogy megtanítotok a türelemre, Az igazi örömre és az óvatos, lassú léptekre! Köszönöm a bizalmat, melyet szinte ismeretlen kapok! Segítsetek, hogy megállják ebben, Egy pici részt hadd foglaljak el életetekben! Isten óvjon mindent bennetek, Hogy sokáig-sokáig szerethesselek titeket! A „bárka” szó számomra egy olyan mozgó szigetet jelent, amely az élet tengerén úszik, és mindig jelen van, kapaszkodót nyújt az élet nagy hullámai között. Ezen a Bárkán mindig mindenkit szívesen, szeretettel várnak. Ha a fedélzetre lépek, másként látom a tengert, amelyen úszik, azt a tengert, amelyben nap mint nap én is úszom. Átértékelhetem, ami nagy ajándék, hiszen erőt ad a további úszáshoz. , ■ Molnár Gábor segítő Meg lehetne kérdezni, hogy mit tanultam a táborokban. Kiemelném, hogy megtanultam más szemmel nézni a mozgássérültekre, és még jobban megbecsülni a barátságot és a segítséget. Azt gondolom, hogy az efféle táborok módot adnak arra, hogy bizonyos idő elteltével igazán integrált társadalom jöjjön létre. Csak a megismerés által tűnhetnek el a félelmek, kisebb-na- gyobb előítéletek, és csak a megismerés által nyílhat tér a barátságra, amely igen nagy gazdagság minden ember számára. ■ Rudnicki Tomek mozgássérült fiatal (Lengyelország)
