Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-28 / 22. szám
4 -4< 2006. május 28. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Fuss a fényben Gondolatok az integrációról ► Immár harmadszor rendezték meg a „Fuss a fényben Deloitte” futógálát a Margitszigeten. A vakok és gyengén látók számára szervezett sporteseményre az idén május 21-én került sor; célja a fogyatékkal élő emberekkel szembeni előítéletek megszüntetése. A rendezvény nemcsak a sport örömét biztosította a résztvevők számára, hanem egy kicsit közelebb hozta az integráció gondolatát, elvét a hétköznapi emberekhez. Integráció - mit is jelent valójában ez a kifejezés, és miért vált aktuálissá napjainkban? Az orvostudomány fejlődése révén ma már sok egészségügyi probléma megoldható; ezzel együtt azonban a sérültek száma és sérülésük súlyossága is fokozatosan növekszik. A gépek segítségével egyre kisebb súlyú újszülöttek maradnak életben, egyre több betegséget, egyre súlyosabb baleseteket élhetünk túl - gyakran maradandó sérülésekkel. Példaként említeném, hogy a Vakok Általános Iskolájában a 225 fős tanulóközösség 63%-a, 141 diák látássérülésének oka a koraszülötteknél kialakuló retino- pathia. A kis súlyú újszülötteknél a vaksághoz gyakran társul értelmi és/vagy mozgásszervi sérülés is. A sérült emberek megítélése társadalmanként és történelmi koronként változó. Magyarországon a 20. század második felére jellemző szegregáció igazságtalanul kiszorította a testileg vagy értelmileg akadályozottakat a társadalomból. A második világháború után főként vidéken, elhagyott kastélyokban létesítettek nagy létszámú intézeteket. Ezek tulajdonképpen a „szeretetfunk- ció” ellen dolgoztak, a lakók társadalomból való kirekesztését eredményezték. Zártságuk megakadályozta, hogy az egészségesek közössége megismerje, elfogadja a sérült embereket. Ennek a hosszú évekig tartó folyamatnak a következtében ma középületeink nagy része kerekes székkel megközelíthetetlen, a tömegközlekedés látássérültek számára nehezen kiismerhető, az emberek pedig csak sután, szinte szégyenkezve nyújtanak segítséget a rászorulóknak, hiszen senki nem tanította meg őket a helyes magatartásra. A történelmi időkbe visszanyúló nem ismerés eredményeként két különálló világ jött létre. Az integráció célja e kettősség megszüntetése. Itt az ideje feloldani az ellentétet és felismerni, hogy nincs külön egészségesek és külön sérültek közössége, hanem egyetlen emberi közösség részei vagyunk mindannyian. ■ Szetlik Erika gyógypedagógus ilfiűEIÉS____________________________________________________________________________________________ Pályázati felhívás kollégiumi férőhelyekre I. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány pályázatot hirdet az 1121 Budapest, Eötvös út 35. szám alatti, fokozatosan szakkollégiummá fejlesztendő intézmény kollégiumi férőhelyeire 2006. szeptember i-jétől. II. A kollégium célja, hogy a Budapesten és a főváros szomszédságában lévő felsőoktatási intézményekben I. évfolyamtól nappali tanulmányokat folytató tehetséges vidéki hallgatók igényes szálláshelye, tehetséggondozó központja legyen, amely - a bentlakó diákok mellett - tágabb körben is igyekszik kielégíteni a protestáns szellemiség iránt fogékony, azt vállaló, a fővárosban tanuló „akadémiai” ifjúság sajátos szellemi, spirituális, közösségi igényeit. A kollégium az ér- tékkonzervatív világszemlélet mentén szerveződő munka- és létközösség, amely egyéni, egyházi és nemzeti szinten helyes önismeretre kívánja nevelni tagjait, olyan független intézményként, ahol a diplomaszerzést célzó mindennapi szellemi tevékenység mellett teret kap a személyes elkötelezettség és a végső értékekre figyelő meggyőződés. A kollégium különös gondot fordít az értelmiségi képzésre, a hátrányos helyzetűek lehetőség szerinti támogatására, valamint a diákság önkormányzati irányítási rendszerére, az önálló konfliktus- és probléma- megoldásra, az értékkonzervatív demokratikus közösségre, a hallgatók közéleti, vezetői szerepvállalására. A kollégium a meghatározott célok érdekében lehetőség szerint otthont, megfelelő tanulási feltételeket teremt az ott lakó hallgatóknak. Ápolja és fejleszti a hazai és nemzetközi kollégiumi diákhagyományokat. III. A jelentkezés formai feltételei:- a két lezárt utolsó félév leckekönyvének másolata a tanulmányi átlag megjelölésével; illetőleg felvételiző, érettségizett tanulók esetében a két utolsó év végi gimnáziumi vagy középiskolai bizonyítvány másolata;- a jelentkezési lap kitöltött és aláírt példányának, illetve 1 db igazolványképnek az eljuttatása (a jelentkezési lap a www.mpa.fm honlapról tölthető le);- szakmai önéletrajz (legfeljebb egy A/4-es oldal) aláírt példányának eljuttatása;- az egyetemi oktató (vagy felvételizők esetében a középiskolai tanár) ajánlásának a pályázati felhívás kiírójához való eljuttatása;- lelkészi ajánlás egyidejű beadása javasolt. IV. Férőhelyek száma: 105 fő; 15 egyágyas, 45 kétágyas szoba, szobánként külön fürdőszoba. A lány-, illetve a fiúkollégium épületének tervezett elhelyezési keretszáma: A épület: 32 szoba, 55 fő; B épület; 28 szoba, 50 fő. V. Tervezett kollégiumi térítési díj: 12 000 Ft/fő megkezdett hónaponként. VI. A férőhelyek a kuratórium döntése alapján tölthetők be. Az elhelyezés a 2006/2007-es tanévre biztosított. A kollégiumi év végén, 2007 májusában ismételten meghirdetésre kerülnek a férőhelyek a 2007/2008-as felsőoktatási tanévre. VII. Jelentkezési határidő: 2006. május 31. Az elbírálás határideje: 2006. június 30. VIII. Az első évre felvételizők eredményes pályázata abban az esetben aktualizálható, ha felvételt nyertek valamely felsőoktatási intézmény államilag finanszírozott, első diplomás nappali tagozatos alapképzésére. A pályázatokat dr. Kovács Zoltánnak, a kollégiumi igazgatótanács elnökének kell elküldeni a következő címre: 1121 Budapest, Eötvös út 35. Jelentkezés, további információk az 1/274-5394-es, valamint a 70/242-0181-es telefonszámon vagy a www.mpta.hu honlapon. E-mail cím: info@mpta.hu. A jelentkezéshez közvetlen elérhetőség, értesítési lehetőség (telefon, e-mail cím) megadása ajánlott. Affidamento Steinben Affidamento?! A cím olvastán talán méltatlankodik a kedves olvasó: mit keres itt ez az idegen szó? Egyáltalán mit jelent? Mi sem tudtuk, ám a Nürnberg melletti Steinben mindenre fény derült... Nyolcán indultunk útnak Budapestről május 15-én, hogy viszonozzuk a bajor asszonyok 2004-ben tett magyarországi látogatását. A szóban forgó kifejezést a német női munkaág (Frauenwerk) hitvallásából kölcsönöztük. Az olasz szó - eredeti jelentésén, a „bizalmon” kívül - olyan találkozást fejez ki, amelynek nyomán felébred az emberekben az egymásra utaltság, az összetartozás érzése, és ezáltal megszületik bennük a remény. Protokoll-látogatásnak indult az utunk, de ott-tartózkodásunk három napja alatt átélhettük az „affidamento” erejét. Egymásban és német vendéglátóinkban odafigyelő testvérekre, „nővérekre” leltünk. Azt vallják, felelősek vagyunk egymásért. Nemcsak egyházon belül, nemcsak az egy nemzethez tartozók, hanem mind, akik e földön valaha éltek, s akik ma lakják. Egymásra van utalva a teremtett világ. Az egész glóbuszt természetesen nehéz átfogni, ezért különösen nagy ajándék, amikor egy-egy ilyen testvéregyházi látogatás során megtapasztalhatjuk: összetartozunk. A nyolctagú delegáció neveden lejegyezte: ■ B. Pintér Márta A pápuák „bitangját” viselve... Tetszik - nem tetszik Pásztorkör-találkozó Szolnokon ► Az ökumenikus lelkészkörök találkozóját az idén Szolnokon rendezték meg május 18-án - több mint száz fő részvételével. Az alkalom témája a Szentlélek megtapasztalható működése volt. A találkozó Hecker Róbert helyi metodista lelkipásztor áhítatával kezdődött. Nagy László református egyházkerületi főjegyző Az apostolok hite pünkösd előtt és után, Márk Tivadar román ortodox püspöki tanácsos „Egy a test, és egy a Lélek...” (Ef 4,4), dr. Beer Miklós római katolikus püspök pedig A lelkészek felelőssége a kereszténység megvalósításában címmel tartott előadást. „Evangélikusnak tetszik lenni?” - kérdezte egy katolikus lelkész testvér kis névtáblámat böngészve. „Igen, nagyon tetszik” - mosolyogtam magamban. Az udvarias, beszélgetést kezdeményező mondat kapcsán ugyanis eszembe jutott az egyik előadó gondolata: a Szentlélek munkája, hogy a soknyelvűek értették egymást; ez azonban nemcsak nyelvi, hanem felekezeti szempontból is érthető, és a pásztorkörök célja az, hogy saját hitbeli értékeinket megőrizve tudjuk egymást gazdagítani. Tetszik, hogy a Szentlélek Isten eszköze lehetek saját egyházamban, és a délutáni bibliakörben mellettem ülők is látható örömmel említették egyházi hovatartozásukat. Tetszett a találkozás, a tapasztalatcsere és az is, hogy ha ugyanaz a Lélek vezet bennünket, akkor tényleg képesek vagyunk szót érteni egymással, rámosolyogni a tavalyról ismert arcokra, és az életkor és felekezet tekintetében oly sokszínű társaságban megélt imaközösség után visszaindulni gyülekezetünkbe. Jöttek olyanok is, akik egyelőre csak reményeikről számolhattak be. Sajnos még mindig túl kevesen tekintenek valóban testvérként és szolgatársként a más felekezetű lelkészekre. A feladat és lehetőség tehát adott: keresni az egymás felé vezető utat. Persze nem azzal a céllal, hogy több résztvevője legyen egy-egy ilyen találkozónak, hanem hogy a mindennapi szolgálatok váljanak hitelesebbé. Mert ez tetszik igazán az Úrnak! ■ HULEJ •HMIIMIiMMHMMHi Az Európai Unió mint sikeres békeprojektum Ülésezett az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága Az emberek elsöprő többsége - Keleten talán még inkább, mint Nyugaton - úgy tekint az Európai Unióra és általában az európai integrációra, mint olyasvalamire, aminek szinte kizárólag gazdasági jelentősége van. „Brüsszel egyenlő pénz”- mondják sokan. Az a pénz, amely majd jön, és megold mindent - a szép ígéretek szerint. Vagy az a pénz, amely nem jön, mert rajtunk már az EU sem segít - ahogyan a borúlátók vélekednek. Természetesen azért sokan vannak azok is, akiknek a jogharmonizáció, a kulturális együttműködés, a környezetvédelmi tudatosság is eszükbe jut az EU kapcsán. Pedig az európai együttműködés ideáját az 1940-es évek végén első renden nem a fentiek motiválták, hanem egész egyszerűen az újabb háború kitörésétől való jogos félelem. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy akkor Németország és Franciaország állt egy háborús konfliktus küszöbén. Ezt a konfliktust tudták békésen kezelni, majd pedig megszüntetni azok a szerződések, amelyek mára a huszonöt országot magába foglaló Európai Unióhoz vezettek. Azóta a béke és a békéhez szorosan köthető olyan fogalmak, mint a megbékélés, a biztonság, a konfliktusmegelőzés és a konfliktuskezelés - olykor a háttérben, olykor a homloktérben - mindmáig napirenden vannak. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága évi rendes közgyűlésén, április 29. és május 3. között a svédországi Sigtunában e-témakört választotta központi gondolatául, s egyebek mellett a címben kifejezett, markánsan pozitív megállapításra jutott. Nyilvánvaló, hogy a hidegháború feszült hangulatában, 1959-ben alakult Európai Egyházak Konferenciáját a konfliktusok megelőzése, kezelése és a megbékélés szolgálata iránti vágy hívta életre. A konfliktusmegelőzés és békemegőrzés tevékenysége azonban elválaszthatatlan az emberi jogok és a társadalmi igazságosság meglétével vagy hiányával való őszinte szembesüléstől. Ezek a pusztán politikainak és társadalminak tűnő fogalmak pedig bibliai gyökerekkel és gazdag tartalommal bírnak. Ezen a téren éppen az Európai Egyházak Konferenciáján keresztül tudták az egyházak e fogalmak bibliai tartalmát olyan szervezetek munkája során is előtárni (néha még érvényesíteni is), mint az úgynevezett helsinki folyamat (EBESZ) és az Európa Tanács emberi jogi szervei. Mind a mai napig folyik e munka az Egyház és Társadalom Bizottság által, immáron kiterjesztve ezt az Európai Parlamentre, az Európai Unióra és az Egyesült Nemzetek Szervezetére is. A megbékélés, a békesség, a biztonság és a konfliktuskezelés munkaterületének stratégiai fontosságú kulcsfogalmává lett a regionalitás, illetve a regionális együttműködés. Európai és globális, pozitív és negatív példák igazolják, hogy ahol egy adott régióban az együttműködés valamilyen formája megvalósul, ott a konfliktusok tompulnak, ahol pedig nem, ott esetleg egészen a fegyveres ösz- szecsapásig éleződnek. Közhelyszámba menő felismerés az, hogy a konfliktusok mindig a szomszédok között jelentkeznek. így van ez az emberi kapcsolatok minden területén, a családtól kezdve a nemzetközi életig. Ezért fontos a jó szomszédság, az együttműködéssel támogatott regionalitás. Az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága ülésén a tizennyolc országból megjelent mintegy negyven egyházi képviselő egyetértett abban, hogy a regionális együttműködés területén komoly lehetőségeik és feladataik vannak az egyházaknak is. Talán ez az a terület, ahol jó példát mutathatnak a potenciális konfliktusokon átívelő és így azokat legyőző térségi kapcsolatok ápolásával. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy a felszínes gazdasági, kulturális, sőt politikai érdekellentéteket a spiritualitás mélységében békítsék meg egymással. Ezen túlmenően pedig különös felelősséget hordoznak azok az egyházak, amelyeknek a kulturális, nyelvi beágyazottsága is átível az egyes országok politikai határai fölött. Ezek óriási szolgálatot tehetnek a regionális együttműködésben mutatott példaadásuk által az egyes régiók nemzetei, sőt az egész európai közösség békéje, biztonsága és jóléte érdekében. „Egy olyan korban, amelyben a vallást sokan úgy jellemzik, mint ami olaj a konfliktusok tüzére, az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottsága elkötelezi magát a béke, a biztonság és a megbékélés ügye mellett, egyrészt az európai intézményekkel karöltve, másrészt pedig tagegyházai megerősített bizonyságtételének támogatásával” - szögezi le a svédországi közgyűlésről kiadott közlemény. ■ Dr. Bóna Zoltán, az EEK ETB tagja A SZERZŐ FELVETELE
