Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-28 / 22. szám
2 2006. május 28. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) - Jn 15,26-16,4 Nem maradunk egyedül ÉLŐ VÍZ Hol a boldogság mostanában? Miközben e sorokat írom, szakad az aranyat érő, ámde meglehetősen hűvös májusi eső, így könnyebb teljes mértékben egyetértenem a költővel, aki egykor így sóhajtott fel: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.” (Petőfi Sándor: Teli világ) A boldogságot mostantól nemcsak kereshetjük, hanem tanulni is lehet róla. Egy internetes oldalon olvasható hír szerint egy angol bentlakásos iskola órarendjébe új tantárgy került: a boldogságára. Bevezetését a tervek szerint a Cambridge-i Egyetem egyik pszichológiaprofesszora, Nick Baylis felügyeli majd. Az órákat az úgynevezett pozitív pszichológia terén képzett tanárok tartják. A tanterv szerint a diákok többek között arról tanulnak majd, hogy miként kell kapcsolataikat, valamint fizikai és lelki egészségüket ápolni, miként lehet megküzdeni a negatív érzelmekkel, vagy hogy miként érhetik el életcéljaikat. Természetesen a Szentírás is foglalkozik a boldogság kérdésével. A Zsoltárok könyve így ír: „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te Maidra gondol.” (84,6) „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett." (32,1) „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (34,9) „Mi tesz engem boldoggá?” - teheti fel ki-ki magának a kérdést. A siker, a hírnév vagy a pénz? Esetleg a szerelem vagy a karrier? A Biblia sorai arra mutatnak, hogy a „boldogság kulcsa” a harmonikus Isten-ember kapcsolatban rejlik. Ennek elérése egyfelől ajándék, másfelől azonban kemény munka gyümölcse. Csak kitartó harc - a démonainkkal, félelmeinkkel, rossz szokásainkkal vívott küzdelem - árán érhető el. Ez azonban az egyszerű földi halandó átlagos életében sem mindig könnyű, kiélezett helyzetekben pedig még nehezebb. Mégis, az, aki egy embert próbáló szituációban is Istenhez fordul segítségért, és helytáll a nehézségek közepette, példa lehet a többiek számára. Mint például az a néhai református lelkész - Zimanyi József-, akit a sztálini időkben tartóztattak le. Fogságba, majd lágerbe került. Mindarra, amit átélt, a Tűzoszlopoddal a jéghegyek között című kötetében tekint vissza. Éhezés, verés és nélkülözés közepette sem veszítette el Isten iránti bizalmát. Bármilyen furcsa, a szenvedések ellenére is boldog volt. Boldogságának forrása a Megváltóba vetett hite volt. Az említett könyvben ezt írta: „[Az Úr] azonnal figyelmeztetett a veszélyekre, és a pusztító minden cselvetését áthúzta. Kinek van ilyen Istene, mint nekünk, Jézus követőinek? Hol van ennyi szeretet, ennyi türelem, és kire vár akkora örökség, mint ránk? Az örökhagyó halála révén örököltünk, és majd örökre együtt élünk vele, amiért áldott legyen Isten.” Tanulható, tanítható-e a boldogság - tanóra keretében? Jézus követőinek megadatik, hogy ne az iskolapadban ülve, hanem a mindennapokban találják meg a feleletet a kérdésre: „Hol a boldogság mostanában?” A tanulás egy életen át tart. Ha öröm ér bennünket, sajnos gyakran elfeledkezünk a hálaadásról, magától értődőnek vesszük azt, hogy minden rendben van. Ilyenkor nem (vagy nem mindig) gondolunk a Teremtőre. Ellenben a gondok, problémák miatt, a boldogtalanság perceiben az ember „természetesen” inkább Isten felé fordul, és ekkor ki-ki meg is tapasztalhatja, hogy „közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145,18). ■ Isten mindig velünk van. Az örömeinkben, boldog perceinkben is - ám a nehéz órákban, bajban, betegségben, rossz döntések után még közelebb szeretne kerülni hozzánk. Óvni, erősíteni és vigasztalni akar bennünket úgy, ahogy ezt a jó szülő teszi szeretett gyermekével. Miként Krisztust sem hagyta magára szenvedésében és halálában, úgy gyermekeit sem hagyja magára soha, semmilyen körülmények közt. Ennek tudata a valódi boldogság záloga. ■ Gazdag Zsuzsanna Johann Sebastian Bach ezt írta egyik partitúrájának az elejére hangnem-meghatározás helyett: „A hangnemet a vége adja meg." El kell jutni a mű végére, hogy a hangok, szólamok sokfélesége, sokszínűsége olyan rendszerbe álljon össze, amely az egész mű irányát megadja. Meg kell várni a záróakkordot, mert a legavatottabb zenész is csak innen értheti meg azokat a kezdeti lépéseket, amelyekkel a zenemű indult, innen nyernek új értelmet azok a hangok, dallamvariánsok, melléktémák, amelyek már-már elhitették vele, hogy benne van a jó hangnemben, de aztán kiderült, hogy mégse. Kicsit olyan ez, mintha a mű hallgatója és előadója a darab közben egyedül maradt volna. Az ember alapvető élménye az egyedüllét. Nem arra gondolok, amikor a magányos emberbe reggelente belehasít: mennyire egyedül van. Arról beszélek inkább, amikór szinte észrevétlenül maradunk egyedül, pedig látszólag minden rendben van az életünkben. Egyedül maradunk kérdéseinkkel, kétségeinkkel a családunkban, a munkahelyünkön, de akár a gyülekezetünkben is. Fontos ilyenkor a viszonyítási pont, amelyhez ragaszkodva visszakapaszkodhatunk oda, ahonnét kiestünk, ahol észrevétlenül elindultunk ezen a mellékúton. Jézus mennybemenetele után a tanítványok, akik az Úr halála után egyszer már átélték a magukra hagyottság fájdalmas élményét, ismét szembesülnek ► Ezen a héten kicsit távolabbra tekintünk. Énektanítással kapcsolatos személyes élmények következnek, amelyekből az derül ki, hogy egyházi közösségekben népdalokat és többszólamú tételeket is bátran énekelhetünk. (E. Zs.J Ma már nosztalgiázó elismeréssel gondolunk eleinkre, akik kitartó munkájukkal megismertették gyülekezeteinket a „hétszázas énekekkel”, majd az 1982-ben megjelent énekeskönyv újdonságaival is. Szép és eredményes munka volt. Tehát az egyházzenészek több mint húsz éve nincsenek rászorulva arra, hogy a gyülekezeteket új énekekkel ismertessék meg, mégis azt mondom, ma is fontos feladat az énektanítás. (Trajtler Gábor írt erről ugyanebben a rovatban megszívlelendő cikket két hete.) Én most arról szeretnék beszámolni, hogy mennyire örömteli meglepetés ért néhány éve egy gyülekezeti hétvégén. Lelkészeink kérésére ugyanis kis énekfüzetet állítottam össze a konferencia-központban eltöltött napokra, amelybe magyar népdalokat és egyszeazzal, hogy Uruk elment. Igénk, Jézus búcsúbeszédének egy részlete erre a helyzetre készíti fel a követőket, akik nélküle nem tudják értelmezni sem helyzetüket, sem feladatukat. Azt ígéri nekik, hogy az Atyával együtt elküldi a Pártfogót, aki folytatja azt a munkát, amelyet ő megkezdett. Mennybemenetel és pünkösd között: sajátos helyzet ez, amelyet a mai tanítvány is átélhet. Urunk arról beszél, hogy a Krisztus-követők földi útját nehézségek, üldöztetések kísérik, amelyekkel számolni kell. A külső támadások sokszor akkor válnak elemi erejűvé, amikor az ellenséges eszmék - befurakodva Isten népének gondolkodásába, befolyásolva magatartását, életét - belülről támadnak. Hányszor gondolunk arra, hogy aktualizálnunk kell az evangéliumot, majd ehhez a világi lehetőségeket vesszük számba, hozzájuk igazodunk, míg végül a külső elvárások válnak számunkra is viszonyítási pontokká. Fontos szembenéznünk azzal, hogy korunkban, amikor a különféle szervezetek, egyesületek keresik a helyüket a társadalomban, keresik igazságukat a jogszabályok labirintusában, nekünk más az utunk. Jézus arról beszél, hogy a Pártfogó az igazság Lelke. Egyedül ő az, aki megtart minket nehézségeink között. Hozzá kell fordulnunk, tőle kell várnunk a megerősítést. Persze könnyű ezt leírni, amikor a virű többszólamú tételeket is felvettem. Reméltem a válogatáskor, hogy örömet szerzek, de ennyire hálás fogadtatásra nem számítottam: a népdalokat a kezdő motívumuk felidézése után teljes lelkesültséggel kezdték énekelni a „komoly felnőtt emberek”, nem szégyellve egymás előtt sem a hangjukat, sem a jókedvüket. Néhány perc alatt „kiénekeltük” az alkalmi füzet népdalos részét. Utólag próbáltam elemezgetni a történteket, s arra a következtetésre jutottam: a nagyszerű hatást az váltotta ki, hogy a kiválasztott népdalok többsége a hatvanas-hetvenes évek iskolai tankönyveiben is szerepelt. Tisztelet a régi „szocialista” iskolák énektanárainak: ők komolyan vették küldetésüket, megismertették a reájuk bízottakat a magyar népdalokkal. S a gyerekkorban rögzült szövegek és dallamok évtizedes búvópatak-állapot után újra a felszínre törhettek ezen a gyülekezeti hétvégén. A közös tudás, a közös élmény nagy jókedvet eredményezett, és erősítette az összetartozás érzését. Ilyen kezdés után már nem volt nehéz „újabb" népdalokat tanítanom a társaságnak. Bár a felnőttként tanult énekeket nem tudják már „anyaA VASÁRNAP IGÉJE lági rutin olyan mélyen bennünk van, hogy szinte meghatározza életünket. Krisztus-követésünket mégsem szabad, hogy ez irányítsa. A mai tanítvány akkor éli át az istennélküliséget, amikor nem hallja Ura hangját - vagy azért, mert túlságosan is a világ zaja tölti el, vagy azért, mert alkalmatlanná vált a „hallásra”. A küldetés teljesítése tehát állandó feszültséget hordoz. Meg kell küzdenünk a magunk emberségével, alkalmatlanságával, figyelve a bennünket irányító isteni hangra, mely megtart az úton. Mindezt Urunk elvárásának eleget téve, azzal a felelősséggel kell megélnünk, amelyet az ő szavából ismerünk: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem Masít el, és aki engem elutasít, az azt Másítja el, aki elküldött engem." (Lk 10,16) Nagy-nagy alázatra indítja a ma keresztényét a küldetés elnyerése, megértése és teljesítése, hiszen nagyon gyorsan szembesül azzal, hogy képtelen a világban működő technikákkal megfelelni a kihívásnak. Többre, másra van szükség. A mennybe ment Jézus az írott és a hirdetett igében, a szentségekben, Lelke által velünk van. Nem vagyunk magánynyelvi szinten” elsajátítani, biztos stiláris alapokra az addig ismeretlent is könnyű' ráépíteni. Hasonló meglepetés ért a többszólamú tételek megszólaltatásakor is. Igaz, különös alapossággal csak valóban könnyű műveket választottam, de a felnőtt gyülekezeti tagság élvezettel próbálgatta a többszólamúságot is. A ta- nítgatás folyamán észre kellett vennem, hogy a felnőttként a zenével aktív kapcsolatot nem tartó gyülekezeti réteg is tudatosan figyelt a kottára, s ebben a munkában szintén a réges-régi „szolfézsos” és iskolai emlékeire épített. Nem akarom „rózsaszín szemüvegen” keresztül láttatni az átlagos magyar (evangélikus) felnőttek zenei ismereteit, de mégis bátorító tudni, hogy sokan kaptak gyerekkorukban olyan zenei alapozást, amely valamennyire ma is aktivizálható. Egyszerű tanulságként levonhatjuk: a gyülekezeti munkában is helye lehet az értékes világi zenének, hiszen a magyar népdalok egy rétegének ismerete általánosnak mondható a felnőttek között. A többszólamúság is szerepet kaphat a gyülekezeti éneklésben, ha a kiválasztott művek kellőképpen egyszerűek, és külöra kárhoztatva, sorsunk nem a kiégés, a kilátástalanság, a meg nem értettség miatti szenvedés. Becsüljük meg azokat az ajándékokat, amelyeket Urunktól kaptunk, és tegyük fel magunknak Isten előtt a kérdést: mit vár tőlünk Jézus? Itt kezdődik a közösség megértése és átélése a Lélek segítségével, itt érti meg az ember igazán, mit jelent a vasárnap zsoltárának üzenete: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok!" (Zsolt 27,7; Agenda) Úgy kell végigjárnunk küldetésünk útját, hogy a végén fogjuk megérteni életünk sok-sok eseményének, mellékvágányának, nehézségének és örömének értelmét. Terhet, feszültséget, állandó „igazodást” jelent ez az út, de reménységünket a Szentlélek segítségével arra az „igazodási pontba” vethetjük, ahol majd színről színre láthatunk. ■ Johann Gyula Imádkozzunk! „Mind elvégezted, Jézusunk, / Mit Atyád rád bízott. / Menny-föld Urának hódolunk: / Tanúid elhívod. // Kit választhatnál követül, / Hogy hirdesd országod? / Ránk gyöngeségünk nehezül / - De felold jóságod. U Bűnbocsánattal indítasz / Szeretet útjára, / Szétsugározni a vigaszt / Világunk javára. // Egymásra bízol bennünket: / Ne maradjunk árván, / Munkáljunk békét, jó ügyet, / Ösvényeden járván. // Mennyei fénybe távoztál, / S így vagy közel hozzánk, / Hívő imádság megtalál, / Áldásod száll reánk." Ámen. (EÉ 478) CANTATE ítmfV|!<r b/trg tftvufirCJott nősen akkor, ha már korábbról ismert dallamot is tartalmaznak. Még egy apróság: egy-egy új ének megtanításakor (a felnőttek és a gyerekek között végzett munkában egyaránt) hasznos, ha némi tárgyi ismeretet is adunk a tanult énekről. Nem gondolok itt teljes körű himnológiai adathalmazra, de az adott ének koráról, szerzőjéről vagy liturgikus funkciójáról elmondott néhány gondolat könnyebben megragadhatóvá teszi a befogadó számára az új éneket. Szeretettel ajánlom az evangélikus zenészek figyelmébe is Berkesi Sándor református karnagy 1994-ben Debrecenben megjelent összeállítását, a „Te néked zengek éneket" című gyülekezeti énekiskolát (kiadta az Országos Református Tanár- egyesület), amelyben nagyszerű énektanítási példákat találunk, s amelyből új ötleteket is meríthetünk. ■ Bence Gábor LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk, magasztalunk, hogy igaz minden szavad, és hűségesen teljesíted minden ígéretedet. Hallgass meg minket most is ígéreted szerint, amikor reménységgel fordulunk hozzád kéréseinkkel! [Lektor:] Könyörgünk, pásztorold egyházadat Szent- lelkeddel: védelmezd, vezesd és tanácsold elhívott szolgáit és őrállóit, és segíts mindnyájunkat, hogy örök igédnél megmaradjunk, hitünkben erősödjünk, és a szeretetben növekedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk testvéreinkért, akik hitükben megerőtlenedtek, akiknek szívét kétség és kételkedés gyötri. Hódítsd meg őket szereteteddel, hogy hozzád térjenek, és nálad békességet találjanak! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk, óvj meg bennünket minden veszedelemtől. Védj meg az idegen és káros tanításoktól, minden erőnket meghaladó megpróbáltatástól és az idő előtti, készületlenül érő haláltól! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért: gyógyítsd meg őket! A szenvedőket őrizd meg a kétségbeeséstől! Vigasztald meg a szomorkodókat: erősítsd meg hitüket, és teremts szívükben békességet! Szenteld meg az ör- vendezők örömét! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Add, hogy a földön mindenki emberhez méltó életet éljen békességben! Győzd le mindazok közönyét, akiknek lehetőségük van segíteni az ínséget szenvedőkön! Ébressz felelősséget a mi szívünkben is, hogy megtegyük értük mindazt, amire módot adsz! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, szent Fiadért, aki megígérte, hogy megnyitod előttünk atyai szívedet, ha az ő nevében fordulunk hozzád. Ebben bízva kérünk, teljesítsd kéréseinket a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. GYAKORLATI ALKALMAZÁS 3. Mit énekeljünk gyülekezeti társaságban?
