Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-21 / 21. szám

8 «M 2oo6. május 21.

FÓKUSZ

‘Evangélikus ÉletS

Bemutatkoznak az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelőjelöltjei

► Egyházunk déli és nyugati kerületében már hetekkel ezelőtt megtartották azokat a közgyűléseket, amelyeken jóváhagyták a kerületi felügyelőjelöltek listáját. Lapunk múlt heti számában e jelöltek mutatkoztak be. Az Északi Egyházkerületben május 12-én lett hivatalossá a két felügyelőjelölt neve. Az alábbiakban az ő bemutatkozásuk olvasható betűrendben.

Összevont presbiteri ülés és közgyűlés az Északi Egyházkerületben

Folytatás az 1. oldalról

A munkaági jelentések elfogadása után következett az egyházkerületi felügyelői tisztségre jelöltek, Benczúr László és dr. Cserháti Péter rövid bemutatkozása. Személyes, egyházi és szakmai életútjának ismertetése után mindkét jelölt - testvéri szeretettel - a másikat ajánlotta a tisztségre. Ezek - a jelenlévőkből derűt kiváltó - mozzanatok jól példázták, mi a kívánatos magatartás a keresztény versenytársak között. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a jelöltlistát.

Ezt követően Bozorády Zoltán püspökhelyettes, a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye esperese ismertette beadványát, amelyben a nyíregyházi Emmaus gyülekezet önállósodásához kérte a testület támogatását. A közgyűlés egyhangúlag

jóváhagyta a beadványban foglaltakat, így ez év advent 1. vasárnapjától kezdve az egyházkerület legnagyobb gyülekezete egyházkormányzatilag önálló közösségként működhet Bozorády Zoltán és munkatársai szolgálatával. A változás a hatékonyabb munkát segíti, ugyanis a vasárnapi istentiszteleteken rendszeresen jelen lévők egyik felét az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon lakói, másik felét pedig a lelkigondozói munka során megszólított környékbeliek alkotják. A kerület püspöke Isten áldását kívánta az egyre erősödő gyülekezet életére.

A résztvevők a közgyűlés után végül megélhették, milyen is az a „beszélgető egyház”, amelyről Fabiny Tamás püspöki székfoglaló előadásában beszélt.

■ H. H. O.

Benczúr

László

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az őútját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” (Zsolt 119,9; Károli-fordítás) - konfirmációs igém, 1956. május 27.

1943-ban születtem Budapesten. Anyai nagyapám - Szántó Róbert - tragikus halált halt kelenföldi lelkész, apai nagyapám a háború után nyugdíjától is megfosztott miniszteri főtanácsos volt. így történhetett, hogy édesapám az ötvenes években egyetemi lelkészi fizetéséből nyolcunk - szülei, megözvegyült anyósa, felesége és négy gyermeke - eltartója volt.

Az egyházhoz való kötődésemet kisgyermekkorom kelenföldi évei után 1950-től 1966-ig az Üllői út 24. határozta meg. Itt konfirmáltam ötven éve a józsefvárosi gyülekezetben, harminchárom társammal (!) együtt. Itt élhettem az akkori teológushallgatók között barátságban, szeretetben. Itt élhettem át az 1956-os forradalom boldogságát és megtorlásának hangulatát. Innen jártam - többnyire gyalog - a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára.

Az angyalföldi gyülekezet előtt (ahol édesapám majd két évtizeden át szolgált) kötöttünk házasságot Horváth Mártával, azóta is hűséges és megértő társammal. Gyermekeink már a budavári gyülekezetben konfirmáltak, és én magam is elsősorban ehhez a gyülekezethez kötődöm. 1985 óta a gyülekezet presbitere vagyok.

Egyházamban leginkább a tanult szakmámmal tudok szolgálni; több templomot és egyházi létesítményt tervezhettem. Kezdettől fogva részt vettem a zsinat törvényalkotó munkájában. 2000-ben egyházkerületi felügyelővé választottak, azóta igyekezem ellátni a tisztségemmel járó feladatokat.

Hatvanhárom évesen egy kis építész- irodát vezetek. Elfoglaltságaimat megértéssel viselő munkatársaimmal az öt tervezőasztalon most is több nagy beruházás terveit készítjük. A szakmám is bizalmába fogadott, melynek jele, hogy a Budapesti Építészkamara elnökségi tagjává választottak.

Az egyetemes kultúra gyarapítása révén szolgálatnak tekintem szakmai tevékenységem jelentős részét, ezzel szemben az egyházban vállalt feladataim teljes egészét. A hatvanhárom év figyelmeztetés, hogy az időnk véges, ezért örülök, hogy dr. Cserháti Péter személyében nálam fiatalabb jelölt is van a kerület felügyelői tisztségére.

Dr. Cserháti Péter

1963-ban születtem. Foton élünk, ahol feleségem, Szabó Izabella a gyülekezet lelkésze. Négy gyermekünk és egy unokánk is van.

Krisztus igazsága egyetemistaként ragadott meg, de az út már előtte, testvérek áldott odairányítása révén készült. Benne a két nagyanya imádsága; a gimnáziumban, majd az egyetemen a Pi- linszky-műveket és egy passiót előadó közösség hatása; műtőssegédévem alatt az Országos Baleseti Intézetben Mannin- ger Jenó' professzor emberi-szakmai példamutatása.

1988-ban kezdtem orvosi pályámat. A szakképesítés után a combnyaktörést kutatva dolgozhattam Lundban és Hannoverben. 2005-ben e témából védtem meg PhD-értekezésemet.

A keresztény utat is arcok övezik: feleségemé; elhunyt első lelki vezetőmé, Bárdossy Gyurié; a konfirmáló Bencze Imre bácsié; erdélyi testvéreké; a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetséget megalakító barátoké.

Sok, a szövetségben született kezdeményezésünk mára része egyházi életünknek; hittanverseny, gimnáziumok találkozója, családos és zenei táborok, egyháztörténeti kutatások. A legtöbb örömöt a sérült, árva gyermekeket gondozó Bárka szakcsoportban éltem át.

Kétszer választottak a zsinat tagjává, ahol a megújulást szorgalmaztam. 2002-től pedig kórházunk megalapítását készítem elő; ennek eredményét nemsokára bemutathatjuk. Emellett a fóti gyülekezetben élve tanulok sokat a terheket is hűséggel hordozó testvérektől.

Hitvallásos idők közeledtét érezve törekednék arra, hogy egyházunk élete egy imádságban kiküzdött missziói vízió mentén formálódhasson tovább; hogy a források szűküléséből jobb tehervállalással, átlátható gazdálkodással mégis az önfenntartás növekedése eredjen; hogy okos szervezéssel a lelkész és laikus sajátos szolgálatát erősítve színesedhessen felekezetűnk arca, gyülekezeteink élete.

A tiszt vállalását megnehezíti, hogy jelölttársam a mostani felügyelő, aki szívesen folytatná elismert munkáját. Továbbá az orvos és a lelkészférj státusa is ütközhet az új feladathoz szükséges odaszánással. Emberi kétségeimet egyházunk szolgálatával együtt az Úr kegyelmében tudva remélem mégis Pál

apostollal:

.....az én erőm erőtlenség által ér

cé

lhoz.” (2Kor 12,9)

Jó kedély

az ige által - mindennapos jólétre

Kétszázötven éves a hermhuti Losung

► Jó száz éve minden tavasszal a németországi Herrnhut faluban kerül sor a nevezetes és milliók által naponta olvasott Losung, a bibliai útmutató napi igéinek kihúzására. Jöhettek járványok, világháborúk, az NDK évtizedei, a Losung megjelenését semmiféle hatalom sem tudta feltartóztatni, betiltani. A kiadvány ma több mint ötven nyelven hirdeti az Ur dicsőségét.

A Hermhuti Testvérközösségben kétszázötven éve ugyanúgy történik a következő évi Losung - amely hazánkban Útmutató címmel jelenik meg - összeállítása. Napjainkban is négyen ülnek egy asztal mellett Herrnhutban, és üvegtálból húzzák ki a papírlapocskákra írt igéket. Már most megvannak a 2009. évre szóló bibliai versek. Egy hónap alatt készül el a teljes évi összeállítás. Az egykor harminckét hermhuti családból egybeállt egyház üzenete a Losungon keresztül ma már nyolcszázmillió keresztyént ér el, és táplál naponta mennyei kenyérrel.

Jó kedély minden reggel

Hermhut közelében, Berthelsdorf faluban 1722-ben jelentek meg a morva menekültek, akik hitük miatti üldözés következtében hagyták oda szülőföldjüket. Hazájukban Jan Hus, azaz Húsz János (1369-1415) tanításai lelkesítették őket, mutattak rá az evangéliumi igazságokra. Már 1467-ben testvéri közösséget alkottak, elszakadva a korabeli római katolikus egyháztól. Mivel a Habsburgok erőszakkal megakadályozták őket abban, hogy a Hegyi beszéd szellemében szenteljék meg életüket, s szakadatlanul durva elnyomásnak voltak kitéve, elindultak Szászországba.

Nikolaus Ludwig, Zinzendorf és Pot- tendorf grófja és ura (1700-1760) megnyitotta földjeit, birtokát a pietista hitközösség előtt. A gróf szemében is az volt a lényeges, ami az üdvözítő Krisztusnak fontos volt. A dogmatikai viták zavarták lelke nyugalmát, messze el is kerülte a hiábavaló okoskodásokat és az életidegen szócséplést. A gróf nem kényszerítette a menekülteket arra, hogy csatlakozzanak a tartományi egyházhoz, sőt azt is lehetővé tette, hogy az ott lakó lutheránusok társulhassanak hozzájuk.

1728. május 3-án Zinzendorf grófja esti áhítattal lepte meg a gyülekezetét. Egy éneket is írt erre az alkalomra, amely a következő nap „evangéliumi jelszava”, lelki iránytűje, Losungja lett. Ettől kezdve estéről estére a közösség tagjai hazavitték otthonaikba a Nikolaus Ludwig által mondott evangéliumi jelszavakat. A gróf azt is igen fontosnak tartotta, hogy a gyülekezet naponta összejöjjön, megbeszélje az igét, együtt imádkozzanak, énekeljenek, s rendszeresen éljenek az úri szent vacsora bűnbocsánatot jelző ajándékával.

1731 óta a Losungot már könyv alakban

is megjelentették. Az első kötet címlapján ez állt: „Jó kedély: a Hermhuti Krisztus Keresztje Gyülekezet mindennapos jólétére, az 1731. esztendőben. Az örök igazságok emlékezetbe idézése által, minden reggel újra és újra".

1760-ban a gróf hazaköltözött Urához; azóta állítják össze a Losungokat bibliai igék közül való húzás útján. 1812 óta az ószövetségi igék is belekerülnek az üvegtálba. A 19. század során a Losungok protestáns áhítatoskönyv formájában jelentek meg. A bibliai verseket tízévenként átdolgozták.

Világsiker - egymillió példányban

A Losungnak világszerte más és más neve van. Lykilord címmel 2006-ban megjelent az első izlandi kiadás is. Az élet útra- valójaként, napi lelki táplálékként milliókat segít útjukon a kis kötet olvasása. Ma már több olvasmányi hellyel is kiegészül, és minden napra egy-egy rövid imádság is megjelenik benne a keresztyén imatörténet áldott és emlékezetes nagy imádkozóitól. Már a vakok és a süketek számára is van speciális kiadású bibliai útmutató, ezenkívül CD-n és az interneten is elérhető.

A Losung célja: Isten igéjének és életünk hétköznapjainak az összeillesztése. De nemcsak az egyéneket mint keresztyéneket szólítják meg az igék, hanem Jézus Krisztus gyülekezeteit is. Kezdettől fogva közösségi misszió és evangélizá- ció is szerepel a célkitűzések között. így alakult ki a Losung-olvasók nagy világközössége, világcsaládja. Ma a kiadvány több mint egymillió példányban jelenik meg évente. Több afrikai népcsoport nyelvén és kisebb európai nyelveken egyaránt hozzáférhető (például szuahéli, zulu, xhosa, vend, ruandai, albán, litván, lett, észt, háromféle kínai, arab, kétféle afrikaans nyelven; érdekesség az eszkimó nyelvű kiadás vagy a szorb nyelven olvasható Losung).

Gyülekezeti háttér nélkül nem megy

A Hermhuti Testvérközösség már 1732- ben megkezdte külmissziói munkáját. Ekkor két misszionáriusuk a Szent Tamás-szigeten (Sáo Tómé) kezdte el evangéliumi külszolgálatát. Az ültetvényeken embertelen viszonyok között élő rabszolgák között hirdették Isten szere- tetének örömüzenetét. Ekkor az anyagyülekezet még csak tízéves, de csakhamar másokat is kibocsát messzi vidékekre az evangélium hirdetésére: Grön- landra, Dél-Afrikába, illetve Dél-Ameri- kába, Suriname-ba. Az alapító grófnak szilárd meggyőződése volt, hogy Isten Szent Lelke az egész világon hatékonyan működik, s erre akarták misszionáriusaik ráébreszteni az általuk megszólított embereket.

A missziót teljes egészében szemlélték és élték: az örömüzenet hirdetése mellett azonnal iskolákat is létrehoztak az evangéliumi szellemű nevelés szolgálatára. Orvosi segítséget nyújtottak a rászorulóknak. Aki hitre jutott, maga is misszionáriussá lett, s igyekezett másokat is megnyerni Jézus Krisztusnak. Ebből a missziói felelősségből aztán sorra születtek a gyülekezetek. Tizenkilenc önálló egyházi provinciájuk, tartományuk van az egész világon. 1988-ban alapítványt hoztak létre Új bizonyságtétel a világ számára néven.

Ma kiemelt missziói területeik: Afrikában Kongó, Malawi, Zambia; a karibi szigetvilágban Kuba, Francia Guayana, Honduras; Ázsiában Nepál, a kelet-szibériai yupik és csukcs népcsoport; EuróNifeolaus Ludwig

pában pedig Albánia, Lettország és a németországi (egykori NDK-beli) Cottbus. Vannak gyülekezeteik Amerika északi felében - az Egyesült Államokban, Kanadában - is. Hagyományos közösségeik, „unitétjeik” kontinensünkön Csehországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Dániában, Skandináviában és Svájcban találhatók. Sajátos missziójuk van a Hollandiában élő közel kétszázhetvenezer suriname-i bevándorló között. Nagy gyülekezeteik vannak Amszterdamban, Rotterdamban, Hágában és Ut- rechtben. A gyülekezetek jelentős szociális munkát is végeznek, hogy segítsék a bevándoroltak életét. Közösségeik jól szervezettek, ma is a testvéri szeretet melege, derű, ima és éneklés tölti meg összejöveteleiket.

A Losung idei (német) kiadásának előszavában ezt olvashatjuk: „Az igéből szól hozzánk Isten emberekhez odaforduló szeretetének a bizonyossága. Ez ma ugyanúgy élő valóság, mint volt Józsué idejében vagy 1728-ban. És ma mi is részesei vagyunk az áldások eme hosszú történetének. Mi is hisszük, tudjuk, hogy Istenhez tartozunk, s ő nem hagy elveszni minket. Mindennap tapasztalhatjuk hívó, megszólító hangját igéjén keresztül.” Erről szól a Losung, ezért is olvassuk olyan szívesen, s találhatjuk ott sok testvérünk otthonában a Biblia mellett - napi áldáshordozóként, áldásközvetítőként immáron kétszázötven éve...

■ Dr. Békefy Lajos