Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-21 / 21. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2006. május 21. 7 T enyereden... ■ Pula László villamosmérnök Uram! Sokszor úgy érzem, lábad alatt tipródom, pedig tenyereden hordozol. Vigasztalsz, bátorítasz, megnyugtatsz, meghallgatsz, szeretsz. Uram! Sokszor úgy gondolom, tenyeremen hordozlak, pedig lábam alatt tiporlak. Megfeddlek, gyalázlak, tagadlak, szívemből kizárlak. Uram! Bocsáss meg! Hálaadás ■ Solymár Péterné pedagógus Mennyei Atyánk! Áldott légy megőrző szeretete- dért, végtelen türelmedért és a naponként reánk áradó kegyelmedért. Köszönöm, hogy én is gyermeked lehetek, hogy küldtél számomra is drága lelkeket, akik által megismerhettelek, és te is név szerint ismersz engem. Köszönöm végtelen türelmedet és hűségedet, amellyel fanyar gyümölcsöt termő életem fájának újra és újra megkegyelmezel. Urunk, ezekben a napokban- hetekben szerte a gyülekezetekben fiatalok fogadnak neked hűséget, konfirmálnak. Könyörülj rajtuk, tekints rájuk. Maradj mellettük előttük álló életútjukon, hiszen oly sok kísértés fogja megkörnyékezni őket. Kérlek, maradj velük, hogy növekedjenek és erősödjenek a hitben, hogy a hozzád tartozásról soha le ne mondjanak, hogy merjék komolyan venni szavadat, és jól érezzék magukat közelségedben. Áldd meg családjukat, hogy összetartó, egymást segítő és egymást szerető közösségek maradhassanak. Szentlélek Úr Isten, kérünk, pásztorold gyülekezeteinket, kicsinyeinket, a védteleneket és a magabiztosakat, a terhek alatt roskadókat, a hazafelé tartókat, a csüggedőket és a rólad bátran bizonyságot tevőket. Kérünk, hogy te, aki elkezdted bennünk a jó munkát, fejezd is be a nagy napra. Kérlek, hallgasd meg imámat, fogadd el hálaadásomat a te örök szereteted szerint! Ámen. Lépésről lépésre ■ Novotny Zoltán sportújságíró Jézusom! A legnehezebben segíts nekem! Add, hogy életedet, amelyet modellként „elénk éltél”, követni tudjam! Ne az utat mutasd, csak a következő lépést. Az utam a kezedben van, de nap mint nap döntenem kell a következő lépésről, lépésekről. Járj közvetlen előttem, hogy nyomod követhessem, beléd kapaszkodva tudjam, hogy mit kell tennem. S ha elhibázom a lépést, juttasd eszembe, hogy nemcsak modellem, segítőm vagy, hanem Megváltóm is: hogy nem baj, ha nekem nem sikerül olyan türelmesnek, olyan alázatosnak, olyan önfeláldozónak lennem, mert te helyettem is az voltál. Vándorolj velem az úton, Jézusom! Ámen. Elfogadni a kegyelmet ■ Dr. Frenkl Sylvia klinikai pszichológus Én Uram, Istenem! Hozzád fordulok, téged szólítalak bajomban, szorongató helyzetemben. És neked köszönöm meg, ha kivilágosodott körülöttem az ég. Kérlek, adj erőt és bizakodást, hogy meg tudjam lelni a bennem lévő, eltemetett megbékélést és harmóniát. Segíts, hogy képes legyek felszedegetni a lelkemet beborító életsalakot. A gyávaságból, kényelemből, a neked hátat fordításból összeállt páncél alatt lelkem derűs és feléd forduló, rád vágyakozó része kegyelmedre vár. Istenem, tudom és megtapasztaltam hosszú és fáradságos utamon, hogy nélküled is lehet élni. Türelmes és megbocsátó vagy, nem sújt le villámod, nem pusztít el haragod, ha lelkem távol is van tőled. Talán nehezebb is ez így, hiszen nem szólsz utánam, mint a szülő az elkódorgó, az úton lemaradozó gyermekének, hogy gyere már! Várlak! Nekem magamnak kell engednem, hogy elszakadjak a jelen sodrásától, hogy meghalljalak akkor is, ha hangod halk, tovatűnő, és alakodat csak egy felhőben látom meg hazafelé hajtva. És megtapasztalom azt is, hogy ha át tudom engedni neked gondolataimat és lelkemet, akkor te elfogadod, és velem vagy. Segítesz nyugtalanságomban és elkeseredésemben, a dolgok a helyükre kerülnek. Ha fogadókész vagyok kegyelmedre, nem követelek, és nem sürgetlek, akkor megerősítesz. Köszönöm, Uram! Kérlek, kísérj utamon, engedd, hogy lelkem tágas és szabad legyen, és a veled való találkozás töltse be. Ámen. Tavaszi imádság megújulásért ■ Dr. Lábossá Tamás állatorvos Hozzád fordulunk, aki gyönyörű világunk, minden élet teremtője és fenntartója vagy. Köszönjük azt a sok jót, amelyet naponta adsz nekünk, köszönjük, hogy a hosszú tél után újra tavaszt érhetünk, köszönjük az illatokat, a hangokat, amelyek mind-mind arról vallanak, hogy szereteteddel jelen vagy közöttünk. Én különösképpen köszönöm a gólyákat, akiket minden évben úgy várunk, és akiknek a megérkezte mindig csodás örömöt jelent. Kérünk, bocsásd meg nekünk azt, hogy nem törődünk teremtett világoddal, hogy sokan csak kihasználják adományaidat, sokszor pusztítva otthonunkat, a Földet. Kérünk, ébressz rá egyre többeket arra, hogy milyen nagy veszélyben forog bolygónk - s vele az emberi élet - a mértéktelen környezetszennyezés miatt. Szennyezettek a vizeink, szennyezett a levegő, a föld s a benne termő élelem. A környezet pusztításával önmagunkat is pusztítjuk. De köszönjük neked azt is, hogy egyre több ember ismeri fel ezt a veszélyt, s tesz is azért, hogy teremtett világodat megőrizze. Kérünk, adj erőt és kitartást ehhez a munkához, hogy ez a csodálatos bolygó ne egy lepusztult szeméttelep legyen utódaink számára, hanem élhető és éltető otthon. Istenünk, kérünk, hallgasd meg könyörgésünket! „A földön áll, de az ég tartja meg” ■ Dr. Várhegyi Éva jogász Teremtő jó Uram, bocsásd meg nekem, hogy nem is tudok imádkozni, nem tanítottak rá. Egyedül a nagymamám tanított egy esti imát: „Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem...” Együtt mondtuk el, miután lefektetett a tiszta szobában, begyújtott a csempekályhába. Dunna alatt aludva most is érzem a szekrény tetejére télire eltett almák illatát. Sok év eltelt azóta, de ez esténként gyakran eszembe jut, és úgy érzem, még mindig együtt kérjük az Urat, hogy vigyázzon rám. Igaz, ma már nem magamért kérem, hanem az élő és előrement szeretteimért, hogy őket vigyázza, tartsa meg kegyelmében, és adjon békességet nekik. Maga- mért pedig csak hálatelt szívvel tudok fohászkodni, hiszen mindennap kegyelmet kapok, bár nem érdemiem. Gyakran vagyok türelmetlen, megesik, hogy minden igyekezetemmel együtt bajt vagy fájdalmat okozok valakinek, netán először magamra gondolván önző módon cselekszem. Az Úr mégsem hagy el, magam sem értem, miért épp engem óv, és erőt ad olyan élethelyzetekben, amelyekről magam sem hittem, hogy elég erővel bírok. Feltöltődöm a vasárnapi istentiszteleten, mint egy lemerült elem, ha új energiához jut, és a gyakran könnyezve hallgatott lelkészi szavak, a templom csendje és békéje elkísér a templomból kilépve is. A legjobban azt szeretem, amikor az úrvacsorái istentiszteleten már sorba állnak az emberek, a nyitott énekeskönyvek ott maradnak a pádon, én még várakozom a helyemen, csak az éneket hallgatom, és közben megköszönöm, hogy ott lehetek. Felnőttként jártam el évekig a templom előtt, és bár éreztem, hogy jó volna bemenni, tartottam tőle, hogy „kinéznek”, mit keres ott egy idegen. Hova ülök; mit mondok, ha kérdeznek; azt sem tudtam, mikor van isten- tisztelet. Aztán egyszer csak mégis beléptem az ajtón. Kedvesen hellyel kínáltak, kezembe adtak egy énekeskönyvet, hiszen nekem az sem volt. El sem tudom képzelni, hogyan tudtam enélkül létezni. Talán ilyen a földöntúli békesség, amely megérint itt a földön. Egy ismert magyar író újságcikkét olvastam, amelyben a hitéről írt, és úgy fogalmazott, hogy a földön áll, de az ég tartja meg. Abban a pillanatban megértettem, hogy én ugyanezt érzem, nem is tudnám másképp kifejezni. Kedves, jó Uram, köszönöm, hogy szólhatok hozzád, csak úgy a magam szavaival, amikor a szeretteimért is így kérlek: tarts meg minket kegyelmedben, adj erőt, hogy végig tudjunk menni a számunkra kijelölt úton, legyünk mindig készek segíteni másokon, s ha új napra ébredünk, és még tovább élhetünk, úgy vezessen szent kezed, hogy szerethess bennünket. Van túlsó part ■ Udvaros Béla színházi rendező Mennyei Atyám! Hitem erőforrása! Lelkem kapuját nyitom ki, hogy meglátogass és erősíts, töltsd be szívemet. Kétségek, bizonytalanságok és megismerések között hajózom az élet óceánján. Nézem a csillagokat, keresem a túlsó partot, kezemben az iránytűvel, amelyet szent Fiadtól, Jézus Krisztustól kaptam az evangélium tanításaiban. Navigare necesse est - erősítsd lelkemet, gondolataim tisztaságát, hogy legyen erőm e hajózáshoz. A szeretet megismerő ereje hasson át; mindig tudjam, mit kell tennem azért, hogy a te szép földi világod más, szebb és jobb legyen! Segíts betölteni reménységgel életünket! Abban a reményben hajózom, hogy a csillagok vezetnek, és hogy van túlsó part - a te országod. Ámen. FOTÓ BODA ZSUZSA FOTÓ NAGY 8ENCE
