Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-05-14 / 20. szám

8

2006. május 14.

FÓKUSZ

‘Evangélikus ÉletS

► Köztudomású, hogy az egyházunkban 2006-ban zajló általános tisztújítás a kerületi felügyelői posztot is érinti. A Déli és a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben a jelöltek listáját már jóváhagyták a közgyűlések, így a felügyelőjelölteket lapunk hasábjain most be is tudjuk mutatni. (Az északi kerületben még nem zárult le a jelölési folyamat, ezért az ottani jelölteket egy későbbi számunkban mutatjuk be.) A választást megkönnyítendő mind az öt jelölttől megszabott terjedelmű, összefüggő szövegként megfogalmazott bemutatkozó írást közlünk. A nyugati kerület jelöltjeinek az írásait a Dunántúli Harangszó szerkesztősége bocsátotta a rendelkezésünkre, míg a déli jelölteket hetilapunk kérte fel. A jelölteket betűrendben mutatjuk be.

Bemutatkoznak a kerületi felügyelőjelöltek

Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Nagy Eörs

Szabó György

Vincze Csaba

Déli Egyházkerület

Novotny

Zoltán

Köszönöm mindazok bizalmát, akik támogatták jelölésemet, ami nagy megtiszteltetést jelent. Evangélikus elődeim, a Felsó'ó'ri-Nagy, Mészáros, Döbrentey, Perla- ky, ieveldi-Kozma családok tagjai közül többen az ige hirdetésével is szolgálták Istent és egyházunkat a 17. századig visszavezethetően.

Családunk - viszonylagos jólétből - az államosításkor lett osztályidegenné. Szüleim, ha nehezen is, de taníttattak, útra indítottak bennünket. Szeretetre, összetartásra, egymás segítésére kértek és neveltek. Áldásunk kíséri emléküket.

Celldömölkön születtem 1944-ben. Szőlőtermesztő és borász végzettségem van. Munkám végig ehhez is kötött. Utoljára egy pincészet vezetője voltam.

Bencze Imre bácsi áldotta meg házasságunkat 1981-ben Kelenföldön. Feleségem a tapolcai könyvtár igazgatója. Gyermekeinket az ökumené szerint neveltük. Két nagylányom az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója. Fiam érettségire készül Budapesten, a Deák téren.

Badacsonyban élek a szüléinkkel együtt épített házban. Ez lett és maradt a családi fészek, ahova szívesen térnek haza az erre-arra élők

Alkalmasságom megítéléséhez tudni kell, hogy egyházmegyei másodfelügyelőként is csak egyéves szolgálat áll mögöttem, nincs tehát gyakorlatom magasabb egyházi tisztség betöltésében. Az egyházi törvényeket is csak ilyen szintig ismertem. Életem során mindig gyakorlati dolgokkal foglalkoztam, elméleti kérdésekhez kevésbé volt érzékem, de egy gazdálkodó szervezet irányítása is következetes gondolkodást igényelt.

Elképzeléseim most sem arról vannak elsősorban, hogyan tehetném egyházunkat kedvesebbé, vonzóbbá a hívők és nem hívők előtt, bár tudom, hogy ma ez a legfontosabb. Én inkább gyakorlati feladatokat látok, amelyek megoldásra várnak, gondolok itt úgy az egyházközségek határainak logikusabb átrendezésére, mint az egyházi ingatlanok felújításának, javításának összevontabb intézésére vagy egy vagyongazdálkodási rend kialakítására. Ezeket fontosnak és - ha szeretettel, megértéssel állunk hozzá - megoldhatónak tartom.

Ilyen dolgokban szívesen lennék - nem csak felügyelőként - az egyházkerület jóindulatú segítője, mert ha az Úrnak szándéka van velem, meg fogja mutatni azt, hogy hol és hogyan szolgálhatom.

Győrött születtem 1951-ben evangélikus szülők gyermekeként. Középiskolába a Révai Miklós Gimnáziumba jártam. Ezt követően építész-üzemmérnöki, majd épületfelújítási szakmérnöki diplomát szereztem. Műszaki ellenőrként, majd a műemléki belváros rehabilitációjának szervezésén, később pedig a lakásiroda vezetőjeként dolgoztam. 1995-től magánvállalkozásban építési piacelemzést és építési információközvetítést végzek.

Családi életem rendezett, négy gyermekünk van, két felnőtt és két iskoláskorú.

1990-ben Győrújbaráton egyházközségi, majd 1995-ben, 2000-ben és 2006- ban egyházmegyei felügyelővé választottak. Részt vettem a győri Péterfy Sándor evangélikus iskola visszaigénylését követő feladatokban. A lakásiroda vezetőjeként, személyesen tárgyaltam le az épület kiürítését.

Szakmai munkásságom egyik szép emléke a kerületi székház építése, amelynek előkészítésében és lebonyolításában térítésmentesen vállaltam a közreműködést. A megépítést követően kaptam megbízást az épület gondnoki feladatainak ellátására. Az egyházmegyén belül több egyházi épület felújításánál tudtam tanácsadással segítséget nyújtani.

2002-ben bekapcsolódtam a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomba, és mások segítségével sikerült az evangélikus egyházon belül is elindítani ezt a lelki közösségépítést. 2004 óta elnöke vagyok a Família Nagycsaládosok Egyesületének, ahol régióvezetőként társadalmi munkában dolgozom.

A kerületi felügyelői jelöltséget nagy megtiszteltetésnek tartom. Fő feladatomnak azt tekintem, hogy püspök úr munkáját segítsem. Szükség esetén közvetítsem azokat a felvetéseket, megoldási lehetőségeket, amelyek a kerület működését javítják. Igen súlyos problémának tartom hazánk és azon belül egyházunk demográfiai helyzetét, amely létszámcsökkenéssel, a templomba járók megfogyatkozásával párosul. A helyi egyházközségekben számos helyen nincs közösségi élet. Hiányzik a rövid, közép- és hosszú távú missziói cél. Sajnos az elanyagiasodó világban a tárgyi életfeltételekkel szemben a lelki épülésre csökkenő igény van. Szeretnék egy „ébredési” időszakban akár segédmunkási feladatot is vállalni annak érdekében, hogy ezen változtatni tudjunk.

Megválasztásom esetén a kerületi gondnoki és az egyházmegyei felügyelői tisztségemről lemondok.

1942-ben születtem Szombathelyen. Édesapám tanító, nagyapám kántortanító volt Szergényben.

A celldömölki gimnázium elvégzése után kerültem a Műegyetemre. Részben a közösségkeresés vitt először a kelenföldi templomba, majd a Deák téribe, ahol Kékén Andrást is megismerhettem. Diákotthonban laktam. Katolikus szobatársaimmal azóta is baráti kapcsolatot tartunk. Ma is úgy vélem, hogy más felekezetű testvéreinkkel elsősorban nem a szertartások hasonulása, hanem a Krisztus-hit és az ebből fakadó magatartás, tisztesség köt össze.

1965-ben diplomáztam, majd a megyei építési hatóságnál dolgoztam Szombathelyen. 1968-ban kötöttünk házasságot evangélikus kolléganőmmel, Kocsis Piroskával.

1970-től tervezőmérnökként dolgozom. Több kórház, iskola, diákotthon, templom és több száz lakás építését, felújítását terveztem.

Gyermekeink is belenőttek a szombathelyi gyülekezetbe. Piroska műszaki tanár, férjével és három gyermekével Szombathelyen élnek. Katalin teológiát és latintanár szakot végzett. Jelenleg lelkész doktorandusz, férjével Budapesten él.

Gyülekezetünk munkájába az építési feladatok „vontak be”. Presbiter lettem, majd 1997-től felügyelő. 2001-ben megyei, egyházkerületi és országos presbiternek is megválasztottak, ezért a helyi felügyelői tisztségről lemondtam. 1992 óta vagyok az országos egyházi építési bizottság tagja. Közel tucatnyi templom felújítását segítettem helyszíni tanácsaimmal. Nem mindig eredménnyel. Megismertem, mennyi ellentmondás feszül szegénységünk és vágyaink között.

Zsinati tagságomról 2002-ben lemondtam, mert úgy véltem, kevesebb jogi előírás és több fegyelem lenne jó egyházunkban. És több szolidaritás.

2001-től vagyok a kőszegi evangélikus szakközépiskola igazgatótanácsának elnöke.

Úgy érzem, lassan nemcsak mi, evangélikusok leszünk kisebbség, hanem az egész magyar kereszténység. A korábbi elnyomás összekovácsolta a híveket, a mai hamis információtömeg szétforgácsol bennünket, és alakoskodásra nevel. Ez ellen tenni kell.

Bár legszívesebben építési ügyekkel foglalkozom, ha rám esik a választás, köszönöm, és a megtisztelő szolgálatot erőm szerint végzem.

A Magyar Rádió az első és egyetlen munkahelyem, ahol negyvenhárom év alatt voltam bemondó, sportriporter, sportszerkeszlőség-ve- zelő, a Petőfi rádió főszerkesztője, főmunkatárs. Huszonhét évig a televízió is foglalkoztatott, írtam különböző lapokba, megfordultam szinkronfilmstúdiókban, ismeretterjesztő előadásokat tartottam a TIT-ben. A társadalmi tisztségek is megtaláltak. A Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke voltam tizenhét évig, tagja vagyok a Magyar Olimpiai Bizottságnak elnöke a két éve alakult Protestáns Újságírók Szövetségének.

Édesanyám Békéscsabáról hozta magával a csabaiak evangélikus egyházhoz, valláshoz való ragaszkodását. Presbiter volt, és diakóni- ai munkát is végzett az Üllői úti gyülekezetben. Vallásosan nevelt, egyházi iskolában kezdtem a tanulást, jártunk templomba, 1954-ben konfirmáltam. Az Apáczaiban Gyapay Gábor volt az osztályfőnököm, s az ő kiváló emberi és tanári példáját akartam követni, amikor magyar-történelem szakos tanár lettem.

Abban, hogy az egyetemre papleányként bekerülő Kiss Zsuzsannával egymásra találtunk talán mindkettőnk evangélikus neveltetésének is része volt. A békéscsabai Kistemplomban kötöttünk házasságot. Feleségem ma is tanít. Az egyházzal való kapcsolatunk a lelki élet igénye sosem szűnt meg, még ha nem is volt egyenletes a hosszú évek során. Közel két évtizede szólított meg egy azóta már elhunyt presbiter testvérem a Deák téren. Hívására és ajánlására presbiter lettem. Azóta az oltári ige felolvasói szolgálatát szervezem, és benne vagyok az in- formádós bizottságban.

Két esztendeje alakult meg a Protestáns Újságírók Szövetsége azzal a céllal, hogy tömörítse mindazokat, akik számára az örömhír, a szeretet, a boldogság a békesség, az információcsere, a kapcsolattartás a fontos, akik képviselik a médiában a protestáns értékeket, a jó igazságot, a szeretet győzelmét, a felebaráti megbocsátást A szervezet alakuló ülésén elnökké választott. Meg kell keresni azokat az újságírókat, akik nyitottak az egyházak felé. Másfelől egyházi embereket kell a média világában szerepvállalásra biztatni. A harmadik lényeges feladat az egyházi médiumok fejlesztése, népszerű, igényes szerkesztőségek, hírügynökségek működtetése.

Még ha a demokrácia és a „szabadság” átmenetileg erősítette is az egyházak társadalmi szerepéi, és fellendült a hitélet, mára újra „szabad” egyre élesebben szembefordulni velük, megkérdőjelezni, nehezíteni működésüket. Ezért érzem fontosnak, hogy mind többen vállaljuk azt a munkát evangélikus egyházunkban, amellyel Isten és a hívek bizalma megtalál.

1948. november i-jén születtem Budapesten. Balassagyarmaton nevelkedtem - ott jártam általános és középiskolába is. Érettségi után két évig képesítés nélküli nevelő voltam két Nógrád megyei faluban: Magyamándorban és Dejtá- ron, majd az Egri Tanárképző Főiskola magyar-orosz szakán diplomáztam. Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytattam, ahol magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szereztem. Elvégeztem az Újságíró Akadémiát, 1992-ben pedig az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatát.

1972 óta dolgozom a Magyar Rádióban. A Krónika rovat munkatársa vagyok, de nincs olyan rádiós műfaj, amiben ne dolgoztam volna. Öt évig készítettük férjemmel, Rados Péter szerkesztővel hä protestáns egyház vallási félóráit és élő istentisztelet-közvetítéseit, köztük az evangélikus egyházét is. A legfontosabbnak azt tartottuk, hogy az élő, működő evangélikus egyházat mutassuk be, azt, hogy miért érdemes oda tartozni, miért jó evangélikusnak lenni. Göncz Árpád köztársasági elnök Toleranciadíjjal tüntetett ki bennünket. Az utóbbi két évben krónikás munkám mellett a Magyar Rádió legnépszerűbb műsorát, az Egy csepp emberséget készítettem. Ezt is férjemmel közösen csináltuk - a műsorból készült kötetnek ő volt a szerkesztője.

Fiunk, Rados Richárd a jajfa Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. Merjünk, Homok Melinda pszichológus. Unokánk, Rados Brúnó április 20-án volt egyesztendős.

Hívő családban nőttem fel. A szüleim által megkövetelt, teljesen természetes nevelési minimum volt a templomba, hittanra, bibliaórára járás. Szabó József püspök úmáI konfirmáltam, és ő keresztelte fiunkat is. Rónai Zoltán tisztelendő úrhoz hittanra, Túrmezei Erzsébet diakonissza nővérhez bibliaórára jártam, és tőle tanultam németül is.

Mikor a rádióhoz kerültem, fontosnak tartottam, hogy a hit kérdéseiről, az egyházak életéről szóljak Csak a nyitás és a nyíltság hozhat javulást a neuralgikus kérdésekben. Azon voltam mindig, hogy nyissuk ki a templomajtókat, jöjjön be minél több ember, és mutassuk meg azt a pluszt, amit a hit adhat az élethez.

A harmadik ciklusban választottak meg presbiternek - kétszer az óbudai evangélikus gyülekezetben, egyszer pedig a Deák téren. Rendszeres lelkészt szolgálatot végzek a budapesti Szent Margit Kórházban.

Soha nem voltam, és most sem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja.

Büszke vagyok hogy egyházkerületi felügyelőnek jelöltek a feladatra alkalmasnak érzem magam, és örömömre szolgál, hogy 2006. április 28-án Bonyhádon személyesen bemutatkozhattam a Déli Egyházkerület lelki vezetőinek, akik egyhangúlag támogatták jelölésemet.

Radosné Lengyel Anna