Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-14 / 20. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. május 14. 9 Hogyan készülsz a jövőre? Félelemmel vagy várakozással? Mikor azt a szót hallod: „jövő”, mi jut eszedbe? Milyen érzések kerülnek felszínre benned? Izgalmat érzel, vágyakozást vagy várakozást? Esetleg félelmet? Zűrzavart, nyugtalanságot, bizonytalanságot, netán gyámoltalanságot? Az a gond a jövővel, hogy senki sem tudja, mit hoz. Mint egy izgalmas könyv, amelyik oldalanként tárja föl a tartalmát, a jövő is naponként leplezi le magát előttünk, amiből csak tippelhetünk arra, hogy mi minden történik vagy történhet a következő napokban, hetekben és hónapokban. De semmire sincs ígéret vagy biztosíték. Éppen ezért keltette fel a figyelmemet egy világhírű vezető szakértő, Peter Drucker megállapítása, amelyet a Daily Drucker - 366 Days of Insight and Motivationfor Getting the Right Things Done (Napi Drucker-366 nap befele'fordulás és törekvés a jó döntésekre) című könyvben olvastam. Ez egy válogatás Drucker eddig írt könyveinek legjobb gondolataiból. Ebben a szerző a következő megfigyelését írja le a hosszú távú tervezésről a bizonytalan jövő fényében: „A jövő döntéseket követel. A jelenben. Kockázatvállalást kíván. A jelenben. Tette- ket vár el. Most. Megkívánja a rendelkezésre álló forrásokkal és mindenekelőtt az emberi erőforrásokkal való gazdálkodást. A jelenben. Munkát igényel. Most.” Kétféle véglettel tekinthetünk a jövőbe: nem teszünk semmit, csak hagyjuk, hogy a jövő „megtörténjen” velünk, vagy megszállottan készülünk az előttünk álló hetekre, hónapokra és évekre anélkül, hogy a jelen pillanatait megbecsülnénk. Van azonban egy harmadik lehetséges megoldás is. Tenni a dolgunkat szorgalommal és bölcsességgel, a tu► „Lelkészünk hívta fel a figyelmemet egy börtön-bibliaórán az Evangélikus Elet Lelki segély rovatára; azóta is rendszeresen olvasom. De ott kint, a börtönfalakon túl annyira mások az emberek problémái! Tizenegy éve vagyok bezárva, jövőre szabadulok, és most, hogy ismerem az Úr Jézust, teljesen új életet szeretnék élni. Az a bűnös, régi énem valóban meghalt. Isten megérintett, rám tette a kezét, és én új ember lettem. Nem az a kérdés a számomra, hogy melyik utat válasszam, hanem az, hogy engedik-e, hogy járjak rajta! Még abban sem vagyok biztos, hogy a szüleim megbocsátottak-e nekem. Félek attól, hogy nem fogad vissza a társadalom.” Kedves Kálmán! Szeretettel biztatom a bölcsesség Lelke által: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.” (Péld 16,20) Nagyon örültem levelének és annak is, hogy bár a börtönfalakon túl talán valóban más problémákkal küszködnek olvasóim, azért az örök emberi kérdések között talált jó néhányat, amelyre ön is választ várt. Először arra gondoltam, hogy magánlevélben reagálok soraira, de aztán eszembe jutott, hogy a nyilvánosság mindig segít. Ezért amellett, hogy természetesen szívesen levelezek önnel rendszeresen, az újság hasábjain is hangot adok annak, hogy milyen gondolatok rohantak meg akkor, amikor levelét kezemben tartottam. Rendkívül megszégyenítő számomra az a hit és elkötelezettség, ahogy levelének többi, most nem idézett sorában bizonyságot tesz Urunkról. Azt a tüzes szívet átjárta a Szentlélek Úristen hatalmas ereje! Olyan mély bűnlátás és megbánás van önben, hogy pironkodva gondolok magabiztosságomra. Hiszen nincsenek kis és nagy bűnök, csak bűnök vannak. Életromboló, közösséget mérgező, nyomorba döntő bűnök. Melyeknek zsoldja a halál. dásunk és reménységünk szerinti legjobb módon, felismerve, hogy a legnagyobb körültekintéssel készített tervek sem számolhatnak az üzleti és a gazdasági életben előre nem látható, váratlan eseményekkel. A Példabeszédek könyve egy egyszerű hangyát állít elénk jó példaként arra, hogy miként közelítsünk a jövőhöz: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét." (6,6-8; Károli-fordítás) A hangyák nem tudnak kieszelni hosszú távú stratégiákat, de ösztönösen érzik, hogy nem tudják átvészelni az élelem nélküli hideg téli hónapokat, ezért szorgalmasan kell dolgozniuk azokban az időszakokban, amikor elegendő ele- séget tudnak gyűjteni. Ugyanígy: ahelyett, hogy a jólét időszakában önteltté válnának, hirtelen válság esetén pedig zűrzavar jelentkezne, a cégek vezetőinek bölcsen fel kellene készülniük az előttük álló eseményekre, legyenek azok akár jók, akár rosszak. De ahogy a Biblia az igében emlékeztet bennünket: a jövőre felkészülni mást jelent, mint aggódni Börtönlevél EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Elítéltként nyilván átéli az ember, hogy tettei méltó büntetését veszi el, míg itt kint érzékelhetjük a közmondás igazságát: „Isten malmai lassan őrölnek.” Látszólag annyi bűn büntetés nélkül marad... Milyen szánandó is az az ember, aki a börtönlakókat valami „különös” bűnösöknek képzeli, és irtózik a velük való legcsekélyebb érintkezéstől is! Ugyanakkor pedig nem hallja az ige figyelmeztető megállapítását: „Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem." (Róm 3,12) II. Frigyes porosz királyt (1712-1786) már életében Nagy Frigyesnek nevezték, mert rendkívüli államférfi volt. Valahogy úgy, mint a mi Mátyásunk, inkognitóban járta országát. Mindenki bátran fordulhatott kérésével a nagy királyhoz, mert minden panaszt kivizsgált. Egyszer, amikor egy börtönt látogatott meg, és elbeszélgetett a rabokkal, álmélkodva kellett megállapítania, hogy majdnem minden rab ártatlan. Egy kivételével mindegyikük úgy érezte, hogy csupán tévedésből került a börtönbe, vagy egy igazságtalan bíró áldozata lett. Egyetlenegy elítélt volt csupán az egész börtönben, aki bűnösnek vallotta magát, és komoly bűnbánatot tartott. Mondanom sem kell, hogy mi volt a bölcs király végzése: „Mit keres ez a gazfickó itt, ahol csupa tisztességes ember van? Ki vele gyorsan, hogy el ne rontsa a többieket!” Szeretem ezt a kis történetet, mert rávilágít arra, hogy mennyire takargatjuk romlottságunkat az emberek előtt, és hogy ez többé-kevésbé sikerül is nekünk! Önigazságunk pedig a lehető leg- visszataszítóbb Isten számára. Szeretném, hogy olvasóim, akik most szembemiatta, vagy túlzott reményeket fűzni hozzá. Ne aggódjunk a jövő miatt. Az aggodalmaskodás hatékonnyá tehet bennünket, mert sok lelki és érzelmi energiát fordítunk rá, de végül mindez hiábavalóvá lesz, mert nem tudjuk befolyásolni az eseményeket. És a legtöbb dolog, amely miatt aggódunk, végül soha nem következik be. „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34: Károli-fordítás) Ne várj túl sokat a jövőtől. Egy jól átgondolt cselekvési terv értékes lehet, de teret kell, hogy hagyjon a váratlan változásokhoz és fejlesztésekhez történő igazodáshoz. Ne várd el az „A” terv sikerét. Készülj fel arra, hogy esetleg a „B” tervet kell megvalósítanod. „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád." (Péld 27,1; Károli-fordítás) Ne becsüld alá Isten szerepét a jövő alakításában. Valaki egyszer ezt mondta: „Dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna, és imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna.” Ha elmulasztjuk észrevenni Istennek a mindennapi eseményekben betöltött szerepét, az okozhatja egy cég sikertelenségét. „Nosza immár ti, a kik azt mondjátok Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendői és kal- márkodunk, és nyerünk; A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,13-15; Károli-fordítás) ■ Robert). Tamasy (Forrás: Monday Manna) sültek Kálmán történetével, észreven- nék, hogy a széles útnak, amely a kárhozatba visz, van egy „járdája” is. Ez nem vezet át a mélységes szennyen. A rajta járók talán a legjobb társaságokban forognak, talán a markáns vallásos smink sem hiányzik róluk. Dúskálnak az anyagi javakban, és mindenki kedvencei, mert életszemléletük remekül alkalmazkodik a világhoz. De ha nem fordulnak vissza, mégiscsak a romlás lesz a részük. Kálmán élettere biztosan nagyon lehangoló, telve kiszolgáltatottsággal és talán erőszakkal is. De belül szabad és boldog; és hiszem, hogy nem kell félnie, mert aki érti az Úr szavát, annak valóban jó dolga lesz. A börtönfalakon belül és kívül is. Kálmán, merjen hinni Isten gondviselő szeretetében! Az az Úr, aki önre talált, amikor bűneinek szennyes árja csaknem elborította - mert Jézus nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem hogy a bűnösöket (Mt 9,13) -, nem hagyja akkor sem magára, amikor eljön a nap, és megnyílik ön előtt a börtönajtó. Nagyon fontosnak tartom, hogy szüleivel minél gyorsabban rendezze kapcsolatát! Legyen olyan őszinte velük, mint velem volt. A szülői szív megenyhül, meglátja! Semmiképpen ne tartson semmiféle kapcsolatot a régi rossz társaságával! Már most be kell kapcsolódnia a lakhelyéhez legközelebb lévő .evangélikus gyülekezet életébe úgy, hogy levélben felveszi a kapcsolatot a helyi lelkésszel. A gyülekezet védelem! Gondoljon arra, hogy már most legyen valaki, aki segít a szabadulása után nyomban munkát találnia. Kálmán, testvérem, sikerülni fog! Új élet jár az új teremtésnek! Ne nézzen vissza! A bűnbocsánat teljes. Krisztusért egyenes derékkal járhat. Kérem, írjon, ha bármiben segíthetem. Mindig lesz egy mentőöv, amelybe belekapaszkodhat. Imádságos szeretettel: £ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli s heti igéi azon csodákról zengnek új éneket, amelyeket az Úrral egy igában-járó keresztények tapasztaltak meg új életükben. Luther Márton szerint: „Isten egyik leggyönyörűbb s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a sátán, mert sok kísértést és gonosz gondolatot űz el vele az ember. Az ördög egyszerűen nem bírja ki.” Ezért ma is: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett!" (Zsolt 98,1; LK) Az Isten jobbján lévő Szabadító is ezt tette e földön: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura..." Jézus hívó szava számunkra is érvényes: „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” O örök üdvösséget kínál annak, aki vele egy igába hajtja a fejét, s útközben csodálatos megtapasztalásban lesz része. Jézus igája praktikus, mert ő nem félvállról veszi s hordozza a súlyát. Eközben társát is egyre jobban magához húzza, átöleli szeretetével, aki ezáltal megtapasztalhatja: „...azén igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Mt 11,25.28.30) Az új ember felöltözése nem lehet teljes Krisztus békességének és beszédének a szívünkbe való befogadása nélkül. A Szentlélek munkájának gyümölcsei az így felcsendülő új énekek, melyek lehetnek zsoltárok, dicséretek, lelki énekek, de a legfontosabb, hogy „hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek" (Kol 3,16)! Jakab is az új életet teremtő igére irányítja figyelmünket, amelynek Isten gyermekei nem feledékeny hallgatói, hanem tevékeny megvalósítói, mert ezt vallják: „Az ő akarata szült minket (újjá) az igazság igéje (az üdvösség evangéliuma) által...” (Jak 1,18) Az angyalseregek karácsonyi dicsőítő énekének csak az első sora hangzik fel változatlan szöveggel Jézus jeruzsálemi bevonulásakor tanítványai ajkán:.....dicsőség a magasságban!" (Lk 19,38) A mennyei seregek új éneke örökké zengi Isten és Fia dicséretét. Pál - szerényen - szóban teszi ezt: „Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által..." (Róm 15,18-19) Ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni? - kérdezi Pál. O rendelkezett mind a prófétálás, mind a nyelveken szólás lelki ajándékával, mégis inkább a gyülekezet tanítását és építését választotta: „Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” (iKor 14,15) Hogyan imádkozott Jézus az Olajfák hegyén? „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazdltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lk 22,42) Mi tudunk-e úgy imádkozni, hogy kísértésbe ne essünk? S mi elfogadjuk-e Péter vallástételét? „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. Es mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (lásd Jn 6,60-69) „Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! / Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelvem!” (EÉ 57,5) ■ Garai András Elmenni vagy megmaradni? ► Evangélikus ifjúsági vezetők részére rendeztek nemzetközi konferenciát május 1. és 4. között Németországban, Bad Alexandersbad konferencia-központjában, festői környezetben. Hazánkat, egyházunkat négyen képviselték: Mády Erzsébet, az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának gyermekreferense, Vladika Zsófia és Lackner Eszter teológusok és Pál Marietta ifjúsági vezető (Alberti). Röviddel hazaérkezésük után Mariettát kérdeztem új élményeiről, tapasztalatairól.- Honnan érkeztek fiatalok a találkozóra?- Sokszínű volt a csapat: rajtunk kívül csehek, lettek, finnek, norvégok, románok és német fiatalok alkották. Mintegy harmincán töltöttük együtt ezeket a napokat.- Miről szóltak az előadások?- Elmenni vagy megmaradni - ez volt a konferencia központi témája. Egész Európában tapasztaljuk, hogy a fiatalok elhagyják a kisebb falvakat, városokat, és a munkalehetőség vagy a tanulás miatt a nagyvárosokba költöznek. Elsőként azt vizsgáltuk meg, milyen hatások következtében hagyják el a fiatalok a megszokott környezetüket. Ezután arra kerestük a választ, hogy mit tehet az evangélikus egyházi ifjúsági munka ebben a helyzetben. Megvizsgáltuk, hogyan lehet megszólítani a fiatalokat új élethelyzetükben. Szó esett arról, miként lehet elindítani egy új csoportot, hogyan lehet megszólítani egy-egy célcsoportot, hogyan lehet SZÓSZÓRÓ lfiúságirovat-gazda: Balog Eszter projektmunkát végezni egy adott térségben. Ezeken kívül szociológiai előadást is hallottunk a fiatalok mai helyzetéről, német és nemzetközi ifjúsági szervezetekről, és megismertük a német evangélikus egyház ifjúsági munkáját is.- Milyen tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagodtál a konferencián?- Megláttam, hogy a különböző országok milyen nehézségekkel küzdenek az ifjúsági munka területén, és jó volt ebből tanulni. Rádöbbentem, milyen fontos az európai uniós pályázatokon való részvétel; erre a jövőben nekünk is nagy szükségünk lesz - minden adódó lehetőséget ki kellene használnunk. A legfontosabb kérdés számomra az lett, hogy a hazai, helyi ifjúsági csoportok miért nem fognak össze. Egyházunkban azt tapasztaljuk, hogy mindenki mindig egyedül akar boldogulni. A jövőben ezen változtatni kellene, azaz több közös, összevont programot kellene szerveznünk; csak nagyobb összefogással tudunk előrébb jutni, főleg vidéken. Aztán jó volt megtapasztalni az országok közti különbségeket is. Például azt, hogy Finnországban számunkra álomszerű adottságok között lehet ifjúsági munkát végezni, oly sok a segítő a lelkész mellett. Bárcsak mi is így dolgozhatnánk! ■ Balog Eszter
