Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-07 / 19. szám
4 2006. május 7. KERESZTUTAK 'Evangélikus ÉletS Vezérfonal mentén Sárvári parókiaszentelés A tanévvégi nagy hajrá előtt igazán jó alkalom nyílt lelki feltöltődésre, szakmai megbeszélésekre, találkozásokra április 25-27-én Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. E három szép, tavaszi napon az oktatási intézményvezetők konferenciájának vezérfonala íjn 2,28 alapján ez volt: „Maradjunk meg Krisztusban!” János apostol első levelének 2-3. fejezetéből választottak igeszakaszokat az áhítatokon szolgálók is: Szemerei János esperes, Hafenscher Károly országos irodaigazgató, Itt- zés János elnök-püspök és Gáncs Péter püspök. A záró úrvacsorái istentiszteleten Aradi György lelkész szolgált. A választott bibliai tanításhoz kapcsolódtak a konferencia referátumai is. Ittzés János Az ifjúságot fenyegető tévtanítások napjainkban címmel tartott előadást. Beszélt a manapság tapasztalható sok-sok gondról, melyeket az Isten nélküli élet nyomorúságából eredeztetett. Egy tévtanítás - nincs Isten - ezer keserű gyümölcsöt terem. Meg kell hallgatnunk a fiatalokat, meg kell tennünk mindent a ránk bízottakért - fejtette ki az elnök-püspök. Dr. Sirkó Éva, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet pszichiátere Pszichés zavarok serdülő- és ifjúkorban, ezek okai és kezelési lehetőségei címmel taitott referátumot. Szakszerű mondandójának, elgondolkodtató szavainak végkicsengése, a hit és a szeretet fontossága mellett ő is hangsúlyozta a gyermekeink és fiataljaink iránti felelősséget. Ribár János esperes témája Az ifiúság lelkigondozása volt. Az individuummal történő foglalkozásra, pásztorolásra, személy- és problémacentrikus megközelítésre van szükség - fejtette ki. Ugyancsak a délután folyamán beszélgettek a résztvevők az országos elnökség tagjaival az egyházi oktatás időszerű kérdéseiről. Az oldott légkörű, tartalmas fórumon az iskolalelkészek alkalmazásának várható örömeiről és gondjairól is szó esett. A konferencián természetesen időszerű szakmai kérdések is helyet kaptak. Egyebek mellett az intézményi tervezés, a pályázatok készítésének szakszerűsége, tartalmi és formai követelményei, a sűrűsödő ellenőrzésekre való alapos és gondos felkészülés kérdése került terítékre. ■ Ük) Ifjú- és öregdeáktériek ► Közel tíz esztendeje rendezik meg rendszeresen a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban a volt növendékek találkozóját. Az idén április 28-án gyülekeztek össze örökifjú és ifjabb egykori diákok. Először istentiszteleten vettek részt a Deák téri evangélikus templomban, majd a gimnázium dísztermében folytatódott a program. Régi szép emlékeket idézhettek fel magukban az egykori diákok a Deák téren április utolsó péntekén. A múltra visszatekintő alkalomra idősebb Pintér Károly 5MÓZ 4,9 alapján tartott igehirdetése hangolta rá az egybegyűlteket. A nyugalmazott evangélikus lelkész hangsúlyozta, hogy fontos gondolni arra a helyre, amely jelentős szerepet tölt be az ifjúság életében az én- és önkeresés éveiben. A Deák tér olyan iskola volt - emelte ki -, amely maradandó értékeket adott át növendékeinek. diaképek segítségével nyújtott bepillantást az iskola mai életébe. Az idei öregdiák-találkozó szomorú és örvendetes szenzációval is szolgált. Szomorúságra az a bejelentés adhatott okot, hogy a találkozók útra indítója és az ankétok lelkes szervezője, Sólyom Éva egy évtized után lemondott tisztéről. Örömteli volt azonban a hír, mellyel a kilencven- egy éves dr. Martos Józsefné Sztrokay Piroska szolgált: március 17-én Budapesten, a Margaréta utca 9. szám alatt leleplezték azt az emléktáblát, amely két volt Deák •H Folytatás az 1. oldalról Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Horváth Zsolt felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Illés Gábor, a gyülekezet korábbi felügyelője adott számot a beruházás költségeiről. Mint elmondta, a beruházás összes költsége megközelíti a tizenhatmillió forintot. Az anyagiakat többféle forrásból teremtették elő. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület támogatása 1,4 millió forint volt. Belügyminisztériumi forrásból 1,83 millió forintot kaptak, melyhez az önrész az országos egyháztól (1,8 millió forint), a Vasi Evangélikus Egyházmegyétől (félmillió forint) és a sárvári önkormányzattól (kétmillió forint) származott. A Lu- ther-rózsa Alapítvány bevételéből fizették ki a beépített bútorok és a konyhai gépek költségét. Ez az összeg 2,5 millió forintra rúgott. A meghívott és a gyülekezettel együtt ünneplő vendégek áldó szavakkal illették a munkálatokat és a dolgos kezeket. Ezután a gyülekezet a templom falain kívülre vonult, ahol Vétó' István esperes felszentelte a megújult épületegyüttest. ■ Pártliné Soós Zsuzsanna Beiktatták a Soproni Egyházmegye esperesét és felügyelőjét ► 1952-ben Hanzmann Károly soproni esperes szó szerint belebetegedett abba, hogy egy közgyűlésen be kellett jelentenie: egyházmegyéjét megszüntetésre ítélte a hatalom. A folyamatot a történelem Ura jónak látta megfordítani: ennek köszönhetően április 29-én a soproni templomban sor került a most megalakult Soproni Egyházmegye elnökségének, Gabrtai Sándor esperesnek és dr. Gimesi Szabolcs egyházmegyei felügyelőnek a beiktatására. Az iktatás szolgálatát a megszűnő, pontosabban kettéváló Győr-Soproni Egyházmegye esperese, Jankovits Béla és az egyházmegye rangidős lelkipásztora, Szűcs Kálmán farádi lelkész végezte. Az igét Zsolt 127,1-2 alapján Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyház- kerület püspöke hirdette. Az iktató istentiszteletet követő közgyűlésen dr. Gimesi Szabolcs magasztos pillanatként említette a Soproni Egyházmegye első hivatalos alkalmát. Személyes vallomásában a város volt polgár- mestere hangsúlyozta: tisztségét elsősorban szolgálatnak tekinti, ebből a szempontból pedig nagy lehetőséget kínál a kisebbé vált egyházmegye, hiszen könnyebbé válik a személyes kapcsolatok kialakítása, amire elidegenedő világunkban szükség is van. Szavait végül Reményik Sándor Májusi biztatás című versével fejezte be, amelyet annak idején ugyanitt, a soproni templomban szavalt el mint a gyülekezet ifjúságának tagja. Székfoglaló beszédében Gabnai Sándor 5MÓZ 8,2 alapján a helyes emlékezésre figyelmeztetett. „A kritikus helyzetekben is hálát kell tudnunk adni, hiszen emlékezhetünk: hasonló nehéz helyzetekből megszabadított már az Úr. Gazdagon megajándékozottak vagyunk: fel kell tudnunk nézni magára az ajándékozóra” - mondotta az új esperes. A Győr-Soproni Egyházmegye elnökségének (Jankovits Béla esperesnek és Szabó György felügyelőnek) áldozatos munkáját is köszönettel nyugtázó köszöntések végén Ittzés János átadta a beiktatott elnökségnek az egyházkerület zászlajának asztali változatát, és e szavakkal indította el szolgálatára az újonnan megalakult egyházmegye népét: „Úgy vigyázzatok a közösségre, amelynek megszületésén most örvendeztek, hogy egymás pásztorai tudjatok lenni!” ■ Tubán József Tótkomlós kétszázhatvan éves Hogy a gimnázium ma is maradandó értékeket közvetít, arról az igazgatónő beszélt, aki az intézmény „régi tanárainak” - dr. Martos Józsefié Sztrokay Piroskának, valamint ár. Erdélyi Istvánná Haber- sack Juliannának - a köszöntése után szólt az egybegyűltekhez. Kézdy Edit elmondta, hogy kollégáival a nagyra becsült elődök által megkezdett munkát kívánja folytatni. Előadása végén az igazgatónő vetített téri pedagógusnak - Jeszenszky Ilonának és dr. Zelenka Margitnak - állít emléket. A jó hangulatú rendezvényt az iskola jelenlegi diákjainak zenei szolgálata, továbbá az öt esztendővel ezelőtt, 2001- ben érettségizett évfolyam műsora színesítette, mintegy hidat képezve a múlt és a jelen, az alma materüket szerető volt és jelenlegi növendékek között. ■ G. Zs. ► A felvidéki háborúzások elől Bé- késszentandráson menedéket lelő telepesek 1746 tavaszán elfogadták Rudnyánszky József báró ajánlatát, aki Komlós pusztát ajánlotta nekik lakóhelyül. Szarkóczi János evangélikus lelkész és Mravik Péter tanító vezetésével mintegy nyolcvan család települt át, és kezdte meg építő-gazdálkodó munkáját a kijelölt telkeken. Mindannyian ágostai hitvallású evangélikus szlovákok voltak. Ok tekinthetők a város alapítóinak. Április 22-én, szombaton délelőtt kétnyelvű hálaadó isten- tisztelettel kezdődött a tótkomló- siak emlékező ünnepségsorozata. Az élő hittel, kitartó szorgalommal és példaadással munkálkodó elődök „emlékműve” a város főterén terebélyesedő evangélikus templom. Az ódon falak között Szpisák Attila országos szlovák lelkész, magyar nyelven pedig Káposzta Lajos püspökhelyettes szolgált igehirdetéssel. A gyülekezet egyaránt énekelt szlovákul és magyarul: az együttlét bensőséges hangulatát fokozta az óvodások kétnyelvű műsora és a Baloghné Szemerei Mária lelkész által vezetett gyülekezeti énekkar közreműködése is. Az egyház- község múltjáról Motyovszkiné Udvaros Ida és Krcsmériné Gyurkovics Mária mondott el helytörténeti összefoglalót magyar, illetve szlovák nyelven. Az ünnepi közgyűlésen először Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. Qt követte a szlovákiai testvérváros és testvérgyülekezet felügyelője, Mária Zahorczova és a romániai Nagylak esperese, Juraj Bálint. A Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulátusának vezetője, Stefan Dano szlovákul és magyarul is szólt a közgyűlés résztvevőihez. Köszöntőt mondott a város polgármestere, Gyivicsánné dr. Szenczi Irén, aki mondanivalóját az efezusbeliekhez írott levél 4. fejezetének 1-3. versével zárta. A jeles alkalomra a vendégek számára kedves ajándékokat készítettek az evangélikus szeretetotthon lakói. A templomi megemlékezés befejezését követően közösen elfogyasztott ebéd a hívek adományaiból és sok-sok kétkezi munkájuknak köszönhetően került az ünnepi asztalra. A vendégek között üdvözölhettük a galántai Samaritan és Simeon evangélikus szeretetotthon igazgatónőjét, Maria Hudákovát, akivel a vasárnapi istentisztelet záró oltári szolgálata előtt testvéri együttműködési szerződést írt alá a tót- komlósi Evangélikus Egyházi Szeretetotthon vezetője, Baloghné Szemerei Mária és Balogh András otthonlelkész. A születésnapi tortára csak szimbolikusan fért rá a kétszázhatvan gyertya, hirdetve Isten kegyelmét, amellyel a hit által élő, de a történelem által nagyon is megtépázott és megfogyatkozott gyülekezetét megtartotta a Dél-Alföld e szép, barátságos tájékán. A letelepedés napján, április 24-én a helyi szlovák önkormányzat rendezett - saját körein belül - emlékező ünnepséget, április 29-én pedig a „város napja” program zárta az évfordulós megemlékezések sorát. ■ Stirbiczné Gimnázium és gyülekezet találkozása Tizennyolc pilisi evangélikus fiatal - jelenleg ennyien járnak Pilisről a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba. Az iskola és a gyülekezet között mindig jó volt a kapcsolat, de április 22-én nem a pilisiek kerekedtek fel, hogy iskolába menjenek Budapestre, hanem a gimnázium énekkara látogatott el a pilisi evangélikus gyülekezetbe. Jansik Ildikó pilisi kántor meghívására már délelőtt megérkezett a gimnázium ötvenfős kórusa; már várták őket az Izsópka énekkar és az ifjúság tagjai. Bár az igazi hangverseny csak késő délután kezdődött, a nap folyamán - a programnak megfelelően - közös éneklésekre, ismerkedési játékokra, hangulatos százfős közös ebédre és egy Pilis határait is megjáró akadályversenyre egyaránt sor került. A gimnázium kórusa Kardos Anna énektanár vezetésével nagyon szép koncertet adott a pilisi evangélikus templomban. A találkozót végigkísérő ige a nap végére közös hitvallás lett: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!" (Zsolt 98,1) ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES Gabnai Sándor és dr. Gimesi Szabolcs
