Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-05-07 / 19. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. május 7. 3 Gyülekezetvezetői találkozó a Déli Evangélikus Egyházkerületben Lengyel Anna rádióriporter mikrofonja előtt a 70. születésnapja alkalmából köszöntött D. ár. Harmati Béla nyugalmazott püspök ► A szokásostól eltérően az idén április 28-án és 29-én rendezték meg mintegy 180 résztvevővel - a Déli Evangélikus Egyházkerület gyülekezetvezetői konferenciáját a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban. A késői időpontot az egyházunkban zajló általános tisztújítás indokolta: ezen az alkalmon ugyanis a már megválasztott gyülekezeti tisztségviselők is jelen voltak. A konferenciát megelőzte a Déli Egyházkerület presbitériumának és közgyűlésének összevont ülése. A püspöki és a felügyelői jelentésen kívül az egyetlen fontos napirendi pont az egyházkerületi jelölőbizottság beszámolója volt az egyházkerületi felügyelő személyére beérkezett jelölésekről. A kerületi felügyelő személyére a bizottsághoz összesen öt jelölés érkezett: Andorka Árpád, Koszorús Oszkár, Lengyel Anna, Novotny Zoltán és Szemerei Zoltán kapott jelölést. Ötük közül azonban csák Lengyel Anna és Novotny Zoltán fogadta el; ezt a közgyűlés is megerősítette. így a gyülekezetek kettejük közül választhatnak majd. A gyülekezetvezetői konferencia Kráhling Dániel tolna-baranyai esperes áhítatával vette kezdetét. A megnyitó után került sor D. ár. Harmati Béla püspök köszöntésére - hetvenedik születésnapja alkalmából. Ebből az alkalomból - az egyházkerület élén végzett odaadó munkája elismeréseként - ő vehette át elsőként (és egyetlen lelkészként) Gáncs Péter püspöktől az egyházkerület frissen alapított hűségérmének első példányát. Az ünnepelttel Lengyel Anna készített rögtönzött helyszíni interjút, melynek során a nyugalmazott püspök szólt az egyházkerület élén eltöltött éveiről, a rendszerváltás körüli esztendők eseményeiről és a nyugállományba vonulása óta eltelt időszakról is. Több mint tízéves püspöki szolgálatának számos izgalmas és érdekes mozzanatát osztotta meg a résztvevőkkel. Mint a beszélgetés végén Lengyel Anna kérdésére kiderült, D. dr. Harmati Béla már dolgozik emlékiratain, amelyek számos további érdekességgel szolgálnak majd a rendszerváltás körüli időkről is. A konferencia meghívott előadójaként Prőhle Gergely megválasztott országos felügyelő Merre tart egyházunk? címmel tartott referátumot a gyülekezeti vezetőknek. Az új felügyelő szólt a népmozgalmi adatokról, amelyek a jelen helyzetben nem adnak okot a bizakodásra. Külön kiemelte - úgy is, mint saját feladatát - az egyház és a mindenkori kormányzat közötti jó viszony ápolását. Meglátása szerint itt támaszkodni kell minden evangélikus közéleti szereplőre - pártállástól függetlenül. Prőhle Gergely hangsúlyozta: szükség lenne arra, hogy megváltozzon az egyháznak a társadalom felé irányuló kommunikációja, annak érdekében, hogy vonzóvá tegye az emberek számára az egyházat, ne pedig eltávolítsa őket tőle. Ebben a vonatkozásban alapvető fontosságúnak mondotta a nem vallásos, illetve a kereső emberek számára is érthető és vonzó nyelvezet használatát a világi médiában. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy nagyobb médianyilvánosságot kapjanak az olyan kiemelkedő egyházi kulturális események, mint például a Bach-hét. Kiemelte, hogy fontos szerepe van az egyháznak az egyháztagok számára való segítségnyújtásban is, amely megnyilvánulhatna - például - az evangélikus vállalkozók által megtermelt termékek egyházon belüli terjesztésében. Előadása végén Prőhle Gergely a gyülekezetek segítségét kérte e célok megvalósításához. Másnap került sor Koszorús Oszkárnak, a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelőjének és Káposzta Lajosnak, a Bács- Kiskuni Egyházmegye esperesének A vezetés művészete című beszámolójára. Az előadók saját tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel az egyházon belüli két elem (az egyházi és a világi vezetés) vezetési technikáiról. Mind a ketten szóltak azokról a buktatókról, amelyek a gyülekezetek vezetőit érhetik, de beszéltek azokról a sikerekről is, amelyeket a jó vezető elérhet. Minderről a tőlük megszokott alapossággal és humorral beszéltek. A Déli Egyházkerület által alapított hűségérmeket azok a világi, gyülekezetekben tevékenykedő egyháztagok kapják, akik munkájukkal kiemelkedően járultak hozzá az egyház életéhez. Az első alkalommal az idei gyülekezetvezetői konferencián kiosztott emlékérmet az egyházmegyei elnökségek javaslata alapján a következő személyek kapták meg: Baranyai Béla felügyelő - Hódmezővásárhely: dr. Eördögh Endre egyházmegyei felügyelő - Baja; Gryl- lus Vilmos felügyelő - Budapest: Kéry Lajos egyházmegyei felügyelő-Budapest: Lőrinczi András gondnok - Baja: dr. Németh Pál kántor - Szekszárd: Oravecz Mátyás presbiter - Medgyes- egyháza: Pintér Győző egyházmegyei felügyelő- Budapest: Sándor Miklósné egyházmegyei gazdasági vezető - Kecskemét: dr. Simor Ferenc felügyelő-Siklós: Tóth Lenke kántor - Orosháza; Valach Ilona kántor - Békéscsaba. Andorka Árpád egyházkerületi felügyelőhelyettes, statisztikus a legfrissebb népmozgalmi adatokat elemző előadásában megemlítette, hogy az elmúlt évek adatait figyelembe véve nem javultak a mutatók. A hozzászólásokban azonban hallhattak a résztvevők olyan gyülekezeti kezdeményezésekről, amelyek sikerrel kecsegtetnek, és az egyház társadalmon belüli továbbélésének, missziójának új útjait példázhatják. Az evangéliumi üzenetet fel nem adva kell az új formákat használni, amelyekkel elérhetők az egyháztól távolabb élők is. Új formákat keresett a Déli Egyházkerület Közgyűlése is, amikor tavaly pályázatot írt ki alternatív istentiszteleti formák megfogalmazására, valamint új énekek és dalok megírására. A két pályázatra összesen mintegy húsz pályamű érkezett. Az eredményhirdetésre szintén e mostani gyülekezetvezetői konferencián került sor. Végezetül az egyházkerület lelkészi vezetője tartott beszámolót az Egyházak Világtanácsának brazíliai üléséről, Merre tart a világkereszténység? címmel. A kétnapos együtt- létet ugyancsak Gáncs Péter püspök áhítata zárta. ■ Barthei-Rúzsa Zsolt Szemerei Zoltán kerületi felügyelő Pintér Győzőnek adja át a hűségérmet * Prőhle Gergely megválasztott országos felügyelő előadása Az élet vallása ÉGTÁJOLÓ Albert Schweitzer, a 20. század egyik legnagyobb lutheránus teológusa vallástörténeti írásaiban tipológiai szempontból két fő csoportra osztja a vallásokat. Beszél az „életigenlő” és az „élettagadó” vallások típusáról. Az első csoport, az életigenlő vallások prototípusának a föníciai eredetű antik görög vallást tartja. Szerinte ez a vallás tele van élettel, tele van duzzadó erővel, vidámsággal, vágyakkal, testi örömökkel, feltörő indulatokkal, korlátlan hedoniz- mussal, az élet igazi élvezetével, a szépség és az esztétika igényével, a megismerés kalandvágyával. Istenek, félistenek, titánok, különböző rendű, rangú transzcendens lények hatalmi küzdelme, szélsőségekben megnyilvánuló szerelme és gyűlölete jellemzi az Olimposz nagyon is földi ízű birodalmát. A második csoportba sorolja a hindu vallást, a brahmanizmust, melyet jellegzetesen élet- és világtagadó vallásként jellemez. A brahmanizmus célja a nirvána elérése, az örök, személytelen létállapotba való visszatalálás, a mindent magába foglaló örök teljességbe való belesi- mulás. Egyik szent irata, a Katha-upanisad azt tanítja, hogy Brahma, a teremtő „belülről fúrta a test nyílásait, ezért fordulj befele, és akkor önmagadban megtalálod a Terem tőt”. Ez a felfogás radikálisan belső keresésre ösztönzi, befelé fordítja az embert. A külső világ, a földi lét csupán egy átmeneti, alacsonyabb rendű lét, tiszta szenvedés, a ciklikus létforgatag világa, ahová a legjobb meg sem születni. A cél kitörni ebből a létállapotból. Egy magasabb, boldogabb, isteni tudat- állapotba kerülni, melyben ellobbannak a létbe húzó erők, az ösztönök, a vágyak, a gyűlölet, a nem tudás, melyben az „egész létforgatag megoldódik”. Ezek ismeretében vajon hová sorolnánk a mi kereszténységünket? Azt a vallást, amelynek lényegéhez tartozik az áldozat, a kereszt képe... Ugyancsak Schweitzer mondja - más vallástörténészekkel egyetemben -, hogy a nagy monoteista világvallások közös gyökérből, közös vallási felismerésből, közös szubjektív, belső élményből erednek. Rengeteg bennük a hasonló vonás, hasonló a világ- szemléletük, létfelfogásuk, istenképük és gyakorlatuk. Különösen szoros a kereszténység és az iszlám kapcsolata. A két „testvérvallást” tagadhatatlan tartalmi azonosságok jellemzik minden történelmi anta- gonizmus ellenére. Mégis, a kereszténységnek van egy olyan sajátos belső tartalmi karaktere, amely lényegesen megkülönbözteti minden más monoteista világvallástól. Van egy olyan jellegzetes vonása, amely miatt minden hasonlóság ellenére „egészen más”, mint a többi, vele „rokon” monoteista világvallás. Mi ez a sajátos vonás? A kérdésre egy egyszerű, szinte banális mese adja meg a legfrappánsabban a választ. A távoli Alexandriában, az akkori idők legnagyobb, legjelentősebb kereskedelmi központjában két kereskedő futott össze egymással egy fogadóban. Az egyik keresztény volt, a másik muzulmán. Mint lenni szokott, beszédbe elegyedtek; beszéltek az utakról, városokról, áruról, a kereskedés nehézségeiről, örömeiről. Szó szót hozott, és egy adott pillanatban a vallásukról kezdtek beszélni.- Mi az egy Istenben, Allahban hiszünk - szólt a muzulmán.- Mi is az egy Istenben hiszünk, akin kívül nincsen más isten - folytatta a keresztény. - Mi hisszük, hogy Isten többször, több ízben szólott az emberhez.- Mi is azt valljuk, hogy Isten többször is szólt az emberiséghez - tette hozzá a muzulmán.- Mi hiszünk abban, hogy Isten a teremtett világon át, a természeten, a kozmoszon keresztül is szólt az emberhez - mondta a keresztény.- Mi is hisszük, hogy Isten a természet által szólt hozzánk - jött a muzulmán válasza.- Mi valljuk, hogy Isten egy különleges könyv, a Biblia írott szövege által is szólott nekünk.- Szerintünk is egy különleges könyv, a Korán által szólaltatta meg akaratát.- Mi azt is hisszük, hogy Isten kinyilatkoztatta magát és akaratát egy valóságos ember, Jézus Krisztus által - ment tovább a keresztény.- Mi is valljuk, hogy Allah, a mi Istenünk kijelentette magát egy ember, az ő prófétája, Mohamed által - vágott vissza a muzulmán.- Mi hisszük, hogy Jézus Krisztus életét adta az emberekért.- Mi is hisszük, hogy Mohamed próféta is életét adta övéiért - folytatta a másik.- Mi hisszük és valljuk, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, őél, és ezáltal megbizonyosodott, hogy ő Isten küldötte, hogy ő az Isten Fia, ő a Messiás - mondta ragyogó arccal a keresztény. A muzulmán ekkor kissé zavartan nézett maga elé, majd pár pillanatnyi szünet után ezt mondta:- Mi sajnos Mohamedről nem tudunk semmit, miután őt eltemették. A kis párbeszéd nagyon jól kiemeli a lényeget, nevezetesen hogy mi is az, ami alapvetően megkülönbözteti a mi kereszténységünket nemcsak az iszlámtól, hanem minden más monoteista világvallástól, világnézettől, filozófiától - és ez a feltámadás ténye. Más nagy vallásalapítók, próféták, tanítók, bölcsek, karizmatikus vezetők a történelem valamely pontján éltek, munkálkodtak, tanítottak (kétségtelenül egyetemes emberi igazságokat), azután meghaltak, visszaköltöztek a föld porába, melyből vétettek. A kereszténység, a mi vallásunk éppen azért egyedi, nagyon is sajátos, mert tudja, vallja, hiszi, hogy megalapítója, a názáreti Jézus él. Jézus nem volt, hanem Jézus Krisztus van és lesz, mert ő feltámadott „első zsengeként" a halottak közül. Isten feltámasztotta az ő Fiát, teremtő és újjáteremtő hatalmával igazolta, hogy a nagypénteki kereszt áldozatán túl ott van a húsvéti új élet valósága. Jézus halála nem kudarc, nem egy nagyszerű ügy elbukása, nem értelmetlen mártír- omság, hanem a legnagyobb, a végső győzelem a halál felett. Jézus Krisztus J esetében nem a végesség, a halál determinizmusa győz, hanem az örökkévaló lét, az új lét. Ebben láthatjuk meg, hogy a kereszt nem az elbukás, az értelemnélküliség jelképe, hanem a végső győzelem eszköze lett. A mi kereszténységünk egyértelműen az élet vallása, mert hitünk radikálisan halálellenes: középpontjában mindenekfe- lett és mindenekelőtt a Krisztusban kapott új, örök élet áll. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület A SZERZŐ FELVÉTELEI
