Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-30 / 18. szám
2 4K 2ooó. április 30. FORRÁS "Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIA DOMINI)-Jn 10,11-16 „A te Jézusod bizonyára jó pásztor” Az igeidőket újra kell tanulnom, a jelen hirtelen múlt lett. A vanból volt, a szóiból szólt, az élből élt, a félből félt, a várból várt, ajárból járt, az írből írt, a sírból sírt, a meséiből mesélt, a beszélből beszélt, s a teszből tett, a neveiből nevetett, a szerétből szeretett. Csak a hiszemet, jaj, múlt időbe ne tedd! Mert csak úgy lehet elhordozni a terhet s elviselni a hiányt, míg hiszem, hogy van jövendő, míg vallom: van föltámadás. Mert lesz élet azon a földön, ahol ember még sose járt. A holtakból ott élők lesznek, s aki mozdulatlan volt, ott újra jár. Elnémult ajkon újra szól az ének, zeng-bong végtelen dallam, magasztalás. Süt a nap, az égen bárányfelhők; a zöldellő tájban, dombok közé rejtett legelőn bodros báránykák vesznek körül egy szelíd arcú, jóságos, páratlan kisugárzású férfit. A pásztor ott áll nyája közepén, karjában tartva az egyik kis gyámoltalan állatot - talán éppen azt, amelyik korábban elbitangolt, s most, hogy gazdája rátalált, végre megnyugodhat, már nem dobog olyan sebesen a szíve, feloldódik az ölelésben. Sziklák közt, szakadékba zuhanni készülő jószágért nyújtja kezét a pásztor, a riadt bárányt a biztos haláltól mentve meg. - Ilyen és ehhez hasonló témájú képek, festmények örökítik meg János evangéliumának a jó pásztorról szóló fejezetét. Nem elégedhetünk meg ezzel az idilli képpel, ha helyesen akarjuk érteni Jézus tanítását (lásd a bevezetést: „Bizony, bizony, mondom nektek...”)! Hiszen az üdvtörténetről adott alapvető tanítást - a pásztor Jézus életét adja juhaiért - mint az Úr szavát különös figyelemmel és alázattal kell (be)fogadnunk. A pásztor hozzátartozott Jézus korának a kultúrájához, hallgatóinak a mindennapi életéhez. Alakja a szent iratokban is megjelenik: -a próféták a messiás szimbólumát látják benne. Ez a hétköznapi hasonlat, a pásztor-nyáj kép, valamint az írásokból ismert teológiai üzenet tág ölelésű többlettel telítődik Jézus ajkán. Elsőként Ezékiel próféta nevezi így a nép lelki vezetőit. Könyvének 34. fejezetében Isten vádat emel népe hűtlen pásztorai ellen, akik magukkal törődtek, s nem a rájuk bízott nyájjal. Az Úr számon kéri tettüket, és ígéretet tesz: maga viseli gondját juhainak, és egyetlen pásztort ad nekik, szolgáját, Dávidot, „hogy legeltesse őket" (Ez 34,23). Dávid pásztorfiú volt, mielőtt Isten királyi méltóságra emelte. Az oroszlánnal és a medvével is szembeszállt, hogy kiragadja szájukból a bárányt (lásd iSám 17,34 kk.). Jézus, „Dávid Fia”, a jó pásztor az őrzés, a vigyázás, a terelgetés, az etetés-itatás „klasszikus” pásztori feladatai mellett élete odaáldozását is vállalja, s itt válik világossá, hogy Misericordia Domini (az Úr kegyelme betölti a földet - Zsolt 33,5) vasárnapján nem „a” pásztorokról, hanem egyesegyedül Krisztusról szóló tanítást hallunk. Életét adja - önként, mentő szándékkal, egyszeri és mindörökre érvényes áldozatul. (Egy egyszerű pásztor nappal tereli, éjjel vigyázza nyáját, ám életét feláldoznia értük nem kell. Ez nem tartozik a munkaköri kötelességei közé...) A béres azért van a nyájjal, mert ez adja a megélhetését, s még ha lelkiismeretes is, nem úgy bánik a juhokkal, mint a pásztor, aki - ha nem is a tulajdonosuk - sajátjának tekinti őket. A bérest a ma itt, a holnap már ott találja, ezért nem jön létre személyes kötődés, bensőséges kapcsolat közte és a nyáj között. A VASÁRNAP IGÉJE A pásztor viszont egyenként ismeri juhait. Ez az ismeret - azon túl, hogy valóban mindent tud róluk - személyes szeretetkapcsolatot jelent. Jézus, a jó pásztor bűnösként ismerte meg mindazokat, akiket az Atya rábízott, mégis szerette őket. Jött, mert „megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mk 6,34). így ismert meg bennünket is, így ismeri mindenkori nyáját. S a bárány is így ismerheti meg pásztorát: a tapasztalat, az együttlét, a megélt valóság révén. Engedjük, hogy jó pásztorunk gondoskodjon rólunk! Halljuk meg a hangját, és ne aggályoskodjunk azon, hogy „más juhokat” is szólongat a Golgotán feláldozott isteni szeretet! De valóban képesek-e a juhok megkülönböztetni pásztoruk hangját? Feleletül álljon itt a jelen cikknek címet adó történet! „Néhány évvel ezelőtt Jemenben éltem, és gyakran utaztam a várostól távoli vidékekre. Egyik ilyen utam alkalmával valósággá vált számomra az, amiről Jézus János evangéliumának 10. részében beszél. Találkoztam egy nyáját legeltető pásztorral, s a tolmács segítségével elmondtam neki, hogy Jézus is pásztornak nevezte magát. Egy dolog azonban rejtély volt számomra: Jézus kijelentette, hogy név szerint ismeri juhait. Lehetséges-e ez? Vajon újdonsült barátom is így ismeri-e a bárányait? Széles mosollyal az arcán, a pásztor megkért, hogy mutassak rá egy bárányra a nyájban. Akkor ő egy különös füttyöt hallatott. Az a bárány, amelyikre rámutattam, lassan odament hozzá. A pásztor megsimogatta a jószágot, majd megkért, jelöljek ki egy másikat. A füttyszó egy kicsit más volt, mint az előbb, s íme: a kiválasztott bárány odament hozzá. »Jézus tehát joggal mondhatta, hogy név szerint ismeri a juhait« - jegyeztem meg. A pásztor bólintott, majd hozzátette: »A te Jézusod bú zonyára jó pásztor volt.« Sokáig néztem, amint lassan tovahaladt. A juhok követték pásztorukat, bizalmuk nyilvánvaló volt.” (E. P. Schofield) ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Jó pásztorunk, Jézus, kérünk, taníts minket feltétel nélkül bízni, hinni benned, és mindig követni téged. Köszönjük, hogy nemcsak enni, inni adsz nekünk, nemcsak sebeinket kötözöd, de életedet adtad értünk. Kérünk, őrizd meg nyájadat, s add, hogy evangéliumod jusson el minél több szívbe, hogy általad a világ megismerje és dicsőítse az Atyát. Oratio cecumenica Deméné Smidéliusz Katalin: Igeidők. - Lélegzet- vétel - Kilenc nap a léleknek Szerk: Szabó Lajos. Megjelent a Lelkipásztor című evangélikus lelké- szi szakfolyóirat mellékleteként. Luther Kiadó. Budapest, 2006. A kötet a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Ara 720 forint. SEMPER REFORMANDA „.. .nincs helye az olyasféle mentegető- dzésnek, hogy egyesek könnyebb, mások súlyosabb terheket viselnek, mert a kísértést mértékkel kapja minden ember, s nem kap többet erejénél.” H Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) Húsvét Taizében Magyar nemzetiségű az örök fogadalmat tévők között A húsvéti szünetben tizenegyezer fiatal érkezett Európa számos országából és más földrészekről is, hogy részt vegyen a taizéi ökumenikus találkozókon. A zarándokok között volt - többek közt - mintegy négyezer német, kétezer-hét- száz francia, több száz portugál, spanyol, olasz és skandináv nemzetiségű fiatal. A nagyszombati közös esti ima alkalmával tett örök fogadalmat a közösségben az első magyar testvér - András. Az elkövetkező napokban a taizéi „szerzetesek” közül néhányan Zágrábba utaznak, hogy előkészítsék a fiatalok 28. európai találkozóját, amelyre 2006. december 28. és 2007. január 1. között először kerül sor Horvátország- ban. Más taizéi testvérek Kalkuttába mennek, hogy folytassák az ázsiai találkozó szervezését, amely 2006. október 5. és 9. között lesz. [Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki feltámasztottad és Urunkká tetted Jézust, az eltévedt juhok Pásztorát, add, hogy hívó szavát követve megmaradjunk nyájában! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért: őrizd meg minden tévelygéstől és hamis tanítástól, hogy tőled el ne szakadjon, hanem akaratod szerint végezze szolgálatát! Imádkozunk a szórványokban élő hittestvéreinkért. Őrizd meg őket is az igaz hitben, egyházunk iránti hűségükben! Jézus Krisztusért kérünk, Az előző alkalommal megismerkedhettünk Luther zenéről vallott felfogásával: csak akkor van létjogosultsága, ha Krisztusra vonatkozik, a megváltás' fölötti örömöt hirdeti. Az éneklés Luther számára is a hit természetes következménye; e vélekedésével Pál apostol gondolataihoz kapcsolódik: „...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket: énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak..." (Ef 5,19) és „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel: hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." (Kol 3,16) Hogyan valósul meg mindez? Az első évezred folyamán kialakult, fejlődött és egész Európában elterjedt a keresztény liturgia. A szertartások latin szövege és dallama egy időben, együtt keletkezett, ezért szerves egységet alkot: ezt nevezzük (némi egyszerűsítéssel) gregorián ze[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk a lelkészekért, akik felelősséget hordoznak a rájuk bízottakért. Add, hogy szolgálatukat a tőled kapott erővel és bölcsességgel töltsék be, és jó pásztorai legyenek gyülekezetüknek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik bárhol a világon üldözést szenvednek a hitükért. Védd és segítsd őket, hogy nének. E gregorián tételek vagy a mise (vasárnapi és ünnepi főistentisztelet), vagy a zsolozsma (zsoltáros istendicséret és könyörgés) részét alkotják. A kiválasztott szövegek nagy része bibliai zsoltár vagy zsoltárszerű költemény. A tételek jellegétől és a zene díszességétől függ, hogy szólista, szkóla (kiskórus) vagy a teljes közösség énekli-e el őket. Torzulás, hogy a középkor folyamán a gyülekezet egyre kevesebb megszólalási lehetőséghez jutott. Vajon mit hozott a reformáció, hogyan változott a zene, az éneklés helye, jelentősége az istentisztelet keretein belül? A keresztény istentiszteletben - ha megszorításokkal is, de - mindig voltak anyanyelvű énekek. Ezeket többnyire a liturgia peremén vagy körmenetek alkalmával énekelte a nép. A reformáció legjelentősebb változása, hogy Luther az anyanyelven énekelt gyülekezeti éneknek önálló helyet biztosít az istentisztemegálljanak a hitben mindvégig! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk egyházunk ifjúsági munkájáért. Add, hogy imával és áldozattal támogassuk ezt a szolgálatot, hogy te magad építhesd egyházunk jövőjét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világ békességéért és jó rendjéért. Add, hogy minden létén, a gyülekezetét ezáltal a liturgia szolgálattevőjévé, aktív részesévé téve. Első, Johann Walterral közösen készített énekeskönyvének előszavában így ír: „Semmi másról ne akarjunk énekelni és beszélni, csak Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról." Fontos liturgiái írásában (a Formula Missae-ben) így nyilatkozik: „Azt akarom, hogy sok német énekünk legyen, amelyeket a nép az isten- tisztelet alatt (...) énekelhet. Mert ki' kételkedik abban, hogy azokat az énekeket, melyeket most a kórus énekel, (...) korábban az egész gyülekezet énekelte?” Később (a Deutsche Messében) már a részleteket is kidolgozza: az epistolára a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelke't (EÉ 232), az evangélium után hitvallásként pedig a Mi valljuk: hiszünk Istenben (EÉ 247) kezdetű éneket javasolja. Tehát az énekek - szemben a középkori gyakorlattal, amikor csak az istentisztelet kiegészítő részei lehettek - meghatározott, elhagyha- tatlan liturgikus funkciót kapnak. E rövid áttekintés után foglaljuk össze, hogy milyen zene, milyen jellegű éneklés jellemző az evangélikus isten- tiszteletre, ezen belül is a mai magyar gyakorlatra! Örömmel jelenthetjük ki: ember felismerje, hogy rászorul szerete- tedre! Vezesd az emberiséget az üdvösség útján! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk! Add nekünk Szentlelkedet, és növeld hitünket, hogy bizonyosak legyünk irgalmad és szereteted felől! Légy Pásztorunk, maradj velünk hűségeddel és áldásoddal életünk minden napján, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. CANTATE brjrg ifTvufer(?5oft ha a rendelkezésre álló istentiszteleti rend(ek)et igazán megismerjük és kiaknázzuk, igen színes és változatos zenei képet kapunk. Az istentisztelet gerincét természetesen az ünnepnek megfelelően válogatott gyülekezeti énekek adják. A gyülekezet és a kórus váltakozásával a megszokott énekek mondanivalóját is könnyebb lesz újra felfedeznünk. A bevezető zsoltárt, Krisztus imádását és a dicsőítést, az úrvacsorái liturgia kiemelkedő tételeit énekelhetjük a hagyományos gregorián dallamokon is (közelebb kerülve a gyökerekhez) - a nehezebb tételeket a kórusra bízva, a megfelelő helyeken pedig a gyülekezetei mozgósítva. Ami fontos: ne féljünk az újtól, és kerüljük el a megszokásból eredő elszürkülést. Ha ez sikerül, megérezhetjük az együtt éneklés erejét, az Istennel való találkozás szent alkalmának felemelő titkát! ■ Ecsedi Zsuzsa ■ ARORSZAGI Technikai szám: 0035 EVANGÉLIKUS EGYHÁZ www.evangelikus.hu ALAPVETÉS 1. Az istentiszteleti éneklés: erő és titok? ► Múlt számunkban bemutattuk induló, új rovatunk célkitűzéseit. Ma és a jövő héten az alapvetés következik: az énekléssel kapcsolatos alapokat tisztázzuk, énekeskönyvünk jellegzetességeit vizsgáljuk meg.
