Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-23 / 17. szám
IO 2006. április 23. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet3 A svéd evangélikus énekköltészet megújít ója Száz éve született Anders Frostenson Evangélikus énekeskönyvünkben három ének található Anders Frostensontól: „Még csak rügy fakad a fákon...” (329); „Nem látták benned, csak az ács fiát" (393); „Átölel minket jóságod, Teremtőnk..." (556) A neves svéd énekszövegíró 1906. április 23-án született a dél-svédországi Kille- bergben. Századik születésnapját azonban már nem élhette meg, mert ez év február 4-én teremtő Ura hazahívta őt. A lundi egyetemen nyelveket, irodalmat és teológiát tanult. 1928-ban diplomát szerzett angol, valamint szláv nyelvekből, illetve filozófiából, 1932-ben pedig teológiából is. Ebben az évben szentelték fel a Svéd Evangélikus Egyház lelkészévé. Néhány évig a stockholmi Gustav Vasa gyülekezetben szolgált, majd a lövői hívek pásztora volt egészen 1971-ig, nyugdíjazásáig. E szolgálatai mellett 1955-től a stockholmi Drottningsholm királyi kastély udvari prédikátoraként is működött. Anders Frostenson jól kamatoztatta sokoldalú irodalmi tehetségét. Öt verseskötetéből az első - mely világi témájú verseket tartalmaz - 1931-ben jelent meg. Kiadott áhítatos és gyermekek számára íródott könyveket is. Igen termékeny énekszövegíró volt: több mint hatszáz éneket írt vagy fordított le. Munkásságának legjelentősebb és maradandó értékű mozzanata a Svéd Evangélikus Egyház énekeskönyveinek létrejöttében való tevékenykedése. Az 1937-ben kiadott énekeskönyvben kilenc énekkel szerepel, az 1986-ban megjelent énekeskönyv hétszáz énekéből pedig száznegyvenhat az ő szerzeménye, illetve átdolgozása, fordítása. Ez utóbbi kötet szerkesztőbizottságában aktívan közreműködött. Frostenson arra törekedett, hogy egyszerű és jól énekelhető szövegeket írjon. Számos alkotása igen közkedvelt. Ezek közül a legismertebb az „Átölel minket jóságod, Teremtőnk...” kezdetű. Az általa létrehozott alapítvány, az AF-Stiftelsen célja egyrészt elősegíteni a himnológia tudományágának a fejlődését, másrészt új énekekkel kapcsolatos kérdések tisztázásával továbbvinni a megkezdett munkát. A 20. század második felétől igen aktívak voltak a svéd énekszöveg- és dallamszerzők: sikerült teljesen megújítaniuk és emberi közelségbe hozniuk az énekeket. Anders Frostenson volt a fő motorja ennek a megújulási folyamatnak, mely napjainkban is igen élénk: több énekíró jelentkezik újabb és újabb énekekkel. Közülük a legjelentősebb Ylva Eggehorn (1950-ben született), valamint Per Harling (1948-ban született): utóbbi az énekei dallamát is maga szerzi. Ebbe a folyamatba illeszkedik, hogy a Svéd Evangélikus Egyház 1994-ben százhuszonhárom énekből álló melléklettel egészítette ki énekeskönyvét, a kilenc egyház (adventista, baptista, metodista, református stb.) által kiadott ökumenikus énekeskönyvet pedig 2003-ban bővítették ki nyolcvannégy új énekkel. Az említett énekeket az igazi ökume- nizmus szellemében nem csupán a Svéd Evangélikus Egyház, hanem a többi keresztény egyház is használja. Példaként említhetjük, hogy a kilenc egyház közös énekeskönyvében Anders Frostenson száznégy éneke szerepel. Még egy példa: Svédországban tizenöt keresztény egyháznak - a katolikustól kezdve a pünkösdistáig - közös az első háromszázhuszonöt éneke, és ezek között Frostensontól ötvenkét ének található. Örvendetes lenne, ha a magyarországi keresztény egyházak is valóban egységes, közös fordítású énekkinccsel magasztalnák Istent. Anders Frostenson maradandót alkotott, Istentől kapott tehetségével hűségesen és alázattal szolgálta Urát. Emléke legyen áldott! ■ Tóth Lajos (Malmö) ERDETES__________________________________________________________________________________________________________________________ A Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait április 30-ára a békásmegyeri templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.) az összegyülekezés napjára. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Dondth László prédikál. 11.30-kor Nagy Sándor és Gádor Magda Emlékezés és kiáltás című kiállítását Losson- czy Tamás festőművész zárja be. 12.30-kor közös ebéd lesz a gyülekezeti teremben. 14 órakor Nógrádi Péter zeneszerző műveiből Jobbágy Anett énekel, Horváth Andrea és Pál Diana zongorán játszik. 14.30-kor Papp Oszkár Rajzaimból című albumát Lukács Ágota művészettörténész, Donáth László Kiálts, ne sajnáld a torkod! című kötetét pedig Bodor Pál (Diumus) mutatja be. 16.30-kor vecsernye, igét hirdet Fabiny Tibor. ISTENTISZTELETI REND / 2006. április 23. Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modogeniti). Liturgikus szín: fehér. Lekció: íjn 5,4-100; Ezs 40,25-31. Alapige: jn 20,19-29(30-31). Énekek: 388., 214. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gertrud Heublein; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Paál Gergely; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (rádiós istentisztelet-közvetítés) D. Szebik Imre; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. n. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Petri Gábor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Petri Gábor; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Bábel tornya - az ókori csillagvizsgáló ► „És mondanák: jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje...” - olvashatjuk Mózes első'könyvének jól ismert történetét Bábel tornyáról (11,4; Károli-fordítás). Arról az épületről, melynek 19. század végi, 20. század eleji feltárása ismét bizonyította az ószövetségi leírások valós történelmi hátterét. írásunkban az ókori Mezopotámia történeti keretébe helyezve végigvezetjük olvasóinkat Babilon városán, bemutatva az istentiszteletek helyszínén kívül csillagvizsgálóként is szolgáló Bábel tornyát. A Tigris és az Eufrátesz termékeny folyamköze: ezen a már történelem előtti korokban is lakott földrajzi területen - a mai Irakban - ringott az emberi civilizáció bölcsője. A több mint ötezer évvel ezelőtt kialakult sumer társadalom, majd az őket követő, egymást elpusztító és egymással keveredő népek, a tündöklő, majd összeomló birodalmak néhány ezer éven át egyazon mezopotámiai tradíció hordozói voltak. A Dél-Mezopotámiában Kr. e. 3300- tól felemelkedő sumer civilizáció legelső korszakát olyan városállamok (Ur, Uruk, Eridu és így tovább) felemelkedése és bukása jellemezte, amelyeket - a délnyugati szemitáktól és a Tigris túlpartján élő elámiaktól eltérően - euroA zavaros időszakot az egyik amorita törzs hatalomra kerülése és - az addig jószerivel jelentéktelen - Babilon városából kiteljesedő Óbabiloni Birodalom megszületése zárta le. A birodalom legjelentősebb királya a Kr. e. 1728-tól 1686- ig uralkodó Hammurápi volt (neki köszönhetjük az első írott törvényeket). Hammurápi a Kr. e. 16. századig sikeresen egybetartotta a tetőpontján Sumertól és Asszíriától Felső-Mezopotámiáig terjedő birodalmat, ami a régióban valaha létezett legnagyobb államalakulat volt. Az Óbabiloni Birodalom virágzásának végét a kis-ázsiai hettiták betörése, majd a kaukázusi eredetű kasszita királyok Kr. e. 12. századig tartó uralma jelentette. pid népesség lakott. E városállamokat a mezőgazdasághoz kapcsolódó öntözési munkák szervezése nyomán kialakult közösségek hozták létre. Kr. e. 2400 és 2350 között a sémi Ak- kád királya, 1. Sarrukin - meghódítván a sumer városokat - létrehozta az egyes városállamok felett álló, egységes Ak- kád Birodalmat. Ezt az europid guti nép semmisítette meg, és létrejött a központját Ur városába helyező utolsó sumer hatalom. A rövid, kétszáz évig tartó korszakot a sémi amoriták és az el- ámiak támadása döntötte meg. Babilon a Kr. e. 9-7. században a központját Assurból Ninivébe helyező, a termékeny félhold népeit rettegésben tartó, Izrael tíz törzsét deportáló Asszír Birodalom részévé vált. Korábbi dicsőségét csak az asszírokat legyőző káld királyok - Nabú-apal-uszur és fia, Nabú-kudurri- uszur, az ószövetségi Nebukadneccar (hagyományos alakban Nabukodonozor) - által létrehozott, a csúcspontján Asszíriát, Szíriát és Palesztinát is magában foglaló Újbabiloni Birodalom állította helyre. Kr. e. 539-ben azonban kelet felől új hódítók érkeztek; Babilon a Perzsa Birodalom része lett, és a sumerokig visszavezethető mezopotámiai tradíció véget ért. A hanyatló Babilon ezt követően a perzsák felett győztes makedón Nagy Sándor, majd a szeleukida királyok uralma alá került. A város teljes pusztulása a Mezopotámiát a Kr. u. 226-ig irányító iráni párthusok hatalma - melyet néhány évnyi római tartományi lét szakított meg - alatt következett be. Az ókori Mezopotámia legmonu- mentálisabb építészeti alkotásai a csillagászati megfigyelőhelyként is szolgáló lépcsős templomok, a zikkuratok voltak. Négyzetes alaprajzú teraszokból, valamint három, egymást derékszögben metsző és a felső szentélyhez vezető lépcsőből álltak. A legelső zikkuratok a Kr. e. 21. század körül épültek; maradványaikat tizenhat helyen tárták fel, de írott forrásokból és az általuk jelzett dombok alakjából következően jóval több ismeretes. A vastag fallal körülvett Babilon városát az Eufrátesz két részre osztotta. A folyó keleti partján állt a Marduk isten kultuszának szentelt templom, valamint zikkurat, a Bibliából is jól ismert Bábel tornya. A kilencven méter magas, hétemeletes, kilencvenszer kilencven méter alapterületű, a felső szinten tizenöt méter magas és huszonegyszer huszonnégy méteres szentéllyel bíró épület első változata a Kr. e. 18. században épült, míg a Kr. e. 6. századi újjáépítésének történetét őrizte meg a bibliai leírás. Neve - Etemenanki - azt jelentette: „az ég és a föld alapjainak temploma” vagy „ég és föld oszlopa”. Mivel a templom a város dombján emelkedett, százhúsz méterre magasodott a síkság fölé. Minden emelete másmás színben pompázott, és amint Nebu- kadneccar egyik okiratából megtudhatjuk, „Etemenanki csúcsát égetett téglákkal felemeltem, és fényes kék kövekkel felékesítettem, tetejét bronzzal burkolt cédrussal befedtem”. A templom legfelső szintjén őrizék a helyi istenség szobrát. Innen, a toronyteraszról végezték a babiloni csillagász papok, a kaldeusok - későbbi elnevezéssel mágusok - megfigyeléseiket, számításaikat az égitestek keltének és nyugtának pontos helyéről és idejéről. A város főútja, a felvonulási út Marduk templomától a 14,3 méteresként rekonstruált, mázas téglákból rakott domborművekkel díszített Istár-kapuhoz vezetett. A különböző szárnyakból, belső udvarokból, bástyákból és trónteremből álló királyi palotában halt meg a világhódító Nagy Sándor, és itt kaptak helyet az ókor hét csodája között számon tartott függőkertek is. A nyári napforduló időpontjában ünnepelték Marduknak a magas szentélyébe való bevonulását: ekkor a felkelő nap a másik főút, a Marduk út vonalán haladt, és délben Bábel tornya felett állt. ■ Rezsabek Nándor Missziói nap Kemenesalján Gyönyörű tavaszi verőfényben gyülekeztek a vasi evangélikusok április első napján Gércén az evangélikus templom előtt, illetve a templomban. A gyülekezők közül többen megcsodálták a templom híres festett üvegablakait, majd Vető István esperes vezetésével néhány régi éneket is elénekeltek az istentisztelet előtt. Az alkalom nyitó istentiszteletén Ros- táné Piri Magda bobai lelkész szolgált, és hirdette Isten igéjét Jn 21,16 alapján. Az igehirdetés középpontjában a szeretet, Isten szeretete és ennek a mindennapi életünkre gyakorolt hatása szerepelt. Isten szeretete Krisztusban jelenik meg előttünk - hangsúlyozta a lelkész. A település kultúrházában dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora vette át a szót (ő volt a nap előadója). Gyülekezetépítés a 21. században címmel tartott előadásában egyaránt említette a hagyományokra való építkezés szükségességét és a minden időben változatlan evangélium hirdetésének és alapul vételének fontosságát. Utalt gyermekkora ke- menesaljai, kissomlyói élményeire, az akkor nagy anyagyülekezet pezsgő életére, valamint felidézte a későbbi kőszegi évek megfontolt iparosait. Szomorúan beszélt arról, hogy „felvilágosult” protestáns gyülekezeteink falvain vasárnap reggel átutazva alig-alig látni templomba siető embereket. Sokat és sokféleképpen kell tenni azért, hogy ez változzon. A jövő gyülekezeti élete azonban akkor sem lesz a régi, ha sikerül megállítani a mai folyamatokat - jelentette ki az előadó. A Nyugat-Európában megfigyelhető jelenségek igazolják kijelentését, hiszen a templomok ott sem teltek meg újra. A gyülekezeti élet viszont sokszínűbbé vált, a gyülekezeteknek a társadalom életében való szolgálata mára sokrétű és nélkülözhetetlen lett. Megtartva hagyományainkat, a régi kőszegi iparosok módján, megfontoltan, felelősség- teljes módon építkezve magunknak is efelé kell mozdulnunk. Az előadást követően az alkalom résztvevői kisebb csoportokban hajoltak össze, és gondolkodtak együtt arról, hogy mit tehetnek ma a gyülekezetekért. Délután merőben más volt a téma: Krisztus-ábrázolás a művészetekben. Az előadó vetített képek segítségével mutatta be, hogy a különböző korok és kultúrák művészei miként formálták a Krisztusképet saját koruk, közönségük ízlése szerint, az eltérő ábrázolásmódokkal is ugyanazt üzenve. A vasi missziói nap záróáhítata ApCsel 16,29-34 alapján adott reményt arra, hogy mindig lesznek, akik - válaszolva Isten megszólítására - vállalják a neki való szolgálatot. ■ ERDÉLYI K A missziói nap előadásai és záróáhítata letölthetőek a Vasi Egyházmegye honlapjáról - vasev.lutheran.hu - a „Misszió és evangélizá- ció” rovatból.
