Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-23 / 17. szám

‘Evangélikus EletS KULTÚRKÖRÖK 2006. április 23. fip 5 Amerika történelmi arca A Wflss Albert-életműsorozat egy kevésbé ismert gyöngyszeme A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT Evangélium Színház lyuk, számos gőzösük és szénbányájuk mutatja, hanem az a boldogság is, ame­lyet egymás oldalán találtak meg - an­nak ellenére, hogy szomszédaik és isme­rőseik életük végéig lenézték őket szár­mazásuk miatt. A két címszereplő története mellett fel­felvillannak a 19. századi Egyesült Álla­mok főbb történelmi eseményei. Szinte csak Eliza és Jacob egymás iránt érzett sze­relme állandó, minden más változik. Az egykori poros telepes vidékből, Bel Airből fényes és gazdag nagyváros - Bellaire - vá­lik. A főszereplők szemszögéből élhetjük át a nagy történelmi eseményeket, folya­matokat: az indiánok viszszaszorítását, Észak és Dél megosztottságát, az észak­amerikai polgárháborút, a rabszolga-fel­szabadítást, illetve azt, hogy a Heathering- ton család anyagi támogatásának köszön­hetően még a vasút is eljut a városba. Eliza és Jacob mindennapjait áthatja az Egyesült Államok telepeseire jellem­ző egyszerű, de mély vallásosság. A szer­ző a könyv történésein keresztül mutat­ja be, hogy az Egyesült Államokat olyan, többségükben protestáns telepesek hoz­ták létre és építették meg, akiknek két dolgos kezük mellett maga az Úristen volt a legfőbb erejük (vö. Zsolt 127,1). Wass Albert tehát regényében meg­mutatta az Egyesült Államok igazi, tör­ténelmi arcát, melyet a jelen Amerikájá­nak ellentmondásossága ellenére is lehet szeretni - vagy legalábbis tisztelni. Azonban talán ennél is fontosabb mon­danivaló az a zsoltáros által megfogal­mazott tanulság, mely Eliza és Jacob Heatherington életéből is kiviláglik: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít." (Péld 10,4) ■ Chladek Tibor Wass Albert: Eliza és a ház, amit Jacob épített I—II. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005. Ára 1401 forint. Dísztárgy vagy fegyver? Beszélgetés a Balassi-kard alkotójával ► Minden évben február 14-én, Bá­lint napján adják át a lassan európai hírű irodalmi díjat, a Balassi Bálint- emlékkardot az arra érdemesek­nek. Az idén Csoóri Sándor költő, író, forgatókönyvíró és Lucie Szy- manowska cseh műfordító vehetett át egy-egy szablyát. A kardot Faze­kas József bonyhádi kardkovács- mester készíti. Fazekas József több mint tíz éve foglal­kozik egyedi megmunkálású kések, kar­dok, tőrök kovácsolásával. Valamennyi művét hetekig formálgatja, edzi, csi- szolgatja, maga készíti a pengét, a nye­let és a tokot is. A március első hetében Budapesten megrendezett, Fegyver, horgászat, vadászat elnevezésű nemzetközi kiállításra in­kább késeket hozott. Az egyik tőr nyelét nézegetem. „Mamutagyar - mondja. - Rengeteg van belőle, elsősorban Szibéri­ában.” Izmos, markos ember, könnyű el­képzelni őt kötényben az üllő mögött, másfél kilós kalapáccsal a kezében...- Hogyan kapta a megbízást a kard elké­szítésére, és mikor került ki a keze alól az első' darab?- Egy újságíró barátom felhívott, hogy Balassi-díjat szeretne létrehozni, de még nem tudja, hogy mi legyen maga a díj. Mondtam, ha Balassi, akkor természete­sen egy kard. Az elsőt még 1997-ben ké­szítettem, a pengéjére pedig ezt marat­tam: „Ó én édes hazám, te jó Magyaror­szág”. Az utóbbi években már kettőt ké­szítek, mert általában egy költőt és egy Balassi-fordítót díjaznak. Természete­sen nincs két egyforma Balassi-kard sem, hiszen mindegyik kézzel gyártott, egyedi darab. Egyébként pedig a végvári vitézek fegyverei között sem lehetett két tökéletesen egyforma.- Miért és mikor kezdett kardkovácsolással foglalkozni?- Mindig is érdekeltek a fegyverek - de soha nem az, miként lehet használni őket, hanem inkább a technika, amellyel elkészíthetem. Az izgatott, hogy a 21. szá­zad elején nem tudok megcsinálni egy olyan kardot, amilyet a 15. században na­ponta előállítottak. A technika fejlettebb, de a tudás elveszett. Persze nem ez volt az első foglalkozásom tizennyolc évesen. A gimnázium után elektroműszerészként kezdtem dolgozni, de voltam villanysze­relő és eladó is. A rendszerváltáskor azonban munkanélküli lettem, és úgy gondoltam, ideje, hogy a saját lábamra álljak. Ahhoz, hogy egzisztenciát teremt­sek, kellett jó tíz év, mert nem volt alaptő­kém. Az első késeket MÉH-telepről összegyűjtött csapágygyűrűkből készí­tettem. Kölcsönkértem egy kovácstűz­helyt, volt egy üllőm, a műhelyben egy sa­tupad meg egy köszörű. Apránként vásá­roltam hozzá szerszámokat.- Honnan tanulta a szakmai fogásokat?- Saját gyakorlatomból. Autodidakta módon képeztem magam, főleg a. kard­készítésben. Késes szakma volt, de kard­készítő nemigen akadt. Én pedig nem apróztam el, rögtön a kardokkal kezd­tem. Hadtörténeti kiadványokat, újságo­kat forgattam, de a legtöbbet a saját gya­korlati kudarcaimból tanultam. Sokszor abba akartam hagyni a dolgot, de aztán egy óra múlva újrakezdtem. Előfordult, hogy háromnapi munkámat tettem tönkre tizenöt másodperc alatt. Bosz- szantó, amikor kardot szeretnék, végül pedig két tőr lesz belőle.- Milyen kardokat rendelnek Öntől?- A legnépszerűbbek a szamurájkar­dok, amelyeket a keleti harcművészetet gyakorlók keresnek. Ha valaki hosszabb ideig űzi ezeket, rájön, hogy ősi szamu­rájcsaládból származik, és rögtön szük­sége lesz egy kardra - mosolyog. - So­kan keresik még a gótikus pallost és a végvári szablyákat is, de nagyon sokféle kardot kértek már tőlem.- Gondolt már arra, hogy művészi fokon ugyan, de mégiscsak gyilkolásra szánt eszközö­ket készít?- Ezt még az elején végiggondoltam. Imádkozom azért, hogy az én kardjaim a saját véremen kívül másét ne ontsák. Munka közben ugyanis időnként vélet­lenül összekaszabolom magam. Ezeket a késeket, kardokat én nem szúróeszkö­zöknek, hanem műtárgyaknak látom, és a vásárlók is dísztárgyakként veszik őket. Reménykedem abban, hogy Isten nem engedi, hogy az általam készített kardokkal bárki is életeket oltson ki. ■ Jánosi Vali ► A marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában számos értékes Wass Albert-kötet jelent meg a szerző életművét közlő sorozat részeként. Nemcsak azért érdemes megvásá­rolni e köteteket, mert a kiadó az er­délyi magyarok szociális támogatá­sára használja fel a bevételt, hanem azért is, mert a sorozat révén szá­mos kevésbé ismert vagy eddig csak angol nyelven megjelent könyvet is olvashatunk a szerzőtől. Például az Eliza és a ház, amit Jacob épített című kétkötetes regényt, mely az Egye­sült Államok történelmének egy szeletével foglalkozik igen olvas­mányosan. A második világháború után fennálló politikai viszonyok között nem látták volna szívesen sem Magyarországon, sem az időközben Romániához csatolt Erdélyben a „fasisztának” bélyegzett írót. Wass Albert az emigránsok keserű kenye­rét ette az Egyesült Államokban, s bár magyarságát és Erdély-szeretetét ott is megőrizte szívében, sosem tagadta, hogy hálás volt az őt magyarként befo­gadó országnak. Hálája kézzelfogható jeléül nem kizárólag a magyarság törté­nelmével foglalkozó regényeket írt, ha­nem amerikai témájú történelmi regé­nyeket is - az amerikai olvasóközönség­nek, angol nyelven. Az Eliza és a ház, amit Jacob épített című könyvvel a szerző méltó emléket állított a vadnyugat első telepeseinek, akik szin­te a semmiből teremtettek maguknak és családjuknak megélhetést és egziszten­ciát. A két kezükkel országot építő puri­tán telepesek életfelfogását kifejezetten hűen tudta ábrázolni az író. A szóban forgó könyv főszereplője - ahogy egy történelmi regényben illik - va­lóságos személy, Jacob Heatherington. A fő­hős tizennyolc éves korában az önálló­sodás útjára lép, s elszegődik az Ohio fo­lyó környékének legrátermettebb keres­kedőjéhez, John Einkhez. Miközben Fink feleségével együtt a folyón lehajózik New Orleansba, hogy szénbányájának termését eladja az ottani piacon, Jacobra marad a bánya. Jacob keményen dolgozik, s munkájá­nak eredményeképpen nagy haszonra tesz szert, mert jó áron eladja az általa ki­fejtett szenet az Ohión hajózó gőzösök­nek. Mikor gazdája visszatér, a nagy hasz­not megfelezik, és Heatherington önálló vállalkozásba kezd: saját szénbányát nyit. A főhős életre szóló társra lel a folyó­parti kisváros, Bell Air kocsmárosának nevelt lányában, Eliza Armstrongban, akit kétévnyi ismeretség és udvarlás után fe­leségül is vesz, miután a kislány édes­anyja meghal. Eliza és Jacob nagyon bol­dogok együtt, s mindketten keményen dolgoznak. Jacob a banyájában, Eliza pe­dig otthon, az egyre növekvő gyermek­sereg mellett. Munkájuk eredményekép­pen az analfabéta bányászból és az árva leányból egész Ohio partvidékének leg­gazdagabb házaspárja lesz. Gazdagsá­gukat azonban nemcsak fényűző kasté­DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2006. május 5-én, pénteken este 7 órakor bemutatja Hubay Miklós Egy faun éjszakája, avagy Hová lett a Rózsa Lelke? című tragédiáját két részben. szereplők: Nizsinszkij Romy, a felesége Emy, az anyósa Oktáv, az anyós férje Ariella, négyéves kislánya Csincsilla (Gyagilev) Ballerino, a táncos (Lifar) Wilson amerikai elnök Dr. Zara, a gyógyszálló igazgatója Marcus, a szálló portása Gorilla, Wilson testőre Ismeretlen katona Lénárt László Buzogány Márta Borbáth Otília Bánfjy György Kossuth-díjas kiváló művész Csodó Lórin Kárpáti Tibor Szabó Péter Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész Farkas Tamás Gyurin Zsolt Mucsi Sándor Medgyessy Pál Történik Sankt Moritzban 1919 április elején, nagyszombaton és a húsvétvasárnapra virradó éjszakán Díszlet- és jelmeztervező: Hums Anna Mária Zenei szerkesztő: Pacher Gréti Koreográfus: Major Rita Rendező: Udvaros Béla további előadások: május 7., 28. (vasárnap) - délután négy óra; május 13., 20., 27. (szombat) - délután 3 óra; június 4., pünkösdvasárnap - este 7 óra; június 5., pünkösdhétfő - délután 3 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, és kivételesen május 2-től hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (telefonszám: 1/235-5500). Helyárak: 1800,1400,1200 forint. Színházunk huszonnegyedik bemutatóját láthatja most a közönség. Ezúttal egy újabb magyar remekíró, Hubay Miklós művét mutatjuk be. Hőse a 20. század első év­tizedeinek világhírű táncfenoménja, Nizsinszkij, akinek táncos maszkjában Hubay Miklós szól hozzánk. Az ő keserveit siratja el, azokat a lehetőségeket, amelyekkel nem hagyták élni. E drámában mégis „táncol”, átmenti életünkbe a művészetet, azt a Hubay-Nizsinszkijt, aki volt, és aki lehetett volna. A Hová lett a rózsa lelke? rekviem és leszámolás; az író az őrület évei után a téboly árkait lépte át e drámai példázattal. És mi teszi magyarrá? Hubay nemzeti hovatartozása, Nizsinszkij magyar felesége, az első világháború tragikusan alakuló befejezése. A dráma sugárzásában a pusztuló, arcát vesztő Európa romjai alatt Nizsinszkijben Magyarország, a magyarság, ez a kis haza harcol létéért a belső őrület és külső téboly szorításában. A döblingi zseniális őrülthöz hasonlítható Nizsinszkij tébolya. De míg az egyik a szabadságharc vérbe fojtása ellen tiltakozik, a másik a legalább olyan súlyos trianoni megtörettetés ellen. A tragédiát szatirikusán kíséri végig Wilson amerikai elnök világméretű blöfforgiája, mely Európának és az egész emberiségnek megváltást hirdet. Végül a kettős cím értelmezéséhez: Debussy ismerte Nizsinszkijt, s az ő számára komponálta híres táncát (Egy faun délutánja). Párizsban ő táncolta a bemutatón. Carl Maria von Weber Felhívás keringőre című művében pedig ő táncolta a Rózsa Lelkét! E gondolatok jegyében kérjük fel önöket - egy drámai táncra. Budapest, 2006 tavaszán, húsvét után Albert Gábor Godspell - „Isten beszéde” A Godspell című kétórás musicalt mutatja be országszerte a kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnázium diákszín­pada. Stephen Schwartz keresztény témájú zenés darabját dr. Lénárt Attila reTidezte, és harminchárom 14-18 éves fiatal dolgo­zott a sikeren - köztük számos evangéli­kus is. Szeptember óta heti egy-két pró­bával készültek a tavaszi turnéra. A történet egyszerű: közénk, ma élő földi emberek közé megérkezik Jézus, és tanít minket. Vannak köztünk, akik „be­szólnak” neki, mások bántják, kinevetik, és ellene tesznek. Vannak azonban olya­nok is, akik szívesen és örömmel fogad­ják tanítását. A darab végén - a közön­séggel együtt - ők kerülnek többségbe. Közben egyre-másra felcsendülnek azok az énekek, melyeket a hívő fiata­lok már ismerhetnek: akár bibliaóráról, akár a Continental Singers szabadtéri műsoraiból vagy éppen híres musical­számokként. Az előadások célja az, hogy a bibliai történeteket és példáza­tokat közel hozza olyanokhoz is, akik nem vagy csak keveset jártak hittanra. A csoport tizenhat szolgálatának né­hány állomása Kiskunhalason kívül: Soltvadkert, Kecel, Tompa, Orgovány, Csurgó és Pécs. És ha a siker tapsban mérhető, akkor álljon itt egy adat: Solt- vadkerten a visszatapsolás negyedórán át tartott! ■ K.L. A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents