Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-23 / 17. szám
6 2006. április 23. MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS Kedves Gyerekek és Felnőttek! Ebben az évben nagyon sokan egy tizenöt éves születésnap részesei lehettünk, lehetünk. De mennyi is az a tizenöt év? Mást jelent e kor példáül egy kutya, egy ember és egy tölgyfa életében. És attól is függ, soknak vagy kevésnek gondoljuk-e, hogy hol állunk éppen. Egy csecsemőt a kezünkben tartva el sem tudjuk képzelni, vajon milyen lesz majd tizenöt évesen. Idősebb fejjel visszaemlékezve pedig csak mosolygunk, hogy ennyi idősek is voltunk egyszer. ma már az óvodai felvételiért, a 4-6-8 osztályos iskoláért is. Bugyutábbnál bu- gyutább vetélkedőkre invitál a rádió, a televízió; az autószalonok, áruházak pompás nyereményekkel kecsegtetnek, harsog a reklám; még jobbat, még szebbet, még finomabbat stb.l Egy biblia- és hittanverseny önmagában is kihívás lehet a világnak, mert egészen más területen méri fel az ismereteket, a tudást, a felkészültséget. Ám nem e dacos szándékkal ötlöttük ki. Sokkal inkább azt Azt hiszem, ha országos hittanversenyről van szó - mert arról Van ám szó! -, ez bizony szép kornak nevezhető. Születésekor szervezői, létrehívói izgalommal figyelték és várták, hogy életképes lesz-e a verseny, útjára tud-e indulni. De nemcsak várakoztak, hanem mindent meg is tettek annak érdekében, hogy élhessen. Sikerült! A verseny ötödik születésnapján Bö- rönte Márta lelkésznő így emlékezett vissza a kezdetekre: „1991 szeptemberében kaptam egy telefonhívást. Cserháti Péter keresett, a Mevisz elnöke, egy elnöki megbeszélésre invitált. Ezek voltak az első pillanatok az elinduláshoz. Itt bíztak meg ezzel a szolgálattal. Valami jót kellene szervezni a gyerekeknek - hangzott el a kérés. Itt született meg (...) az a gondolat, hogy legyen országos megmozdulás »hittanból«. Megkezdődtek a párbeszédek és a segítőtársak felkutatása. Éreztük, és most a visszaemlékezés olvasóinak is éreznie kell, hogy valami nagy dolog indult el. Ilyen még nem volt eddig egyházunk történetében. Remélem, a volt és leendő versenyzők büszkék magukra, hogy egy nem mindennapi esemény részesei voltak és lesznek. Közösen építjük ennek az útját. (...) Egy telefonbeszélgetésből egy jubileumi, országos megmozdulás lett. Egy parányi magból gyümölcstermő fa termett.” (Börönte Máö.a: Visszaemlékezés a múltra, kitekintés a jövőbe - Ötéves az országos bibliai és hittanverseny. A Mevisz kiadványa, 1996) És most, még kétszer öt év elteltével újra elmondhatjuk:.....miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden vete- ménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." (Mk 4,32) Reméljük, odafészkelnek! Nagyon jó lenne emberként is Isten országát építeni. A rendezvény tehát él, de máig újra és újra felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk a versenyhez mint műfajhoz. Cserháti Péter, a versengés szülőatyja szintén tíz évvel ezelőtt így írt a föntebb említett füzetben: „A versenyből egy kicsit mindannyiunknak elege van. »Ver- senyzünk« a főiskoláért, egyetemért, jobb munkahelyért, előmenetelért, sőt éreztük fontosnak, hogy ha rövid időre is, de »összehozzuk« az ország területén különböző körülmények között élő kis testvéreinket. Olyan közösségbe, amelyben a történések folyamatosan egy irányba - Jézus Krisztus felé - irányítják a figyelmet, s ahol a szórvány- vagy kisebbségi helyzetből érkező is sokakkal együtt élheti ezt meg.” Azt hiszem, gyerekek és felnőttek, mindannyian, akik voltunk már országos hittanversenyen, átélhettük a sokaság élményét. Össze sem tudjuk számolni, a három forduló hány gyereket mozgat meg. Az országos fordulón 290 gyermek vett részt, akik az ország soksok részéből jöttek: 12 evangélikus iskolából és 32 gyülekezetből érkeztek a csapatok. Este, miután a bonyhádi kollégiumból mindannyian átsétáltunk a templomba áhítatra, majd ugyanígy vissza, így szólt valaki: „Olyan nagy élmény volt látni, ahogy hosszú sorban vonulnak az evangélikus gyerekek!” Egy-egy ilyen nagyszabású alkalomnak sok segítőtárs áll a hátterében. Tizenöt év alatt számtalan önkéntes dolgozott azon, hogy legyen verseny, és hogy rendben folyjon. Nagy köszönet illet mindenkit, aki az elmúlt években és idén tett valamit érte! Az ő munkájuknak az eredménye ez a tizenöt év! Adja Isten, hogy minél több gyermeknek része lehessen benne az elkövetkező időben is. Isten éltesse a hittanversenyt! ■ M.E. Az országos evangélikus bábverseny május 20-án, szombaton lesz a csömöri Petőfi Sándor Művelődési Házban. Az alkalom 10 órától délután 3 óráig tart. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, nézőket is szívesen fogadunk! Részletes információért a gyermekosztályhoz lehet fordulni. Telefon: 1/486-3542, mobil: 20/824-5296. Gyerekszemmel az idei hittanversenyről Az idei hittanverseny Bonyhádon volt március 17-18-án. Amikor a hosszú út után végre megérkeztünk, vacsorával fogadtak minket a kollégiumban. A finom vacsora után sietnünk kellett a templomba, áhítatra. Miután visszaértünk, ágyneműre vártunk, de jól éreztük magunkat, mert a hosszú várakozás közben csocsóztunk. Este nem tudtunk hamar elaludni, ezért éjfél után tértünk nyugovóra. Másnap reggel korán felkeltünk, mert mennünk kellett reggelezni, utána pedig áhítatra. Áhítat után lehetőségünk volt lerajzolni egyet Péter történetei közül és azzal részt venni a rajzpályázaton. Mi az Ékes kapunál történt gyógyítást rajzoltuk le. Alighogy végeztünk a rajzzal, 10 órakor kezdetét vette a verseny az iskolában. Annyian voltunk, hogy a folyosón kellett versenyezni. Nagyon jó volt és érdekes. Sajnos nem értünk el helyezést, de azért nagyon jól éreztük magunkat. A verseny után visszamentünk a kollégiumba, és egy kis idő múlva lementünk ebédelni. Az eredményhirdetéskor kaptunk egy sapkát, amit azóta is hordunk. Nemsokára hazaindultunk. Jó utunk volt. Remélem, jövőre is ilyen jól fogjuk érezni magunkat. ■ Kiss Szabina, 4. osztály, Pápa Amikor megnyertük a megyei hittanversenyt, nagyon örültünk. Én nem gondoltam azelőtt, hogy Péterről ilyen sok történet van a Bibliában. Megtanultuk mindet, azután még fel is osztottuk egymás között, hogy legyen olyan rész, ami nekem megy a legjobban. Korán reggel, 5-kor keltem, mert nagyon messze van Bonyhád. A tisztelendő bácsi autójában bepótoltam egy kicsit az alvást, meg egymást is kérdezgettük odafelé az úton Péterről. Bonyhádon meglepődtem, hogy ilyen sok evangélikus gyerek van, akik mind versenyezni akarnak. Ekkor kezdtünk el igazán félni, de csak addig, amíg el nem kezdődött. A kiegészítős feladat nagyon nehéz volt, de a vízen járás tetszett. Végül nem tudtuk meg, hogy hányadikok lettünk, de jól éreztük magunkat. Visszafele a kocsiban már nagyon vidámak voltunk, és mindent megbeszéltünk. Tisztelendő bácsi mondta, hogy azért kell Péterről tanulni, mert mi is Jézus tanítványai vagyunk. Jövőre is szeretnék menni. ■ Nedeliczki Dalma, 5. osztály, Erdőkürt Reggeli után 8 órakor áhítatra mentünk a kollégium dísztermébe, ahol énekeltünk, beszélgettünk. Áhítat után 10 óráig még gyakoroltunk, majd a verseny következett. A feladatok különbözőek voltak. A gyorsasági feladatok során csak egyszer sikerült az első három közé bejutnunk. Voltak nehéz feladatok is, de inkább csak gondolkodni kellett rajtuk. Végigizgultuk a versenyt. Déli tizenkét óra előtt 5 perccel engedtek el minket. Fél i-kor ebédeltünk, és 14 órakor volt az eredményhirdetés. Először azokat a csapatokat sorolták fel, akik nem kaptak helyezést. Mi végül másodikok lettünk a tizenhárom csapatból. Kaptunk baseballsapkát, tollat, plakátot, igés lapot, társasjátékot és egy jegyzettömböt is. Na és természetesen egy szép oklevelet, amit a kiskőrösi KIE-házban majd kirakunk a falra. Hirdettek egy rajzversenyt is, de már nem volt időnk regisztrálni, pedig szerettünk volna rajzolni is. Hazafelé dombok között, kanyargós utakon mentünk. Hála Istennek, nem történt baj. Végül fáradtan, de boldogan értünk haza. ■ Boldoczki Fanni, Kuti Annamária, Gucsi Máté, 5-6. osztály, Kiskőrös Visszaemlékezés a piliscsabai hittanversenyekre Amikor először vettem részt Piliscsabán az országos biblia- és hittanversenyen, körülbelül másodikos lehettem. Nekem már rögtön az első ilyen alkalom nagyon tetszett, utána öt éven át majdnem minden évben ott voltam a hittanversenyeken. A legnagyobb élmény számomra mindig az akadályverseny volt, nagyon élveztem, hogy kirándulással egybekötve, csoportokban újabb és újabb állomásokig kellett eljutni. Az egyes helyeken különböző játékos feladatokat kellett megoldani az előre kijelölt bibliai részletekkel kapcsolatban. Mindebből kiderülhetett az adott csapat felkészültsége is, kirándulás közben pedig jókat lehetett egymással beszélgetni vagy akár énekelgetni két állomás között. Minden csapatnak volt egy vezetője is - általában a szervezők közül, hogy el ne tévedjünk az erdőben vagy a kis utcák között. Voltak állomások a közeli hegyoldal erdejében és a környéken lévő utcácskákban is, így a verseny közben a környéket is megismerhettük. Volt, hogy a helyi mozgássérültotthont is meglátogattuk, ahol mindig nagy örömmel fogadtak minket, és sokat meséltek nekünk. Amikor először voltam hittanversenyen, még nagyon kevés embert ismertem. A megmérettetés egyben nagyon jó lehetőség volt az ismerkedésre és a barát- kozásra. Sok résztvevővel és az akkori szobatársammal máig is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, és sokat találkozunk. Amikor pedig már gimnáziumbá jártam, többen együtt készültünk a hittanversenyre, például közös bibliaolvasással. Az esti áhítatok is mindig nagyon jók voltak. Jó érzés volt, hogy mindenki, aki ott volt, az áhítatokon együtt volt, együtt énekelt. Az első estére az ország különböző pontjairól érkező csoportok általában rövid bemutatkozó műsorral is készültek, így megtudhattuk egymásról, hogy ki honnan, melyik gyülekezetből vagy iskolából jött. Napközben általában jutott idő közös játékra is a szabadban, legtöbbször a füves udvaron, néha pedig a szomszéd focipályán is. A konkrét helyezésekre, hogy mikor hányadik lett a csapatunk, igazából egyáltalán nem emlékszem. Valahogy mindig a közös élmények maradtak meg bennem leginkább, és azóta is mindig nagy örömmel emlékszem vissza a piliscsabai hittanversenyekre. ■ Kolba Gábor (21 éves)
