Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-23 / 17. szám
‘Evangélikus Éltó EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. április 23. 3 Alapkőletétel 41 Folytatás az 1. oldalról Több lehetőséget megvizsgálva úgy döntöttek, hogy a legkedvezőbb megoldás az, ha a szakközépiskolával közösen építik fel az új gyülekezeti házat, illetve bővítik a kollégiumot a Zrínyi utcai ingatlanon. A telken 1989/90-ben csak részben épült meg az akkor még városi fenntartású szakközépiskola kollégiuma; most az eddig beépítetlen részén indult meg az építkezés. A terveket Vincze Csaba építészmérnök készítette, aki a kollégium épületét is tervezte egykor. Az első feladat a meglévő kollégium- épület és a telek megvásárlása volt; ezek Kőszeg város tulajdonát képezték, mert a fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház az iskola 2001. évi visszavétele után csak használatba kapta az épületet. Az országos egyház tehát 2005-ben megvásárolta a meglévő ingatlant, az egyházközség pedig a rá eső telekhányadot. Az új épület elkészültével a kollégium az egykor elmaradt tanulószobákkal, közösségi és kiszolgálóhelyiségekkel bővül majd. A lelkészi hivatalt, lelkészlakást és gyülekezeti helyiségeket magába foglaló új gyülekezeti ház felépülésével pedig megkezdődhet a Gyöngyös utcai konventház teljes egészében szeretetotthonná való átalakítása is, így a 2001 óta a gyülekezeti helyiségekkel és lelkészlakással egy fedél alatt működő otthon bővítése szintén megoldódhat. Iskola és kollégium, gyülekezeti ház és szeretetotthon öleli majd körül a belső udvar zártságában megbúvó - a türelmi rendelet nyomán épült - templomot. A hálaadó istentisztelet szolgálatára Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét, a gyülekezet korábbi lelkészét - aki közel két évtizeden keresztül szolgált az Alpokalján fekvő kisvárosban - hívták meg. A püspök igehirdetésében az ünnep evangéliuma, Lk 24,13-35 alapján az emmausi tanítványokról szólt; azt a Krisztust hirdette az ünneplő gyülekezetnek, aki hallótávolságban van tőlünk, és aki útitársunk életünk útján. O közvetíti felénk türelmesen Isién irgalmát és szeretetét, és ő az élet kenyere, a szentség szerzője. Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult az építkezés Zrínyi utcai helyszínére, hogy az alapkőben elhelyezzék a munka megkezdéséről tanúskodó okiratot. A dokumentumot ellátta kézjegyével az egyházkerület püspöke, illetőleg az épület tervezője, valamint az iskola igazgatója, Király Csaba, továbbá Bara- nyay Csaba lelkész és Koczor Lajos egyház- községi felügyelő. ■ Menyes Gyula Krisztusért járva követségben ► Gyülekezeti szolgálatra felkészítő alkalmat tartottak megválasztott és újraválasztott tisztségviselők számára április 8-án a gyúrói evangélikus templomban. Az összejövetelen Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese Szolgálat Krisztusban címmel tartott előadást, majd a jelenlévők a gyülekezeti teremben megbeszélték a hallottakat. A rendezvény végeztével a helyi lelkész, Süller Zsolt, valamint néhány résztvevő válaszolt a kérdéseimre.- Mi ösztönözte arra, hogy megszervezze ezt az alkalmat?- Az egyházunkban zajló általános tisztújítás csupán részben motivált - mondja Süller Zsolt. - A másik ok az volt, hogy gyülekezetünk nem sokkal ezelőtt lett társult egyházközséggé. Szerettem volna, ha ebben az új helyzetben a régi és az új tisztség- viselők tisztábban látják feladataikat, ha erősödik köztük az összetartás. Ezenkívül úgy éreztem, hogy fiatal lelkészként nekem is szükségem van még arra, hogy meghallgassam, mit mond esperes úr az egyházi szolgálatokról, és hogy tanuljak mindabból, ami itt elhangzik. Takács János presbiter, Gyúró (82)- Ha jól tudom, már negyedszázada tölt be presbiteri tisztséget, mégis nagy odafigyeléssel hallgatta az előadást. Mit jelent az Ön számára ez a szolgálat?- Sok örömmel és sok gonddal jár. Nagy a felelősség. Ha néha kicsit fáradt vagyok is, nagyon jólesik, hogy gondolnak rám, számolnak velem, és kikérik a tanácsomat. Szeretném átadni a tapasztalataimat a fiataloknak. Kitzinger István presbiter, Tordas (23)- Fiatalon lett egyházközségi testületi tag. Hogy éli meg, hogy presbiteri teendőket bíztak Önre?- Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megválasztottak. Tulajdonképpen velem folytatódik a családi hagyomány, hiszen már a nagyszüleim is presbiterek voltak. Abban biztos vagyok, hogy amint egykor nekik, úgy most nekünk, nekem is akad bőven tennivalóm. Gyülekezetünkben sok elvégzendő munka van: a lelki építkezés mellett például a szó szoros értelmében vett felújítási munkák várnak ránk. Kardos Andrea presbiter, Tordas (24)- A most első ízben megválasztott presbiterek egyikeként milyen útmutatást visz magával a mai alkalomról?- Az a mondat maradt meg bennem, hogy mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk feladatát. Velem együtt öt fiatalt választottak be a testületbe, és a többiek nevében is mondhatom, tervekkel és ötletekkel tele - gondolok itt például a pályázatfigyelésre - kezdünk neki a munkának. Hiszem, hogy az idősebbek nem bánják meg, hogy bizalmat szavaztak nekünk. Márkusné Varga Judit felügyelő, Tordas (42)- Az előadáson elhangzottakból mit épít be szolgálatába?- A hallottak emlékeztetettek egy nagyon fontos dologra, amelyet nem lehet elégszer ismételni. Nevezetesen arra, hogy míg az egyházszervezet alulról felfelé építkezik, tehát embertől indul, és Isten felé halad, addig a szolgálat felülről lefelé, tehát Istenből kiindulva kell, hogy történjen. Kinek-kinek ebben a kontextusban kell látnia a feladatát. Kelemen Józsefné, Gyúró (72)- Elárulta, hogy Ön nem a megválasztott tisztségviselők egyike, „csupán" érdeklődőként vett részt az összejövetelen. Hogy érezte magát, és mit visz haza az elhangzottakból?- Nagyon jól, örülök, hogy itt lehettem. Nem is volt kérdés, hogy eljöjjek-e, hiszen a gyülekezet az életünk része. A férjem a nyolcvanas évek végétől kezdve látta el a felügyelői feladatokat, én pedig szívesen segítettem neki mindenben, amiben csak tudtam. Ma este az elmondottakból azt szűrtem le, hogy miközben ki-ki a maga helyén végzi a szolgálatát, az esetleg adódó problémákat testvéri módon kell megoldani, nem szabad megsértődni, aztán pedig erre hivatkozva abbahagyni a munkát... Ez lenne a legegyszerűbb; de a mi dolgunk az, hogy szíwel-lélekkel, jó lelkiismerettel tegyük azt, és ami Isten előtt kedves, és keressük gyülekezetünk javát. ■ - GAZDAGPassiójátékkal segítette elmélyülni a lelki feltöltekezésre vágyó gyülekezetét a kelenföldi evangélikus gyülekezet ifjúsági csoportja. A nagyszombaton bemutatott darabot a csoport egyik tagja, Basa István írta és - Abafjy Zoltán közreműködésével - rendezte is. A fiatalok lendületesen, változatos zenei aláfestéssel, gazdag fénytechnikával, olykor narratívan, olykor „lelassított” tömegjelenettel tolmácsolták Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának történetét. A templomtér egészében zajló passiójáték - például a tanítványok pádból való elhívása vagy a szenvedő Jézus kereszthordozása - mindenki számára közelebb hozta a húsvét mondanivalóját és örömüzenetét. ■ B.E. „Jézus él, és előttünk jár” „Jézus él, és mindenütt előttünk jár életünk útján” - hangsúlyozta Ittzés János, a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke húsvéti üzenetében Győrött a nádorvárosi evangélikus templomban. „A keresztény gyülekezetek fennállásuk óta nehéz helyzetben vannak, hiszen nincsen egy olyan biztos pont, ahová kegyelettel elzarándokolhatnának, és halottak napján megkoszorúzhatnák Jézus Urunk sírját. Mert a sír üres” - mondta. „De - folytatta - húsvét üzenete éppen ez: »Jézus Krisztus él, és előre megy Galileába, ott várja a tanítványokat.«” A püspök szerint a húsvét titka emberi ésszel nehezen felfogható: csak az írásokból, az evangélisták elbeszéléseiből tudjuk, mi történt, és bizonyosságot csak a hit által nyerhetünk. Ittzés János kiemelte: szükségünk van a feltámadott Jézusra, a megváltásra. Ha igaz a feltámadás, akkor egészen másnak tűnik az egész élet; akkor értelmet nyer az, ami a múlandóság alá szorított állapotban értelmetlen és céltalan. Akkor igaz az, hogy a tegnapi gyűlölet, a tegnapi bűn a múltban maradhat, mert van bocsánat. Akkor igaz, amit hirdettek Jézusról, hogy ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, és akkor igaz az is, hogy a múlt lelkünkre rakódott terheitől van megszabadulás, és van reménység. Tehát a sorsunk nem egy halott, hanem egy élő Jézus Krisztus kezében van. M MTI Déli harangszó Paksról A jövő héten (április 24-30.) minden délben a paksi evangélikus templom nagyharangja szól a Kossuth rádióban. Paks Tolna megyei város a Duna jobb partján, a fővárostól 110 kilométerre délre. A település az Árpád-korban királyi birtok volt. Első írásos emléke 1333-ból való, amelyben Pókus Lőrinc nevét jegyzi a pápai adóösszeírás, egy évvel később pedig Pa- kas Andrást említi, aki egyházi tizedet fizet. A paksi evangélikusok első imaházát 1795-ben szentelték föl. A ma látható, klasszicista stílusban készült tefriplom már a harmadik a felekezet történetében; 1884-ben épült fel Horváth Sándor lelkészsége idején. Negyvenkét méter magas tornyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 1125 kilós harang Seltenhofer Frigyes soproni öntödéjében készült 1929-ben. H Forrás: RTV Részletes Koncentráció vagy megszegényítés? ÉGTÁJOLÓ N agypénteken kora délután kezdem írni ezeket a sorokat. Már mögöttem van a nagycsütörtök esti és a nagypéntek délelőtti ünnepi szolgálat, és vár még rám néhány feladat húsvét ünnepnapjain. Itthon, a győri gyülekezetben, de egykori kőszegi gyülekezetünkben is, ahol az új gyülekezeti ház és diákotthoni épületszámy alapkövét helyezzük el húsvét második napján. Évtizedek tapasztalatai és az éppen mögöttünk lévő ünnepi alkalmak is alátámasztják gondolataimat, amelyek évről évre, különösen is az éppen esedékes nagyünnepek táján foglalkoztatnak. Nem új jelenségről van szó. Már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, és nem is csak a mi egyházunkban. Az utóbbi másfél évtizedben csak felgyorsult a folyamat. Természetesen az is lehetséges, hogy nem egyformán vélekedünk róla; sőt az is lehetséges, hogy vannak, akik nem feltétlenül tartják negatívnak ezt a jelenséget. Én magam nem tartozom közéjük. Meggyőződésem, rossz irányba haladunk. Most veszem észre, még le sem írtam, hogy valójában mire gondolok. Ünnepeinkről, ünnepi szokásaink változásairól van szó. Ha soraim olvasása közben, kedves testvéreim, végiggondolják az éppen csak elmúlt ünnepek folyamán szerzett tapasztalataikat, talán egyetértenek velem. Mindegyik többnapos - régi kifejezéssel: sátoros - ünnepünkre jellemző, hogy az ünnep egyik napja vagy éppen csak egyik alkalma lesz kiemelkedően hangsúlyossá. És ezzel együtt jár az ünnep többi napjának és alkalmának háttérbe szorulása vagy akár mellékessé válása is. Ez pedig azt jelenti, hogy valami elvész az egész ünnep, ünnepkör fontos üzenetéből. Az persze igaz, hogy mindig is voltak úgynevezett nagyünnepi keresztények, akik évente egy alkalommal vesznek részt a kiválasztott, számukra kedves alkalmon, és ezzel letudják egész évi vallásos kötelezettségüket. Bár ezeknek az egyháztagjainknak a száma is nőtt az utóbbi időben, én most mégsem rájuk gondolok elsősorban. Főként azokra az - egyébként több-kevesebb rendszerességgel istentiszteletre járó - gyülekezeti tagjainkra gondolok, akik mindegyik nagyünnepünkön kiválasztják az egyik napot, az egyik istentiszteletet, s ha azon ott voltak, úgy gondolják, teljesítették ünnepi kötelességüket. Karácsonykor a szenteste, a nagyheti-húsvéti ünnepkörben a húsvétvasárnapi istentisztelet, pünkösdkor - ha még egyáltalán nagyünnepnek tartják, akkor - természetesen ismét csak az ünnep első napja a kiválasztott alkalom. Karácsony két ünnepnapja, nagycsütörtök (az úrvacsora szerzésének ünnepe), nagypéntek (Jézus Krisztus kereszthalálának napja), húsvét második ünnepnapja és pünkösdhétfő is egyre inkább rangvesztetté lesz. Nagyszombatot pedig (amelyen egyházunkban a Megváltó eltemettetésére és sírban fekvésére emlékezünk) már ki tartja számon rendszeresen templomba járó híveink közül is?! Amikor több évvel ezelőtt megkérdeztem egyik hittestvérünket, miért csak egyszer találkozunk a sok alkalmat kínáló ünnepi időszakban, így válaszolt: a mai világban már nincs idő az ünnepelge- tésre, ebben a hajszás világban koncentráltan kell megélni még vallási ünnepeinket is. Mélységesen elszomorodtam. E testvérünk miatt is, de elsősorban azért, mert hirtelen megértettem: tulajdonképpen olyan jelenségre mutatott rá, amelyre addig nem figyeltem fel tudatosan. Koncentrált ünneplés. Talán ez is mai korunk egyik újabb keletű terminus lechnicu- sa, szakkifejezése. Nem tudok szabadulni attól a sejtésemtől, hogy ez valójában az egy alkalommal, sietve, legyünk túl rajta hamar szinonimája. Az életünk legbelsőbb szférájába, hitéletünkbe is beférkőzött szekularizáció keserű gyümölcse. Nem koncentráció, hanem megszegényítés. Valami elvész, és ennek következtében mi magunk leszünk szegényebbé. Karácsonnyal, pünkösddel kapcsolatban is hozhatnánk példákat, de most figyeljünk csak nagyheti ünnepeink sorsára. Sajnos az már régen nem újdonság, hogy nagycsütörtök csak egy szűk réteg ünnepévé lett. Azoké, akik a belső maghoz tartoznak, a viszonylag rendszeresen úrvacsorázóké. De lassan már ennek az ünnepnek a sorsában osztozik nagypéntek, a hagyományosan legnagyobbnak mondott ünnepünk is. Sosem titkoltam azt a meggyőződésemet, hogy amint egyre inkább háttérbe szorul hitünkben, kegyességünkben Jézus Krisztus keresztje, a bűntől és haláltól való megváltásunk és a bűnbocsánat ajándéka, úgy lesz egyre felszínesebbé és - súlypontja elvesztése miatt - egyre bizonytalanabbá kereszténységünk. Húsvétot csak az tud Isten akarata szerint ünnepelni, aki a keresztről szóló beszédet is megértette! Húsvét nem helyezi hatályon kívül a keresztet, hanem igazolja. így énekeljük ezt egyik húsvéti énekünkben: „Nem sötét a keresztfa már, / Húsvét után fényárban áll.” (EÉ 219,4) Elválaszthatatlan egymástól a két félmondat, amelyet az apostolok egy lélegzettel mondtak ki: „Jézus Krisztus halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róm 4,25) Sőt hozzátehetjük a Filippi levél Krisztus-himnuszának tanúságtételét is: azért mag asztallá fel őt Isten, mert engedelmes volt a kereszthalálig (Fii 2,8-9). Húsvétot ünnepelni nagypéntek nagyünnepként való megülése nélkül nem ünnepkoncentráció, hanem megszegényítés. Megszegényítése Krisztus váltság- művének, a teljes evangéliumnak, megszegényítése egyházunk tanításának és az üdvözítő Krisztus-hitnek. „Jól vigyázzatok tehát, testvéreim, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak" (Ef 5,15-16) Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
