Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-23 / 17. szám
2 2006. április 23. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (QUASI MODO GENITI) - Jn 20,19-29(30-31) A Feltámadott pedagógiája Keringő Bálok, táncversenyek talán legszebb műsorszáma a keringő. De mi egy másfajta keringőről fogunk most beszélni. A hal vidáman úszkál a vízben, de egyszer csak észrevesz egy finom falatot. Odaúszik, beleharap, ízlik is neki. Ám mikor bekapja, valami furcsát érez. Valami a szájába akad. Ettől kezdve keringeni kezd, de hiába, nem tud szabadulni: a jó falattal együtt a horgot is bekapta. Ez a zsinegen függ, az meg a boton. És a horgász bármelyik pillanatban kiemelheti, a nyomorult hal pedig a szatyorban végzi... Ez a keringés valósul meg sokszor az ember esetében is. A kísértő igen ízletes falatot kínál - de a folytatás kétség- beesett keringés lesz. Valami fogva tartja az embert: testi vágy, gyűlölet, irigység, aggodalmaskodás... És állandóan egy dolog körül keringenek a gondolatai. Már lemondana az élvezetről, amelybe belekóstolt - de nincs irgalom! Van egy törvény, amelyet Jézus így fogalmazott meg: aki a bűnt cselekszi, többé már nem szabad, hanem „a bűn szolgája" (Jn 8,34). Ez alól a törvény alól nincs kivétel. Ma sem, amikor sokan azt vallják: nincs is bűn, mindent szabad. Fiatalok életét bemutató tévéműsorokban látható, hogy a „mindent szabad" élet hova vezet. Hogyan veszít el valaki fokozatosan minden értéket: mivé lesz a család, a kitűzött célok, a barátság, hogyan vész el a pénz és végül az egészség is. Megdöbbentő példaként áll előttünk Márk evangéliumában Heródes király esete (6,14-29). Az uralkodó beleszeret a fiatal Saloméba, és a szenvedély mámorában esküvéssel fogadja, hogy bármit kér, megadja neki. A lány - anyja tanácsára - Keresztelő János fejét kéri egy tálon. Heródes szerette és becsülte a prófétát, de esküje és a vendégek miatt már nem hátrálhatott meg. Lefejeztette Keresztelő Jánost... De más területen is fogva tarthatnak bennünket gondolatok. Hány ember kering a „holnap” aggodalmai körül?! „Mi lesz velem, ha magamra maradok, ha beteg leszek, ha anyagi gondjaim lesznek, ha nem lesz, aki rám nyissa az ajtót...” Fiatalkorunkban vágyakkal, kívánságokkal, öregkorunkban aggodalmakkal és félelmekkel gyötör minket a kísértő. Mi magunk képtelenek vagyunk megszabadulni ezektől a körbe-körbe keringő gondolatoktól. Minél többet foglalkozunk velük, annál jobban hatalmába kerít bennünket a kétségbeesés. Jézus neve azt jelenti: szabadító. Már sokan megtapasztalták ennek valóságát. Ezért álljon itt vigasztalásul Jn 8,36: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" ■ Gáncs Aladár Útmutató 2009 A herrnhuti testvérközösségben két és fél évre előre kihúzzák az 1731 óta folyamatosan megjelenő Losung igéit, így már megvannak a 2009. esztendő szentírási versei, amelyeket 1850 ószövetségi idézet közül „sorsoltak ki". Minden Otestamentumból vett részlet mellé tartozik egy újszövetségi vers, valamint egy ének szövegéből vett idézet vagy egy ima is, A hazánkban Útmutató címen ismert áhítatos- könyvet több mint ötven nyelvre fordították le - az idén először például izlandiul is megjelent. M A www.ekd.de nyomán Próbáljuk beleképzelni magunkat a tanítványok helyzetébe. Az azóta eltelt idő és a kulturális különbségek ellenére alapvetően ők is csak ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Három évig tanultak az Úr mellett, de a legfontosabb „tananyag”, amely nélkül az összes többi semmit sem ért volna, csak húsvét napján és utána következett. Tízen együtt vannak; a szeretett tanítvány, János már hisz az elhengerített kő és az üres sír láttán, Péter hisz is, meg nem is. A többi nyolc nem tudott sokat kezdeni a magdalai Mária tanúskodásával: hadd mondjuk így: várakozó álláspontra helyezkedtek. Az Úr ellenségei miatt ajánlatosnak tartották az óvatosságot, bezárták az ajtókat: ha netán jönne, úgyis jelezné. És mi történt? A Feltámadott minden figyelmeztetés nélkül átment a bezárt ajtón, így adta tudtára tanítványainak, hogy előtte nincsen akadály. Figyeljük meg azonban a különbséget: hogyhogy a sírja nyitva volt? Kételkedők kérdezték már: a fán át tudott hatolni, a kövön meg nem? Ez is a húsvéti „lecke” része. A magdalai Máriának látnia kellett, hogy a kő el van hengerítve. A két tanítványnak pedig csak be kellett néznie. János hitének nem lehet más magyarázata, csak annyi: látnia kellett, hogy az Úr teste emberi kéz érintése nélkül tűnt el. Szándékaink szerint az érdeklődők igen változatos tematikájú cikkekkel találkozhatnak majd, amelyek mind énekléssel kapcsolatos témákat dolgoznak fel. Olvashatnak az istentiszteleti és gyülekezeti éneklés helyéről, jelentőségéről, különböző módjairól. Találkozhatnak olyan cikkekkel, amelyek énekeskönyvünket veszik szemügyre: bemutatják a kötet felépítését, szerkezetét. Lesznek olyan írások, amelyek egy-egy történeti korszak vagy ünnep fontos énekeit veszik sorra, hozzák közelebb hozzánk. Az elméletibb témák mellett a gyakorlati megközelítés sem szorul háttérbe. Szó lesz arról, mit és hogyan énekeljünk gyülekezeti vagy más csoportokban; hogy különböző alkalmakra milyen stílusú zene való, illetve nem való. BeszámoAz Úr, a legnagyobb Tanító ezek után hogyan is köszönthetné másképpen félelmükben bezárkózott tanítványait, mint ahogy köszönti? Békességgel és - sebhelyeinek megmutatása áltál - azonosságának bizonyításával. Majd ismételt békességkívánással tudtukra adja kopogtatás nélküli jövetelének, pontosabban a halál kapuján át való odamene- telének és visszajövetelének célját: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." (21. vers) Szó sincs tehát öncélú csodáról, nem elkápráztatni akar, hanem küldeni. A küldetéshez hozzátartozik a legnagyobb ajándék, a Szentlélek vétele, hogy képesek legyenek a bűnbocsánat közlésére, de - a bűnbánat hiánya esetén - a visszatartására is. Már ezzel a történettel is milyen szépen befejeződhetne az evangélium, és akkor sem lenne jogunk azt mondani, hogy nekünk ennyi kevés. Némiképp meglepően arról értesülünk, hogy Tamás, az egyik tanítvány nem volt jelen. Hogy hol volt? Talán a többi tíznél „biztonságosabb” helyen? A többi tanítvány az evangélium írásakor már meggyökeresedett hitvallásos megfogalmazással adja tudtára az eseményt: „Láttuk az Urat.” (25. vers) A kételkedők atyja azonban maga szab feltételeket: első a látás, de azért, nehogy véletlenül káprázatnak higgye, hozzáteszi a szögek és a lándzsa ütötte sebek lókat olvashatnak - az ott dolgozók tollából - az egyházi iskolákban vagy más intézményekben folyó zenei munkáról is. E témák között személyes vallomások is megjelennek arról, kinek milyen élményei vannak az egyházzenével, az isten- tisztelettel kapcsolatban. Tudatos törekvésünk, hogy olyan fiatal szakembereket is bevonjunk a rovat munkájába, akik eddig nem szólaltak meg az Evangélikus Életben. Szerencsére volt kik közül válogatni: az evangélikusok országos számarányát messze meghaladja főiskolai és egyetemi végzettségű egyházzenészeink, munkájukat igényesen végző kántoraink száma. Számukra új - és remélhetőleg inspiráló - ez a helyzet: eddig nemigen voltak rákényszerítve arra, hogy egy-egy témáról röviden, közérthetően, népszerűA VASÁRNAP IGÉJE Éh f¥- * érintését. A hit feltételeinek tagadó megfogalmazásával még nyomatékosítja is: „Ha nem látom (...), és nem érintem (...), és nem teszem (...), nem hiszem.” (Uo.) Húsvét vasárnapja után egy héttel - ezért is ez a mai nap óegyházi evangéliuma - ismét együtt voltak, most már félelem nélkül. A Feltámadott pedagógiája pedig ekkor mutatkozik meg igazán, utolérhetetlenül. Tamás rögtön ráadást kap, mindjárt két másik jelet. Az első, hogy az Úr ismét a bezárt ajtókon át jelenik meg. A második, hogy azonnal hozzá fordul, felszólítva őt, hogy tegyen eleget a saját követelése második felének. Igénk nem írja, hogy megérintet- te-e. Miért is írná, amikor erre már nem volt szükség? „Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Istenem!«" (28. vers) Tamás története - bizonyára még sokan gondolják így, és bár így gondolnák a Tamás-misék látogatói is - a legmaibb, legizgalmasabb, „legmodernebb” az ösz- szes húsvéti elbeszélés közül. Mennyire szeretnénk a Megváltó történetét „ellensítő jelleggel, a nyilvános megjelenés megkívánta igényességgel írjanak. Természetesen nem maradhatnak ki a sorból az idősebb generáció szakemberei sem; az ő szerteágazó tudásukra és tapasztalataikra igen nagy szükségünk van! A rovat célja, hogy énekléssel, egyházzenével kapcsolatos fogalmakat, ismereteket tisztázzon, gondolatokat, véleményeket, élményeket tegyen közzé. Szeretnénk a közömbösökben kedvet ébreszteni, a félénkeket bátorítani, a tájékozottakat még tágabb látókörűvé tenni. Az istentiszteleti zene természetesen nem független jelenség: terét, kibontakozási lehetőségeit a liturgia szabja meg. Ezért többszörösen is szerencsés, hogy a Liturgikus sarok után szólalhatunk meg e hasábokon. Világossá teszi ugyanis azt, hogy hol a zene helye a keresztény isten- tiszteletben. Lássuk, Luther Márton hogyan gondolkodik erről. Az ő felfogásában a zene elsősorban creatura, tehát Isten teremtménye, és csak másodsorban művészet. Minden művészetet, de különösképpen a zenét annak a szolgálatában szeretné látni, aki azt teremtette és nekünk adta. „legjózanabb” tanítvány, aki a saját szemének sem akart hinni. A Feltámadott válasza azonban nem csupán az ekkor már hívő tanítványnak, hanem a mindenkori tanítványoknak szól: ő nem csupán Tamást akarta „helyretenni”, hanem arra tanít, hogy nekünk is mellette a helyünk. Tanításának, „pedagógiájának” lényege: aki sok-sok héttel feltámadása után hisz benne, az nincs hátrányban ahhoz képest, aki csak egy héttel később hitt. Nincs még egy könyv a világon, amelynek szerzői oly meggyőződéssel vallanák az abban leírtak igazságát, mint amilyennel az Újszövetség szerzői. Ha a történet után említett „sok más jelt" is részletezné az apostol, akkor sem lenne igazabb. Nem kell jelet követelnünk, amikor már megkaptuk a ráadást: az evangéliumot. ■ SZENTPÉTERY PÉTER Imádkozzunk! „jézus Krisztus, könyörgök hozzád: ne inogjon meg a hitem, de újuljon meg. Hogy fölismerjem: a hit nem egyszerűen száz katekizmusválaszhoz egyetlen, gépies »igen«. A hit az az »igen«, amit neked mondunk ki, szeretet Istene. A hit »igen« Krisztusnak, aki érettünk emberré lett, meghalt, feltámadott. A hit a te szeretetedben élt életre kimondott »igen«. Ehhez add kegyelmed." (Paul Roth: Istennel mindig beszélhetünk Bécs, 1978,112. 0.) CANTATE Kflilii ítnfViíe bnrg i{Tvttfcf Csak akkor látja értelmét, ha nem csupán érzékeinkre ható, gyönyörködtető dolog, hanem Krisztusra vonatkozik, a megváltás fölötti örömöt hirdeti - írja a Babst-énekeskönyv előszavában. E gondolat hatására alakult ki az evangélikus gyülekezeti ének és egyházzene igehirdető karaktere, amely egyedülálló a keresztény felekezetek között. E mérce segítsen minket abban, hogy minden elénk kerülő témával a megfelelő módon és súllyal tudjunk foglalkozni! Kérjük is Olvasóinkat: megjegyzéseikkel, esetleges témajavaslataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy ismét igaz lehessen: az evangélikus egyház éneklő egyház! „Dicsérjétek az Urat!"-a már idézett 149. zsoltár utolsó versével hívja és várja Önöket e helyre a következő hetekben- hónapokban a rovat felelőse: ■ Ecsedi Zsuzsa őrizni”! Különösen is a végét, mint a Oratio oecumenica [Lelkész:] Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Te egyszülött Fiadat feltámasztottad a halálból, és általa bennünket is újjáteremtesz: kérünk, add meg mindazt, amit gyermeki bizalommal kérünk. [Lektor:] Urunk, teremtsd újjá egyházadat, és tedd újjászületett gyermekeid élő közösségévé, amely szavaival és cselekedeteivel hitelesen tanúskodik mindenek iránti szeretetedről. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, segíts, hogy ne csak hallgatói legyünk igédnek, hanem szüntelenül növekedjünk általa a hitben, és többé ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és föltámadott. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, segíts, hogy ne éljünk vissza a ke- resztségben nyert kegyelemmel, hanem erejével naponta küzdjünk bűneink ellen, és Lelked segítségével új életben járjunk. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, add, hogy szent Fiad föltámadása reménységet nyújtson a csüggedőknek, jelenléted örömével töltse el a szenvedőket, az örök élet bizonyosságával bátorítsa a haldoklókat. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, add, hogy a húsvét kiáradó öröme keltse életre a testvéri lelkületet a nemzetek között, és járja át az egész teremtett világot. Kérünk téged, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, légy velünk kegyelmeddel, hogy szándékod szerint használjuk fel időnket a múlandó világban, az örökkévalóságban pedig angyalaiddal együtt vég nélkül dicsőíthessünk téged, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodói örökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. CANTATE - Ú] SOROZATUNK ELÉ Beköszöntő ► Cantate Domino canticum novum - kezdődik a 149. zsoltár, vagyis: „Énekeljetek az Úrnak új éneket...! Ezzel a buzdítással köszöntjük az Olvasót abból az alkalomból, hogy új rovat bontogatja szárnyait az Evangélikus Élet hasábjain. Hosszú éveken keresztül mindig az istentiszteletet érintő gondolatokat találtak ezen az oldalon. Most a Cantate elnevezésű rovat veszi át a stafétabotot a Liturgikus saroktól M ÉVA YARORSZAGI ÉLIKUS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 |* www.evangelikus.hu
