Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-09 / 15. szám
‘Evangélikus ÉletS MELLÉKLET 2006. április 9. 7 Szerkesztette: Balog Eszter, Varga Gyöngyi - Fotók: Bottá Dénes ÁPRILIS 1 3., CSÜTÖRTÖK „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. ” (Mt 18, n) 4 ■WKMg.** «t* .. Vh*j. 'W1» 1 ÁPRILIS 15., SZOMBAT Hogy vagy? Új perspektíva Na, hát hogy vagyunk, hogy vagyunk? Egészen szerencsétlenül nézünk ma ki! Hát mi lett veled? Egy pár napja még egészen jól voltál! Láttalak a többiekkel, vidám voltál, nevettél, örültél az életnek. Még a nevetésedet is hallottam, nem viccelek! Ott láttalak a többiekkel együtt, beszélgettetek, vidámnak tűntetek! Most pedig - itt fekszel, kiüresítve, félredobva. Szemmel láthatólag jól megtapostak, te szegény, szerencsétlen! Talán arra vársz, hogy jöjjön valaki, aki beledob a kukába, hiszen magadtól már mozdulni sem tudsz... Ha ember volnál, elmondanám neked, hogy nem vagy egyedül. Sokan éreznek úgy, mint te most. De tudnod kell: nem a külső a fontos, hanem a tartalom. Fel kell töltődnöd újból! Téged nem arra teremtett Isten, hogy kiüresedve senyvedj, szomor- kodj egymagádban, félredobva. Tudnod kell: Isten szemében egyetlen ember sem félredobható, félrelökhető, egyszer használatos pohár. Még félig üresen sem. Az életben nem a külső a legfontosabb, hanem az, hogy milyen a bennünk rejlő tartalom. Hidd el: életednek Isten ad tartalmat, ő tölt fel újból erővel, Lelke által - ha elfogadod ezt tőle. Ma nagycsütörtök van. Ilyenkor arra is emlékezünk, hogy Jézus közösséget vállalt tanítványaival: együtt vacsoráit velük. Mindegyikkel. Még Júdással is. Nem nézte, hogy ki milyen, ki hogy néz ki. Ő azt akarta, hogy együtt, egy közösségben legyen tanítványaival. O ma is ezt a közösséget akarja minden mai tanítványával, veled is. Vegyél ma úrvacsorát. És meglátod: újból feltöltődsz. Hogy hogyan? Azt bízd Jézusra! Hiszen neki tervei vannak veled. ■ B. E. ÁPRILIS 14., PÉNTEK Viharban A kép egy kikötőben készült. A szél ekkor friss, sós illatú tengeri levegővel érintette arcomat. A távolban hatalmas hajókat és áruszállító konténereket láttam. Majd újból magam elé tekintettem: vajon ki kötött ki itt utoljára? És mikor jöhet a legközelebbi hajó? A parton - nézve a sirályokat, hallgatva a kikötő morajlását, a gépek kattogását, szemlélve a tenger és az ég határát - gyorsan telik az idő. Közben a hullámok egyre hevesebben vernek, a szél egyre erősödik. Vihar lesz. Ilyenkor az ember inkább menedék után néz. Egyszer viharban keltem át a tengeren. Anélkül, hogy beleláttam volna mások gondolataiba, tudtam, mire gondolnak az útitársaim: bárcsak biztonságban lennénk már! Olykor-olykor - életünk egy-egy viharában - a védelem, a biztonság mindennél fontosabbá válik, fontosabb lesz a drága ruháknál, cipőknél, táskáknál, műszaki cikkeknél. És feltesszük magunknak a kérdéseket: Mi az, ami megtart, amire biztonsággal rá lehet hagyatkozni? Van-e tartós alap? Mibe ka- paszkodhatom? Mi olyan szilárd, hogy ellen tud állni a tomboló természeti erőknek? Aki Jézus keresztjéhez köti életének hajóját, az biztos lehet abban, hogy a cölöp nem fog kiszakadni a helyéről, hanem megtart minden időben. És nem csak akkor, amikor az élet viharai tombolnak, de akkor egészen biztosan. ■ B.E. ...ésahogyan Isten Michelangelo 1553-ban alkotta meg Pietáját. A kimondhatatlanul szép márványszobor Jézust Mária ölében ábrázolja a keresztről való levétele után. A szoborról megdöbbentő erejű fotók keringenek mostanában a világhálón... Az egyik képen Jézus arcát oldalról, szemmagasságból láthatjuk. Fájdalomtól szenvedő arc, amely még nem simult ki a halál ölelésében. Egyszerre szomorú és megtört. Embertelenül emberi. A végérvényeset, a megváltoz- tathatatlant hirdeti nekünk. És ott a másik kép - a halott Jézus arca felülnézetből, egy másik perspektívából, ahogyan az Atya látja őt... Jézus mosolyog, békesség tükröződik a tekintetén: a „legyen még a te akaratod” és az „elvégeztetett” nyugalma. A rá- hagyatkozás nagy Igenje. Az erőtlenség ereje. A kezdet áttörése a vég mozdulatlanságán. Ez a mosoly a mennyek országának üzenete. Ez a mosoly a szeretet győzelmét hirdeti: benne már húsvét öröme tükröződik. Végérvényesen. ■ V. Gy. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP meglátogat Békességed meglátogat Halkan lépdel, meg ne zavarjon Lecsendesített hullámverés Megvigasztalt madársikoly Észrevétlen átmossa sebeim Jelenléted bekopogtat Sörét folyosókon, árnyék nélkül suhan Táncoló mozdulatlanság Megfoghatatlan simogatás Érintés nélkül szorosan átölel Szereteted hozzám költözik Szelíden, óvatosan helyet kér magának Hangtalan tapsvihar Szárnyak szabad röppenése Gyöngéden segít feltámadnom háborúim, hiányaim elutasítottságom megszégyenülve magányosan csomagolni kezd Lassan távozni készül * Tornay András. Ahogy az ember látja őt...
