Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-09 / 15. szám
20o6. április 9. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS üü i j _ ProChrist Kétség és ámulat ^ /Z március 20-27. /Lm \J \J U „Falumisszió” ► Először adott otthont ProChrist-vetítésnek a nagytarcsai gyülekezet. A házigazda lelkész, Baranka György ezt az alkalmat összekötötte egy másik missziós lehetőséggel: a vetített evangélizáció napjaiban, illetve az azt megelőző héten az Országos Vidékmisszió munkatársai keresztény könyvterjesztő kocsival „vertek sátrat” a templom melletti téren.- Igaz ugyan, hogy a nagytarcsai gyülekezet erősen kötődik a templomhoz, de az új „betelepültekről” semmit sem tudunk: pedig az utóbbi évtizedekben a község lé- lekszáma több ezerrel növekedett. Ezért is adtunk helyet ezeknek az evangélizációs lehetőségeknek - mondta Baranka György. Az Organization Mobilization (OM) nemzetközi szervezethez tartozó Országos Vidékmisszió (OVM) mozgó keresztény könyvesboltja Temesváry József és amerikai felesége, Sandi vezetésével érkezett Nagytarcsára.- A misszió célja, hogy kisebb településeken, falvakban segítse a helyi gyülekezeteket az evangélium hirdetésében - foglalta össze munkájuk lényegét az OVM munkatársa. A többfunkciós pótkocsi nemcsak könyvvásárlási lehetőséget kínál, hanem van benne egy beszélgető (kávézó-teázó) sarok is: továbbá mindig visznek magukkal sporteszközöket és gyermekmunkához szükséges felszereléseket. Kérésre szívesen szerveznek angol nyelvi és egyéb táborokat is. A nagytarcsai helyszínen - a ProChrist-vetítés előtti héten - egy fiatalokból álló csoportjuk pantomim-, zenei és egyéb programokkal hívta az érdeklődőket nemcsak a vetítésre, hanem a gyülekezet egyéb alkalmaira is.- Becsöngettünk a házakba, és szóróanyagot átadva hívtuk az embereket - mesélte Sandi. - Közülük többeket is viszontláttunk a héten. Ám az lenne jó, ha ezek nemcsak „udvariassági viszontláto- gatások" lennének, hanem minél többen tartósan bekapcsolódnának a gyülekezeti életbe. ■ B. Zs. Kiskőrösi levél „Tisztelt Lelkész Úr! Kedves Gyuri! Mindenképp szerettem volna, hogy ne csak szóban beszéljünk az elmúlt hétről, mert tudjuk: a szó elszáll... S ha legközelebb ilyen nagy feladatot vállalsz, és nem mennekßottul a dolgok, vagy elfáradsz, akkor Isten igéjén kívül más is adjon egy kis biztatást. Mert nekem ez a nyolc este olyan volt, mint egy tisztító fürdő', egy boldogságos tánc Jézussal. Minden este felkért, és én rábíztam magam, és csak forogtunk, forogtunk... Az összes téli bál, amin részt vettem. mit sem ér ehhez képest! Tudod, én lassan haladok a hit útján. Sokszor hívogattak, mire meghallottam. Amikor megtapasztaltam Istent, sokáig mit sem tud- tam Jézusról. Valami mentálhigiénés szakembernek. természetgyógyász bibliai alaknak hittem, akit kora természetfeletti hatalommal ruházott fel. Nem tudom, hogy mikor dóit meg ez a teóriám, de akkor fergeteges»szerelembe«estem vele! Az istentisztelet olyan volt, mint egy randevú, és mindent pótolni akartam, minél gyorsabban. Sokszor voltam türelmetlen: azt hittem, minden azonnal másképp lesz. De csak lassan, apránként változtak körülöttem a dolgok, ellentétben a belső világommal, ami hát- raarcot csinált. Azt hittem, hogy a hitre jutással megoldódott minden, s boldogan élek, míg meg nem halok. De a lángolás után jöttek a hétköznapok, és bedarált a gép. Olyan rutinból ment minden, és idővel egyre jobban hiányzott valami. Megrémültem, nem értettem. Aztán rájöttem. hogy ez tisztára olyan, mint a házasság! Megkötni könnyű, de megtartani... Tenni kell érte sokat: beszélgetni, időt és figyelmet szánni rá, megérteni és leginkább nagyon szeretni. Mindenestül, feltétel nélkül. És akkor kegyelem van és boldogság. Van, hogy Jézussal »ülünk a szekéren«, és kacagva gurulunk le a hegyről. Aztán jön a keserves út felfelé, és toljuk erőlködve. A hitet ápolni, éltetni kell. Megkapni könnyű volt, de állandó gondozást igényel. Például ilyenekkel, mint a ProChrist. Erőt, szere tetet, közösségi élményt adott. Az első alkalom után elhívtam a kolléganőmet, és az együtt töltött órák valami olyan többletet hoztak a kapcsolatunkba, ami biztosan áldás lesz a munkánkban. Rájöttem, hogy az éneklés a Gospel Sasok közt és a gyermek-bibliaóra vasárnap délelőttönként nem pusztán hobbi, hanem Istentől kapott feladat, tehát szolgálat. Része lettem valami nagy Egésznek, amit olyankor érzek, ha a nyári csillagos eget bámulom. Porszem vagyok, mégis pótolhatatlan. És most a »tánc« után ülünk Jézussal a szekéren. és kacagva gurulunk a hegyről." PODOBNINÉ VÁNDOR ANDREA ProChrist Monoron Míg Münchenben az olimpiai csarnokban, addig Monoron az Ökumenikus Általános Iskola tornatermében rendezték meg az evangelizációs alkalmakat, és míg ott közel hatezren vettek részt egy-egy esten, addig a Pest megyei településen „csak” mintegy százötvenen. De a lényeg itt is, ott is ugyanaz volt, hiszen Jézus maga mondta: „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) A monori szervezők, Schaller Tamás és Vladár István református, Selmeczi Lajos Péter evangélikus, Molnár József baptista lelkipásztor és dr. Csáki Tibor katolikus plébános minden este, néhány perccel a program kezdete előtt közösen fohászkodott azért is, hogy minél több embert érintsen meg Isten igéje. A „forgatókönyv” lényegében minden este ugyanaz volt: hat órakor a Selmeczi Lajos Péter vezette alkalmi ökumenikus kórus hangolta mennyei hullámhosszra a megjelenteket. Tőlük az adott nap „házigazda gyülekezetének” vezetője, illetőleg a gyülekezet képviseletében bizonyságot tevő testvér vette át a mikrofont. A kivetítővásznon figyelemmel kísért müncheni adást követően először imádságban csendesedett el a monori gyülekezet, hogy azután - az est zárásaként - újból énekszóval dicsérje fennhangon az Urat. A műholdas közvetítés alatt az egyik tanteremben a kisgyermekekre vigyáztak, egy másikban pedig gyermekevangélizációt tartottak. „Három éve csak gyermek- megőrzés volt” - emlékezett vissza Schallemé Éles Tímea. „Az akkori óvodások azonban mára elég nagyok lettek ahhoz, hogy Istenről lehessen beszélgetni velük.” A hét elején még csak tíz-tizenegy gyerek vett részt a foglalkozáson, a sorozat végén azonban már húsznak-huszonkettőnek meséltek a misszionáriusok életéről. Bár a ProChrist „műfajával” elsősorban a fiatalokat, illetve azokat lehetne megszólítani, akik nem járnak egyetlen keresztény közösségbe sem, Monoron döntően mégis gyülekezeti tagokat - közöttük is leginkább a középkorúak és az idősebbek generációjához tartozókat - vonzott az evangélizáció. De bármennyire is úgy fest, hogy - Schaller Tamás szavaival élve - a ProChrist hazai alkalmait „magunknak szervezzük”, ez korántsem jelenti, hogy ne lett volna értelme a sorozat megrendezésének! Azonkívül, hogy Monoron (is) újfent bebizonyosodott a város felekezetei - de legalábbis lelkipásztorai - közötti ragyogó együttműködés, talán most is voltak olyanok, akik a ProChrist hatására hozták meg életre szóló döntésüket. Merthogy három évvel ezelőtt történt ilyen. Erről tanúskodott a mostani ProChrist hetének egyik bizonyságtevője is. Trincsiné Márton Zsuzsanna evangélikus presbiter így vallott hitéről: „Sokáig úgy gondoltam, a megtérés csak valami tragédia hatására következhet be, hiszen számtalan olyan bizonyságtételt hallottam, ahol egy súlyos betegség vagy egy családi tragédia során fordult valaki Isten felé, és adta át neki az életét. Azután eljött 2003 tavasza és a ProChrist. Az igehirdető szavait hallgatva napról napra erősödött bennem az elhatározás, hogy nem kell tragédiára várni, hiszen a holnap megélése is Isten kezében van. A felszólítás, hogy »Ma, itt és most!« segített abban, hogy Jézust elfogadjam megváltó Uramnak, és letegyem kezébe az életemet.” ■ Vitális Judit Nyírségi találkozási pontok ► Három évvel ezelőtt a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye területén az evangélikusok szervezésében csak egy találkozási pont létesült a ProChrist alkalmával - a nyíregyházi Nagytemplomban. Az idén azonban új helyszín, Nyírtelek is bekapcsolódott a közvetítésbe, így minden tekintetben közelebb kerülhetett az égi adás a környékbeli földi érdeklődőkhöz. Nyíregyházán, az evangélikus általános iskola dísztermében estéről estére kényelmes székeken ülve követhette nyomon a legalább százharminc fős érdeklődő közönség - közöttük sok fiatal - az óriási vászonra kivetített, műholdról sugárzott képeket. (A kisgyermekek számára közben külön programot szerveztek.) A jelenlévők az ifjúsági kórussal együtt énekelték a ProChrist-dalt, a közvetítés végén pedig egy szíwel-lélekkel, állva mondták Ulrich Parzany után a közös imádságot a fentről sugárzott fénykereszt előtt, amely reménység szerint Nyíregyházán is sokak szívében (újra!) felragyoghatott. A szervezőknek - három fiatal s valóban lelkes lelkésznek - a tudósító a következő kérdéseket tette fel a nyolcadik este végén.- Mi volt a legemlékezetesebb élménye, milyen tanulságokat von le, és mennyire volt sikeres ez a nyolc este? Hecker Márton metodista lelkész:- A ProChrist háromévente lehetőséget ad a hit alapjainak mintegy újbóli átélésére. A nehéz élethelyzetekben megszülető bizonyságtételek - mint például a rákos beteg vallomása Jézusról - maradandó élményt jelentettek. A helyszín is szerencsés választás volt. A meghívókat viszont talán korábban, nem pedig az utolsó héten kellett volna személyesen eljuttatni ismerőseinknek, kereső barátainknak; ez esetben talán még többen lehettünk volna. Tóth Zoltán baptista lelkipásztor:- Amikor hírét vettük a ProChristnek, azonnal úgy éreztem, részt kell vennünk benne, itt is meg kell szerveznünk, mert ennek a nagyvárosnak is a Jézus Krisztusról szóló örömhírre van a legnagyobb szüksége! Hiszen mi, keresztények az evangélium hirdetésére küldettünk. Számomra a legnagyobb élményt az jelentette, hogy láthattam, amint Münchenben emberek százai özönlenek estéről estére a fénykereszthez, nyilvánosan vállalva, hogy Jézus mellett döntöttek. Hallottam olyan híreket Kárpátaljáról - oda mi vittük át az anyagot naponta -, hogy emberek sírva, összetört szívvel álltak ki Krisztus mellett! Erőt adó, rendkívüli lehetőség ez; reméljük, lesz folytatása! Lábossá Péter Mihály evangélikus igazgató lelkész:- Személyesen is igen sokat jelentettek számomra a tiszta, határozott prófétai szavak, a nem lekerekített élű igehirdetések. Átélhettük: Jézus él és munkálkodik, ma is van hatalma! Nemzeteken átívelő akció volt ez - Jézusért. Mire van szükségünk igazán? A vele való békességre, imádságra, az ige olvasására; hogy napi kapcsolatban lehessünk Urunkkal, és a közösségben egymás hite által erősödjünk. S mindez szolgálatra indít azok felé, akik még nem Jézuséi. Ebben látom a ProChrist lényegét. Ez az evangélizáció is lelki magvetés volt, s azért imádkozom, hogy akik a szívükben már döntöttek, azok ne féljenek ezt nyíltan vállalni a hétköznapokban is bizonyságtevő életükkel. Nyírteleken a három hónapja felszentelt új templom ideális lehetőséget kínált a másik találkozási pont számára. Sok érdeklődő fiatal kereste fel a nemrég várossá vált település földrajzi középpontjában álló új evangélikus centrumot; a figyelem itt is a fénykereszt Krisztusára irányult. A mennyei hullámsávra való ráhangolódást szolgálták azok az egyenként hathét perces diaporáma-összeállítások is, amelyeket a nyírszőlősi gyülekezet egyik fiatalja készített csaknem minden estére. A sorozatot mindkét helyszínen láthatták a műholdas közvetítés előtt. Alkotója, Szabó Attila így vallott az összeállítás elkészítésének műhelytitkairól:- Szabad kezet kaptam a tematikus igei üzenetek kiválasztásában; ezekhez kerestem alkalmanként tíz-tizenöt „beszédes” képet, akár az internetről is. A látványnak a zenei anyaggal való összehangolása és az áttűnések megoldása ugyan időt rabló, de örömteli feladat volt. Közkinccsé is tettem az eredményt; minden érdeklődő gyönyörködhet benne, ha rákattint ifjúságunk Érted?! című helyi újságjának internetes honlapjára (http://www.erted.net).- A hét folyamán sokkal több áldást tapasztaltam meg a gyülekezet aktív részvétele által, mintsem remélhettem - így értékelte Győrfi Mihály, a templomépítő lelkész az első helyi ProChrist alkalmait, amelyek minden este a gyülekezet tágas termeiben tartott, nagy sikernek örvendő „zsíros kenyeres állófogadással” és véget érni nem akaró, jóízű, őszinte beszélgetésekkel zárultak. - Öntevékenyek voltak a tagok — fejtette ki a lelkipásztor -, lelkesen vették ki a részüket a munkából a több hónapig tartó előkészületek során mindazok, akik a ProChristhez kapcsolódó műsorokban szerepeltek: a bizonyságtevők, az énekesek, az asszonykor és az imacsoport tagjai, valamint a vendégfogadók és a rendezők is Borbás Zoltán megválasztott felügyelőnk vezetésével. Nekem jószerével csak a technikát kellett be- és kikapcsolnom. Száznyolcvan látogatót regisztráltunk a nyolc nap alatt. Az átlagos részvétel mintegy nyolcvan fő körül alakult, és húsz gyermek is rendszeresen részt vett a részükre szervezett programokon. Látogatóink mintegy 20%-a még nem járt ilyen jellegű rendezvényeken. Örömteli volt, hogy többen jelentkeztek a hathetes evangélizációs kurzusra is. Ezért örömmel felelhettem arra a kérdésre, amelyet az utolsó estén nekem tettek fel a gyülekezet tagjai: „De mit fogunk csinálni a jövő héten?” „Nem várunk három évet; jövőre saját, helyi ProChristet rendezünk...” ■ Garai András
