Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-09 / 15. szám
2ooó. április 9. MELLÉKLET ‘Evangélikus ÉletS Í3Í Húsvéti ta / ÁPRILIS 9., VASARNAP Dupla erő Nem mindennapi látvány: helikopter szállít helikoptert. Pont az hiányzik az alsó helikopterből, ami egy helikoptert helikopterré tesz: a rotorlapátok. A jármű a távoli hegyekben sérült meg. Valószínűleg még nem is olyan régen vidáman szelte a levegőt, alacsonyabban és magasabban szállva, embereket és rakományt szállítva a megközelíthetetlen településekre. Most pedig ő vált szállítmánnyá. Szerencsére vannak helikopterek, amelyek nagyobbak, mint gépünk, és el tudják szállítani őt. Gondolom, a fenti helikopter pilótája nagyon büszke lehet gépére, amelynek két gép számára is van ereje. Ha olyan helyen megy tönkre egy helikopter, ahová csak a helikopterek képesek eljutni, akkor sem daru, sem vontató nem segíthet, csak egy másik helikopter. És ez teszi a képet reményteljessé. Még egy speciális repülő szerkezet számára is van segítség. Időnként meglephet bennünket az az érzés, hogy „rajtam már senki sem segíthet”. Oda, ahol én vagyok, már senki sem jön többé. Problémáimban senki sem ismeri ki magát - pláne nem Isten. Biztos, hogy nem ereszkedik le hozzám. Úgy tűnik, mintha azt mondaná: én csak azokhoz közeledem, akik rendben vannak, és az én közelemben tartózkodnak. Azonban az Úr egészen másként fordul hozzánk: az embernek fia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. Nem csak akkor keres engem, amikor rendben vagyok, vagy ha közeledem felé. Oda jön, ahol elvesztem, és kiment szorult helyzetemből. Nincs olyan hely a földön, és nincs olyan mélység, amelyből ne tudna kimenteni. Jézus a mentőhelikopter, akinek van elegendő ereje - kettő számára is. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett." (Mt 18, n) ■ N. P. ÁPRILIS 10., HÉTFŐ Lendület Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus egész élete szüntelen mozgásban, lendületben telt. A Názáreti a szeretet nagy zarándokúját járta az emberek világában - lélektől lélekig, fáradhatatlanul. Akik csak találkoztak vele, megérthették: Isten jelenléte a földön dinamikus erő. Elér, átformál, megmozdít, lendületbe hoz embereket - akik ezáltal maguk is jézusivá válnak A mozgás és lendület legszebb kifejeződése a tánc. Azt hiszem, ez nagyon illik Jézus küldetésére. Talán szokatlan a gondolat első hallásra, de valójában az ő teológiája Tánc és ez a tánc a kegyelem drámai szépsége, az öröm, áz Élet halált megvető lendülete. Igaz, tiszta szavak és mozdulatok az emberért. Ő a Tánc Ura ... íme, a híres dal, a Lord of the Dance (szöveg: Sydney Carter) magyar fordításban - a passiótörténet és hűsvét a tánc képeiben elbeszélve. A világ hajnalán táncoltam a nappal, holddal, a csillagokkal. A földre táncoltam a mennyekből, s egy ember lettem a sok közül. Tánc, Tánc, az élet egy nagy Tánc, vezetlek én, bármerre jársz! A Tánc Ura vagyok, hát add a kezed, és táncold velem az életed! Táncolni hívtam a bölcseket, a papok, tudósok csak rázták fejüket. De Jakab és János, a két halász követett engem, és indult a tánc. Táncoltam szombaton, s egy béna járt, a papok, tudósok bűnnek tartották. Gúnyoltak, kínoztak, megvertek, kereszthalállal büntettek. Táncoltam azon a pénteken, bár nehéz a Tánc a kereszt terhével. Sírba fektettek, és nem tudták: folytatódik a Tánc tovább. Megtörték testem, de magasba szöktem. Az Élet vagyok, a halálon győztem. Benned élek, s te bennem élsz, a Tánc vagyok, s táncolok örökké. Tánc, Tánc, az élet egy nagy Tánc. Követlek én, bármerre jársz. A Tánc Ura vagy, hát fogd a kezem, és táncold velem az életem! V. Gy. ÁPRILIS 11., KEDD Ha jönnek a felhők... Ha úgy érzed, nem jössz ki a barátoddal... Ha úgy érzed, rossz az osztálytársak között... Ha úgy érzed, nem jössz ki a matektanárral... Ha úgy érzed, nem jössz ki a szüléiddel... Ha úgy érzed, a szüleid nem jönnek ki egymással... Ha úgy érzed, egyedül vagy a gondokkal... Ha úgy érzed, sötét felhők árnyakat vetnek boldogságodra. Gondolj Gondolj Gondolj Gondolj Gondolj Gondolj arra, hogy Isten közel van hozzád, arra, hogy Isten segít a problémádban, arra, hogy Isten nem űzi el azonnal a felhőket, arra, hogy Isten minden felhő mögé napot teremtett, arra, hogy eljön az idő, amikor újból világosság lesz. arra, hogy ez a nap ragyogni fog újból. Tudd, hogy Jézusnak sem volt könnyű. Tudd, hogy nagyon félt élete utolsó napjaiban. Tudd, hogy végső menekvése csakis az imádság volt. Tudd, hogy ő minden helyzetben az Atya erejét kérte. Tudd, hogy a kereszten nagyon szenvedett. Legyen példád Jézus, aki a hitben mindvégig kitartott! Legyen példád Jézus, aki nem hátrált meg sorsa elől. Legyen példád Jézus, aki a kereszten széttárta karjait, hogy átölelje még a hűtlen tanítványait is. Legyen példád Jézus, aki legyőzte a halált. Csak higgy Jézusban, és meglátod: a tőle kapott szeretetben élve egyszer csak kisüt a felhők mögül a nap. ■ B. E. ÁPRILIS 12., SZERDA Isten helyzetbe hoz „Tágas térre állítottad lábamat” (Zsolt 31,9) Miénk itt a tér - szüléink generációjának nagy jelmondata volt ez. A dal a szabadság levegőjéről, az újról, a kibontakozó lehetőségekről szólt. Ma is kellenek ilyen mondatok. Ma is fontos, hogy legyen terünk, ahol megmutathatjuk: hé, mi is itt vagyunk! Ilyenek vagyunk, figyeljetek ránk! Ma is kell, hogy hinni tudjuk: szabadságra születtünk. És ez a szabadság szül nekünk rendet, amelyben emberséges emberekké válhatunk. A költő így mondja: .....jó szóval oktasd, játszani is engedd / sz ép, komoly fiadat!” (József Attila: Levegőt!) A világban, ahol élünk, nagy a zsúfoltság. Szűk a tér, és sokan vagyunk rá. Mind többen érzik azt, hogy a „valóra váló álmok hazája” valahol máshol van; hogy kicsúsznak kezük közül a lehetőségek, és mások, akik élelmesebbek, ezerszer jobban boldogulnak náluk. Mégis, szeretném hinni, hogy a minket igazgató Hatalom mindenkinek egyformán adott teret. Az ő szemében senki sem silány, nincsen kettős mércéje, és nincs hátrányos megkülönböztetés... Hiszem, hogy ő tágas térre állította az én lábamat is. Hiszem, hogy velem is külön foglalkozik. Tudom, fontos vagyok neki: a boldogulásom, a kibontakozó képességeim, az életemről álmodott álmaim. Ezért helyzetbe hoz, teret ad számomra. Ezért kapok tőle erőt, amely lelkesít. Ezért kapok tőle társakat, akikkel együtt énekelhetem én is: miénk itt a tér... Az én szabadságomért, a tágas térért neki a „szükséget” kellett választania. Ember lett. Egy a sok közül. És a kereszten, a legnagyobb szükségben, elhagyatottan meghalt, hogy megtaláljam a helyem - nála. A tágas téren, ahová lábamat állította. ■ V. Gy.
