Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-09 / 15. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK NHMMMM 2006. április 9. Kórustalálkozó Nyíregyházán ■41 Folytatás az 1. oldalról A kőszegiek betegség miatt voltak kény­telenek lemondani a találkozót, a bony­hádiak iskolai és kollégiumi együttese pedig egy angliai út miatt nem vállalhatta ezt a szereplést. Hiányoztak az orosházi diákok is, de nem csupán adminisztratív értelemben, hanem tényleg... Nováky Andrea, a Budapest-Fasori Evan­gélikus Gimnázium tanára, a rendez­vény ötletgazdája és szervezője minden­kinek a jelenlétét fontosnak tartja; szán­déka szerint a nyíregyházi alkalom arra szolgál, hogy ki-ki önbizalmat és erőt merítsen a további munkájához. Péntek este még közönségként gyűl­tek az evangélikus általános iskola, dísz­termébe a kórusok, hogy meghallgas­sák az Excanto reneszánsz együttes mű­sorát, szombaton azonban maguk vet­ték birtokba a pódiumot. Előbb a gyors­tanulási verseny adott erre módot: egy rövidnek és könnyűnek mondott kó­rusművet kellett harminc perc alatt színpadképes produkcióvá érlelniük az együtteseknek, hogy aztán Párkai István mester - aki a ma működő hazai kórus­vezetők szinte mindegyikének tanára volt - értékelje a teljesítményt. Eszerint a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépis­kola kórusának teljesítménye volt a leg­meggyőzőbb, a soproni líceum - két év­vel ezelőtt legjobbnak bizonyult - kó­rusa előtt. A harmadik helyről tanúsko­dó oklevelet a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium vegyes kara vi­hette haza. A kórustalálkozó részvevői este meg­hallgatták a méltán nagy hírű nyíregyhá­zi Cantemus kórus műsorát a Nagy­templomban, majd - ismét a díszterem­ben - megtartották bemutatkozó hang­versenyüket. Párkai mester szerint a ta­lálkozó résztvevői idén jobban teljesítet­tek, mint a két évvel ezelőtti rendezvé­nyen. De ez igazán érthető, ha tudjuk, hogy például a békéscsabai evangélikus gimnázium kórusa - mely egyébként Összkari próba a díszteremben ma már a legnagyobb létszámmal, nyolcvan taggal működik - arra az alka­lomra alakult, illetve hogy a házigazda Luther-kollégium csapata is épp csak dolgozni kezdett, s szakmai vezetője se volt még akkoriban. A házigazdák két éve még csak egy- szólamú művel mertek közönség elé lépni, s a gyorstanulási versenyt is csak közönségként élvezték; most már azon­ban - az azóta „megtalált” karvezető, Vatamány Viktória befektetésének hála - megbízhatóan szól a három szólam. A sokféle iskolában tanuló kollégisták - különféle elfoglaltságaik mellett - nehe­zen találnak alkalmas időpontot az énekkari próbára, de minden nehézség ellenére most már elmondhatják, hogy színpadi rutinjuk is van. A miskolci Kossuth-gimnázium és -szakközépiskola kamarakórusát Pet- rány Mihály vezeti. Igényes műsorvá­lasztás jellemezte nyíregyházi bemu­tatkozásukat; az idén már nehezebb darabok csendültek fel előadásukban, nagyon muzikálisan. Lendületes, bátor előadással rukkolt ki az „újszülött” fasori kamarakórus is, Nováky Andrea együttese. Ebben a for­mációban az idén alakultak, de még csak nem is a tanév elején... Időbe tellett ugyanis, amíg meg tudták fogalmazni a hiányt: ők bizony énekelni szeretnének! Mint ismeretes, a 10. évfolyamot követő­en megszűnik az énekóra a gimnáziu­mokban; mivel pedig az órarendi beosz­tás sajnos nem teszi lehetővé, hogy a II—12. évfolyamos diákok eljárjanak az intézmény nagykórusának a próbáira, tizenhármán külön kamarakórust alakí­tottak. Hogy milyen fontos számukra az éneklés, azt hallhatta Nyíregyházán az is, aki a történetüket nem ismeri. Hasonló előélete van a Deák téri le­ánykarnak is: esetükben is közösségi igény volt az éneklés, de hogy ennek már három éve, az bizony nem lényeg­telen a produkció szempontjából. Kardos Anna tanítványai nagyon nehéz műsor­ral és kulturált, szép énekléssel hagytak nyomot hallgatóságuk lelkében, külö­nösen Schubert 23. zsoltárával. A Deák tériek a rendezvényben rejlő legnagyobb lehetőséget, a közös éneklést káprázatosán használták fel: zongorával, rézfúvósokkal megtámogatva dzsesszbe oltották a helyben megtanított 18. száza­di művet, fergeteges hangulatot varázsol­tak Bence Gáborét A soproni líceum kórusáról és veze­tőjükről, Takács Andreáról először is azt kell leszögezni, hogy nem rettennek meg a kihívásoktól: kárpátaljai koncert- útjukról egyenesen a nyíregyházi ese­ményre jöttek, s mert egyik tanárukat otthon hagyták, a határ túloldalán, Sop­ronból azért utazott egy tanár Nyíregy­házára, hogy a negyvenfős társaság min­den tagjára kellő figyelem jusson. Talán ők ajándékozták meg közönségüket a legszebb hangzással; a derű és a fegyel­mezett kiállás egyszerre jellemzi az összeszokott társaságot. A békéscsabaiaknak épp a nagy lét­számmal van „gondjuk". De műsoruk ezt nem árulta el, csupán a karveze­tőtől, Kutyejné Ablonczi Katalintól tudhat­juk. Hétről hétre nem tud egyszerre próbálni a nyolcvanfőnyi diákság, min­denki abban az időpontban jelenik meg a kóruspróbán, amelyik beleillik az órarendjébe. A többszólamú darabokat nem is hallják az összkari próbákig, amelyeket csak a fellépések előtt tud­nak tartani. Nyíregyházára most öt­venfős csoportjuk érkezett, de komoly elszánás mutatkozik a szervezők részé­ről, hogy két év múlva a teljes békéscsa­bai alakulat felsorakozhasson az evan­gélikus általános iskola dísztermének színpadán. A rendezvény fő célja végtére is a ta­lálkozás, az ismerkedés örömével meg­ajándékozni a résztvevőket - de fontos azt is megtapasztalniuk, hogy a közös éneklés nem ment még ki végképp a di­vatból, bár manapság már az evangéli­kus iskolák közül sem mindegyikben működik énekkar. Mint Nováky Andrea fogalmazott, az énekkarba járó fiatalok hovatovább úgy érzik: „Vannak a nor­mális gyerekek, s vagyunk mi, akik éne­kelni akarunk.”- Meg kell tapasztalniuk, hogy az or­szág másik pontján, egy másik iskolá­ban is vannak ugyanolyanok, mint ők! Egyre terjed a merkantilista szemlélet, már nem is csak a szülők, hanem az is­kolaigazgatók körében is. Ezért de­monstrálni szeretnénk a kultúra mel­lett, megmutatni, hogy vannak, akik egy egész hétvégét töltenek el boldogan, énekelve. Mint köztudomású, az idén ünnepel­jük Mozart születésének 250., valamint Bartók születésének 125. évfordulóját. A koncerten két együttes is műsorára tűz­te darabjaikat, ezzel is emlékezve a kü­lönleges jubileumra. A kórustalálkozó résztvevői vasárnap összkari énekléssel szolgáltak Párkai Ist­ván vezényletével a nagytemplomi isten­tiszteleten, valamint az Emmausban, a kertvárosi és a nyírszőlősi gyülekezetben. ■ Veszprémi Erzsébet A verseny A dísztermi technikai megbeszélé­sen csak a kórusvezetők vesznek részt, a fiatalok a tantermekben vá­rakoznak. Hamar megegyezés szü­letik: Bence Gáborék, a Deák téri gimnázium vegyes kara és rézfúvós- együttese kezdi a versenyt, ők csak huszonöt perc felkészülési időt kap­nak. A többiek sorrendjét sorsolás­sal döntik el, és fél óra jár nekik! A sorshúzás után Nováky Andrea öt- percenként egy-egy újabb teremben adja át a kottát. Felfokozott várako­zás fogadja a fénymásolt lapokat: előbb csend lesz, időt adnak a karve­zetőnek - ő is most látja először a hangsort. Aztán ki-ki a maga mód­szere szerint hozzálát. Céltudatos, tömör utasítások röpködnek a ter­mekben, koncentrált munka kezdő­dik. Aki a folyosón sétál, innen is, onnan is ugyanazt a dallamot hallja, előbb csak bátortalanul, itt-ott ha­miskásan. Felcsendül a kórusvezető tanárok előéneklése: a kritikus hangkapcsolatokat újra és újra mu­tatják, ismételtetik. Aztán az izga­lom zsongása lesz úrrá a fiatalokon, mígnem színpadra sorakozhatnak Párkai István előtt. A nagy koncent­rálásban időnként elfeledik a fő sza­bályt: mosolyogj! A karnagyok keze lendül, s minden szempár kigyúl. Az énekelni szerető ember ugyanis nem a szájával, hanem a szemével mosolyog. A mester Párkai István az első találkozón is ma­gára vállalta az ítész szerepét, most is rászegeződött minden szempár a gyorstanulási verseny lebonyolításá­nál, illetve az értékelésnél. O a szakma doyenje: csaknem minden manapság működő karvezető a tanítványának vallhatja magát - ki más lehetne hát hi­vatott elbírálni a teljesítményt? A mes­ter mégsem szakmája szempontjaival kezdi, amikor arról kérdezzük, miért tartja fontosnak és támogatandónak az evangélikus iskolák kórusainak orszá­gos találkozóját:- Változatlanul azt tartom a legfon­tosabbnak, hogy az evangélikus egy­házhoz tartozó iskolák gyerekei talál­kozhatnak egymással. Az, hogy zené­ben is találkoznak, ráadás. A lényeg, hogy egymás közt lehetnek. Nem gát­lásosak; hogy a kapcsolat nehezen ala­kulna, azt igazán nem mondhatjuk!- Mi a véleménye a gyorstanulási ver­senyről?- Most is lesz, ahogyan a két évvel ezelőtti, első találkozón is volt - s ez jó. Nincs jobb. A gyorstanulási versennyel én a hatvanas évek elején találkoztam először a pécsi kamarakórus-találkozó keretében. A kiadandó anyag nehézsé­gétől függ, hogy ez a versenyszám nyu­galmasan és különösebb idegi megter­helés nélkül megrendezhető-e. Ez a mostani valóban könnyű feladat: rene­szánsz daraboknál máskor is alkal­mazzuk, hogy ha nem áll rendelkezé­sünkre második szöveg, akkor kétszer énekeljük ugyanazt, sőt harmadik vari­ációban még hangszeresen is megszó­lalhat! Úgyhogy én ajánlani fogom a kórusvezetőknek, hogy kellő kreativi­tással mutassák be a darabot. Aki el­énekelte, benn marad a teremben, nö­vekvő számú közönségük lesz tehát az előadásoknak, ez jó módszer. Manapság egyébként - bármilyen szakmáról legyen szó! - az improvizá­ciós készségnek komoly szerepe van.- Mit tapasztal tanár úr, mekkora az éneklés, az énekóra becsülete manapság a kö­zépiskolákban?- Az egyházi iskolák e tekintetben előnyben vannak. De nagyon kevés az olyan iskola, ahol - döntően az erőtel­jes személyiségű vezető tanár harcának köszönhetően - csak mennyiségi csök­kenés látszik, minőségi még alig. Füg­getlenül attól, hogy ezeket az iskolákat is el fogja érni korunk „árvize"! Ellent­mondásnak tűnik, hogy amikor viszont egy-egy iskolának vagy akár az ország­nak a külföld felé reprezentálnia kell, még mindig nagyon jól tudunk teljesí­teni. Az az érzésem, ez döntően nem fog változni. Ha azok az intézmények, ahol ez a fajta munka még mindig le­hetséges, megmaradnak, és maradnak az ügyet támogató igazgatók, akkor még egy darabig elhúzzuk. Hogy med­dig, azt nem lehet tudni. A fasori kamarakórus - a találkozó főszervezőjének, Nováky Andreának a vezényletével A soproni líceum diákjai a gyorstanulási verseny közben vezetőjükkel, Takács Andreával A békéscsabai kórus Kutyejné Ablonczi Katalin irányításával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents