Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-15 / 3. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 3. szám -2006. január 15. - Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap Ára: 165 Ft Evangélikus nők 2006-ról !► 3. oldal Lelkészavatás Orosházán ► 3. oldal Az Evangélikus Hittudományi Egyetem melléklete !► I-IV. oldal Évkezdet az Üllői úton !► 11. oldal Mese a két testvérről !► n oldal „Mindig szerettem a »Mekkora az esélye annak, hogy az ötös lottón tíz szám Variálásával kitöltött huszonnyolc szelvénnyel négyesem lesz a vasárnapi sorsoláson?«-féle matekpéldákat, de az igehird^tők beosztásához én nem tudok hozzászólni.. !► Imaheti előkészületek házunk táján - 4. oldal „Ember lehetsz, aki kapcsolatban van az éggel. Az ég lehajol hozzád, és fölemel. O, az emberré lett, emberséges Isten lehajol hozzád, és fölemel magához.” !► Fölfelé—9. oldal „A probléma kezdettől fogva abból adódik, hogy a normatíva - tárgyilagos becslés szerint - legfeljebb a költségek hatvan százalékát fedezi. Ezért vált létkérdéssé az úgynevezett kiegészítő támogatás, ‘ melyet az iskolafenntartó önkormányzatok nyújtanak intézményeiknek, hogy azok egyáltalán működni tudjanak.” >► Iskolaügy és politika -10. oldal Namia krónikái - karácsony óta a magyar mozikban is látható a C. S. Lewis-könyvfűmadaptációja !► írásunk a 11. oldalon SEMPER REFORMANDA „Most újból visszatérünk az evan- géliomra, amely nem egyféleképpen ád nekünk tanácsot és segítséget a bűn ejlen. Isten kegyelme gazdagon árad: először a hirdetett igében, amelyben a bűnök bocsánata hirdet- tetik az egész világnak. Ez az evan- géliom igazi szolgálata. Második a keresztség, harmadik az oltári szentség, negyedik a kulcsok hatalma és a testvéri beszélgetés és a testvéri vigasztalás, Máté 18,20: »...ahoi ketten vagy hárman összegyűlnek...« stb.” H Luther Márton: A schmaikaldeni cikkek (Páljy Miklós fordítása) Orgonaszentelés Budaörsön ► Egy évtizede annak, hogy megalakult a Budaörsi Evangélikus Egyházközség. A fiatal közösség építését Endreffy Géza akkori missziói segédlelkész kapta feladatául. 2003 decemberében a gyülekezet új templomának felépüléséért dicsérte az Urat, 2006. január 8-án délelőtt pedig a közösség megújult zenei életéért adott hálát Istennek; D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke ekkor szentelte fel a hangszerek királynőjét. A dunakeszi BKM Orgonaépítő és -javító Kft. által készített kétmanuálos, tizenöt regiszteres orgona megszólalása előtt a püspök Zsolt 117 alapján tartott igehirdetésében hálát adott azokért a kezekért, melyek a hangszert megépítették, a szívekért, melyek imádságban hordozták az ügyet, s az adakozókért, akik biztosították az anyagi hátteret. „Dicsérjük hát az Urat - így buzdít mindannyiunkat az ige! Az orgona hangjának missziói hatása, embert formáló, lelket megújító ereje van. A legszebb igehirdetési gondolatokat egy-egy orgonahangversenyen kapom, s úgy érzem, a zene által egy árnyalattal jobb lesz a prédikációm” - vallotta az egyházkerület vezetője. A szentelési ünnep liturgiájában Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese, valamint a gyülekezet lelkésze, Endreffy Géza szolgált. Az ünnepi közgyűlésen dr. Gardái Péter, a gyülekezet felügyelője javaslatot tett arra, hogy az új budaörsi orgonát nevezzék el „Alázatnak”. így bármikor megszólal a hangszer, az Isten iránti alázat juthat az eszükbe mind a zenét hallgatóknak, mind pedig az orgonaasztalnál ülőknek. A kilencszázhatvan síppal megépített orgonát Trajtler Gábor lelkész-orgonamű- vész mutatta be. A gyülekezet hallhatta a leghosszabb (2,5 méteres) és a legrövidebb (6 milliméteres) sípot is, valamint a különböző regiszterek hangzásait. A hangszerépítés költségeinek - huszonnégymillió forintnak - az egyhar- madát a város, egyharmadát a gyülekezet, egyharmadát pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vállalta magára. Ezenfelül az országos egyház hárommillió forinttal támogatta az építést. Az önkormányzattal fenntartott jó kapcsolatból fakad, hogy a felállított hangszert a Budaörsi Zeneiskola orgona szakos tanulói is használni fogják. Az együttléten jelen volt Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, dr. Győri József, a Budai Egyházmegye felügyelője, dr. Gulyás Kálmán egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkár és Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester. ■ Horváth-Hegyi Olivér A papi padban Gáncs Péter püspök, jobbján Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, aki január 8-án délelőtt igehirdetéssel szolgált a Deák téri templomban, délután pedig „asztali beszélgetésen" találkozott a fővárosi egyházközség evangélikusaival !► A főapáttal interjúnk a 4. oldalon „Itt van Isten köztünk” „Itt van Isten köztünk. Jenek őt imádni” - e hitvalló buzdítással kezdődnek sokszor istentiszteleteink, és kezdődhetne mindig minden hitépítő, hitmélyítő tevékenységünk. Ez évi egyetemes imahetünkön pedig különösen is aktuális ez a hitvallás és dicsőítésre hívó ének, hiszen a különböző felekezetű krisztusiak világszerte annak megünneplésére és átélésére jönnek össze közös imádságban, hogy Isten, bár spirituálisán, de valóságosan jelen van közöttük. Erről biztosít bennünket Krisztus maga, amikor ezt mondja: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük." (Mt 18,20) 2006. január harmadik hetében a római katolikus egyház, illetve az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak gyülekezeteiben ökumenikus istentiszteletek keretében ez az evangéliumi biztatás a központi gondolat. Az Isten írott igéjét nagyra becsülő, „tudósán és tiszteletesen” magyarázó protestáns hagyomány Isten üzenetének hirdetésével kifejezi, hogy nem egyszerűen Istenről beszél, hanem maga Isten szól hozzánk. A sokszor használt üzenet kifejezés azonban néha azt sugallja, mintha ő nem volna közöttünk - ezért üzen. De ez nincs így. Krisztus tanítványai Krisztus jelenlétében figyelnek rá, és élik át Istennel és egymással megbékéltetett evangéliumi-kegyelmi állapotukat. Az a teológiai felismerés azonban, amely szerint Isten jelenléte egyedül rajta múlik, megóv bennünket mind attól a tévhittől, hogy ő bármilyen vallási praktikával „mechanikusan odavarázsolható”, mind pedig attól, hogy Istent idealizáljuk eszmévé, tanná; vagy egyszerűen távoli ígéretté degradáljuk. Hisszük, hogy Isten itt van közöttünk, mert ezt ígérte nekünk - ha az ő nevében jövünk össze. Karácsony közelsége is segít nekünk Isten közelségét újra és újra átélnünk. Karácsonykor testben közel jött, „.. .és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14), de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Istengyermekei legyenek: mindazokat, akik hisznek az ő nevében..." (] n 1,10-12) Az ökumenikus imahéten Istennek azok a gyermekei gyűlnek össze, akik hisznek az ő nevében. Akik pedig e név jegyében vannak együtt, azok nem maradnak magukban, és nem is csak „távoli üzenetet” kapnak, hanem átélhetik az isteni jelenlét minden áldását. Természetesen ahogyan a vér szerinti testvérek együttléte is nehézségekkel járhat, így lehet ez talán még inkább a mennyei Atya gyermekeinek együttléte esetében. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a megígért krisztusi jelenlétről bármifajta lelki vagy szellemi kényelmesség okából lemondjunk. Sokféle hagyomány van. Hitbéli különbözőségeink, eltérő történelmi emlékeink és missziós elképzeléseink is zavarhatják, nehezíthetik a testvéri együttlétet. De az isteni jelenlétet ígérő név csak egy van, a mi Urunk, Jézus Krisztus neve, „mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetne'nk” (ApCsel 4,12). Ez a üdvözítő jelenlét a mi nagy egyetemes ajándékunk, amely egyetemes imára, hálára és dicsőítésre hív. Az újkori ökumenikus mozgalom hosszú utat járt be. Sebeket adtak és kaptak még a „legjobbak” is ezen az úton. A hozzá fűzött illúziók megfogyatkozása azonban nem jelenti aktualitásának megfogyatkozását. Az pedig kifejezetten örvendetes, hogy az egységkereső fáradozások megszabadultak a politikai-ideológiai erők befolyásától. A tanítványok krisztusi egységének lehetősége és feladata az újszövetségi kortól napjainkig érvényes. S ennek abban van jelentősége, hogy a Krisztusba vetett közös hit és hitgyakorlat az ő valóságos jelenlétében zajlik. Fontos, hogy ezt a valóságos jelenlétet átéljük, és erről egymásnak bizonyságot tegyünk. Éppen azért is, mert a Krisztusban való teljes egységet, az úrvacsorai/eukharisztikus közösséget nem mondhatjuk még magunkénak. A különbözőség azonban nem abban áll, hogy az egyik felekezet eukharisztiájában „valahol, valahogy" jelen van Krisztus, a másikéban pedig nincs. Az ő valóságos jelenlétét mindannyian valljuk, de különbözőképpen értelmezzük. Sokan nem vagyunk még egy asztal körül, de Krisztus és az ő országa - ígérete szerint - ott van körülöttünk, közöttünk és bennünk, ha az ő nevében jövünk össze. A címként szereplő dicséret így folytatódik: .....hódolattal elé állni”. Erről a hódola tról Kálvin János a Római levél 15. fejezete 5-6. verseinek alapján ezt mondja: „Csak akkor dicsőítjük igazán Istent, ha az ő dicséretére mindannyiunk szíve együtt érez, és nyelvünk is összecsendül. Tehát nincs oka senkinek sem azzal dicsekedni, hogy majd ő a maga módján megadja Istennek a dicsőséget. Mert ő azzal, hogy nem egyikünket vagy másikunkat, hanem együttesen mindnyájunkat magához ölelt, annyira összefűzött bennünket, hogy egymásnak kölcsönösen kedvezni tartozunk, ha ugyan meg akarunk maradni az ő kebelén. Csak akkor bizonyíthatjuk meg elhívatásunkat, ha nem különülünk el azoktól, akikkel összekötött minket az Úr.” Dicsőítsük tehát Istent azzal is, hogy mivel „egymásnak kölcsönösen kedvezni tartozunk”, az előttünk lévő hét estéin az ő nevében összejövünk, rá figyelünk, vele leszünk, és ő mivelünk az esztendő többi napján is és ígérete szerint „minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). ■ Dr. Bóna Zoltán református lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Az ökumenikus imahét megnyitó istentiszteletére január 15-én, vasárnap 19 órakor kerül sor a Szent István-bazilikában. Szentbeszédet mond dr. Erdő Péter bíboros, igehirdetést tart D. Szebik Imre evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. (Az istentisztelet liturgiájában az ökumenikus tanács tagegyházainak püspökei és vezető lelkipásztorai szolgálnak.) Az istentiszteletre mindnyájukat szeretettel hívjuk és várjuk. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 4 r
