Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-02 / 14. szám
‘Evangélikus ÉletB KRÓNIKA 2006. április 2. 7 Jeszenszky Géza, Budapest Régi családi barátság is fűz minket a püspök úr családjához. Anyai ágon miskolci vagyok, így a helyszín is vonzott. Azonkívül - mint talán a rendszer- váltás óta egyetlen evangélikus miniszter - az egyházammal is nagyon szolidáris vagyok. Fabiny Tamásnak megvan az ereje, az elszántsága, a felkészültsége ahhoz, hogy jó püspök legyen. Ha Isten segít bennünket, akkor nagyon komoly munkát tud ő majd itt végezni - sokat várok tőle. Ráadásul egyházkerülete az országnak egy olyan részét öleli föl, amelyre minden szempontból ráfér a lelkigondozás és az a megközelítés, amit ő képvisel. Jeszenszky Réka, Budapest Részben az evangélikus családi háttér miatt jöttem el, részben azért, mert a gimnáziumban Fabiny Tamás volt a hittantanárom. Mint hittantanárt is nagyon szerettem, mint embert is nagyon jó fejnek tartottam, a prédikációit pedig kifejezetten élveztem. Erőt és kitartást kívánok nemcsak neki, hanem a családjának is. Szende Zsuzsanna, Gyömrő Teljesen más élőben, mint a tévéképernyő előtt ülve. Ha az ember így együtt lehet más evangélikusokkal, akkor erősödhet a többiek hite által. Ezért jöttünk el. Nagyon megható és felemelő élmény volt. Kívánom, hogy az új püspököt Isten gazdag áldása kísérje. Szeretném, ha eljutna a gyülekezeteinkbe is, és remélem, hogy azt a sokrétű munkát, amit eddig végzett, kamatoztatni tudja majd püspöki szolgálata során is. Csépe László, Pásztó Gyakran el szoktam menni az ilyen alkalmakra, az országos találkozón is ott voltam. Szerettem volna részese lenni az eseménynek. Püspök úrnak Isten áldását és minden jót kívánok a szolgálatához. Dr. Kubasi László, Miskolc Nagyon örülök, hogy a püspök úr ezt a gyülekezetét választotta erre az alkalomra. Bizonyára az vezérelte, hogy édesapja itt szolgált, és - akárcsak én - gyermekkorában e körül a templom körül játszadozott. Isten áldása kísérje őt, legyen eredményes a munkája a gyülekezetek összetartásában, felépítésében, a fiatalok Istenhez való vezetésében. ■ Vitális Judit M ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének múlt szombaton beiktatott új püspöke először - a világi médiumok közül - a Heti Válasz című hetilapnak nyilatkozott. Az alábbiakban a hosszabb interjú azon részéből idézünk, amely - helyszűke miatt - kimaradt a Heti Válasz e heti számában olvasható cikkből. (A kérdező Faggyas Sándor.)- Miért vállalta a püspöki tisztséget?-A protestáns egyházakban, így az evangélikusban is a gyülekezetek ajánlanak püspökjelölteket. Az első, még nem hivatalos felkérésekre általában azt válaszoltam: „Nem mondok nemet.” Ebből azonban egy egyértelmű „igen” kellett, hogy legyen. Miután a külső bizalmat megtapasztaltam, a belső hívást kellett megvizsgálnom sok imádság és a családom tagjaival, barátokkal, kollégákkal folytatott beszélgetések által. Hitem szerint az isteni elhívás volt a meghatározó, de a Szentlélek ma embereken keresztül munkál, nem zúgó széllel és kettős tüzes nyelvekkel.- Mi volt a döntő mozzanat, hogy elfogadta a jelölést?- Arra jutottam, amit Jakab apostol ír a levelében: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak” (Jak 4,17) Ha ilyen lehetőséget kapok, az nem az én esélyem, hanem az Úristen ajándéka és az egyházam lehetősége, amely elől meghátrálni felelőtlenség volna.-Mi az a jó, amit püspökként tud megtenni?-A biblikus és reformátori hagyomány szerint az episzkoposz a felvigyázó, az őrző, aki szemmel tartja a nyájat, vagyis a hozzá tartozó gyülekezeteket és intézményeket. Nem véletlenül a pásztorbot a püspöki szolgálat jelképe. De a főpásztor Jézus, ezért választottam beiktatási igehirdetésemben azt az igét, amelyet Keresztelő János mondott Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Ez az én püspöki jelmondatom.- Sokan azt mondják, hogy a protestantizmus fél évezredes hagyománya a szüntelen megújulás, mások szerint viszont a reformáció lényege a biblikus hagyományhoz való visszatérés.-A kétféle megfogalmazás látszólag kizárja, valójában azonban kiegészíti egymást. Azt szokták mondani, hogy az evangélikus egyházat Luther alapította, vagyis mem egészen ötszáz éves. Ez így nem helyes, mert egyházunk kétezer éves, az alapítója Jézus. Persze a mi történelmi látásunk és hitünk szerint szükség volt a reformációra, mert a tanítás és egyházi élet gyakorlata deformálódott a középkori egyházban. De ez nem jelenti azt, hogy ne vállalnánk például Szent Ágoston, Szent Benedek vagy Assisi Szent Ferenc szellemi örökségét, vagy hogy ne tisztelnénk mi is Szent Gellért, Szent Margit és a többi magyar szent hagyományát. Történelmileg úgy alakult, hogy kisebbség lettünk a kereszténységen belül, bár volt egy időszak a magyar történelemben, amikor az ország többsége protestáns volt. Magyarországon ma körülbelül háromszázezren tartoznak az evangélikus egyházhoz, de az evangélikusság világszerte mintegy hetvenmilliós közösséget alkot. Kisebbségi létünk nem jelenti azt, hogy kisebbrendűnek érezzük magunkat. Mivel kevesen vagyunk, jobban ismerhetjük egymást, és a mi közösségeinkben gyakran talán erősebb a hitvallásosság, és tudatosabb az összetartozás, mint a nagyobb felekezeteknél. A lutheri teológiai, szellemi, erkölcsi és művelődéstörténeti örökség különleges erőforrást jelent ma is az egyháznak. A 19. és 20. században az evangélikusok aránya bizonyos értelmiségi és polgári hivatásokban lényegesen nagyobb volt, mint a teljes népességben. Ez a kiváló evangélikus iskoláknak is köszönhető. Püspökként - a gyülekezetek mellett - az oktatás ügyét is szívügyemnek tartom. Szeretnék valamilyen formában továbbra is részt venni leendő lelkészeink képzésében, a gyülekezeti szolgálatra való felkészítésükben. így idejekorán megismerhetem azokat, akik egykor majd lelkészek lesznek. Az elmúlt hét évben ugyanakkor nem voltam gyülekezetben, ami nagyon hiányzott, mert én nem tanár vagy tudós akartam lenni, hanem mindenekelőtt lelkész. Most, hogy megválasztottak püspöknek, ismét gyülekezeti lelkész is leszek - egészen pontosan a Budavári Evangélikus Egyház- községben, hiszen a mindenkori északi kerületi püspöknek ez a lelkészi szolgálati helye. Dr. Fabiny Tamásnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete megválasztott püspökének Főtiszteletű Püspök Úr, tisztelt magyarországi evangélikusok! Engedjék meg, hogy Püspök úr beiktatása alkalmából üdvözletemet küldjem az egész magyar evangélikusságnak. Önökben azt a közösséget tiszteljük, akik széljárástól függetlenül polgárok voltak s maradtak ebben az országban. Jó tudni, hogy itt vannak mellettünk azok a hitbeli közösségek, imádkozó és munkát végző emberek, akik önzetlenül szolgálják Istent és embertársaikat. Életünkben, családunkban és munkánkban mindannyiunknak szüksége van arra az erkölcsi, lelki zsinórmértékre, melyet az egyház az evangéliumot hirdetve felmutat. De szükségünk van arra a lelki segítségre, szolidaritásra is, mellyel a bajba jutott emberhez közelítenek. Szükséges, hogy prófétai intelmeikkel azokat se hagyják egyedül, akiknek éppen saját sikerük jelentheti az erkölcsi csapdát. Arra kérem, segítsenek bennünket továbbra is abban, hogy saját tevékenységünket, mindazt, ami az országban és a világban történik, el tudjuk helyezni egy magasabb történelmi, kulturális és lelki összefüggésbe. Engedje meg, Püspök úr, hogy minden, az egyház és az emberek javát szolgáló ügyben felajánljam együttműködésemet! Budapest, -2006. március 24. Üdvözlettel, Orbán Viktor Utólagos bejegyzés a püspökiktatás vendégkönyvébe Kedves Püspök Úr és Püspökné Asszony! Kedves Tamás és Kati! Fönt a karzaton, ahova még éppen befértünk, két mosolygós néni ült mellettem. Míg vártunk a kezdésre, ők ketten - mindkettő Erzsiké néni, de az egyik református, a másik pedig katolikus - váltig győzködtek, hogy ha itt egy Fabiny Blanka nevű kislány fogja az egyik igét felolvasni, akkor az bizonyára a püspök úrék unokája lesz. Az nem létezik, hogy tizenegy éves kislánya legyen a püspöknek. Egyéves meg pláne nem! A püspökfeleségek nem szoktakfiatal édesanyák lenni! Az iktatás után öröm volt hallgatni a sok szép szót határon belülről és túlról, de vártam aférjnek- édesapának és a nagy vállalkozás előtt álló feleségnek szóló köszöntést is! Ebben a röpke és nyilvános „bejegyzésben” szeretném pótolni azt, ami ott nem hangzott el: sokan gondolunk rátok így, együtt: Tamásra, Katira és három gyerkőcötökre. Az Úristen adjon mind az ötötöknek lelkesedést és erőt! És az idén is várjuk a találkozást a Mevisz családos táborában! A többiek nevében is - szeretettel: Ittzés Szilvi FO^TpÍgnIcZKI ISTVÁN
