Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-02 / 14. szám
4 2oo6. április 2. KERESZTUTAK "Evangélikus Élet3 Keresztény egyetemi napok Március 20-25. Két év kihagyás után rendezték meg az idén újra a keresztény egyetemi napokat (KEN). A program értékelésére Barthel-Rúzsa Zsoltot, az Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkészét, a KEN egyik szervezőjét kértük meg.- Megpróbáltunk elindítani valamit. Igyekeztünk megszólítani azokat a fiatalokat, akik nem tartoznak egyetlen felekezethez sem. Célunk az volt, hogy az egyetemi gyülekezetek megjelenjenek az egyetemi életben, az egyetemisták köztudatában. Nehéz pontosan megmondani, hányán vettek részt a rendezvénysorozaton; voltak népszerű és kevésbé népszerű programok is. Összességében azt mondhatjuk: jól sikerült a sorozat - fejtette ki a lelkész. Bottá Dénes alábbi felvételei az evangélikus előadókkal (is) zajlott programokat dokumentálják. Balicza Iván budavári lelkész a keresők istentiszteletén a boldogság megragadhatóságáról beszélt A Fogyasztói társadalom és a keresztyén ellenállás lelkisége című beszélgetésen Béres Tamás teológus (jobbra) képviselte egyházunkat. A bal oldalon Jávor Benedek, a Védegylet szóvivője. A rendezvénysorozat keretében az egyetemi gyülekezet gospelkórusa, az Égígérő is önálló műsort adott Katonás emlékezés „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Lukács evangéliumának jól ismert és sokszor idézett versét (9,62) választotta igehirdetésének alapigéjéül Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök Nagybörzsönyben, ahol különleges, háromnyelvű ünnepi istentisztelettel emlékeztek március 23-án Szeberényi János Mihály (1826-1915) protestáns katonai szuperintendensre, a bécsi protestáns teológiai fakultás tanárára születésének 180. évfordulóján. Az ünnepi együttléten a helyi gyülekezet tagjai mellett részt vettek a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség képviselői is. Az istentiszteleten németül Oskar Sakrausky osztrák, szlovákul Tomas Semko szlovák tábori püspök szolgált igehirdetéssel. A nagybörzsönyi istentiszteletet megelőzte az a Gödön rendezett regionális konferencia, amelyen a magyar protestáns tábori lelkészeken kívül részt vettek az osztrák, a cseh, a szlovák, a lengyel és a szlovén protestáns tábori lelkészi szolgálat képviselői, valamint a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség előadói is. A konferencia előadásaiban az egyik hangsúly természetesen az évforduló miatt a személyében és hivatásában nemzetköziséget és ökumenicitást képviselő Szeberényi János Mihály életére és szolgálatára került. Dr. Karl Schwarznak, a Bécsi Egyetem egyháztörténet-professzorának előadásában az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben élő és szolgáló lelkész, egyházi vezető élete és lelkészi-tanári szolgálata, míg dr. Varga A. Józsefnek, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetőjének interpretációjában az evangélikus és református tábori lelkészek és felekezetek között közös utat kereső szuperintendens került előtérbe. Szeberényi - 1869-ben, tábori szuper- intendensi beiktatása után - írta A két protestáns hitfelekezet föderációja a cs. és kir. Hadseregben című iratában: „Következményteljes eredmény nem fog hiányozni szerény lapjaimnak. Meg vagyok győződve, hogy egy érdemök legalább el fog ismertetni barátjaim és elleneimtől, t. i. az, hogy oly tárgyról megyek értesíteni hitsorsosimat, melyek előttök valódi spanyol hegyek, és hogy oly kérdést mozgásba hozok, melynek egy vagy más oldalra való eldöntése halaszthatatlan szüksége és kötelessége a magyarhoni protestantizmusnak.” (Részlet az Előszóból) ■ Magassy Sándor lelkész alezredes, püspöki titkár Jézus feltámadásának matematikája? Istenérvek és valószínűség-számítás ► Valami vagy van, vagy nincs - gondoljuk józan paraszti ésszel, és hitünk szerint (bár mindig ilyen könnyű és egyértelmű lenne...) elfogadjuk vagy éppen tagadjuk a szóban forgó dolog létezését. A tudósok azonban sokszor nem elégednek meg ennyivel: ha valamire nincs kézzelfogható bizonyítékuk, a matematikához „menekülnek”, és számokban próbálják meg kifejezni, hogy mekkora a valószínűsége a hipotézisükben megfogalmazott dolog létezésének, illetve megtörténtének. Március 21-én - húsvét előtt nem sokkal- a Tudomány és Hit Jesenius Központ kerekasztal-beszélgetése is egy ilyen témával foglalkozott. A probabilizmusról mint az Isten létét, illetve nem létét „firtató”, igazolni óhajtó valószínűségi módszerről Mezei Balázs és Szalui Miklós filozófusok, valamint Kodácsy Tamás teológus folytattak eszmecserét. Az apropót Richard Swinburne oxfordi filozófus kijelentése szolgáltatta, miszerint „a rendelkezésünkre álló összes bizonyíték alapján annak valószínűsége, hogy megtörtént Jézus feltámadása, valahol 97% körül van”. Swinburne számos istenérvének megfogalmazásához- köztük a most idézetthez is - Thomas Bayes (1702-1761) tételét használta fel. (A Bayes nevével fémjelzett módszerrel a vizsgált hipotézist háttérismereteink és a hipotézist alátámasztó bizonyítékok alapján becsülhetjük meg.) A Bayes-tételt nemcsak teisták „használják" saját meggyőződésük igazolására. William L. Rowe amerikai filozófus az ateisták legfőbb érvéből, a rossznak, a szenvedésnek a világban megtapasztalható jelenlétéből kiindulva arra a megállapításra jutott, hogy mindössze 33 százalékos a valószínűsége Isten létezésének. Nagy a kísértés, hogy valamiféleképpen összehasonlítsuk, egymáshoz viszonyítsuk a két „eredményt”, de nem tehetjük. (Pedig logikailag nagyon érdekes - és bonyolult - „játék” lenne!) Míg ugyanis Swinburne szükségszerűen abból indul ki, hogy van Isten - ellenkező esetben logikailag értelmetlen és lehetetlen lenne az Isten Fiának testet öltéséről, illetve feltámadásáról beszélni -, addig Rowe érvelése Isten létének tagadására irányul. Ha ennek ellenére mégis egymás mellé állítjuk a két adatot, azt láthatjuk, hogy a számítások szerint Jézus feltámaKodácsy Tamás, Mezei Balázs és Szalai Miklós dása nagyságrendekkel valószínűbb, mint az, hogy létezik egy olyan mindenható, mindentudó és végtelenül jóságos lény, aki megfelelő ok nélkül megengedi a szenvedés bizonyos eseteit... Persze - mint ahogy az fentebb is olvasható - ha nincs Isten, akkor Jézus sem támadhatott volna fel. Ugyanakkor Rowe egy olyan Isten létének valószínűségéről beszél, aki - bár tehetné - nem akadályozza meg a mi szemünkben céltalannak tűnő rosszat, a keresztények viszont hisznek az isteni gondviselésben. (Isten tetteinek forrása egyénként - mint ahogy arra Kodácsy Tamás utalt - nem az értelem és a bölcsesség, hanem a jóság és a boldogság.) A Bayes-tétel alkalmazásával nem kaphatunk biztos választ kérdéseinkre, bár tény, hogy nem is ez a módszer feladata. Hogy akkor mégis mi az értelme ilyen számításokat végezni? Szalai Miklós szerint nagy szerepük van a fanatizmus elleni „harcban”, Kodácsy Tamás pedig úgy véli, ez is egy módja annak, hogy az emberek feltegyék maguknak Istennel kapcsolatos kérdéseiket. Swinburne bizonyításának hatására a teológusnak egyébként nem lett mélyebb a hite: számára sokkal meggyőzőbb „istenérv” az, hogy több mint kétszázan eljöttek e kedd esti beszélgetésre... Mezei Balázs pedig rámutatott: keresztényként nem azt ünnepeljük húsvétkor, hogy Krisztus valószínűleg feltámadt, hanem azt, hogy valóban feltámadt. Hitünk alapja éppen az a személyes meggyőződés, hogy ez a rendkívüli esemény megtörtént. ■ Vitális Judit Kodácsy Tamás és Szalai Miklós előadásának vázlata megtalálható a www.jesenius.hu web- oldalon, a Dokumentumok menüpont alatt. Ötszáz éves a svájci gárda Az idén fennállásának ötszázadik évfordulóját ünneplő svájci gárdát 1506-ban alapították II. Gyula pápa (Giuliano della Rovere) személyes védelmére és utasítására. Az évfordulós ünnepségek Rómában, a Sixtus-kápolnában január végén kezdődtek a gárdistáknak adott pápai áldással, illetve a svájci Fribourgban a Georges Cottier bíboros celebrálta szentmisével. A jubileumi ünnepségsorozat egyik fénypontja lesz a huszonhét napos menetelés Svájcból a Vatikánba. A nyolcvan egykori gárdista résztvevő útközben templomokat és kolostorokat látogat meg. A 723 kilométeres vándorlás április 7-én kezdődik és május 4-én ér véget - emlékeztetve arra, hogy 1506-ban ezen a májusi napon érkezett meg az első százötven svájci zsoldos a Vatikánba. A hatályos rendelkezések szerint a svájci gárda legfőbb feladata őrködni a pápa és a pápai rezidencia biztonságán. A gárda tagjai elkísérik utazásaira a pápát, ellenőrzik a Vatikánba vezető útvonalakat, és ünnepélyes alkalmakkor látnak el szolgálatot. A gárdisták legalább kétéves szolgálati idejük alatt vatikáni állampolgárok. A széles körben elterjedt legendával ellentétben egyenruhájukat nem Raffael- lo és nem is Michelangelo tervezte, hanem Jules Repond, a gárda egykori parancsnoka, és azt a 20. század eleje óta változtatás nélkül viselik a gárdisták. A kezdetben alig kétszáz fős gárda akkor vonult be a történelembe, amikor 1527. május 6-án a gárda csaknem százötven katonája életét áldozta az Angyalvárba menekülő Medici pápa, VII. Kelemen védelmében, V. Károly császárnak az örök várost kifosztó zsoldosaival vívott harcban. Ennek a hősies helytállásnak az emlékét őrzi az a hagyomány, hogy a mindenkori katolikus egyházfő testőrségét svájciak adják, és hogy ezen a napon teszik le esküjüket az újoncok. A svájci gárda kötelező létszáma legalább száztíz fő. Kétévenként kerül sor az újoncok eskütételére a pápa jelenlétében. Csak az nyerhet felvételt, aki svájci állampolgár, római katolikus vallású, nőtlen, és nem visel szakállt. Nem lehet harminc évnél idősebb, legalább egy méter hetvennégy centiméter magasnak kell lennie, és előzőleg már svájci újonckiképzésen kellett átesnie. Nőket nem vesznek fel a svájci gárdába. A gárdának 2002 óta színes bőrű tagja is van. A sajtó érdeklődésének középpontjába került a svájci gárda, amikor 1998. május 4-én holtan találták vatikáni lakásában a gárda parancsnokát, a negyven- három éves Alois Estermannt, illetve negyvenkilenc éves venezuelai feleségét, Gladys Meza Romerót, valamint a huszonháTomay „sértődöttség okozta dührohamában” követte el tettét, miután elmulasztották őt előléptetni. Massimo Lacchei olasz történész a tragédiáról írt, a Vatikánban felháborodást keltett könyvében azt állította, hogy „Estermann és állítólagos gyilkosa homoszexuális szerelmes pár volt”. Korabeli német sajtójelentések pedig tudni vélték, hogy Estermann 1979-ben önként jelentkezett a keletnémet titkosszolgálatba, amely „Werder” fedőnévvel felvette őt tagjainak sorába. Elmar Maeder, a svájci gárda mai parancsnoka az évforduló alkalmából az ANSA olasz hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy az 1998-ban történt tragikus események ma már csak rom éves Cedric Tomay gárdistát. A vizsgálat megállapította, hogy Tomay végzett a házaspárral, majd öngyilkosságot követett el. A titokzatos tragédia indítóokára azóta sem derült fény. Tornay édesanyjának nem sikerült elérnie, hogy svájci bíróság foglalkozzék az üggyel. A hivatalos vatikáni állásfoglalás szerint ugyanis szomorú emléket jelentenek. A gárda állománya azóta csaknem teljes egészében kicserélődött. „Ma modern és élenjáró hadsereget alkotunk, amelynek a szíve azonban a régi. És továbbra is az egyházhoz és a pápához hűen akarjuk betölteni szolgálatunkat” - hangsúlyozta a parancsnok. M MTI FOTÓ: BOTTÁ DÉNES
