Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
14 2006. január i-8. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Balikó Zoltán In memóriám Hegedűs Lajos 1917-2005 „A visszakapott élet kötelez...” - vallotta Balikó Zoltán pécsi evangélikus lelkész, Balikó Lajos kőszegi evangélikus lelki- pásztor és Stiegler Margit ötödik gyermeke. Korábbi szándéka szerint ugyan vagy közgazdásznak, vagy újságírónak készült volna, ám a rákospalotai Könyves Kálmán Gimnáziumban elkezdett és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban befejezett középiskolai tanulmányai után, súlyos betegségből felépülve úgy érezte: ő, a halálra szánt, visszakapta életét, és a visszakapott élet kötelez: a lelkészi szolgálatot választotta. Nagy buzgalommal vetette bele magát egyrészt a tanulásba - főleg a rendszeres teológia érdekelte, ezenkívül a falukutatás és a határon túli magyarság élete; 1939-ben Kolozsvárott tanult. 1940-ben avatták lelkésszé Léván. Rövid ideig Kovács Sándor püspök, egyháztörténész titkára volt, majd az év októberétől Érd evangélikus gyülekezetének megszervezését vállalta. Itt ismerkedett meg Korompay Ilonával, akivel 1943 szeptemberében Budapesten házasságot kötött. Házasságukból négy gyermek született: Zoltán (1946), Márta (1949), Katalin (1950) és Tamás (1958). Érdről hívták be 1942 márciusában tábori lelkészi szolgálatra, és a II. magyar hadsereggel a Don-kanyarhoz vezényelték. Lajos bátyja hősi halála miatt hátországi szolgálatra irányították. Itt bevetés előtt álló kisebb alakulatok lelkipásztora volt. A front összeomlását, a II. magyar hadsereg tragédiáját a fronttól távol érte meg. Elbeszélése szerint ekkor kapta vissza életét másodszor. Mivel megtagadta, hogy fölesküdjön Szálasira, jóakaratú elöljárói a hadbíróság elől a kőszegi katonai alreáliskolában helyezték biztonságba tanárként. Az iskolát 1945 januárjában a front elől evakuálták. 1946 elejéig volt Németországban 73 „cő- gerrel”. Csak ő, a főlelkész (százados) úr, fiatal felesége és később még néhány hozzájuk csatlakozott rokon maradhatott az amerikaiak előtt „árvaháznak” minősített reáliskolások mellett, vállalva mindannyi- uk fegyelmezését, ellátását, élelmezését. Senkit sem veszített el! Németországban bízta rá sógora, Korompay Gusztáv két kicsiny gyermekét, akiket 1957-ig, a család- egyesítésig a sajátjaként nevelt. A hazatérés után Monoron helyettes lelkész, a budapesti egyházmegye ifjúsági lelkésze, a Bibliatanács utazó titkára. A legnehezebb szolgálata mégis Jány Gusztáv mellett volt a siralomházban. 1949 virágvasámapján iktatták be a di- ósgyőr-vasgyári gyülekezet lelkészi állásába, ahol nagy erővel folytatta az Érden megkezdett közösségépítést (evangélizá- lást) az ifjúsági kirándulások módszerével. 1956 tavaszán felfüggesztették; ekkortól segédmunkásként gondoskodott a családjáról (aljzatbetonos volt a Borsodi Építőipari Vállalatnál), mígnem a gyülekezet kitartásának köszönhetően - a helyzetet tisztázván - visszakerült a gyülekezet élére. 1959-ben elfogadta a pécsi gyülekezet meghívását; itt nyugalomba vonulásáig, 1990-ig szolgált, de utána is besegített, ereje fogytáig. Mert a visszakapott élet kötelez. 1984-ben tüdőműtéten esett át, ekkor kapta vissza az életét harmadízben. A pécsi szolgálat nemcsak Zoltán bácsi energiáit kötötte le teljesen, hanem Baby néniét is, aki otthont teremtett - nemcsak a férjének, nemcsak a gyermekeinek, hanem mindenkinek, aki előtt megnyílt az ajtajuk. Segédlelkészeknek, talajt kereső fiataloknak. A gyülekezeten belüli kisközösség-építést Pécsett is folytatta, ahogy lehetett. Ha a Káldy Zoltántól örökölt őrálló közösség nem működhetett, működtek a peremvárosi bibliakörök, míg lehetővé vált a laikusok felkészítése és szolgálatba állítása. Vallomása szerint utálta a katonákat - ő pedig ereje fogytáig megtartotta „századosi” temperamentumát. Nem tűrte a tétlenséget, a tespedést, a munkátlansá- got; „Gyerünk, frissen!” Ha nem volt konkrét tennivaló, akkor tanulni. Mint mondta, „a teológusnak, káplánnak, papnak ne az ábrázata legyen fényes, hanem a nadrágja!” - Mert a (vissza)kapott élet kötelez... Vállalta a szolgálat nehezét - de a káplánt sem kímélte meg tőle. Mert a lelkésznek a saját (alakítható és alakítandó) személyisége - humora, teherbírása, alázata, türelme, hallgatni tudása stb. - is munkaeszköze. A háromszor - és ki tudja, még hányszor - megújított kötelezettsége alól a felmentvényt 2005. december 15-én megadta neki az Úr. ■ Kráhling Dániel ISTENTISZTELETI REND / 2006. január 8. Vízkereszt ünnepe után i. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 2,41-52; Róm 12,1-5. Alapige: Ezs 42,1-9. Énekek: 371., 361. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.); II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Iványi Miklós; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Várszegi Asztrik; du. 5. (Asztali beszélgetések) Várszegi Asztrik; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél n. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel- Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Hulej Enikő; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos: Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX. , Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Sándor Frigyes; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endrefíy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Istentől kapott különleges ajándék, ha van olyan ige, amely a mi választásunktól függetlenül az egész életünkre vonatkozóan meghatározó jelentőséggel bír. Ajándék, mert Isten eme szaván keresztül élhetjük át és tapasztalhatjuk meg az ő teljes életidőnket átfogó és benne minden apró vagy nagy eseményt a kezében tartó hatalmát. Az ajándék azonban nem egy alkalommal nehézséggel, küzdelemmel és próbatétellel jár együtt, mivel a nem választott, hanem kapott ige igazságát csak így tudjuk fel- és megismerni. Sokszor a mi szándékunktól és akaratunktól függetlenül hangzik az ige, és ezáltal tapasztaljuk meg Isten szavának életünket meghatározó igazságtartalmát. Hegedűs Lajos lelkész testvérünknek is volt ilyen igéje; „...őezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.«" (2Kor 12,9) Ezt az életét meghatározó igét még édesapja, id. Hegedűs Lajos akkori vecsési lelkész választotta fiának, hogy a keresztség szentségében részesülve vezérfonal legyen a számára. Lajos 1941. augusztus 29-én született a hét gyermeket vállaló lelkészcsaládban. A család próbáktól nem mentes életét jelzi, hogy a hét gyermek közül csak három érhette meg a felnőttkort. Konfirmációi áldó igéje is a kegyelem erejéről szólt. A kegyelem ereje erősítette a szülőket, hogy a fájdalmakat elviselve, a nehézségekkel megküzdve fel tudják nevelni gyermekeiket, biztosítva számukra a tanulás lehetőségét. Az érettségi után Hegedűs Lajos - édesapja nyomdokát követve - a teológiára jelentkezett, melyet 1964-ben végzett el. Segédlelkészként a budapest-fe- rencvárosi és a tengelici gyülekezetben szolgált. Ez utóbbi gyülekezet lelkészéül választotta. Péterfia Máriával kötött házasságát Isten négy gyermekkel (Lajos, Zsolt, Attila és Tímea) ajándékozta meg. A szívét megkörnyékező betegség gyengítette erejét, 1974-ben abba kellett hagynia a lelkészi szolgálatot, rendelkezési állományba került. Világi állásokat vállalt: volt fényképész, éjjeliőr, anyagbeszerző, végül - Veszprémbe kerülésük után - levéltáros lett. Felnőtt fejjel, négy gyermek felneveléséért érzett felelősséggel végezte az iskolát, hogy levéltárosi diplomát szerezzen. Testi erőtlenségében az erőt adó isteni kegyelem vezette és éltette. Levéltárosi foglalkozása mellett - a lelkészvizsga másodszori letétele után - 1981-ben a veszprémi gyülekezet, illetve a Veszprémi Egyházmegye kisegítő lelkésze lett. Időközben cukorbetegség is gyötörte testét, mégis sok helyen végzett helyettesítő szolgálatot. Kiválóan tudott németül, ezért több alkalommal tartott német nyelvű istentiszteleteket. Az őt megerősítő és életben tartó isteni kegyelem erejét hirdette, és ugyanezzel az igével áldotta meg Attila fiát is, aki követte édesapját a lelkészi hivatásban. A különböző súlyos betegségek miatt egyre nőtt testi erőtlensége; Hegedűs Lajos hosszú évekig lakáshoz és ágyhoz kötötten élt. A próbák és szenvedések között napról napra az igeolvasásban, imádságban és éneklésben tapasztalta meg a kapott ige valóságtartalmát: nem emberi erő és akarat, hanem Krisztus végtelen kegyelme tartotta meg őt és családját. Ez a kegyelem volt elég ahhoz, hogy megvívja a küzdelmeket, és az Úr akaratába belesimulva, csendes lélekkel távozzon az éltető kegyelem örök fényébe. Temetésén is ez az ige hangzott: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." m Isó Zoltán Szabadkai gyertyagyújtások Az etnikai feszültségektől mindmáig terhes Szerbiában az új évben is hírértékkel bír a Vajdasági Keresztény Ifjúság (VKI) Adventi gyertyagyújtások nevű sorozata. Advent vasárnapjain Szabadka keresztény templomaiban a város katolikus, evangélikus és református hívei közösen imádkozták az esti zsolozsmaimát. A vesperás keretén belül felekeze- teink lelkipásztorai hirdettek igét. Az első gyertyagyújtásra dr. Irenej Bu- lovicot, a Szerb Ortodox Egyház püspökét hívták meg az evangélikus templomba. Advent második vasárnapján a Kisboldogasszony katolikus templomban Orosz Attila református lelkipásztor hirdetett igét. A harmadik héten a református templom adott helyet az ökumenikus imaórának, ahol Dolinszky Márta Dolinszky Árpád evangélikus szuperintendens és Gyulay Endre megyés püspök evangélikus esperes volt az ünnepi szónok. A negyedik gyertyagyújtást az evangélikus templomban szervezték meg; ez alkalommal Gyulay Endre sze- ged-csanádi katolikus megyés püspök mondott szentbeszédet. Az utolsó gyertyagyújtást követően az evangélikus gyülekezet Luther-rózsa kórusa tartott alkalmi hangversenyt Weiss Vesna vezetésével. A szabadkai ökumenikus gyertya- gyújtások igen nagy népszerűségnek örvendenek a város keresztényei körében. Ezek az imaórák alkalmat adnak a közeledésre, a másik felekezet, gyülekezet megismerésére. XVI. Benedek pápa levélben üdvözölte a szabadkai sorozatot. ■ L@c Schnitzler Jakab emlékezete Interjú Zsoldos Endre csillagásszal ► A 2006. esztendőben emlékezünk Schnitzler Jakab erdélyi szász evangélikus teológusra, nagyszebeni lelkészre, matematikusra és csillagászra születésének 370. évfordulója alkalmából. Életrajzíróját, munkásságának szakavatott kutatóját, Zsoldos Endrét, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly- Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének tudományos munkatársát Schnitzler életének főbb állomásairól, asztronómiai tevékenységéről és egyházi kapcsolódásairól kérdeztük.- Mi vezette Önt arra, hogy Schnitzler Jakab életével kezdjen foglalkozni?- Csillagászként elsősorban az asztronómia egy speciális területével, az úgynevezett változócsillagokkal, illetve ezek csillagászattörténeti vonatkozásaival foglalkozom. A hazai fizikatörténet egyik kiemelkedő kutatójának, Zemplén Jolán tudománytörténésznek a magyarországi fizika múltjával foglalkozó művében találtam utalást arra, hogy Schnitzler - sok más csillagászati témával foglalkozó műve mellett - kiadott egy nyomtatványt az új csillagokról is. Ez indított arra, hogy részletesen foglalkozzam életével és munkásságával.- Ki volt Schnitzler Jakab, és melyek voltak életének fontosabb mozzanatai?- Schnitzler Jakab - vagy ahogy anyanyelvén hívták, Jacob Schnitzler - pontosan 370 esztendeje, 1636. január i-jén született Nagyszebenben, erdélyi szász családban. Nagyapja Brassóból származott, és ő költözött egykoron Szebenbe. A Schnitzler lényegében egy ragadványnév - az eredeti nem ismert. Foglakozása miatt kapta, ugyanis a szó fafaragót, faszobrászt jelent. Apja, akinek szintén Jakab volt a keresztneve, Nagydisznódban volt evangélikus lelkész. Az ifjabb Jakab 1655-ig Szebenben, majd egy rövid nagyszombati kitérő után Wittenberg- ben folytatta tanulmányait. Itt sikeres RESPONSIONEM ARGUMENTA O P P O S I T A CONTROVERSLE 1MAICOS, TYCHONICOS & ' í;' ífir.E-os *£* SfeÜ4 is Csek fikfifi-fsi *■*></*'útralefuiri/ttsi, Imtrtrn , Jnum Sf tini rtiO« fl» »ßjc/tm/ / Ajai'uc ,1 M. JACOBI . Itbmtttits Tnn$fylv*sii- - . L PHILIPPUS CHRIViOPHORUS VCÍCS/ _____ír!*0'' d *■ Lvr.MdlHJ B, ■' rPifYitkitii * ■ « cL*„í9g?*í.íics7 *• M bC IX. vizsgái után asszisztens professzorként működött, majd professzor lett. 1663- ban tért vissza szülővárosába. Öt éven át a szebeni gimnáziumnak volt a rektora, 1668-tól egészen 1684. június 6-án bekövetkezett haláláig pedig ő volt a városi lutheránus lelkész.- Milyen egyéb pontokon kapcsolódott az egyházhoz?- Ahogy említettem, Wittenbergben járt egyetemre. Itt főleg olyan témákból jelentek meg disputációi, amelyeket ma a természettudományok vagy a műszaki tudományok körébe sorolnánk - természetesen csak a címüket tekintve, a tartalmukat kevésbé. Szebenben iskolaigazgatósága alatt jelentek meg disputációi, ezek azonban kizárólag teológiával foglalkoztak - természetesen lutheránus szemszögből.- A természettudományok, illetve elsősorban a csillagászat területén milyen konkrét kérdésekkel foglalkozott Schnitzler?- Mai szemmel nézve nem tekinthető csillagásznak; erre lehetősége se lett volna. Vonzalmát azonban jól mutatja, hogy az általa vezetett viták feltűnően nagy része csillagászati témájú volt, például állócsillagokkal, új csillagokkal, bolygókkal, üstökösökkel foglalkoztak. Az e viták kiindulópontját képező értekezések megjelentek nyomtatásban is. Mivel Schnitzler a wittenbergi egyetemen vezette ezeket a disputákat, professzionálisnak tekinthető; elmondhatjuk, hogy ő írta az egyetlen olyan könyvet, amely kifejezetten a változócsillagokról szól, magyarországi szerzőtől származik, és szakember által jegyzett. Az is jól mutatja, hogy mennyire a szívéhez nőtt a csillagászat, hogy a szász történetírók szerint derült téli éjszakákon a nagyszebeni piactéren figyelte a csillagokat, és tájékoztatta az arra haladókat a látnivalókról. Tulajdonképpen a magyarországi csillagászati ismeretterjesztés egyik előfutárát is tisztelhetjük benne. Emellett meg kell említeni azt is, hogy amikor megjelent az 1680-as nagy üstökös, akkor egyik templomi prédikációjában kifejezetten ezzel foglalkozott - bizonyítva, hogy számára a csillagászat kiemelt fontosságú diszciplína. ■ Rezsabek Nándor
