Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-19 / 12. szám

‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2006. március 19. 5 m wmmm mmmmmm wsm A tolmács: Csernus Mariann Újra színpadon a vizsolyi Biblia ► A huszadik századból először a tizenhatodikba röpíti vissza a nézőt Csernus Mariann, amikor a Károlyi Gáspár idején beszélt nyelven szólal meg a szín­padon. Az ige szavai azután még régebbre visznek... A Károlyi Gáspár vizso­lyi Bibliája című önálló előadóest ősbemutatója 1982-ben volt; most, hu­szonnégy év elteltével láthatja újra a közönség a Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán. A művésznővel a március 9-i bemutatót megelőző próba után öltözőjében beszélgettünk.- Interjút nem szokás készítőjének személyes benyomásaival, véleményével kezdeni, most még­is ezt teszem: lenyűgözött, amit Öntől ebben az előadásban láttam. Ezt a hosszú, ráadásul archa­ikus nyelvezetű szöveget nem „csupán” megtanul­ni, hanem művészi színvonalon tolmácsolni is a közönségnek - hatalmas teljesítmény.- Köszönöm, bár az az igazság, hogy nekem a megtanulandó szöveg mennyi­sége nem okozott problémát. Ennek nyil­ván az is az oka, hogy már hosszú ideje, több mint egy fél évszázada vagyok ezen a pályán. Persze azt azért tud­ni kell, hogy ennek a szöveg­nek a megtanulása nem na­pokat, hanem hónapokat vett igénybe.- Színészt munkássága meg­becsüléseként számos kitüntetést - egyebek mellett Jászai Mari-dí­jat, érdemes művészi elismerést - mondhat magáénak. Mikor és hogyan fordult a figyelme egy egészen más műfaj, a versek és az előadó-művészet világa felé?- Átéltem a második vi­lágháborút. Az ostrom alatt a pincében tornával és vers­tanulással ütöttem agyon az időt. Most is ezt teszem. A testmozgás, az úszás a testemet tartja karban, a szöveg- mondás pedig az agyamat. A költeménye­ket különösen is szeretem. Nagy szerencsének tartom, hogy a Ve­res Pálné Leánygimnáziumban, ahova jár­tam, nagyon sok önképzőkör volt. Itt kezdtem el szavalni, Babitsot, Tóth Árpádot, József Attilát, és sorra nyertem a versenye­ket. Ennek az intézménynek köszönhetek egy számomra nagyon fontos ismeretsé­get is. Az iskola 1947-ben meghívta Weöres Sándort, az akkor fiatal költőt. Hozzá és fe­leségéhez, Károlyi Árnyhoz negyvenéves ba­rátság fűzött. A Psychét Weöres kéziratából én szerkesztettem és adtam elő 1972-ben az Egyetemi Színpadon. Ötszázszor ját­szottam éveken át szerte az országban. Életem során a 20. század több nagy költőjével - például Nemes Nagy Ágnessel, Pilinszky /átlóssal, Nagy Lászlóval, Illyés Gyu­lával - voltam közeli ismeretségben. Ez óhatatlanul „hozta magával” a verseket és az újabb és újabb önálló előadóestek születését.- Ám a költeményekhez képest a Szentírás egy egészen más „műfaj". Az emberek többsége akkor fordul Isten felé, ha valami rossz éri, és megharagszik rá, vagy bajban van, és hozzá fordul segítségért. Ön is ezért vette kézbe a Bib­liát, vagy a hit a mindennapjainak természetes velejárója volt?- Én most valami „borzalmasat” fogok mondani magának. A hit és az Isten sem­milyen szerepet nem játszik az életemben. Nem vagyok istenhívő. Katolikusnak ke­reszteltek, de nem vagyok vallásos. Jézus személyisége viszont az ember legigazibb megnyilvánulása a földön. Egy vele kap­csolatos „találkozásomról” írtam is a nem­rég megjelent, Imák és kételyek könyve.című kötetben.- A Szentírás valami módon mégiscsak meg­érinthette. Hiszen - amint egyik könyvében írja - amikor megjelent a Károlyi-fordítás hasonmás kiadása, azzal a mondattal kapott egy példányt belőle, hogy Önnek erről biztosan eszébe jut vala­mi. így született ez az önálló est 1982-ben...- Az említett kiadás valóban megmoz­gatta a fantáziámat. Gondoltam, kiállók vele az emberek elé. De nemcsak akkori teátrumomban, a Katona József Színház­ban lehetett ezt az estemet látni és hallani. Nagyon sok evangélikus és református templomban, gyülekezetben, kisebb kul- túrházban is felléptem vele. Most ugyan­az a szöveg hangzik el, mint oly sok évvel ezelőtt.- Mi az ismétlés oka?- Hogy Károlyi vizsolyi Bibliája ismét színpadra kerül, annak egészen prózai in­doka van. Az igazgató-főrendező - Iglódi István - megkérdezett, nem akarnék-e esetleg egy régebbi előadóestet felújítani. Így „került elő” Károlyi és a Szentírás. Azt már csak zárójelben jegyzem meg: ha tud­tam volna, hogy egy hét múlva az enyém lesz Szabó Magda Az ajtó című regénye színpadi változatának főszerepe, akkor szinte biztos, hogy most a vizsolyi Bibliá­ra nem vállalkozom.- Ön az estnek nemcsak előadója, de szer­kesztője is. A műsor összeállítása közben mi­lyen szempontok vezérelték?- Ebből a hatalmas anyagból nyilván többféle nézőpont szerint lehet válogat­ni. Nehézséget jelent nemcsak a nyelv, de az írásmód is. Ezért - hogy úgy mond­jam - ki kellett silabizálnom, amit olva­sok; megfejtenem, megértenem, ponto­san mit is jelentenek az adott szavak.- Bocsássa meg, hogy a sza­vába vágok, de akkor miért ép­pen ezt a régi fordítást részesítet­te előnyben? Miért nem a mai nyelven olvasható változatot vá­lasztottá?- Azért, mert ez a régi stílus sokkalta közelebb áll hozzám, mint napjaink nyelvhasználata. Ezek a szavak egyszerűen szeb­2 bek, ízesebbek. Bennem ez 3 a szöveg talál visszhangra. < Én egy mai bibliafordítást 3 nem akarnék elmondani, < azt megteszik helyettem a g papok a templomban. A szerkesztési szem­pontokra visszatérve: a Szentírást átla­pozva úgy éreztem, engem leginkább Iz­rael fennmaradásának, egy kis nép jó és rossz cselekedeteinek története fogott meg. Ezt akartam ábrázolni az első, ószövetségi résszel. A folytatásban ótes- tarhentumi szereplőként már csak Ézsai- ás próféta van jelen, ezt követik az evan­géliumból vett részletek, a Jelenések könyve és végül a szeretethimnusz. Itt elsősor­ban a szeretet fontosságára akartam fel­hívni a figyelmet Jézus beszédével és Pál­lal. Az egyetlen igazi és fontos kapocsra ember és ember között, amely nélkül nem maradhat fenn az emberiség. ■ Gazdag Zsuzsanna Károlyi Gáspár vizsolyi Bibliája. Az előadás március 26-án, illetve április 19-én és 22-én lát­ható. A további időpontok a színház honlapján (www.magyarszinhaz.hu) is megtalálhatók lesz­nek. Kezdési időpont: 19.30. Jegyek válthatók a Magyar Színház pénztárában (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4., tel.: 1/322-0014) naponta 13 és 19 óra között. Élménybeszélgetések kicsiknek és nagyoknak Új könyv Peter Spangenbergtől Milyen erőtlen is az emberi szó! - döb­benünk rá akkor, amikor Istenről és a hit dolgairól próbálunk meg szólni. A Kálvin Kiadó gondozásában tavaly megjelent kötet szerzőjének, Peter Span­genberg német evangélikus lelkésznek azonban most is sikerült őszintén és egyszerűen beszélnie az élet és a hit nagy kérdéseiről. A Miért jó hinni?, Kicsinyek nagy kérdései, valamint a Hódolat Isten előtt című, nagy sikert aratott könyvek írója ezúttal egy gyermekeknek szóló etikát vetett papír­ra. A Lyukat beszéltek a hasamba - Kis iránytű az élethez című munka a lelkész­nek a hat unokájával közösen eltöltött vakációja nyomán született. Egy hónap írásos lenyomata ez a kis kötet, amely­ben a bölcs nagyapa és a gyerekek olyan fontos kérdésekre keresik együtt a vá­laszt, mint például: Mi a szabadság? Ta- nulható-e a hit? Miért imádkozunk? Az unokák közös séták, nagy beszélgeté­sek, sok nevetés és játék közepette kap­tak feleletet és útmutatást, hogy „könnyebben eligazodjanak az életben, és megismerjék az igazságot”. Spangenberg a gyermekek nyelvén ír gyermekeknek; a magyar fordítás is jól visszatükrözi írói stílusát. Egy-egy mondata, magyarázata azonban egyér­telműen csak a felnőttekhez szól, gyer­mekek számára túl bonyolult, nehezen érthető. A könyv egyfelől bepillantást enged „a nagyoknak” a kicsik érzés- és gondolatvilágába, másrészt egyes teoló­giai kérdések továbbgondolására ösz­tönzi őket. „Mindenkor és mindenhol érvényes válaszokat hiába keresünk ebben az el­beszélésben - olvasható a fülszöveg­ben -, ha azonban arra indít nagyszülő­ket, szülőket és gyerekeket, hogy közö­sen gondolkozzanak el azon, hogyan volna jó, hogyan kell és szabad élnünk, akkor már elérte célját.” ■ GaZsu Peter Spangenberg: Lyukat beszéltek a hasam­ba - Kis iránytű az élethez. Kálvin Kiadó, Bu­dapest, 2005. Ára: 850 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában is megvásá­rolható (Budapest VIII., Üllői út 24.). Iskolapéldák Igazgatókat „feleltettek” a Deák téren Kézdy Edit és Ódor László ► A főváros két nagy múltú evangélikus gimnáziumának vezetője látogatott el március 12-én délután a Deák téri evangélikus gyülekezetbe. Az egyház- község dísztermében nagyszámú hallgatóság gyűlt össze, hogy az Asztali be­szélgetések című sorozat keretében ezúttal oktatási, nevelési kérdésekre kapjon feleletet a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, illetve a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatójától. A Deák téri „lutheránus szigethez” tartozó gimnázium vezetője - Kézdy Edit - először diaképek segítségével adott bepillantást az iskola életébe, majd röviden önmagát mu­tatta be. Valójában kétszeresen is „hazai pályán” szólt, hiszen maga is a Deák téri gyü­lekezetét vallhatja gyermek- és ifjúkora lelki otthonának. Biológia-kémia szakos ta­nárként kilenc évig a Fasorban, majd 1997-től a Deák téren tanított. Igazgatónak Schulek Mátyás tavalyi nyugalomba vonulása után választotta meg a tantestület, amelynek szakmai és emberi színvonalát külön is hangsúlyozta. Az alapműveltség átadásán túl megvalósítani kívánt törekvéseit Kézdy Edit három pontban összegezte: istenkeresés, közösséghez tartozás, szellemi fejlődés. A diplomácia világában és az egyetemi katedrán egyaránt otthonosan mozgó dr. Ódor László egykori nagykövet, nyelvész szintén e tanév elejétől igazgatja a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumot. Beszámolójában őszintén néven nevezte azokat a gondokat, amelyekkel szembesült: azt, hogy elődje idején sok tehetséges tanerő kényszerült elhagy­ni az intézményt. Némi megnyugvással jelenthette, hogy a pénzügyi problémák ugyan­akkor megoldódtak. Noha az anyagi kár megtérült, de az igazgató véleménye szerint a tantestület és a diákság által elszenvedett erkölcsi kár nem hozható helyre ilyen köny- nyen... Most mindenesetre az újrakezdésre kell koncentrálni, a tisztességet és a minősé­get tartva szem előtt - mondotta Odor László, kifejtve, hogy célja a poroszos oktatási rendszer és a konzervatív liberális felfogás ötvözése ■ G. Zs. Szentföld Szabadidőpark Amikor a kilenc méter magas Krisztus a levegőbe emelkedik, a Golgota előtt ösz- szegyűlt tömeg hallelujában tör ki, so­kan keresztet is vetnek. Nem messze ró­mai katonák járőröznek, és nem törőd­nek a tunikás parasztlányokkal, akik ke­leti édességeket árulnak. A helyszín nem Jeruzsálem, hanem Buenos Aires, a Rio de La Plata partja, ahol - a nemzetközi repülőtértől nem messze - felépítették a Tierra Santa (Szentföld) elnevezésű, vallási témájú szabadidőparkot. Bár található itt papír­masé mecset és zsinagóga is, a fő hang­súlyt a kereszténység és mindenekelőtt Jézus Krisztus élete kapja. A látogató részese lehet a Megváltó születésének egy műgyantából készített barlangban felállított életnagyságú já­szolnál. Az események összes szereplője látható, a barmoktól a háromkirályokig. A barlang kijáratánál pedig már meg is váltható a belépő „Jeruzsálembe”, ahol találkozni lehet a templomból kiűzött kufárokkal, akik ezúttal vendéglősként és szuvenírárusként is működnek. Húsvét előtt megelevenedik a kereszt­re feszítés, színészek vonszolják végig magukat a keresztúton korbácsütések alatt, de a látogatók is cipelhetik a ma­guk keresztjét, Jézust és a „latrokat” kö­vetve. Maria Antonia Ferro, ä park igazga­tónője szerint ez utóbbi esemény külö­nösen „megható látvány”. Másokat vi­szont az utolsó vacsora műanyag válto­zata rendít meg. Az igazgatónő, aki korábban tornata­nár volt, majd díszlettervező lett, azt ál­lítja, hogy a Tierra Santa „spirituális hely, ahol a lélek megnyugvást lel”. Így gon­dolja a Buenos Aires-i érsekség is, amely minden értelemben „áldását adta” a parkra. A hívők többsége úgy is viselke­dik, mintha valóban zarándoklaton len­ne. De állítólag Izrael Buenos Aires-i nagykövetének is annyira tetszett a „si­ratófal”, hogy magával vitt egy kis dara­bot belőle az igazi Jeruzsálembe. M MTI Húsvétváró a skanzenben A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múze­um a téli nyitva tartás hátralévő hétvégéin a húsvétra készülődik: a látogatóknak a tárlatvezető a Dél-Dunántúl tájegység be­mutatása során mesél a böjtelő, a hamva­zószerda és a nagyböjt hagyományairól. A húsvéti ünnepkör a farsang után hamvazószerdától húsvétvasámapig ter­jed, Jézus negyvennapi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékére. Ez az időszak a húsvétra való testi-lelki felkészülés ideje. A bojtos étkezés szigora századunkra már erőteljesen megenyhült. Hajdan a felnőtt férfiak az italtól, a káromkodástól, a vere­kedéstől is tartózkodtak, az asszonyok, lá­nyok pedig gyászruhát öltöttek, de húsvét- vasámap a legszebb és legújabb tavaszi öl­tözetükben mentek a templomba. A szentendrei skanzenbe szombaton és vasárnap a Jászárokszállási Fogadó (Szentendre, Sztaravodai út 1.) udvaráról indulnak tematikus vezetések - délelőtt fél tizenegykor, délben és délután fél ket­tőkor. A hagyományokhoz híven a Sza­badtéri Néprajzi Múzeum első nagy ren­dezvényét az idén is a húsvét alkalmából tartják meg. WMTI BOTTÁ DÉNES FELVÉTELE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents