Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-19 / 12. szám

4 2006. március 19. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Sólyom László köztársasági elnök Rómában „Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra” Megkezdődött a III. európai ökumenikus nagygyűlés zarándoklata Sólyom László köztársasági elnök március 7-én kétnapos látogatásra érkezett Rómá­ba, ahol megbeszélést folytatott Carlo Azeglio Ciampi olasz államfővel, majd fele­sége társaságában részt vett a Bartók-évad megnyitó koncertjén. Március 8-án délelőtt tíz órakor Só­lyom László államfő koszorút helyezett el annál az épületnél, amelyben 1956 után menekült magyar diákok laktak az olasz állam és a Vatikán közös anyagi támoga­Egy izraeli férfi feleségével és gyermekével petárdákat robbantott fel a názáreti bazili­ka altemplomában március 3-án délután, miközben a felső részen a keresztúti ájta- tosságot végezték a hívek. A támadókat el­fogták, de a keresztény és mohamedán ve­zetők a polgármesterrel és polgári veze­tőkkel együtt csak hosszas várakozás után tudták „kimenekíteni" őket a helyszínről - a robbantás hallatán a bazilika körül ösz- szegyűlt feldühödött tömeg miatt. Az izraeli vezetők még aznap éjszaka hivatalosan bocsánatot kértek Giovanni Lajolo érsektől, a Vatikán államközi kap­csolatokért felelős titkárától, Michel Sabbah jeruzsálemi pátriárkától és Pierbattista Pizzaballa szentföldi ferences custostól. Március 4-én a latin pátriárka, a szent­földi custos és a galileai egyházi vezetők közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben értékelték az izraeli hatóságok bocsánat­kérését: „Ebben a történtek súlyosságának tásával. Az eseményen a hivatalos delegá­ción kívül részt vett Kovács István római és Erdődy Gábor szentszéki nagykövet, vala­mint Németh László prelátus, a római Pápai Magyar Intézet rektora. Számos római magyar - köztük ’56-os menekültek: Mi­hályi Géza újságíró és Ungár Ferenc firenzei tiszteletbeli konzul - mellett a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének munka­társai is jelen voltak a koszorúzáson. M VR/Magyar Kurír elismerését és a nevelési erőfeszítések fon­tosságát látjuk, amelyekre szükség van a hasonló esetek elkerülése érdekében min­den körülmények között.” Továbbá kö­szönetét mondtak a különböző vallású embereknek, akik Názáretben pénteken összegyűltek a szent helyek és a bazilika megvédésére. „Ez a robbantás azt mutatja, hogy a val­lási és nemzeti nevelésnek megújulásra van szüksége” - hangsúlyozzák a nyilatko­zatban. A vallási nevelésnek minden hívőt arra kell sarkallnia, hogy tisztelje és elfo­gadja azokat, akik más vallást követnek, valamint minden hívőt meg kell szabadí­tania a fanatikus viselkedésformáktól, amelyek mások megsemmisítéséhez és mások elleni támadásokhoz vezetnek. A vallási vezetők végül közös nyilatko­zatukban hangsúlyozták a szent helyek tiszteletben tartásának szükségességét, vallási hovatartozástól függetlenül. H VRjMagyar Kurír Az európai integráció régi és újkori folya­matában egyaránt fontos szerepet töltöt­tek be a keresztény egyházak és az általuk képviselt értékek. Még a jogi kategóriák­ban, gazdasági rendelkezésekben és poli­tikai állásfoglalásokban is - amelyekben felismerhetők az igazságosságnak, a mél­tányosságnak és a szolidaritásnak a jelei - nyilvánvalóan érzékelhető a bibliai érték­rend megalapozó volta. Ez még akkor is igaz, ha az Európai Unió alkotmányterve­zetében az erre való kifejezett hivatkozás­tól a tagországok többsége - köztük Ma­gyarország is - elzárkózott. Az a tény, hogy Európa kultúrája, jog­rendje, társadalmi normája, gazdasági eti­kája elválaszthatatlan a bibliai hagyo­mánytól, minden nehézség ellenére meg­erősíti az európai keresztény egyházakat abban, hogy Krisztustól kapott ökumeni­kus megbízatásukat kifejezetten az euró­pai integráció összefüggésében és annak folyamatához kötötten is meg kell élniük. Ennek az indíttatásnak és meggyőződés­nek lett az eredménye a bázeli (1989), illet­ve a grazi (1997) úgynevezett I. és II. euró­pai ökumenikus nagygyűlés, valamint a Charta Oecumenica címet viselő európai ökumenikus vezérfonal, amelyet Stras- bourgban 2001-ben írtak alá. E folyamat újabb fontos stációja volt az Európai Egyházak Konferenciája tagegy­házai és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa képviselőinek a találkozója, ame­lyet január 24. és 27. között tartottak Ró­mában; ez volt a III. európai ökumenikus nagygyűlés első állomása. A tervek szerint ezt a nagygyűlés egy „zarándoklat” formá­jában rendezik meg. Következő állomása reménység szerint országos és helyi öku­menikus programok sorozata lesz Euró- pa-szerte; ezt 2007 februárjában egy nagyszabású wittenbergi találkozó követi. A zarándoklat a III. európai ökumenikus nagygyűlés záróalkalmával fejeződik be 2007 szeptemberében Nagyszebenben. A római találkozó résztvevői az alábbi levéllel fordulnak az európai kereszté­nyekhez. Kedves Testvérek a Krisztusban szerte Euró­pában! Kegyelem és békesség mindannyiótoknak! Európai egyházak, püspöki konferenciák, mozgalmak és ökumenikus szervezetek képvi­selőiként negyvennégy országból gyűltünk össze 2006. január 24. és 27. között Rómá­ban. A Krisztus-hívők egységéért folytatott 2006. évi imahét utolsó napjaiban találkoz­tunk, hogy közös imádsággal és együttes gon­dolkodással vegye kezdetét a III. európai öku­menikus nagygyűlés. Elkötelezvén magunkat e közös ökumeni­kus „zarándoklatra”, a bizalomnak és az egy­más jobb megértésének növekedésén fáradoz­tunk, és ezért imádkoztunk. Arra törekedtünk, hogy azt a lelkiséget erősítsük magunkban és egymás között is, amely az Isten Igéjében gyö­kerezik. Hisszük, hogy imádság és cselekedetek által megelevenedhet az ökumenikus mozga­lom iránti lelkesedés. Felbátorítva érezzük ma­gunkat, hogy az egy Istenhez forduljunk, aki Atya, Fiú, Szentlélek, s aki a közösségnek és a szeretetnek forrása. Minden keresztény testvérünket szeretettel hívjuk, hogy a reménységnek e zarándokútjá- hoz csatlakozzanak. Tegyünk közösen bizony­ságot azáltal, hogy Krisztussal járjuk életünk útját, és ezzel Európa számára új elhívatást mutatunk meg. Kontinensünkön - bár nagy lépéseket tettünk előre politikai és kulturális értelemben - még mindig a kizsákmányolás, a kizárólagosság, az elnyomás és az erőszak áll­ják utunkat. Ebben a környezetben lelkesítést várunk és fogadunk témánktól: Krisztus vilá­gossága ragyog mindannyiunkra - reménység Európa megújulása és egysége iránt. Hűsége­sek kívánunk maradni abban az új európai környezetben is, ahol a hit gyakran a periféri­ára szorul. Feladatunkat Krisztus szeretetének fénye világítja meg és a Szentlélek ereje hatja át, aki meggyógyítja az emberiség sebeit. Arra bátorítjuk keresztény testvéreinket, hogy fordítsanak figyelmet az európai intéz­mények (Európai Unió, Európa Tanács stb.) azon programjaira, amelyek igazságosságot és reménységet ígérnek a kontinensnek. Krisz­tus világossága segíteni fog nekünk, hogy a megbékélésért és egységért dolgozzunk meg­osztott világunkban. Sokféleképpen vehetünk részt a III. európai ökumenikus nagygyűlés folyamatában. A második fázis immáron megkezdődött. Szere­tettel várunk mindenkit a csatlakozásra azál­tal, hogy imádságban hordozzák ezt az öku­menikus megmozdulást: sokfelé Európában találkozókat és ünnepségeket szerveznek közös témánk vezetése mellett; rendszeresen látogat­ják honlapunkat (wmv.eea3.0rg), amelyből naprakész információkat szereznek az esemé­nyekről, javaslatokról és dokumentumokról; javaslataikkal támogatják a folyamatot, és másokat is erre buzdítanak; rendszeresen tájé­koztatást nyújtanak saját idevonatkozó prog­ramjaikról. E térben és időben decentralizált ökumeni­kus programsorozat harmadik nagy összejö­vetelére Luther Márton városában, Witten- bergben kerül sor 2007 februárjában. Hisz- szük, hogy ez a találkozó számos nemzeti és területi találkozó gyümölcseit összegezheti és adhatja tovább a 2007 szeptemberében Nagyszebenben megrendezendő záró nagy­gyűlésnek. A III. európai ökumenikus nagygyűlés a két megelőzőre épül, amelyeket 1989-ben Bázel­ban és 1997-ben Grazban tartottak, valamint a Charta Oecumenicára, amelyet 2001-ben ír­tak alá Strasbourgban (www.ccee.ch és www.cec-kek.org). A III. nagygyűlésünk sem öncél, hanem egy újabb fontos állomás az eu­rópai keresztények életében, amellyel Krisztus imádságára válaszolnak: „...hogy mindnyá­jan egyek legyenek..." (Jn 17,21) A kereszté­nyek egységéért folyó imahét ünnepélyes záró­istentiszteletén XVI. Benedek pápa elismerte és megerősítette, hogy .....hosszú út van még el őttünk! De ne bátortalanodjunk el, sokkal inkább induljunk újra még nagyobb elszánt­sággal. Számolhatunk Krisztus töretlen jelen­létével. Alázatosan és fáradhatatlanul imád­kozzunk hozzá a béke és az egység drága aján­dékáért." Menjünk tovább együtt ezen az úton! ■ Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára Református ördögűző A Református Világszövetség elnökhelyettesét, Gottfried Löchert választották az einsiedelni kolostor első református ördögűző mesterévé. A Freiburgi Egyetem Ökume­nikus Teológiai Tanszékének docenseként is tevékenykedő lelkész március elején több napon át szolgált a Benedek-rendi szerzetesközösségben, ahol nyolcvankét szerzetesnek tartott előadásokat az ördögűzésről. „Ha a szerzetesek lelkisége és a református lelkész teológiája találkozik egymással, ak­kor nem is sejtett lehetőségek tárulnak fel az ökumené területén” - nyilatkozta sajtóköz­leményében Gottfried Locher. M Forrás: PaxPress Izraeli bocsánatkérés a názáreti robbantás miatt Negyed százada világító őrtorony Beszélgetés a Dorcas Segélyszervezet magyarországi igazgatójával ► A hollandiai Dorcas Segélyszervezet huszonöt kamionból álló konvojt in­dított útjára tavaly december 6-án, hogy a nehéz körülmények között élő kelet-európai emberekhez még karácsony előtt eljusson huszonegyezer élelmiszercsomag. A nem mindennapi segélyakcióval egyidejűleg megpró­báltak bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe mint a „segélycsomagokat szállító legnagyobb konvoj”. A rekord elérésének a feltétele többek között az volt, hogy a kamionok megpakolva legalább öt tonnát nyomjanak, illetve hogy a köztük lévő követési távolság ne legyen több tíz méternél. A rekord- kísérletet is siker koronázta; a Dorcas-konvoj-akció méltó lezárása volt a huszonöt éves szervezet jubileumi évének. A holland Dirk Jan Groot alapí­totta intézmény hazánkban is már tizenöt éve szolgál, bázisa Debrecenben van. Fodor Gusztáv református lelkésszel, a Dorcas magyarországi igazgató­jával a múltat felelevenítve beszélgettem a jelenről.- Hogyan jött létre a Dorcas, és hazánkban mióta működik adománygyűjtő szervezetként?- 1980 előtt a Dorcas egy keresztény emberjogi szervezet volt. Tagjai olyan emberekért tüntettek a világ számos pontján, akiket a hitük miatt tartottak fogságban. A szervezet egyik vezetőjé­nek, Dirk Jan Grootnak a figyelme egyre inkább Kelet-Európa felé fordult. Egyfaj­ta mozgalom indult, amelynek kereté­ben például Bibliákat csempésztek be Magyarországra és a környező országok­ba is. Dirk Jan Groot azonban látta, hogy olyan nagymértékű a szegénység ezek­ben az országokban, hogy a Biblia mel­lett különböző adományokra is égető szükség van. A humanitárius mozga­lomból nőtt ki és alakult meg 1980-ban a Dorcas Segélyszervezet. A központja a hollandiai Andijkben található. A Dorcas Magyarországon 1990 óta van jelen. 1990 és 1995 között hazánk is támogatott ország volt, tíz éve azonban már adománygyűjtő szervezetként mű­ködünk. Úgy gondolom, hogy ebben a rohanó és önző világban a Dorcas olyan, mint egy világító őrtorony. Naponta megtapasztaljuk annak az örömét, hogy „jobb adni, mint kapni". Ha egyre több ember ráébred az adakozás örömére, ak­kor nagyon nagy dolgokat tudunk vég­hezvinni.- Ma huszonegy országban működnek Dorcas-szervezetek, és százhúsz segélyterv végrehajtásán dolgoznak a világ minden tá­ján. A jelenleg Erdélyben és Kárpátalján zajló ,fogadjon örökbe egy nagymamát" program mit takar?- Világszerte nő az idős rászorulók száma, viszont a segélyszervezetek több­sége elhanyagolja a támogatásukat. Fel­méréseink szerint a kárpátaljai és az er­délyi nyugdíjasok nagy hányada nap mint nap küzd a megalázóan alacsony nyugdíjakkal, a magas inflációval, a be­tegségekkel, az élelmiszer- és gyógyszer­hiánnyal, az özvegységgel. Ezekből a problémákból egyenesen következik az Vajon mi van benne? elesettség, a fölöslegesség és a magányos­ság érzése. Természetesen itt nem szó szerinti örökbefogadásról van szó. A támogatók rendszeres anyagi támogatása egyfajta anyagi felelősségvállalást jelent a támo­gatott idős emberekért. Ha egy támogató havonta háromezer forintot fizet be, ak­kor az „örökbe fogadottnak” még egy tá­mogatót találunk, így az idős ember ha­vonta kettejüktől kap hatezer forintot. Az örökbefogadó természetesen hatezer forintot is befizethet, így egymaga fog se­gíteni egy rászorulót. A Dorcas Segély- szervezet ötven napon belül minden tá­mogatónak elküldi az „örökbe fogadott” fényképét, adatait, így a támogatók és a támogatottak között igény szerint sze­mélyes kapcsolat is kialakulhat. A támo­gatott elhalálozásakor egy hónapon be­lül jelentést küldünk támogatójának.- Milyen szempontok alapján választják ki a támogatottakat?- Az „örökbe fogadhatókat” - férfiakat és nőket egyaránt - nagyon szigorú kri­tériumok alapján válogatjuk ki, nehogy olyanok kerüljenek be a programba, akik nem szorulnak rá a támogatásra. A tá­mogatottak legtöbb esetben egyedülál­lók, nincs egészséges gyermekük, özve­gyek, betegek, a nyugdíjuk nem nagyobb ötezer magyar forintnak megfelelő ösz- szegnél. A támogatandókat tehát a szo­ciális helyzetük, nem pedig a vallási ho­vatartozásuk alapján választjuk ki. Több­ségük 55 évesnél idősebb.- Milyen módon jut el az egyes támogatók által befizetett összeg az örökbe fogadott idős emberhez?- A helyi partneren keresztül, valami­lyen szolgáltatásként vagy tárgyi ado­mányként. A helyi közösség szociális munkásai kéthetente vagy havonta felke­resik a támogatottakat, alapvető élelmi­szereket, gyógyszert, mosószert, tisztál­kodási eszközöket, ruhát, cipőt, téli taka­rókat és egyebeket, illetve készpénzt visznek nekik. Közreműködnek továbbá az adományok célba juttatásában a gyü­lekezetek diakóniai szolgálatai is, ame­lyek talán éppen a programnak köszön­hetően indultak újra virágzásnak. ■ Kovács Abigail Ida A bíró megy, a feszület marad Felfüggesztették állásából azt az olasz bí­rót, aki régóta sérelmezte, hogy feszület függ az olaszországi tárgyalótermek falán, s jó ideje már nem is volt hajlandó dolgoz­ni emiatt. Luigi Tosti tavaly május óta nem járt be a közép-olaszországi Camerino bí­róságára - azóta, hogy az illetékes hatóság a bíró kérésére sem távolította el a feszüle­tet a teremből. Tosti szerint e keresztény vallási jelkép diszkriminatív a más vallású vagy ateista vádlottakkal szemben. Egy 1926-os - Benito Mussolini diktatúrá­ja idején keletkezett - rendelkezés írja elő, hogy Olaszországban a tantermek és tár­gyalótermek falára feszületet kell akaszta­ni. Miután egy 1984-ben Olaszország és a Vatikán között létrejött megállapodás alapján a katolikus vallás már nem állam­vallás, a tantermekre vonatkozó előírást nem tartják be szigorúan, de a bírák felett továbbra is feszület függ. „Szent és sérthetetlen jogom, hogy ne dolgozzam úgy, hogy feszület van a fejem fölött” - jelentette ki az ötvenhét éves jo­gász. Tosti 2004 áprilisában úgy döntött, hogy a feszület mellé kiszögeli a falra a zsi­dó vallás jelképét, a menórát is, de megtil­tották neki. A bírónak felajánlották, hogy dolgozzon egy külön tárgyalóteremben, ahonnan eltávolítják a keresztet, de ő el­utasította az ötletet, mondván, ezzel a megoldással úgy érezné, mintha gettóban lenne. Érvei nem hatották meg az illetékes olasz szerveket: decemberben hét hóna­pos felfüggesztett szabadságvesztésre ítél­ték hivatali kötelességszegés címén, majd az olasz bírói szervezetet irányító testület felfüggesztette állásából. M MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents