Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-19 / 12. szám

2 2006. március 19. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SÜSÜ BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - Ef5,1-9 Keresztények vagyunk ÉLŐ VÍZ Hit és tanítás Látszólag egymásnak nem ellentmondó fogalmak, de mégse azonosak. Sőt ellen­tét is feszül köztük. Hiszed-e, éled-e, amit tanultál? Vagy megelégszel az evangélium olvasásával, tanításával? Ha ez utóbbi kérdésre igen a válaszunk, be­csapjuk magunkat. Sokan vannak, akik a Biblia tanítását, Isten dolgait csak értelmükkel ragadják meg, és csillogtatni akarják tudásukat. De mit ér az egyre több ismeret, tudás­anyag, ha a szív üres marad, ha a szív és az értelem nem cseng egybe? „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (iKor 4,20) A keresztény hit formálja életünket, erőt ad. A Csókay András agysebésszel ké­szített interjúkötet címe: A hit nem elméle­ti kérdés (Kairosz Kiadó, Budapest, 2005). A mondatot persze be is fejezi az interjúalany: „...hanem kegyelmi valóság.” Valóban. A hitet Istentől kapjuk; nem kiérdemelt jutalom, hanem kegyelmi ajándék. S ezért az ajándékért naponta imádkoznunk kell. A hit nemcsak el­ménket akarja megvilágosítani, hanem egész lényünket át tudja formálni - aka­ratunkat és érzéseinket is. „Zuhanó repülőn nincs ateista.” (Csó­kay András) „Műtét előtt hitetlen ember­rel még nem találkoztam.” (Papp Lajos szívsebész) Vagyis élete kritikus pillana­taiban - kimondva vagy kimondatlanul - az is Istenhez fordul, aki korábban (akár éveken, évtizedeken át) távol állt tőle. S talán épp egy ilyen alkalommal találkozik vele. Isten próbára teszi hitünket .......mert ak it szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." (Zsid 12,6) Tanulni, ismeretet szerezni szükséges és jó dolog. Azonban „az olyan vallás, amelynek csupán az agyban van helye, nem ér semmit” (Spurgeon). Olvastam valahol egy találó metafo­rát: a hit és az ész összhangja a madár két szárnya. Ha bármelyik hiányzik a kettő közül, repülésünk bizonytalanná válik, le is hullhatunk a mélybe. ■ Csaba Piroska SEMPER REFORMANDA „Most már tudjuk, hol vannak a bű­neink. A törvény a mi lelkiismere­tünkre nehezíti, de Isten leveszi ró­lunk és a Bárány vállaira helyezi azokat. Ha a bűnök rajtam feküdné­nek - veszve volnék. Mert erős hata­lom a bűn. De szól az Isten: tudom, hogy bűnöd elbírhatatlanul nehéz; azért hát lásd: leveszem rólad, és az én Bárányomra helyezem. Te pedig hidd ezt, mert ha így teszel, szabad vagy a bűntől.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Technikai szám: I 0035 I www.evangelikus.hu Énekeskönyvünk egyik énekének vissza-visszatérő kezdősora így hang­zik: „Keresztyének vagyunk...” Keresz­tényként élni azt jelenti: Krisztus köve­tőjeként élni. Pál apostol is erre szólít fel ma minket, amikor ezt írja: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei..." (1. vers) Az Isten-követés Krisztus-követés­ben teljesül. Az istengyermekség az Is­ten Fiában, Jézus Krisztusban való hit­ben és az ő követésében valósul meg. Pál apostol mondatát érthetjük fel­szólításként: Legyetek Isten követői! Szo­morú, ha a keresztényeket fel kell szólí­tani a Krisztusban való hitre és a Krisz­tus-követésre. Szomorú, mert eszerint mégsem vagyunk igazán keresztények, hiába énekeljük. Szomorú, mert akkor igaz ránk mindaz, amit az apostol felso­rol: paráznaság, tisztátalanság, nyerész­kedés, szemérmetlenség, ostoba beszéd, kétértelműség. Szomorú, mert ez azt je­lenti, hogy nem elég erős a hitünk, min­ket is meg lehet téveszteni. Nem véletlenül hangzik Pál apostol figyelmeztetése: „Senki meg ne tévesszen ti­teket üres beszédével. .."(6. vers) A körülöt­tünk lévő világ tele van üres, megtévesz­tő beszéddel, különösen kampány ide­jén. Mindenki önmagát reklámozza, és emberek, pártok, programok követésé­re szólít fel. Milyen könnyen bedőlünk A Liturgikus könyv áhítatformái közül az első a Könyörgés címet viseli. Az alcím utal arra, hogy a litánia ősi rendjéről van szó, abban a formában, ahogyan refor­mátorunk szerette és használta. Az ő gyakorlata nyomán évszázadokon ke­resztül hozzátartozott az evangélikus kegyességhez ennek a rendnek a közös imádkozása. Aki - akár gyülekezetben, akár kisebb közösségben - kipróbálta már ezt a formát, átélhette, hogy milyen nagyszerű élmény belekapcsolódni a mélyen biblikus, a lutheri teológiát lé­nyegre törően összefoglaló, a keresz­tény élet egészét átfogó könyörgésbe. Ősi szokás szerint ez a rend is a zsoltár hangján indul el (a LK a Luther-zsoltár parafrázisát - énekeskönyvünk 402. énekének 1., 2. és 5. versszakát - ajánlja). A VASÁRNAP IGÉJE ezeknek! Milyen könnyen elfelejtjük, hogy keresztények vagyunk, és nekünk Krisztust kell követnünk, nem pedig ha­landó személyeket és élettelen szóla­mokat. Még veszélyesebb, ha megtévesztő beszéddel a Krisztus követésétől akar­nak eltéríteni minket. Életellenes filozó­fiák, bibliaellenes tanítások, keresztény­ellenes kijelentések szirénhangjai csábít­ják különösen a fiatalokat. Az istenelle­nes sötét hatalom szószólói, a simanyel­vű ideológusok, báránybőrbe bújt farka­sok könnyen megtévesztik azokat, akik megtéveszthetőek. És bizony mi is könnyen azzá válhatunk, ha Isten igéje helyett az üres, tartalmatlan, de vonzóan csomagolt beszédnek hiszünk. Bizony, nekünk is szól az apostol felszólítása és figyelmeztetése: Legyetek Isten követői! Senki meg ne tévesszen titeket üres be­szédével! De Pál apostol mondatát érthetjük biztatásként is: Legyetek Isten követői! Le­gyetek, mert lehettek! Legyetek úgy, Maga a könyörgés - a bevezető Krisz­tus-imádat, Kyrie után - több részre tago­lódik. Az első szakasz a keresztény ember szelleme előtt felsejlő veszedelmekről szól; ebben azért könyörgünk, hogy Isten mentsen meg bennünket a kísértéstől, a betegségtől, a háborútól, az ördögi csalás­tól és furfangtól, illetve az örök haláltól - őrizz meg, segíts meg, ments meg minket, Úristen! A második szakasz Krisztus szü­letésére, szenvedésére, halálára és feltáma­dására tekintve könyörög, Isten segítségét kérve az utolsó órán és az utolsó ítéletben. A harmadik szakasz az egyház hangját képviseli. A bűnösök és mégis Istenhez tartozók közösségében az imádság meg­hallgatásáért könyörög, összefoglalva mindazt, amire Isten népének szüksége van. A negyedik szakasz tágabbra nyitja a hogy Jézus lába nyomába léptek. Legye­tek úgy, hogy az erőt belőle merítitek. Ő ma is segít abban, hogy mit mondjunk, mert igéjét szánkba adja, és abban is, hogy mit cselekedjünk, mert az ő szere- tete és halálig menő engedelmessége erőforrás számunkra. Ő valóban odaad­ta magát értünk áldozati ajándékul az Is­tennek. Isten rendelkezésére bocsátotta testét és életét, hogy áldozata szabadulás és erőforrás legyen az ő követőinek, Is­ten gyermekeinek. Jézus golgotái keresztje az a tájékozó­dási pont és erőforrás, amelyről sohasem szabad elfordítani a tekintetünket. Az emberek szemében gyalázatos, ám még­is dicsőséges kereszten ő azért adta oda önmagát, hogy az ember élete gyökeres fordulatot vegyen: üldözőjéből követője, ellenségéből munkatársa, szidalmazójá- ból bizonyságtevője, ebben a sötét világ­ban a világosság hordozója legyen. így válik életprogrammá számunkra Pál apostol mondata: Legyetek Isten kö­vetői! Olyan életprogrammá, amely tisz­taságban, szeretetben és világosságban lesz láthatóvá és érezhetővé a környeze­tünkben. A tiszta élet legyen a mi hitvallá­sunk! Jézus első követőit arról ismerték meg, hogy szeretetben éltek, tisztán be­széltek. Meglátszott rajtuk, kihez tartoz­nak, életükkel és szavaikkal bizonyságot kört. Imádkozik vezetőinkért, otthonun­kért és a szükséges táplálékért. De könyö­rög a veszélyben levő emberekért, a vá­randós édesanyákért, a gyermekekért és a betegekért, a magányosokért és az elha­gyottakért, sőt még ellenségeinkért és az Isten ellen forduló káromlókért is. Ez a csodálatos sorozat - mintegy összefoglalásként - az ősi Agnus Dei imád­ságban csúcsosodik ki, megszólítva az Is­ten Bárányát, aki a világ bűnét hordozza, kérve azt, hogy irgalmazzon nekünk, és ő adjon békességet. A nap imádsága - ahogyan ezt a kollekta feszes műfajától megszoktuk - egyetlen kérésben mondja el és zárja le az addig elhangzottakat: „Mindenható, örök Istenünk, aki Szentlelkeddel megszente­led és vezeted egész egyházadat, hallgasd meg könyörgésünket, és add meg néped­nek, hogy kegyelmedből igaz hitben szol­gáljunk téged, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.” Ezután - a Miatyánkot követően - há­romféle befejezés kínálkozik. Mindhárom magába foglalja a napszaknak megfelelő éneket, majd az áldó formulát. Reggel: „Szent angyalod legyen velünk, hogy a go­nosz ellenség erőt ne vehessen rajtunk! Az Úr áldjon meg minket, védelmezzen min­tettek arról, kit követnek, ki irányítja az életüket. Vajon szavainkban és tetteinkben megnyilvánuló életünk a bennünket kö­rülvevő társadalom tükörképe vagy Krisztus követésének kiábrázolása? A kö­rülöttünk élők ráismemek-e Krisztusra, ha minket hallgatnak, és ránk tekintenek? Szavunk és életünk bizonyságtétel-e a családunk, munkahelyünk, lakótársaink és környezetünk előtt? Egy-egy megszó­lalásunk vagy cselekedetünk után ki mer­jük-e mondani, hogy mi keresztények va­gyunk? Krisztus követése erőforrás, életprog­ram, bizonyságtétel és példaadás. Erőfor­rás és életprogram számunkra, akik Jé­zusra nézve keresztényként élünk ebben a világban. Bizonyságtétel és példaadás azok számára, akik a mi életünkön ke­resztül néznek Jézusra. ■ Tamásy Tamás Imádkozzunk! „Keresztyének vagyunk, / Mert Krisztus neve rajtunk / A menny, föld Istenét / Urunknak vallja ajkunk. / De Istent Urunknak / Hiába nevezzük, / Ha parancsolatát / Egy­szersmind nem tesszük (...) Urunk, Te adj erőt / Az igaz megtérésre, / Hogy méltók lehessünk IA szép keresztyén névre! / Add, hogy valóság­gal / Legyünk Krisztus népe, / S építsük üdvün­ket / Az ő érdemére!” (EE 440,1.5) LITURGIKUS SAROK den rossztól, és vezessen el az örök életre!” Délben: „Maradj velünk, Urunk, a nap min­den órájában, áldásod kísérje munkánkat, segítsd elvégezni tőled kapott feladatain­kat! Az Úr áldjon meg minket, védelmez­zen minden rossztól, és vezessen el az örök életre!” Este: „Urunk, légy velünk, ha virrasztunk; őrizd álmunkat, ha alszunk. Hadd legyünk Krisztussal ébren, és elnyu­godjunk békességben. Nyugodalmas éj­szakát és üdvösséges véget ajándékozzon nekünk a mindenható és irgalmas Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek.” A Gyülekezeti liturgikus könyvben (GyLK) ezt az áhítatformát is kézbe veheti majd minden ez iránt érdeklődő evangélikus, de a szöveg már most is letölthető egy­házunk honlapjáról (www.lutheran.hu), az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv anyagából. (Az a Krisztus-dicséret úgy­szintén, amelyről jövő heti számunkban részletesen szólunk.) ■ Hafenscher Károly (ifj.) LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio oecumenica [Lektor:] Mennyei Atyánk! Vigasztalás Istene! Te­kints betegeinkre! Erősítsd őket igéddel, és adj nekik új­ra egészséget! Vedd körül szereteteddel azokat, akik gyászolnak, akik egyedül vannak, akik kiszakadtak az emberi közösségből; állíts melléjük hű társakat, és győzd meg őket arról, hogy sem halál, sem élet, sem je­lenvalók, sem eljövendők nem választhatnak el a te szeretetedtől! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Irgalmas Istenünk, adj erőt mindnyájunk­nak, hogy mindvégig megálljunk a hitben, és halálunk óráján fogadj be országod el nem múló örömébe, az Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. VEGYÜK KÉZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 9. Áhítatok ► A Liturgikus könyv Ahítatformák címen két olyan modellt tár elénk (az 525. oldaltól), amely egyéni és közösségi elcsendesedésre egyaránt alkalmas. Tudjuk, hogy az áhítat alapjában véve kötetlen műfaj, mégis azt tapasztaljuk, hogy az idő múlásával kialakulnak rögzített formák. Az úgynevezett „szabad áhítat” is többnyire ekképpen alakul: ének, imádság, igeolvasás, Miatyánk, ének. A Liturgikus könyvben található két példa nemcsak az Istennel való találkozáshoz méltó, szép formát biztosít, hanem rugalmas mozgásteret is kínál. [Lelkész:] Irgalmas Istenünk, légy hozzánk kegyelmes, hajolj le hozzánk, és hallgass meg minket, amikor szent Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk! [Lektor:] Mennyei Atyánk! Add, hogy a bűn, a gyűlö­let, a harc farkastörvényei közepette szent Fiadnak, a szelíd és ártatlan Báránynak a példáját kövessük: soha ne viszonozzuk gonosszal a gonoszt, hanem a rosszat mindenkor jóval győzzük le! Segíts, hogy soha ne fogy­jon el a türelmünk, ne hidegüljön meg a szeretetünk, és mindig készek legyünk megbocsátani az ellenünk vét­kezőknek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk! Ne engedd, hogy lebe­csüljük a minket kísértő gonosz erejét, de ne hagyj két­ségben afelől, hogy a te szereteted megtartó ereje na­gyobb! Add, hogy soha ne legyünk restek szembeszáll­ni bűneinkkel! Ne hagyj magunkra ebben a harcban, hanem taníts bízni Fiad keresztjének erejében! Mutasd meg, hogy bár ő a gonosz legyőzője, győzelme hit által a miénk lehet! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk! Hívj szolgákat aratásod­ba, hiszen azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére jusson. Áldd meg a hittu­dományi egyetem hallgatóit, akik a böjti időben gyüle­kezetekbe készülnek igéd hirdetésére! Szentlelked erő­sítse hitüket, hogy alkalmas vagy alkalmatlan időben is a te nevedben szóljanak és szolgáljanak az örömhírrel minél több embernek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket!

Next

/
Thumbnails
Contents