Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-01-01 / 1-2. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. január 1-8. 13 Felkészültél az új évre? SÍK SÁNDOR Újévi reménykedés Hóval jöttél, fiatal esztendő, Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő. Napos és fehér, -óhaaz is volnál, Naposabb, fehérebb a fekete ónál! Szép hó, fényes, hűvös és metsző, (Az üdvös értelem rokonának tetsző) jó melegítő, tiszta fehérség, Borítsd be a rossz föld keserű kérgét! Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg, Holt-eleven szíve hátha fölenged. Kripta-ürén a kifagyott mélynek Hátha még pihegő magok is élnek. Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is! . Vérben és mocsokban ha százszor vetél is, Egyszeresük, mégiscsak megjön a jövendő. Hátha te lennél az, fiatal esztendő? Hátha te lennél az, aki elbontod Fejünk felől a fekete boltot, Butaság fekete fellegei gátját, S eget érhet újra az igaz imádság. Kiálts, ne hallgass, igazak imája, Hallja az Isten, hallja, kívánja! Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre, Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke! Nektek is, népek gyilkosai, balgák, Kiérzi az Isten szívetek hangját. Amit kimondani magatok se mertek, A szegény nyomorult, vacogó lelket. Bélpoklos hazugság üvöltésén által A pőre szív az, mit az Isten áthall: „Ments meg, ó ments meg magunktól minket, S átkozott magunktól szegény mieinket!” Ó hallom, hallom az ember hangját, Élők és hullák sírják, sikongják: „Kit ember-okosság beteg ördöggé tett, Mentsd meg önmagától az emberiséget!” Fekete földön újévi fehérség: Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység. Isten, éveket, szíveket teremtő, Teremtsen újjá ez az újesztendő! Kedves Olvasó! Együtt vándorolunk az idővel az élet utcáin át az új esztendőbe, remélve a legjobbakat. De elgondolkodtál már azon, mi minden történhet? Talán nem is jutunk messzire. Talán még láthatjuk a tavasz rügyeit, de vajon élvezhetjük-e majd a nyár virágait? Láttuk a fák őszi leveleit lehullani, de vajon a tél kit fektet melléjük a földre? Vajon napjaink e bolygón rövidek vagy hosszúak lesznek-e? Az eldöntendő kérdés: készek vagyunk-e az örökkévalóságra? Talán az új év egyre több őszülő hajszállal vagy az idősödés más jeleivel indul a számodra. Az is lehet, hogy fiatalos köny- nyedséggel tekintesz a jövőbe. De teljesen mindegy, hogy idős, avagy fiatal vagy: Isten szeretné, hogy rájöjj, időd e földön csak kölcsönbe kapott ajándék, amely rövid és véges. Ő azt szeretné, hogy ebben a rövid életben bölcsen és megfontoltan élj. Az ige mondja: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" (Zsolt 90,12) Egy új évet Istennel együtt elkezdeni fontosabb, mint bármi más a világon: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el az útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.” (Ézs 55,6-7) Egy új év „pirkadata” arra szeretne bennünket emlékeztetni, hogy mindannyian az időn keresztül az örökkévalóság irányába menetelünk. Ott minden vándorra vár egy boldog és dicsőséges menny - Isten jelenlétében vagy egy szomorú és gyötrelmes pokol - Istentől örökre elválasztva. Isten Fia, jézus Krisztus emberként jött az örökkévalóságból az időbe. Miért? Hogy megmutassa nekünk, bűnös embereknek az Istenhez és az örök élethez vezető utat kereszthalála és feltámadása által. Ezért mondta Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.’’ (Jn 14,6) Minden emberhez szól a meghívás: jöjj az Úr jézus Krisztushoz! Aki az örökkévalóságot jézussal, a mennyben akarja eltölteni, annak hinnie és bíznia kell abban, hogy az ő kiontott vére volt a fizetség és a megoldás, hogy bűneinkből megszabadítson bennünket. Ezért áll az igében:.....és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (íjn 1,7) Ennek a helyettesítő áldozatnak az alapján tudja Isten megbocsátani a bűneidet - feltéve, ha őhozzá járulsz, és kéred őt, hogy bocsásson meg. Aki ezt teljes szívéből megteszi, és élete irányítását az ő kezébe helyezi, Isten gyermekének neveztetik: „Valakik pedig befogadók őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az őnevében hisznek...” (Jn 1,12; Károli-fordítás) Keresd hát az Urat most, amikor még megtalálhatod, mielőtt belépnél az örökkévalóságba! „.. .készülj Istened elé...!” (Ám 4,12) Isten igéjében bízva bátran léphetsz be az Új esztendőbe. Isten gazdag áldásával: ■ Sz. L. „Többnejűségre vágyom” ► „Ne haragudjon, hogy egy intim jellegű kérdéssel keresem meg, de időnként arra gondolok, hogy vissza kellene állítani a többnejűig gyakorlatát. Sok férfitársamnak okoz gondot a házastársi hűség betartása. Bevallom, hogy nekem is. Szeretem és becsülöm a feleségemet, tizenhat éve vagyunk együtt, de mára rutinszerűvé vált a házaséletünk. Az Ószövetség korában természetes volt, hogy egy férfinak több felesége lehetett. Miért lenne bűn, ha a poligám természetű férfit több feleség venné körül?” Kedves Imre! Természetesen nem haragszom „intim jellegű” kérdése miatt, de bevallom, hogy kissé meglepődtem, amikor felbontottam a borítékot... A humor szintjén, társasági élcelődések során persze hallottam már, hogy férfiak felvetették a többnejűség lehetőségét. De azt nem gondoltam volna, hogy egy komoly családapát, aki ráadásul - levele tanúbizonysága szerint - rendszeres olvasója a Lelki segély rovatnak, a többnejűség lehetősége foglalkoztasson! No de legalább itt a lehetőség, hogy beszéljünk róla. Tény, hogy az ószövetségi ősatyák többnejűségben éltek, sőt kiváló hithősöknek - mint például Dávid királynak vagy a templomépítő Salamonnak is - sok feleségük volt. Ennek alapján azonban mégsem lehet azt állítani, hogy a többnejűség biblikus dolog volna. Isten ugyanis sehol sem rendeli el, sehol sem ajánlja a többnejűséget, pusztán eltűri. A teremtéstörténet világosan megmutatja, hogy Isten, aki férfivá és nővé teremtette az embert, egy férfit és egy nőt „szerkesztett egybe” a házasságban (lásd iMóz 2,24), így lettek új egységgé, egy testté (Mt 19,4-8). Számos bibliai példa bizonyítja azt, hogy a teremtésbeli rend áthágása EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix mennyi viszályt, fájdalmat, gyűlöletet váltott ki a többnejűséget gyakorló családokban. Ábrahám, illetve Jákob több- nejűsége keserűséget, könnyeket, versengést és irigységet hozott a családi fészekbe (iMóz 16; 21: 29; 30). Dávid sok- nejűsége paráznaságot, gyilkosságot, lázadást eredményezett a királyi család életében (2Sám 13-15). Salamon feleségei végül a bálványimádás felé vonzották a bölcs király szívét (iKir 11,1-8). Ezeken a példákon keresztül egyértelműen bemutatja nekünk az Úristen, hogy mennyire helyteleníti a többnejűség gyakorlatát. Isten tökéletes terve az ember számára az egynejűség. Ha megnézzük, hogy mi a véleménye erről a kérdésről Jézus Urunknak, akkor - fellapozva az Újszövetséget - kiderül, hogy Megváltónk Isten teremtési rendjét nyilvánította kötelező érvényűnek (Mt 19,8). Az Isten Fia általi tökéletes megváltás visszavezetett bennünket a kezdeti isteni rendhez. Amit az ószövetségi korban az emberi szív keménysége miatt eltűrt az Úr, az Jézus megjelenése után már nem lehetséges. Amikor Pál apostol azokról az elengedhetetlen feltételekről beszél, amelyek a keresztény gyülekezet elöljárói számára szükségesek a szolgálathoz, kiemeli az egy- nejűséget. Egészen egyszerűen kiterjeszthetjük ezt az elvárást a keresztény gyülekezet minden tagjára, mert az egynejűség az Isten akaratának megfelelő, példás házassági rend. Imre! Ha igazán őszinte akar lenni önmagához, be kell vallania, hogy az ördög csapdájába esett! Szeretne jó keresztény lenni, de ugyanakkor olyan tiltott gyümölcsöket is élvezni, amelyeknek kóstolgatása összeegyeztethetetlen hitünkkel. Nagyon veszélyes útra téved, ha megpróbálja parázna vágyait Isten igéjével legalizálni! Joseph Smith, aki a 19. században a mormon mozgalom egyik vezetője volt, megpróbálta összhangba hozni a kereszténységet és a többnejűséget. De éppen ez a kisiklás bizonyította be sokak számára, hogy a mormon irányzat merő tévtanítás. Minden keresztény embernek - és egy férfinak talán még inkább - meg kell vívnia a saját belső harcát ahhoz, hogy megőrizhesse erkölcsi tisztaságát. Ha nincs boldog, kiegyensúlyozott házasélete, akkor hatványozottan ki van téve a kísértésnek. Ezért kérem, sürgősen fedje fel felesége előtt benső tusakodását! Mondja el neki, hogy arra vágyik, hogy megújuljon a házaséletük. Legyen nagyon őszinte vele, ne próbáljon tőle függetlenül megoldásokat keresni a problémájára! Ha valóban szereti és becsüli a feleségét, akkor el kell mondania neki azt, amit érez, különben megalázza őt. Addig is, amíg nem kerül sor erre a kitárulkozó beszélgetésre, kerülje a veszélyes helyzeteket! Helyes, ha őrizkedünk attól, hogy szándékosan kiszolgáltassuk magunkat olyan olvasnivalóknak vagy tévéműsoroknak, amelyek paráználkodásra ingerelnek. Erősítse magát Isten igéjével és imádsággal, kösse le magát értelmes feladatokkal, törődjön többet a gyermekeivel! Szívből kívánom, hogy megifjodott, boldog házasságuk az Urat dicsérje! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14) Vízkereszt ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli igéi Istennek az ő gyermekeiben s Fiában megjelent dicsőségét hirdetik: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké, gyönyörködjék az Úr alkotásaiban!” (Zsolt 104,31; LK) De nem mindenki az ő gyermeke! Az emberek csak azáltal válhatnak Isten gyermekeivé, ha hisznek az ő Fiában, és hagyják magukat vezettetni, „űzni” a Szentlélektől. Őket Isten - Krisztus érdeméért - örökbe fogadja, és felhatalmazza, hogy Lelke által így szólítsák meg: „Abbá, Atya!” (Róm 8,15) Urunk megkeresztelkedésénél a Szentháromság mindhárom személye jelen volt; galamb formájában szállt Jézusra Isten Lelke, és hang is hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Mt 3,17) Ő folyamatosan gyönyörködik gyermekeiben, ha azok értelmes istentiszteletként szánják oda a testüket és egész életüket „élőés szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róm 12,1). Mit jelent ez? A saját kegyelmi ajándékokkal való okos szolgálatot a gyülekezetben. Az Úristen országa egyformán nyitva áll a zsidók és a pogányok előtt: aki hisz Jézusban, „az ő neve által bűnbocsánatot nyer. Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (...) És [Péter] úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében.” (ApCsel 10,43-44.48) A honfoglalás előtt „fölkerekedett sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon. A papok vitték a szövetség ládáját a nép előtt." (Józs 3,14) Megismétlődött a Vörös-tengeren száraz lábbal való átkelés csodája. Isten gyermekei életközösségének alapja a szeretet és az ismeret. Pál a következőt tanácsolja, feltárva Isten titkát: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne." (Kol 2,6) Csak hit által lehetünk Isten országának a tagjaivá - de hogyan fogadjuk ezt az ajándékot? .....aki nem úgy fogadja az Iste n országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10,15) „Kell-e hát nekem ezek után a Krisztust keresgélnem vagy a mennyország után futkosnom? Ahány keresztyén gyermeket és felebarátot látok, az mind az én szerelmes Krisztusom képmása és szállása.” (Luther) Alázatos gyermeki szívvel mi is elnyerhetjük Urunk áldását, s ez ad erőt ahhoz, hogy az ő hűséges mai tanítványaiként megállhassunk az evangélium hirdetése miatt bekövetkező meghasonlások közepette is. Isten gyermekei már a puszta jelenlétükkel és életükkel is megosztják, döntésre kényszerítik az embereket - először a legszűkebb közösségben: „Mert mos tantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlottak... ” (Lk 12,52) Isten gyermekeinek a kiváltsága, hogy közvetlenül beszélgethetnek mennyei Atyjukkal: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” (Mt 6,9) A három „te” és a négy „mi” kérésünk az evangélium lényegét foglalja össze. Gyermekei imádják őt; a záró dicsőítés is állandó része napi imádságuknak: „Dicsőség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen.” (EÉ 72,9) Úgy legyen! ■ Garai András IX0YC Karácsonyi ajándék A történet még tavaly nyáron kezdődött. Egy ismerős házaspár kilencéves kisfiával és hatéves kislányával nem messze nyaralt attól a helytől a Balatonnál, ahol édesapám horgászni szokott. Mint vérbeli pecást, őt is csak a viharfelhők tudják nyaranta eltéríteni attól, hogy nyugdíjas napjainak délutánjait és estéit a vízparton töltse. S mivel a stég kétszemélyes, gyakran akad egy-egy horgászó vagy „szurkoló” beszélgetőtársa. így lett néhányszor ideiglenes párja a kisfiú, Gergő is. S bár a tavalyi nyáron több volt az eső, mint a napsütés, a családtagok - de főleg a gyerekek - lelkesen búcsúztak tőlünk a következő évi viszontlátás reményében. Azután rendre beköszöntött az ősz, majd az adventi koszorúk sorra meggyújtott gyertyái emlékeztettek rá, hogy bizony a tél is elérkezett. Már lassan közhelynek számít a megállapítás, hogy a mostani karácsonyt megelőző vásárlási őrület minden eddigit felülmúlt. Többekkel együtt sokként éltem meg, hogy a fővárosban már egy hónappal december 24-e előtt csillogó karácsonyfák, karácsonyi ajándékot osztogató Mikulásokat ábrázoló plakátok és csomagolópapírok, valamint az áruházak hangszóróiból szóló szent énekek vettek körül. Miközben meghitt ünnepre készülődtünk, az üzletekben egymással veszekedő, fáradt és feszült emberek tülekedtek - olykor még a nyitvatartási idő után is. Úgy alakult, hogy szenteste előtt két nappal tudtam csak megejteni a bevá- sárlókörutamat. Csomagokkal megpakolva, fáradtan és átfagyva érkeztem este haza. A lakásba belépve tekintetemmel ösztönösen az aznapi postával érkezett üdvözlőlapokat kerestem. „Mutasd meg neki a levelet!” - mondta ekkor izgatottan édesapám, és máris egy kék színű borítékot tettek elém. Gyanítottam, hogy különleges lehet, ha a család ennyire várakozásteljesen nézi, ahogy kiemelem belőle a tartalmát. Az üdvözlőlap mellett egy levél is lapult a borítékban. Gergő édesanyja írta, a hátoldalára pedig egy fogalmazást fénymásolt. Elolvasva a kisfiú írását, bevallom, én is meghatódtam, és úgy éreztem, hogy ez a levél egyszeriben elfeledtette velem SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter annak az esős-fázós napnak a fáradtságát, és gyermeki tisztaságával igazi karácsonyi meghittséggel ajándékozta meg az egész családot. Az édesanya a kísérőlevélben elárulta: a gyerekeknek olyan dologról kellett fogalmazást írniuk, amelyet utólag már megbántak. Ez volt a negyedik osztályos Biri Gergő házi feladata, amely engem azóta is újra meg újra önvizsgálatra késztet: megszámlálni sem tudnám az általam elszalasztott pillanatokat, amelyeket azóta már sokszor megbántam. Ilyen lehet egy elmaradt látogatás, egy halogatott telefonbeszélgetés, amelyre aztán végül nem került sor, egy elküldetjen levél vagy egy mosolytalan köszönés... És ezek sokszor csak a lustaságunkon vagy kényelmünkön múlnak! Ám Gergő fogalmazása arra is biztat, hogy amikor lehet, igyekezzünk jóvátenni mulasztásainkat, helyrehozni hibáinkat. Kívánom, hogy minél többször sikerüljön! Most már sajnálom Az elmúlt nyáron a családdal a Balatonon nyaraltunk Mivel rossz idő volt, nem sokat fürödtünk a vízben, inkább sétáltunk a panon és a városban. Séta közben többször megláttam Karcsi bácsit, aki pecázott, s én néha csatlakoztam hozzá. Ám volt, amikor inkább nem mentem, mert meggondoltam magam, és kihagytam ezt az élményt. Rossz döntésemet már ezerszer megbántam. Ha tehetném, most is ott ülnék a stégen, és pecáznék az én „Matula bácsimmal". Ha jövőre újra elutazunk a magyar tengerhez, biztos, hogy amikor csak lehetőségem lesz rá, megyek vele horgászni. ■ Boda Zsuzsa
