Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-12 / 11. szám

2006. március 12. *>• 5 ‘Evangélikus ÉletS HH ■ I KULTÚRKÖRÖK UMli 1111——1 Ml 1II miii|liilli—ilil'ir| inn n n ifi [ ji 1 1 1 mHitiiii'iiiii m 1 Ili—liil FiiilHI—BBlíill Új teremtés hajnala ► Lapunk 2006. február 5-1 számában ismertettem William Tyndale A Szentírás­hoz vezető ösvény című művének tavaly év végén megjelent, kétnyelvű kiadá­sát, amely a Magyar Luther Füzetek 9. számaként látott napvilágot. írásomban említettem, hogy később szólok majd egy másik, ugyancsak frissen kiadott műről, George Fíunsinger Új teremtés hajnala című munkájáról is. ígéretemhez híven az alábbiakban ez következik. A könyvecske a Hermeneutikai Füzetek cí­mű sorozat 29. száma. A hermeneutika görög szó, és azt a tudományágat jelöli, amely a szövegek értelmezésének alap­elveit és módszereit határozza meg. Ez a teológiai gondolkodás rendszereiben azelőtt nem volt ismeretes, csak az el­múlt század második-felében vált jelen­tőssé, szinte kulcsfogalommá. Tudjuk, hogy az ókorban már Arisz­totelész foglalkozott hermeneutikával, a mi korunkban pedig a megismerés el­méletét jelenti, főleg a nyelvtudomá­nyok területén. A hermeneutikát a hívei ma nemcsak segédtudománynak tartják a teológiában, hanem Isten Igéjének va­lódi értékét kutató stúdiumnak, és azt ál­lítják, hogy a célja helyes feleletet adni tudományosan Isten Igéjére. A hermeneutikai kutatás mindig két irányban mozog: szövegmagyarázat (explikáció) és helyes alkalmazás, aktivi­tásra buzdítás (applikáció),vagyis egyfe­lől a megértés tisztázása, másfelől a be­lőle fakadó mozgósítás (mobilizáció) a szándéka. Füzetünk az elmúlt fél évszázad olyan jelentős teológusaira utal, mint Kari Barth (dogmatika), Rudolf Buhmann (új- szövetségi teológia), Flans Frei (amerikai kutató teológus), Jürgen Moltmann (a re­ménység teológusa), Wolfliart Pannenberg (a kijelentés értelmezője), Paul Tillich (rendszeres teológus) stb. A sorozatszerkesztő, if), dr. Fabiny Ti­bor személyes ismerőse a szerzőnek, ösztöndíjasként szemináriumának hall­gatója is volt 2004-ben Princetonban. George Hunsinger ismert princetoni teológus európai teológusok munkáira alapozza mondanivalóját, de önálló gondolata az, hogy nem a szó és betű szerinti értelmezést kutatja, nem is a szimbolikus értelmezést vagy az allego­rikus magyarázás formáit, hanem új utat keres: nem a litterális információt, nem a Jézus Krisztuson tájékozódó rea­lizmus módszerét követi, hanem meg­hagyja a titkot titoknak. Egyszerre veszi komolyan a történel­mi valóságot és az idő feletti kinyilat­koztatást, az időbeli és az örökkévaló értelmet. Nem akarja feloldani az ellen­tétes kijelentéseket, hanem több oldal­ról (komplementárisán) mutatja be a „titkot”, közelíti meg az Ige mondani­valóját. Nem elégszik meg az úgynevezett li­berális, racionalista értelmezéssel, amely nem tűri el a titkot, hanem keresi az is­tenit, „az elrejtőzködő Istent”, aki még­is kijelenti magát, megnyilatkozik az embernek, népének, amennyire te­remtményeinek szükséges, elviselhető és hasznos. Más szavakkal: nem akarja Isten titkát megfejteni, inkább érzékel­teti azt, hogy „többről van itt szó”, mint amit rációval, értelmünkkel kiku­tathatnánk. Tudatosítja a metaforák nagy jelentősé­gét. A metafora szó szintén görög kifeje­HERMENEUTIKAI FÜZETEK 29. George Hunsinger Új TEREMTÉS HAJNALA Barth hermeneutikai realizmusa és a feltámadás I HERMENEUTIKAI KUTATÓKÖZPONT j BUBAPEST, 2005 zés, jól ismert kulcsszó a nyelv- és iroda­lomtudományban: hasonlóságon alapu­ló névátvitelt jelent. A teológia tudomá­nyában aránylag új fogalom, az Istenről való beszédben rejlő hasonlóság és kü­lönbség kifejezésére használják. Rokon az analógia kifejezéssel, amely emberi nyelven próbálja Isten titkait közölni. Ezt a módszert használja az Újszövetség (például Róm 12,6), de már az Ószövet­ség is. A metafora nem oldja fel a felold- hatatlant, de megmutatja a mondaniva­ló lényegét. A könyv egyik különös érdeme, hogy újra előhozza a már feledésbe merülő Karl Barth Szentírás-értelmezését, ugyan­akkor a feltámadás problematikáját is megpróbálja közelíteni. Mind Jézus, mind az emberek feltámadásának kérdése meg­világításra került az Újszövetség tartal­ma szerint. Fabiny Tibor előszavában megemlíti azt a vitát, amelyet a princetoni teoló­giai egyetemen folytattak, és azt állítja, hogy a kiadvány közel hozza a témát a magyar teológiai valósághoz is. Prince­ton így lehet hatással a budapesti teoló­gusokra. Egyfelől a fundamentalista fel­fogást képviselő Reisinger János és Vankó Zsuzsa álláspontjáról van szó, másfelől Takácsné Kovácsházi Zelma. Bartha István, Csepregi András, Cserháti Márta, Németh Zoltán csoportjának felfogásáról, akik az új liberális, racionalista álláspontot képviselték a teológiai diszkusszió fo­lyamán. A mű egy közvetítő álláspontot mu­tat be. Ezzel megoldást kínál a mai teo­lógiai ifjúság vitájához. Mindkét cso­port, ha más néven és más zászló alatt hajózik is, a mai teológia két szélsőségét képviseli. A nálunk „pietistáknak” neve­zett csapat „egykönyvű” hallgatókból áll, akik „csak hisznek", és anatémát ki­áltanak a más felfogásúakra, a másik csoport az úgynevezett „tudósok” csa­pata, ők sok mai külföldi teológuspro­fesszor ismeretében, szinte magasból kezelik a másik tábort. Az egyik csoport tagjai nem akarnak mást olvasni, csak a Bibliát, a másik csoport nagy tudás­szomjjal mindent el akar olvasni, de nem ér rá foglalkozni a Szentírás egyhá­zi használatával, mert azt nem tartja tu­dományosnak. Ezt a hermeneutikai füzetet úgy érté­kelhetjük, mint amely egy „kiváltképpen való utat” mutat (iKor 12,13), a Szentírás szeretetének és tudós exegéták megbe­csülésének útját. így megmaradhat a hit, a remény, a szeretet, és ezek közül legna­gyobb a szeretet... Füzetünk tulajdonképpen több ki­adásból Fordítja anyagát, Hunsinger 1987 és 2004 között megjelent írásaiból. A fordítás kitűnő munkáját Tóth Sárának köszönjük, a lektorálás nem könnyű szolgálatát pedig Fabiny Tibornak, Kókay Nagy Viktornak, Lázár Viktóriának. A ma­gam részéről hálás vagyok, hogy elol­vashattam a füzetet. Őszintén ajánlom felsőéves teológushallgatóknak és gya­korló lelkész testvéreimnek is. Szívesen hallgatnék a témáról további teológiai diszkussziót. ■ Hafenscher Károly (id.) George Fíunsinger: Új teremtés hajnala - Barth hermeneutikai realizmusa és a feltáma­dás. Hermeneutikai Füzetek 29. Sorozatszer­kesztő': Fabiny Tibor. Hermeneutikai Kutató- központ, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül. Megrendelhető és megvásárolható a Hermene­utikai Kutatóközpontban (Károli Gáspár Re­formátus Egyetem, 1088 Budapest, Reviczky u. 4 /c, tel./fax: 1/483-2935)­Erdélyi püspökök is önálló magyar karokat sürgetnek a Babes-Bolyai-egyetemen Erdélyi magyar püspökök és öt város polgármestere nyílt levélben kérték a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BB- TE) vezetőségét, hogy tegyen határo­zott lépéseket az önálló magyar karok létrehozásáért. A levelet február közepén egy ko­lozsvári sajtótájékoztatón mutatták be, és a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetősége - Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus, Pap Géza református és Sza­bó Árpád unitárius püspök - írta alá. Ugyancsak kézjegyével látta el a levelet Albert Álmos sepsiszentgyörgyi, llyés Gyula szatmárnémeti, Pap József gyergyó- szentmiklósi, Szász Jenő székelyudvarhe­lyi és Török Sándor kézdivásárhelyi pol­gármester. Ők mind tagjai a felsőoktatá­si intézmény bővített szenátusának. A levél szerzői leszögezik: minden helyi, regionális, nemzeti vagy etnikai közösség életképességét az határozza meg, hogy milyen mértékben rendel­kezhet saját élete és sorsa felett. Az aláírók meglepődéssel "tapasztalták, hogy az egyetemen megakadályozták az informatika tanszék létrehozását. „Az önigazgatási jog kérlelhetetlen elutasítása az egyetem vezetősége által kikezdi a magyar professzorok, egész közösségünk méltóságát, és egy olyan patemalizmust jelenít meg, amelynek régen véget kellett volna vetni. Minden döntési jogosítvány a román vezetés kezében összpontosul, bizonyítékául annak, hogy a magyar kollégák iránt nincs meg a kellő bizalom, aminek el­kerülhetetlen következménye az okta­tás színvonalának a csökkenése és egyes oktatók más egyetemekre törté­nő távozása” - áll a levélben. A levél alá­írói közük: „Az egyetem vezetőségének jelenlegi álláspontja ránk nézve súlyo­san sértő, ezért arra szólítjuk fel az egyetem vezetőségét, hogy tegyen ha­tározott lépéseket a kérelmezett három magyar kar megalakulása érdekében.” M MTI A Da Vinci- kód újabb ' plágiumpere Az utóbbi évek legnagyobb figyelemmel kísért plágiumpere kezdődött múlt hét­főn Londonban, ahol két történész nyúj­tott be keresetet Dan Brown, A Da Vinci- Iwd című világsikerű könyv szerzője és kiadója ellen - ötletlopás címén. Michael Baigent és Richard Leigh azt állít­ja, hogy Brown az ő 1982-ben született, The Holy Blood and the Holy Grail (A szent vér és a szent grál) című, dokumentumjellegű könyvük tematikájára és felvetéseire épí­tette fel művét, amelyet eddig több mint 30 millió példányban adtak el világszer­te. Egyébként az ő alkotásukat is a Ran­dom House adta ki annak idején, vagyis saját kiadójukat idézték törvény elé. A bírósági eljárás akár a Brown- könyvből Tom Hanks főszereplésével ké­szült film májusra tervezett bemutatóját is kérdésessé teheti. Dan Brown tavaly már megnyert egy hasonló plágiumpert, amelyet Lewis Perdue író indított ellene New Yorkban, ugyan­csak azzal a váddal, hogy A Da Vind-kód az ő műveinek elemeiből építkezett. M MTI Kell egy csapat Egyesületet alapítanak az egyházi múzeumok Minarik Ede pályabérlő, mosodás örök ér­vényű óhaja vált valóra, amikor az Evan­gélikus Országos Múzeum igazgatójá­nak, Harmati Béla Lászlónak az alapos elő­készítő munkája, szervezése után az Or­szágos Katolikus Gyűjteményi Központ és hazai egyházi múzeumok képviselői összegyűltek a múlt héten. A Deák téri tanácsteremben tartott összejövetelen a római katolikus, református és evangéli­kus gyűjtemények munkatársai nem teo­lógiai kérdésekről vagy az ökumené le­hetséges útjairól tárgyaltak, hanem a mú­zeumok közti intézményes összefogás lehetőségeit kutatták. A szigorúan vett szakmai, muzeológiai, sőt jogi kérdése­ket személyes élmények, sikerek és csaló­dások története színesítette. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy korunkban nagy szerepe van az összefo­gásnak. Civil egyesületként egyszerűbb megjelenni a világ előtt, nagyobb esély- lyel lehet pályázatokon indulni, s az egy- ■———«n——nrrTtTrrwttmn házi múzeumok - egymás szakmai munkáját segítve - a valódi célnak, a missziónak is hatékonyabb eszközei le­hetnek. Bár még nem dőlt el, hogy mi­képpen lesz megvalósítható az intézmé­nyi tagság mellett szakmai segítők vagy pártolók csatlakozása, az azonban biz­tos, hogy az összefogást szélesíteni kell a görög katolikus, az ortodox és a zsidó gyűjtemények bevonásával. A Magyar Egyházi Levéltárak Egyesü­letéhez (MELTE) és az Egyházi Könyvtá­rak Egyesületéhez hasonlóan közös kiad­ványok, vándorgyűlések, konferenciák adnának teret a szakmai együttműködés­re - akár az egész Kárpát-medencében is. A jelenlévők az alapszabály-tervezet alapján szándéknyilatkozatot fogalmaz­tak meg a Magyarországi Egyházi Muze­ális Gyűjtemények Egyesületének létre­hozásáról, és előkészítő bizottságot ala­kítottak. ■ zzs wmmmmmmm-eimmimaaiimsmmmmmammmmmmm Közösen nyilatkoztak Az országgyűlési választások közeledtével mind feszültebbé váló belpolitikai légkörben nem lebecsülendő fegyvertény, hogy öt hazai újságíró-szervezet közös állásfoglalásban hívta fel tagjai figyelmét az elemi erkölcsi tisztességre, a szakma etikai normáinak betar­tására. Az Újságírás és valósághűség címmel rendezett konferencián elfogadott zárónyilat­kozatot a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ), a Magyar Újságírók Kö­zösségének (MÚK), a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (Makúsz), valamint a Sajtószakszervezetnek és a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) a vezető tisztség- viselői írták alá. (A nyilatkozat szövege a szervezetek weboldalain olvasható.) A további együttgondolkodást ígérő első közös szakmai tanácskozás helyszíne március másodikán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának lágymá­nyosi épülete, a konferenciát és a közös nyilatkozat megfogalmazását kezdeménye­ző Protestáns Újságírók Szövetségének székhelye volt. Szent és profán a médiában „Alkalmas-e a »profán« média arra, hogy »szent« tartalmat közvetítsen?” - tette fel a kérdést referátuma elején Réz András a Kereszténység arcai című beszélgetéssorozat leg­utóbbi alkalmán. Az ismert esztéta az Evangélikus Hittudományi Egyetem díszter­mében február 24-én elhangzott felvetésre adott nemleges válaszát kommunikáció­történeti áttekintésbe ágyazta. Előadásában a harmincas évek Amerikájából indulva jutott el a máig. Réz András kiemelte, hogy napjainkban a médiában közvetített tar­talmak egymásba olvadnak, nem lehet „tisztán” kiemelni a spirituális mondanivalót. Ezért az értékek átadása - véleménye szerint - technikai eszközökön keresztül nem történhet meg hitelesen. A megoldást csakis az ember és ember közötti közvetlen kommunikáció jelentheti. Meghívott előadók Csorna Áron és Réz András Az Angyalfa Alapítvány és a Pillér Ifjúsági Kulturális Egyesület által szervezett rendez­vény másik meghívott vendége, Csorna Áron lelkész, református zsinati szóvivő az egyház felelősségéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak mindenképpen to­vább kell adnia a rábízott kincset, az evangélium üzenetét. A nagy nyilvánosság pe­dig csak a médián keresztül érhető el - emelte ki. Az egyháznak az a feladata - húzta alá -, hogy ilyen módon is tudatosítsa a nézőkben és a hallgatókban: nem egy kon­zervatív és mereven elzárkózó intézménnyel állnak szemben, hanem egy emberi hangon, hitelesen és érthetően kommunikáló közösséggel. ■ G. Zs. Egyeztetés a zárányilatkozal szövegének végső megfogalmazásáról

Next

/
Thumbnails
Contents