Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-12 / 11. szám
2006. március 12. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ®ilÍS!S§S§ ELŐ VIZ Ajánlom magamat... Néhány napja a településen, ahol lakom, arra virradtunk, hogy a ■ főút minden lámpaoszlopán az egyik politikai párt képviselőjelöltjének arcképe lóg. A táblán ezenkívül a jelölt neve és a párt emblémája látható. „Ajánlom magamat” - üzeni a hirdetés. Ajánlom magam, mert hiszek abban, hogy én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy a kerületemben élők ügyét képviseljem, hogy kiálljak értük; ha kell, har-, coljak érdekeikért. S hogy az emberek megjegyezzék az arcomat és a nevemet, több száz táblát teszek ki sűrűn egymás után a települések főutcáin, ahol sokan járnak, hogy minél többen találkozzanak vele. Magasra teszem, hogy mindenki jól lássa, színes lesz, hogy a tekintetet rögtön magához vonja, és létra vagy emelőszerkezet nélkül elérhetetlen lesz, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le. Ajánlom magam, és a cél érdekében nem számít sem idő, sem költség vagy fáradság. Gondolom, minden településen megjelentek már a hasonló politikai kampánytáblák. Egyikről sem tudjuk, hogy személy szerint ki rendelte el a kihelyezésüket, vagy hogy ki tervezte őket. Mint ahogy az sem fontos, hogy a választások után mi lesz a sorsuk, és hova kerülnek majd. De ebben a tábladömpingben nem hagy nyugodni egy másik tábla. A világon csak egy volt belőle, és nem is tudjuk, hova lett. Valószínűleg nem volt színes, fénykép biztosan nem volt rajta, de magasan volt, hogy mindenki jól lássa, elérhetetlen helyre tették, hogy a rosszakaratúak ne rongálhassák meg vagy szedhessék le, és fontos útvonalak mentén helyezték el, így sokan láthatták. Mindössze négy szó volt rajta, de három nyelven, hogy mindenki érthesse, aki arra jár. Latinul 1. N. R. I., azaz Iesus Nasare- nus Rex Iudeorum - a názáreti Jézus, a zsidók királya 0n 19,19). Nem Jézus kampányolt önmagáért, hanem a politikai ellenfél ajánlotta őt! Önmagában megdöbbentő és számunkra elképzelhetetlen. Sok ajánlótábla készült már az idők során. A szerencsésebbek talán még láthatók egy-egy múzeumban vagy magángyűjteményben, de többségüket elsodorták a történelem viharai. Azonban ennek az egy táblának az üzenetét, tartóoszlopának, a golgotái keresztnek élő igazságát semmi sem tudta és tudja megsemmisíteni. Hiába próbáltak már ott azonnal alkudozni az illetékesek a parancsot kiadó Pilátussal - a római helytartó hajthatatlan volt; „Amit megírtam, megírtam." 0n 19,22) Isten irántunk érzett szeretetében is állhatatos maradt: egyszülött Fiát is feláldozta értünk 0n 3,16). Táblák erdejében és olyan időszakban élünk, amikor - sajátosan használva a mondatot - állampolgári kötelességünknek eleget téve szavazatunkkal meg kell adnunk, ami a császáré, de sose feledjük a jézusi mondat másik felét sem: adjátok meg... az Istennek, ami az Istené." (Mk 12,17) ■ Boda Zsuzsa MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 § www.evangelikus.hu BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - iThessz4,i-8 Illemkódex helyett Napjainkban kevesen vesznek kezükbe illemtankönyvet, még kevesebben járnak illemtanórára. Pedig emberi közösségeink egészséges és építő működéséhez fontos az írott és íratlan szabályok ismerete és betartása. Talán a vállalati csapatépítő tréningek próbálják a maguk eszközeivel e hiányt pótolni. A keresztény egyház közössége számára is vannak írott és íratlan szabályok. Az egyház, a gyülekezetek közössége ezek ismerete és komolyan vétele nélkül elveszíti küldetése igazi értelmét és célját, hordozó és megtartó közösség helyett értéktelen torzóvá válik. Kézenfekvő e gondolatmenet továbbvitele: Krisztus népe, vedd elő a Szentírást, lapozd fel a Tízparancsolatot és a szeretet kettős jézusi parancsát! Kezedben az egyház illemkódexe - tanuld, cselekedd, tökéletesedj! Mai fülnek kissé furcsa kifejezéssel élve: járj a megszentelődés útján! v E kétségkívül logikus és célratörő életprogramot, a megszentelődést gyökeresen más oldalról közelíti meg Isten igéje Pál apostol levelében. Segít a helyes megértésben az a fohász, amelyet néhány lelkész elmond az igehirdetési alapige felolvasása után: „Urunk, szentelj meg minket igéddel; a te igéd igazság!” Nem betartandó illemkódex, életA VASARNAP IGEJE szabály-gyűjtemény a Szentírás, melynek betűihez életvitelünket alakítjuk, hanem Isten teremtő és átformáló szava. Nem én programozom be magam a Szentírás szerint, hanem igéjében maga az Úr programozza át látásomat, tájékozódásomat, életvitelemet. Ekkor, ezzel kezdődik el a küzdelem, a személyes hit harca. Nem az Isten törvényét kínosan betartani akaró élet vagy szent automatizmus érvényesül, hanem személyes kapcsolat születik és erősödik Urunkkal és Megváltónkkal. Isten törvénye az élő Úrral való közösség nélkül valóban nem egyéb, mint illemkódex. Ő azonban önmagát adja, hogy már most, földön küzdő egyháza életében is valósággá legyen, lehessen életünkben az ő szava. Papírra írt és szóban elhangzó igéjét kötelező törvény helyett szívünkbe írt, elkötelező valósággá teremti. A megszentelődés nem befejezett, kész állapot, hanem küzdelmes folyamat. Forrása és alapja - erre Pál apostol is többször hivatkozik - maga az élő Krisztus, a róla szóló tanúskodás. Az, amit és ahogyan tanúságként ránk hagytak róla az apostolok. Ne keressünk hát új kinyilatkoztatásokat, ne hajlítsuk, alakítsuk saját bűnös vágyainkhoz az ő szavát, inkább kérjük, hogy ő szenteljen meg minket az igazság igéjével! Isten törvényének és evangéliumának minden korszerűsítési kísérlete rögtön „korszerűvé”, beteggé, torzzá teszi hitbeli tájékozódásunkat és életünket. De kórossá teszi egyházunk, gyülekezetünk, családunk életét is. Egészséges élet elképzelhetetlen az Élettel, Istennel való közösség nélkül Jézus által! Vele és általa már nem reménytelen a küzdelem „a test, a világ és az ördög” ellen (Luther)! Figyelmesen olvasva látjuk, hogy Pál apostol nemcsak a jövő reménységének tárgyaként, hanem már a jelen valóságos történéseként tapasztalja Krisztus jelenlétét és erejét: „...s amint éltek is...”-de hozzáteszi:.....ebben jussatok még előbbre." Ez az előbbre jutás valójában a naponkénti megtérés. „Mindig szükségünk van ugyanis az alapvető apostoli tanításra, mely a törvény és evangélium változatlan hirdetéséből áll. Mindig szükségünk van arra, hogy szembesüljünk vétkeinkkel a törvény kemény ítélete alatt. És mindig szükségünk van arra, hogy elérkezzék hozzánk az evangélium, amely szembesít Isten megváltó kegyelmével, békességgel ajándékoz meg, és naponként erőt ad az újrakezdéshez. Hogy naponta megerősödjünk abban, ami az életre és üdvösségre való, s amit Isten igéjében találunk: tudjuk, kiben hiszünk, hol van a helyünk, és merre visz utunk.” (Id. Magassy Sándor) Erre a küzdelemre hív mindannyiunkat Urunk. S így lehet az igéből - keresztény illemkódex merev szabályrendje helyett - a Föltámadottal való közösség élő és mozgalmas valósága. ■ Kovács László Imádkozzunk! Megváltjuk neked, Urunk, hogy szívesebben választjuk az egyszerűbb utat: magunkhoz alakítjuk, rontjuk a te igédet. Tőlünk más nem is telik, ezért könyörgünk hozzád: szentelj meg minket igéddel! Szent bátorságot kérünk a hit naponkénti harcához, hogy tespe- dő látszategyház helyett végre a te földön küzdő, valódi egyházad lehessünk! Köszönjük, hogy már most történhet velünk, bennünk, közöttünk a te országod Jézus Krisztus által, aki bennünk is győzni tud a test, a világ és az ördög fölött! Amen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, emlékezzél meg irgalmadról, és Jézus Krisztusért hallgass meg minket, amikor hozzád kiáltunk! [Lektor:] Mennyei Atyánk, taníts minket arra, hogy mindig rád figyeljünk, a te útmutatásaidat kövessük, és minden körülmények között - az öröm és a szomorúság perceiben is - hozzád forduljunk, és mint Jézus tanítványaihoz illik, gondviselő szeretetedben reménykedjünk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, segíts, hogy egyszülött Fiad szenvedéséből mi is engedelmességet tanuljunk, és szelídek maradjunk, ha igaztalanul vádol bennünket a világ, amiért hozzád ragaszkodunk, és evangéliumod mértékéhez szabjuk beszédünket, cselekedeteinket, értékrendünket és egész életünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, szüntelenül töltsd be életünket szereteted bizonyosságával, hogy sem betegség, sem nélkülözés, sem testi-lelki szenvedés, sem a halál félelme ne olthassa ki szívünkben az istengyermekség örömét, amely a világ számára is érthető jele annak, hogy jó hozzád tartozni! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, teremts számunkra lehetőséget, hogy ne csak szánni tudjuk azokat az embertársainkat, akik a téli fagyban hajlék nélkül dideregnek, hanem tenni is tudjunk értük és mindazokért, akik közeli vagy távoli környezetünkben kiszolgáltatottan és reménytelenül küzdenek életük napról napra való fenntartásáért! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Mennyei Atyánk, viselj gondot háborúskodással, terrorveszéllyel, nemzeti és vallási ellentétekkel terhelt világunkra! Áldd meg hazánkat és vezetőinket, adj nekik bölcsességet, hogy mindannyiunk javára éljenek hatalmukkal! Áraszd kegyelmedet a munkában állókra és azokra, akik szeretnének dolgozni, de nincs rá lehetőségük. Áldj meg minden szellemi tevékenységet is, hogy igaz értékeket közvetítsen! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, Istenünk! Emlékezzél meg irgalmadról és kegyelmedről: hallgass meg, ments meg és üdvözíts minket Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. VEGYÜK KEZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 8. A sekrestye ► Az elmúlt héten Luther sekrestyeimádságát olvastuk, ízlelgettük együtt. A cikkre reagálva egyik ismerősöm azt mondta: olyan idegen, olyan katolikus szó ez a sekrestye. Elgondolkodtam. Lehet, hogy nem a kifejezéssel van a baj, hanem azzal, hogy a sekrestye funkciója van eltűnőben egyházunkban. Néhány gondolat erejéig járjuk körbe a témát! Annál is inkább, mert Liturgikus könyvünk nem csak az előkészítő imádságoknál említi a sekrestyét - és így van ez a korábbi Agendánkban is. Sekrestye: a templom elválasztott helyisége, melyben az istentisztelethez szükséges ruhákat és szent edényeket őrzik, s ahol a szolgálattevők felöltöznek. Néhol az oltártér mellett van, másutt a szentély mögött található: manapság egyre inkább a bejárat mellé teszik. Innen indul a liturgusok és a segítők egyszerű vagy ünnepélyes bevonulása. A szó eredetével kapcsolatban két elmélet létezik, mindkettő latin szóra vezeti vissza. Az egyik a „sacristia” kifejezésre alapoz, amely szent dolgok tárolóhelyét jelenti. A másik a „secretarium” szóból indul ki, amely a titkok helyét jelzi - fogalmazom egy készülő kis liturgikus szótár számára. Érdemes lelkészeknek, egyházfi munkatársainknak, a gyülekezet egészének újragondolni, hogy miért is van sekrestye, mire használjuk, milyen módon rendezzük be. Az országot járva újra meg újra látom, hogy raktárrá, netán lomkamrává silányul a sekrestye, olyan hellyé, ahova el lehet tüntetni a felesleges holmikat. Tudom, van a sekrestyének raktározási funkciója is. Szükséges, hogy az úrvacsorái, a keresztelési eszközök („vasa sacra”, azaz a szent edények), az oltárterítők, a liturgikus öltözékek, a könyvek, az úrvacsorái ostya és bor, a vázák, a mikrofonok és más segédeszközök számára legyen megfelelően tisztán tartható, biztonságosan zárható hely. Meg is lehet találni az erre leginkább méltó formát. A templom egészéhez, így a benne lévő sekrestyéhez is hozzátartozik a patyolattisztaság. Ha Mózesnek Isten közelségében le kellett vennie a saruját, akkor a templom, az Istennel való találkozás helye, az imádság háza sem lehet piszkos. Nemcsak a jól látható helyeken kell ragyognia mindennek, hanem a rejtett sarkokban, félreeső terekben s ugyanígy a sekrestyében is. Aki belép a templomba, már az első levegővétellel érzi a templomban a tisztaságillatot (vagy a tisztaság hiányát jelző szagot...). Lényeges szempont, hogy lehetőség szerint vagy a sekrestyében, vagy a közelében legyen kézmosási lehetőség. A kéz tisztasága higiéniai és esztétikai szempontból egyaránt fontos. A templom csöndje a sekrestye csöndje is - remélhetőleg. Olyan belső szoba, imádságkamra ez, ahol fel lehet készülni a szent szolgálatra. Ehhez szék, asztal és - ha lehetséges - térdeplő is kell. Ha külső és belső igény az isten- tiszteletre való imádságos indulás, akkor meg kell teremtenünk hozzá a feltételeket is. A templom „kiemelt zuga” nemcsak az előkészület, hanem a lelkipásztori beszélgetés, netán a személyes gyónás helye is lehet. Ezért is feltétlenül szükséges a nyugalom és a csend biztosítása. A sekrestye továbbá a szolgálattevők találkozási helye, ezért nevezték többek LITURGIKUS SAROK közt salutatoriumnak. Azokon a helyeken, ahol nagyobb sekrestye áll rendelkezésre, nemegyszer kisebb istentiszteletet, kisközösségi áhítatokat, családi alkalmakat is tartanak. Bár bizonyos értelemben a templom „előszobájáról” beszélünk, a sekrestye hangulata ne a „még a falakon kívül vagyunk” lazasága legyen, hanem az áthangolódás, a szent felszabadultság és az Isten felé fordulás légköre. Ősi szokás szerint itt kezdték el énekelni az istentisztelet kezdő zsoltárát, és innen indultak be a zsoltáréneklés alatt a szentélybe. Legyen ez jelkép a számunkra: a sekrestye az a hely, ahonnan indul az istentisztelet. Az indulás pedig sok mindent döntően meghatároz. Ebben az értelemben nem is olyan mellékes hely a sekrestye. Érdemes újra felfigyelni rá, és kihasználni az általa kínált lehetőségeket. ■ Hafenscher Károly (ifj.) LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN.
