Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-05 / 10. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2006. március 5. 9 Két idegen Uuno Kailas Finn ima Az őskeresztények korából való az ismert legenda. Két idegen ment egy kietlen tájon. Találkozniuk kellett, mert az út, melyen egymással szemben haladtak, elég keskeny volt. A távolság csökkenésének arányában nőtt szívükben a félelem. Ki ez az idegen? Vajon jó- vagy rosszindulatú? Nekem támad, vagy jámbor vándor? Amikor egészen közel kerültek egymáshoz, az egyik botjával rajzolt valamit az út porába. A másik nem hitt a szemének. Egy hal! „Ikhthüsz” - és megölelték egymást a „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó” jegyében. Azt gondoltam, velem hasonló sohasem fog lejátszódni. De most mégis ilyen esetről fogok hírt adni. Feleségemmel, Manyikával gyülekezetünk idős tagjait látogatjuk, akik ilyenkor télen nehezen mozdulnak ki a házukból. Csúszós utak riasztják a bizonytalanul lépőket, hideg templomok a didergőket, a korai alkonyatok a rosszul látókat. Takaros kertes ház kapuján csöngetek. János bácsi nagy sokára megjelenik a ház sarkában, a befagyott esővíztartály mellett.- Ki az? - kérdezi erős basszus hangján. Majd tovább csoszog a kapu felé, kezében kis kulcscsomót morzsolgatva. Miközben közel ér, köszönök:- Erős vár a mi Istenünk!- De ki maga? - kérdezi ingerülten.- Hát nem ismer? A lelkész vagyok, Győri János.- De hát mit akar? Nem hallom, mit mond! Hangosabbra veszem. A szomszéd ház ablakán elhúzódik a függöny, valaki gyanakodva kinéz.- A lelkész vagyok, az evangélikus! - próbálom a decibelek szárnyán legyőzni azt a jelenséget, melyről a Préd 12,6 így szól: „Es az ajtók kívül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok.” (Károli-fordítás)- Nem ismer meg? Pedig két hete találkoztunk a templomban, ott volt a felesége is. Még úrvacsorát is vettek. Közben a kulccsal tovább babrál a zárnál. Látom, fél beengedni egy idegent. Persze, két napja nyírattam le a hajam - hát ezért nem ismer meg! Ekkor történik valami. Feleségem kilép a kocsiból, és odatart egy Evangélikus Elet újságot János bácsi orra elé. Csoda történik. Nyílik a zár, János bácsi dohogva kér elnézést, és bent, a szobában Marika néni fogad örömmel, restelkedve hitvese fogyatékosságán.- Mindig szétszedi a hallókészüléket. Most is elromlott neki. Ám mi bent vagyunk, legyőzetett az akadály, látogatunk. Az újságot ajándékba hoztuk, de most elhatározzuk, hogy mindig viszünk magunkkal belőle legalább egyet-egyet, zámyitó belépőkártyaként. Énekszóval búcsúzunk. Lejátszódik a harmadik csoda: siketség ide, hallókészülék oda, az idős házaspár egy hangon és egy ritmusban harsogva énekel: „A drága orvos erre jár, a drága főpap, Jézus...” ■ Győri János Sámuel Áldj és őrizz meg minket, Ura az égnek! Utján e népet segítsed, övezz erővel minket, színed előtt gyengéket! Tőled van minden nagyság, s lelkedből a lélek. Világosítsd meg rajtunk orcádat, Istenem, s kegyelmedből virág hajt a fagyvert földeken! Kik vészek közt vándorlunk, világosítsd meg rajtunk orcádat, Istenem! Szívünk szándékát mérve vesd ránk szemeidet! Hogy tévútra ne térjen, hogy ne csüggedjen népem, vesd ránk szemeidet! Terjeszd ki oltalmazón szárnyad hazánk felett. Aaro Hellaakoski Holdfény az erdőben Elálmosodó fák alatt különös, ezüst fényszalag, tündér fényű erdei út, a semmiből jön, a semmibe fut. Árnyékom elillant. Itt vagyok testtelen. A fény fölszívott. Lépésem szabadon lebeg. Kezem az űrt érinti meg. (Szopori Nagy Lajos fordításai) Démonveszély!? ► „Édesanyám egyetlen istentiszteletet, ima- vagy bibliaórát sem mulasztana el a gyülekezetben! Természetesen én is meg vagyok keresztelve, meg konfirmáltam is. De nem hiszem, hogy olyan vakbuzgó módon kellene hinnem, ahogy anyukám teszi. Az ő képzeletvilága egymással küzdő láthatatlan lényekkel: angyalokkal meg démonokkal van benépesítve. Meggyőződése, hogy minden rossz dolog mögött démoni erők működnek. Én vagyok túl modern, ha ilyesmiben nem hiszek, vagy ő viszi túlzásba ezt a vallásos rajongást?” Kedves Sára! „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!" (Péld 1,8-9) így tanítja az Isten bölcse - minden fiatal lánynak érdemes megszívlelni szavait, ha ragyogó életre vágyik! Úgy vélem, nagyon tiszteletreméltó, hogy kedves édesanyja ennyire komolyan veszi szent hitünket. Semmiképpen sem nevezném őt vakbuzgónak azért, mert gyülekezetének aktív és lelkes tagja. Sára, sajnos Ön nincs egyedül azzal a meggyőződésével, hogy „nem kell olyan komolyan venni a vallást!”, meg hogy „maradjunk csak két lábbal a földön!”, ahogy azt levelének általam nem idézett részében írja. De higgye el, semmit sem kell komolyabban venni, mint éppen az élő Istenbe vetett hitet! És azt is, hogy ez a lehető legracionálisabb dolog a világon. Mármint akkor, ha az ember befogadta és igyekszik megcselekedni azt, amit a Szentírás tanít. És ennek ahhoz sincs köze, hogy az ember modem-e, vagy sem. Mert az apostoli kereszténység idején meglehetősen modernnek számított az új hit, mégsem követte mindenki. Mára pedig, akárljpgy számítjuk, több mint kétezer éves lett, és mégis milliók merik rábízni az életüket! EVÉLET LELKI SEGÉLY Úgy olvasom ki leveléből, hogy édesanyját azért tartja rajongónak, mert „meggyőződése, hogy minden rossz dolog mögött démoni erők működnek”. Szerintem pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy ez a világ sokkal szellemibb annál, mint ahogy mi azt gondoljuk. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk” (2Kor 10,3) Természetesen óvakodnunk kell attól, hogy miközben világunk szellemi egét fürkésszük, valamiféle „démonológia” kerítsen hatalmába bennünket. De tisztában kell lennünk azzal, hogy az „ördög angyalai” (Mt 25,41; Jel 12,9) bizony nem képzelet szülte mesefigurák. Ha nem vesszük figyelembe a létezésüket, védtelenek vagyunk velük szemben. Minden idők embereinek tapasztalata az, hogy világunkban léteznek romboló erők. ,Az egész világ a gonosz hatalmában van.” (íjn 5,19b) Igen sok elmélet létezik az eredetüket illetően. De a Szentírás egyértelműen felfedi származásukat: az őket is megteremtő Isten ellen lázadó angyalokról van szó, akik „Belzebub” fejedelemsége alatt cselekszenek. Nem mindentudók és nem is mindenütt jelen lévők. Hatalmuk meg sem közelíti Isten hatalmát. De arra éppen elegendő, hogy bennünket, embereket gyötörjenek. Az evangélium bőven említ olyan eseteket, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos betegségek is lehetnek a démonok munkájának eredményei. Persze minden betegséget nem írhatunk e gonosz lények számlájára. De az bizonyos, hogy a közösség rombolása, az ember züllesztése kedvenc tevékenységeik közé tartoznak. A szétzilálás, a pusztítás, a kétségek szörnyű mélységébe való döntés a munkájuk. A rendetlenség, a káosz és az anarchia pedig ördögi kárörömmel tölti el őket. Céljuk világos: minden lehetséges módon akadályt kívánnak gördíteni az Úr szándéka elé, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson a hit ismeretére. Azt nem akadályozhatják meg, hogy Isten szóljon a Szentírás lapjairól. A golgotái kereszt is áll, úgyhogy a hit ellen kell frontális támadást indítaniuk. De minden ördögi szervezkedés ellenére az Úr Jézus Krisztus a győztes, és ezt a páratlan örömhírt kihirdeti nekünk a Szentlélek. „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és őfog uralkodni örökkön-örökké.” (Jel 11,15b) Mivel a sátán villámként esett le az égből (Lk 10,18), nincs már valós hatalma. Bár komoly károkat okoz munkálkodása, valójában kihullottak a méregfogai. Csak kiabál, hazudik, fenyeget, de aki a keresztfa oltalmát élvezi, teljes biztonságban van. Teljesen egyetértek azzal, hogy nem szabad mindig minden zavaró körülmény vagy ballépés esetén „ördögöt kiáltani”. Hiszen saját kívánságunktól csalogatva vétkezünk. Ne fogjuk rá jellemhibáinkat oly könnyen az ősellenségre, lássuk meg, hogy bűnös emberek vagyunk. Bűnös emberek, akik csakis kegyelemből üdvözülhetnek. Inkább kapcsolódjunk bele abba a dicsőítő énekbe, amely már itt a földön felcsendült a megváltott emberek ajkán! Ebbe a dicsőítő kórusba várom, Sára, hogy átélhesse a hódolat örömét! Szívélyes üdvözlettel: a Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (íjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli igéinek fő témája Isten próbatétele és a sátán kísértése. Az első emberpár elbukott az édenkertben, de az utolsó Ádám Isten igéjével győzött a kísértő felett! Nemcsak a sátán legyőzőjére, hanem minden kísértésbe jutott emberre vonatkozik az Úristen ígérete, ha a nagy mélységből hozzá kiált: „Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr -, vele leszek a nyomorúságban, kiszabadítom és megdicsőítem." (Zsolt 91,15; LK) Jézus negyvennapos böjtjét követően Isten tudtával kerülhetett sor a sátán általi megkísérlésre. A három kísértésben három párhuzamot is felfedezhetünk: három „Ha...”és három „Meg van írva.kijelentés hangzik el (lásd 5MÓZ 8,3; 6,16; 6,13). A sátán elismeri Jézus istenségét, és azt mondja neki: mivel te vagy Isten Fia, megteheted, hogy köveket változtass át kenyérré, levesd magadat a templom párkányáról, és elfogadd a világ dicsőségét! Felismerhetjük itt a test kívánságát, az élet kérkedését és a szem kívánságát (lásd íjn 2,16), valamint hogy jó az a fa az eledelre, kívánatos a bölcsességért, és kedves a szemnek (lásd iMóz 3,6; Káro- li szerint). De az Úr példáját mi is követhetjük: „Két fegyverünk van, amelytől reszketve fut az ördög: az ige és az imádság. E kettő közül az egyik mindig útban legyen; ezt az ördög nem bírja ki, és megfutamodik.” (Luther) - „Ekkor elhagyta őt az ördög... ” (Mt 4,11) Mi azért járulhatunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, mert olyan főpapunk van, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsid 4,15). Az őt követők életében valósággá válik vezérigénk jó híre, s az Istentől újjászületetteknek „nem szokásuk” a bűn: „Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...” (íjn 3,11) Jób is Isten szolgája, az ő gyermeke; hitének próbatételét is ő engedi meg, ezért reá is érvényes: .....senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezébő l” (Jn 10,29) - még az őt gyanúsító, rágalmazó sátán sem! A négy „Jób-hír” ellenére is el tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Mi mit tennénk és mondanánk ebben a helyzetben? Tudhatjuk, hogy a kísértés önmagában ' még nem bűn, de engedni neki már bűn! Isten örömhírét Pál tolmácsolja: az Úr hűséges, Js nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt elfogja készíteni a szabadulás útját is..." (iKor 10,13) Melyik ez az út? A megtérés és alázat útján nyerjük el a kegyelmet: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek Közeledjetek az Istenhez...” 0ak 4,7-8) Fiában jött egészen közel hozzánk, hogy Jézus halála által megsemmisítse az ördögöt, és megszabadítson bennünket. O irgalmas, hű főpap, s „mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2,18). Jézus ezeréves uralma a sátán megkötözésével kezdődik el: „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak...” (Jel 20,6) „Mert ezer esztendő előtted annyi, / Mint a tegnapnak ő elmúlása...” (EÉ 339,2) ■ Garai András-^SZÉLRÓZSA i, ORSZMOS CUHIKUKUSIPJUSRCI IflLMDZÓ Szélrózsáról Szélrózsára ► Az első Szélrózsát 1996-ban azért szerveztük meg, mert azt képzeltük, hogy ahogyan mi, úgy mások is „szomjazzák” az efféle nagy találkozásokat. Hittünk benne, hogy munkánk nem lesz hiábavaló. Azóta Szélrózsáról Szélrózsára tapasztaljuk, hogy ez a szomjúság - mint valami szélbe suttogott titok - egyre terjed, egyre több inni vágyót, azaz találkozni vágyót hoz el közénk. Ezért az itt olvasható néhány gondolat különösen kedves számunkra. (Huszák Zsolt) A Szélrózsa számomra az evangélikus fiatalok nyitottságát jelenti - egymás, az egyház és legfőképpen Isten felé. Nekem sokat jelentett a tatai találkozó, mert sok új emberrel ismerkedhettem meg, és mindemellett lelkileg is gyarapodtam. Az is pozitív volt, hogy a sok komolyság mellett azért jutott idő a kikapcsolódásra, az önfeledt szórakozásra és - ami mindig jól esik - a sportolásra is. Az idei Szélrózsától is hasonló élményeket várok. Sok érdekes programot, elgondolkoztató beszélgetéseket, jó koncerteket, új barátságokat. Ezért buzdítanék mindenkit arra, hogy jöjjön el július 19. és 23. között Szolnokra. Deák Dániel Gimnazistaként kerültem az evangélikus egyház közelébe, felnőttként kereszteltek. A Szélrózsa megszületésekor - még diákként - a nagy buli, a sok fiatal, az ismerkedési lehetőség vonzott, a koncertek, színpadi előadások, amelyekben egyébként ritkán lehetett részem. Azóta megváltozott a hozzáállásom. Igaz, hogy sokszor gyöngyszemekre leltem egy-egy programban (akár a megvalósítás profizmusában, akár a szárnyaikat bontogató ifjak megejtő igyekezetében, hogy kifejezzék: igenis van mondanivalójuk), mégis a legfontosabb esemény ilyenkor a számomra kedves emberekkel való találkozás, azokkal, akiknek a hiánya a hétköznapokban nem is tudatosul. Ilyenkor valóban érzem, hogy egyházunk, ahová immár gyermekeim és én is tartozunk, valódi közösség. Ohnmacht Magdolna Sajnos eddig még egy Szélrózsán sem voltam ott végig, mindig csak egy-két napra látogattam el a találkozóra. Ilyenkor általában sajnáltam, hogy olyan hamar eltelt az idő, ezért az idén végig ott szeretnék maradni. Az volt a furcsa, hogy bár rengeteg - részben idegen - ember volt együtt, megvolt ennek is a varázsa, hiszen tudtuk egymásról, hogy ugyanaz az Úr táplálja mindnyájunk lelkét az év többi napján is. Leginkább az vonz, hogy el lehetett csendesedni különböző berendezett sátrakban. Ez nagyon fontos, mert ilyenkor mélyülhetnek el a legjobban az átélt élmények. Az idei mottó alapján előre várom ezeket a napokat. Bálint Nóra Első Szélrózsa-élményemet tizennégy évesen éltem át Debrecenben. Az orosházi ifjúsággal mentünk énekelni. Akkor még nemigen értettem, miről is van szó: sok fiatal az ország minden részéből eljött koncerteket hallgatni, beszélgetni ki- sebb-nagyobb csoportokban, mindenféle áhítatot tartanak: van zenés, csendes, zsoltáros... Valami megérintett, ezért úgy gondoltam, hogy a legközelebbi találkozóra is érdemes lesz elmenni. Most látom csak igazán, hogy milyen hatalmas missziói jelentősége van ennek a rendezvénynek. Minden réteget meg kell próbálni valahogyan elérni. A Szélrózsa főként a fiatalokat próbálja megérinteni azáltal, hogy felveszi a stílusukat. Úgy próbál közeledni a mai tinédzserekhez, hogy felkapják a fejüket: könnyűzenével, kézműves-foglalkozásokkal, különféle érdekes témájú fórumokkal, sportlehetőséggel és a meghallgatással - mindez Isten nevében... Remélem, az idei találkozón mint zenész már én is adhatok abból, amit eddig kaptam. Dobozi Sámuel teológus
