Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-05 / 10. szám
8 2006. március 5. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletB Egyház és állam Politikusként is Krisztust követve Beszélgetés ár. Berkes Péterrel ► Az ember foglalkozása vagy hivatása óhatatlanul rányomja bélyegét az egyéniségére. Bizonyos esetekben azonban úgy érezzük, hogy a mindennapok gyakorlati foglalatossága ellentétben áll az egyén lelkiségével, s ez az ellentét mintegy megtöri, kettéosztja a személy egységét. Ha például valaki hivatásszerűen foglalkozik a politikával, munkájában szüksége lehet a sakkjátékból ismert célirányos taktikázásra. Ám ha ugyanez az ember istenfélő, sőt presbitere is egy történelmi egyház valamely gyülekezetének, felvetődik a kérdés: krisztusi úton járó emberként viselkedik-e, ha a politika frontján szokásos, sőt szükségszerű taktikázással próbálja érvényesíteni erkölcsi szempontból egyébként dicséretes álláspontját? A PAX televízió február 25-én indította útjára Egyház és állam című, tizenegy részes sorozatát. Az állam és az egyházak kapcsolata sosem volt konfliktusmentes, bár az elmúlt tizenöt évben a legtöbb vitás kérdést - ingatlanok visszaadása, normatív finanszírozás, az adó 1 százaléka - törvényekkel rendezték, sőt sokan ezt a folyamatot a rendszerváltás egyik sikertörténetének tartják. Ahhoz, hogy ezt a kiemelt társadalmi figyelemmel kísért kényes kapcsolatrendszert megértsük, meg kell ismernünk az előzményeket - a diktatúra évtizedeit is. A tizenegy részes sorozat vendégei (köztük Glatz Ferenc akadémikus, Erdő Péter bíboros, Bölcskei Gusztáv püspök, Sze- bife Imre püspök, Zoltai Gusztáv, a Mazsi- hisz vezetője, a kisegyházak képviseletében Egyed Judit szociológus) személyes történeteken, példákon keresztül mutatják be Szálé László újságíró közreműködésével a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized legfontosabb eseményeit az egyházak és az állam viszonyában. Egyház és állam, 3. rész: Az új alkotmány (Erdő Péter) - A rendszerváltás készületlenül érte a magyarországi egyházakat. Ennek ellenére fontos kérdésekben kellett dönteni - gyorsan. Erről az időszakról és máig ható következményeiről beszél Erdő Péter bíboros. Adás: március 4., szombat, 20 óra Egyház és állam, 4. rész: Törvényi garanáák (Platthy Iván) - A rendszerváltáskor az egyházak, felekezetek ügyeit rendező törvények esetében nem lehetett mindig visszanyúlni a magyar történelmi hagyományokhoz. Modern külföldi példákat kellett keresni és átültetni a hazai gyakorlatba. Erről beszél Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkár. Adás: március 5., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 5. rész: A szabadság kis körei (Bölcskei Gusztáv) - A rendszerváltás utáni legnagyobb feladat az volt, hogy miként lehet a szabadságot megőrizni, kiteljesíteni. Milyen feladatokat rótt ez az egyházakra? Erről beszél Bölcskei Gusztáv református püspök. Adás: március 11., szombat, 20 óra Egyház és állam, 6. rész: A félelmek újratermelődnek (Kálmán Attila) - A diktatúrában kialakult reflexek, félelmek nehezen törlődnek ki egy társadalom emlékezetéből. A Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke, Kálmán Attila szerint még generációknak kell elmúlniuk, hogy a szellemi-erkölcsi torzulások eltűnjenek. Adás: március 12., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 7. rész: A fiatalok tanítják az időseket (Zoltai Gusztáv) - A zsidó hitközségek a kárpótlásnál - a többi felekezet- hez képest - hátrányos helyzetből indultak, hiszen a törvény az 1948-as állapotot vette alapul, míg a hitközségi vagyont a II. világháború alatt kobozták el. A többi között erről beszél Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. Adás: március 18., szombat, 20 óra Egyház és állam, 8. rész: A szolgáló egyház (Szebik Imre) - Szebik Imre evangélikus püspök beszél a diktatúra éveiről, a rendszerváltásról és az azóta kialakított törvényi szabályozások bevált vagy kevésbé sikeres oldalairól. Adás: március 19., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 9. rész: Visszafelé nem lehet menni (Frenkl Róbert) - Hogyan tudja pozitívan alakítani Magyarország imázsát az evangélikus egyház? Többek között erről beszél Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Adás: március 25., szombat, este 20 óra Egyház és állam, 10. rész: Hévíztől Hajdúdoro- gig (Vértes Árpád és Kujbus Mihály) - Az egyházaknak az állam mellett fontos partnerei az önkormányzatok. Erről beszélgetünk Vértes Árpád hévízi és Kujbus Mihály hajdúdorogi polgármesterrel. Adás: március 26., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 11. rész: Ahány kisegyház, annyi szempont (Egyed Judit) - Magyarországon a négy történelmi egyházon kívül 152 úgynevezett kisegyház is működik. Egyed Judit szociológus 1989 óta foglalkozik a kisegyházak gondjaival, előbb a Művelődési, később a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának munkatársaként. Adás: április 1., szombat, 20 óra Készítette a PAX Televízió. Szerkesztő-riporter: Szálé László, Mátay László. E kérdésre várok választ dr. Berkes Pétertől, Pestszentlőrinc és Pestszentimre egyik pártszervezetének elnökétől, önkormányzati képviselőtől. Interjúalanyom egyszersmind ugyanezen kerület evangélikus egyházközségének presbitere, felügyelőhelyettese és énekkarának tagja is.- A politikai munkát nehéz összeegyeztetni a krisztusi úttal, de nem lehetetlen - mondja a képviselő. - Az édesapám, célozva a politika és az erkölcs gyakori különbözőségére, sokszor mondta, hogy a politikus ne viseljen glaszékesz- tyűt, mert az hamar bepiszkolódik. Ennek ellenére igyekszem úgy politizálni, hogy semmiféle piszok ne tapadjon hozzám. Aki valóban hitben él, az a hit diktálta erkölcsi alapokon áll akkor is, amikor egy ügy érdekében határozottan, esetleg keményen kénytelen érvelni. Bő fél évszázaddal ezelőtt nem volt ez ritka dolog: a neves francia politikus, Robert Schuman, akiben a múlt század negyvenes éveiben megszületett az Európai Unió gondolata, még magától értetődően írta le Európáért című könyvében: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Majd azt is hozzátette: „A keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.” A mélyen hívő, protestáns, svéd nemzetiségű Dag Hammarskjöld (1953 és 1961 között az ENSZ főtitkára volt) a következő mondatot jegyezte fel önmagának - és talán az utókornak is: „A keresztyén ember élete Isten írása.” Egyik beszédét pedig így kezdte: „Legmélyebb imáinkban nem a győzelemért, hanem a békéért könyörgünk.” A világ nagyot fordult azóta, de a mai ENSZ-főtitkár, Kofi Annan is kijelentette egyszer, hogy nehéz döntések előtt azt kérdezi magában: „Mit tenne most a helyemben Hammarskjöld?” Az egykori főtitkár bizonyára nemcsak mint politikus, hanem mint hívő ember is példaképévé vált a mainak. Úgy vélem, nemcsak a nagypolitika szereplői, de minden ember - még egy önkormányzati képviselő is - kérhet segítséget döntéseinek meghozatalában Istentől.- Mint képviselő hogyan fogalmazná meg az erkölcsös politizálás lényegét?- Mindig a választópolgárok érdekeiért, nem pedig valamely párt ellen vagy mellett harcolok. A választópolgárok bizonyos értelemben rám bízták magukat; ezt a bizalmat nekem nemcsak viszonoznom kell, hanem azt is tudnom kell, hogy mint képviselőnek így vagy úgy befolyásom van a sorsukra. Ebből eredően nem fordulhatok el az engem megválasztó polgároktól, nem helyezhetem mások érdekeit vagy akár a saját érdekemet az övék elé. A testületi vagy bizottsági üléseken azonban ezzel ellentétes nézetek is érzékelhetők. Erről mindig egy olyan csónak jut az eszembe, amelyben az evezősök más-más irányban eveznek, így a csónak természetesen nem érhet célba. Ha pedig egy haladni képtelen csónakba csalogattuk be a választópolgárokat, akkor erkölcstelenül jártunk el. Igaz, manapság hallunk olyan vélekedéseket némely politikus szájából, hogy valami „erkölcsileg kifogásolható, de jogilag nem”. Én ezzel az állásponttal - hitemből eredően - nem értek egyet.- Tudna-e példát mondani arra, amikor testületi ülésen olyan álláspontot támadott, amely jogilag elfogadható lett volna, de erkölcsileg nem?- Tudok. Egy ízben az illetékes bizottság leszavazta egy régen meghalt lelkész özvegyének lakástámogatását. Annak, hogy ilyen döntés szülessen, jogi akadálya nem volt, én azonban tudtam, hogy az asszony - férje mellett - évtizedeken át segédkezett fiatalok százainak konfirmálásában, részt vett az ifjúsági programok szervezésében, nemzedékeken át nevelte jó erkölcsre, helytállásra, hazaszeretetre a gyülekezet ifjúságát. A lelkiismeretem azt diktálta, hogy interpellálnom kell a rossz anyagi körülmények között élő özvegy érdekében, s a törekvésem sikerrel is járt. Egy másik alkalommal a személyes érdekeim ellen kellett dolgoznom, hogy a körzetemben lakók érdekeit képviselhessem. Az önkormányzat csatornázásba kezdett, s az anyagi fedezet megteremtéséhez egy értékes ingatlant akart eladni. Ezt sikerült megakadályoznom azzal az indoklással, hogy kár lenne végleg lemondanunk az ingatlanról akkor, amikor a csatornázás költségeit pályázat útján is megszerezhetjük. A csatornázást végül tényleg meg tudtuk oldani pályázaton nyert pénzből, de közben nyilván elpártolt tőlem bizonyos számú szavazó, hiszen - legalábbis eleinte - látszólag elleneztem a fejlesztést. Nem vagyok biztos abban, hogy később a javamra írták azt, hogy az értékes ingatlan a birtokunkban maradt. A hitemből fakadó er- kölcsiségem azonban azt súgta, inkább veszítsek szavazatokat, mintsem hogy az általam képviseltek egy meggondolatlan, rövid távú, komoly veszteséggel járó lépés szenvedő alanyai legyenek. Sugalljon bármit is a mai korszellem, a krisztusi tanítás követése kifizetődőbb mindenféle financiális spekulációnál. ■ Török András István Adottságainkkal becsülettel élni Egy diplomata emlékei Az Egyházak Világtanácsa elítélte a Mohamed-karikatúrákat A brazíliai Porto Alegrében lezajlott tanácskozás végén kiadott közös nyilatkozat javasolja a világtanácshoz tartozó összes egyháznak, hogy gyakrabban rendezzenek találkozókat muzulmán vezetőkkel, akik előre figyelmeztethetik a keresztény világot a muzulmán radikalizmus várható fellángolásaira. A keresztény egyházak e legfőbb nemzetközi ökumenikus szervezetének vezetői síkraszálltak a tanácskozáson a véleménynyilvánítás szabadságáért, de hangsúlyozták, hogy felelősen kell élni ezzel a szabadságjoggal. A tagegyházak vezetői sajnálkozásukat fejezik ki közös nyilatkozatukban a Mohamed-karikatú- rák közlése miatt, ugyanakkor elítélik a muzulmán világban tapasztalható erőszakos reagálásokat is. M MTI Hibaigazítás Előző számunkban értelemzavaró sajtóhiba került a Porto Alegre-i tudósításba (4. oldal). A cikkben említett „elsőéves nyíregyházi teológushallgató” természetesen nem Risto Jáskaleinen, teológiánk volt finn ösztöndíjasa, aki jelenleg Ambrosius néven Helsinki ortodox metropolitája, hanem a tudósító: Gáncs Péter volt. A hibáért az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk. Múlt év őszén meglepő találkozásban volt részem. A Pesti Egyházmegye konferenciát rendezett Balatonszárszón az egyházközségek vezetői, presbiterei részére. Az egyik előadás után odalépett hozzám Győtfi Károly óbudai presbiter, és azt kérdezte: „Megismersz?” Bizonytalan volt a válaszom. Ezt látva három mondatban elmondta, honnan ismerjük egymást. A kulcsszavak: Piliscsaba (Liget), idősebb Kendeh György, továbbá Károly édesapja, illetve testvére, Tibor. Beugrott; már tudGyőrfi Károly Rendszerek és a rendszer(telen)váltás tam, kikről és miről van szó. Gyermekkorunkból való az ismeretség: családunk 1955-ben - Békés megyei kitelepítésünk után - Piliscsabára (Ligetre) került. Itt apám és egész családunk testvéri, baráti kapcsolatba került az evangélikus vallású Győrfi családdal. Károly öccsével egy osztályba jártam Csabán. Károllyal - hiszen ő már „nagyfiú” volt - közelebbi kapcsolat nem alakulhatott ki köztünk, de főleg a szülein, „Győrfi nénin és Győrfi bácsin” keresztül én is tudtam az előmeneteléről. Mindezek miatt az ismeretség kérdése nagyon is életszerűvé vált. Néhány nappal később telefonon keresett, megbeszéltünk egy találkozót. Nem sok időnk volt, mintegy háromnegyed óra. Ezalatt kellett elmondanunk egymásnak, mi történt velünk az elmúlt negyven évben. Majd Győrfi Károly kezembe adta a könyvét. Mint hozzátette, néhány szó édesapámról is van benne, elsősorban ezért adja nekem. Miután megtaláltam ezt a részt, neki- kezdtem az elejéről olvasni a kötetet. Nem tudtam letenni. Hogy miért, annak magyarázatául álljon itt néhány, a könyv alapján megfogalmazott gondolat. Megtudhatjuk a leírtakból, hogy milyen módon maradhatott meg embernek valaki az elmúlt ötven évben különböző „kényes” munkakörökben, beosztásokban, diplomáciai küldetésben, alaptalan gyanúsítások kereszttüzében. íme a recept: nem nagy hangon hirdetett vallásosság, hanem keresztény alázat, mely elfogadható kompromisszumokat is tud kötni, de nem adja fel önmagát. Megbecsüléssel ír a szerző azokról, akik a rendszerváltás előtt is tudták, hol a helyük, és egész népünk érdekében végezték - sokszor behatárolt - szolgálatukat. Ilyen összefüggésben olvasható Apró Piroska ma ez talán rosszul hangzik -, Szűts Pál nagykövet és még sokak neve. Legmeghatóbb részei a könyvnek a családdal összefüggésben olvasható megjegyzések. Most elsősorban nem is a szülőkkel való kapcsolatra gondolok (az is példaértékű), hanem a családért való felelősségvállalásra. Mindig, minden végső döntés előtt közös konszenzus kialakítása volt a megoldás kulcsa. Miért nem így működnek ma a családok? Miért nem értjük meg végre, hogy család nélkül nincs élet?! „Rendszer(telen)váltás” szerepel a könyv címében. Nem túl sokat kellett gondolkodnom azon, hogy miért így fogalmazott a szerző. A megvalósított, kiharcolt értékek megfelelő értékelése nélkül nem lehet érdemben továbblépni. Sokan más utat választottak. Győrfi Károly azt az egyenes utat választotta, melyen sok buktató, egyéni tragédia és sok áldás is kísérte életét. Még egy megjegyzés a végén: Piliscsa- bától Nyergesújfalun át Bukaresten és Hágán keresztül hazaérkezni ismét Magyarországra óriási ajándék. Az elvek feladása nélkül, megtartva a Krisztusba vetett hitet: Isten ajándéka. A könyv szerzője erről számolt be. Igyekezett hűséges maradni Krisztusához, egyházához és hazájához. ■ Kendeh György Győtfi Károly: Rendszerek és a rendszer(telen)- váltás. Kométás Kiadó, Budapest, 2004. Ara 1990 forint. A könyv fülszövege „Győrfi Károly, a vállalati felsővezetőből lett diplomata akaratán kívül a román titkosrendőrség - a hírhedt Securitate - »közreműködésével« a magyar diplomáciatörténet maga nemében páratlan botrányának lett szenvedő alanya. A könyv ezzel foglalkozó része nemcsak lélegzetelállítóan érdekes olvasmány, hanem egyben hiteles, eddig így sehol nem közölt forrásértékű dokumentum. Rendkívüli tanulsággal szolgál arra nézve, hogy miként kell viselkedni ilyen helyzetben. A kötet azonban nem csak erről szól. A szerző személyes életén keresztül villant fel epizódokat a Rákosi-, a Kádár- és a Ceausescu-rendszerből, majd foglalkozik a magyarországi rendszerváltás - ahogyan ő nevezi,»rendszertelen váltás« -folyamatával. A világ szinte minden táján megfordult szerző széles körű tapasztalatai, sajátos látásmódja és értékrendje szemüvegén keresztül szemléli és kommentálja a Magyarországon 1990 után történteket. Elsősorban a makrogazdaság fontos vétóiét« érdeklik, de behatóan foglalkozik a váltás politikai és mentális vonatkozásaival is. A kereszténydemokrata elveket valló, szociáldemokrata vonásokat, szociális érzékenységet mutató, nőpárti szerző maximálisan nemzeti elkötelezettségű. Az egész könyvön érződik a haza iránti szeretet, a szó nemes értelmében vett alázat a jó ügyek iránt és a tenni akarás. Elképzelhető, hogy hitvallását sokan nem érzik majd magukénak, állhatatossága mégis példaértékű és sok szempontból tanulságos.”
