Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-05 / 10. szám

8 2006. március 5. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletB Egyház és állam Politikusként is Krisztust követve Beszélgetés ár. Berkes Péterrel ► Az ember foglalkozása vagy hivatása óhatatlanul rányomja bélyegét az egyéniségére. Bizonyos esetekben azonban úgy érezzük, hogy a mindenna­pok gyakorlati foglalatossága ellentétben áll az egyén lelkiségével, s ez az el­lentét mintegy megtöri, kettéosztja a személy egységét. Ha például valaki hivatásszerűen foglalkozik a politikával, munkájában szüksége lehet a sakk­játékból ismert célirányos taktikázásra. Ám ha ugyanez az ember istenfélő, sőt presbitere is egy történelmi egyház valamely gyülekezetének, felvető­dik a kérdés: krisztusi úton járó emberként viselkedik-e, ha a politika front­ján szokásos, sőt szükségszerű taktikázással próbálja érvényesíteni erkölcsi szempontból egyébként dicséretes álláspontját? A PAX televízió február 25-én indította útjára Egyház és állam című, tizenegy ré­szes sorozatát. Az állam és az egyházak kapcsolata so­sem volt konfliktusmentes, bár az elmúlt tizenöt évben a legtöbb vitás kérdést - in­gatlanok visszaadása, normatív finanszíro­zás, az adó 1 százaléka - törvényekkel ren­dezték, sőt sokan ezt a folyamatot a rend­szerváltás egyik sikertörténetének tartják. Ahhoz, hogy ezt a kiemelt társadalmi fi­gyelemmel kísért kényes kapcsolatrend­szert megértsük, meg kell ismernünk az előzményeket - a diktatúra évtizedeit is. A tizenegy részes sorozat vendégei (köztük Glatz Ferenc akadémikus, Erdő Pé­ter bíboros, Bölcskei Gusztáv püspök, Sze- bife Imre püspök, Zoltai Gusztáv, a Mazsi- hisz vezetője, a kisegyházak képviseleté­ben Egyed Judit szociológus) személyes történeteken, példákon keresztül mutat­ják be Szálé László újságíró közreműkö­désével a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized legfontosabb eseményeit az egy­házak és az állam viszonyában. Egyház és állam, 3. rész: Az új alkotmány (Er­dő Péter) - A rendszerváltás készületlenül érte a magyarországi egyházakat. Ennek ellenére fontos kérdésekben kellett dön­teni - gyorsan. Erről az időszakról és máig ható következményeiről beszél Er­dő Péter bíboros. Adás: március 4., szombat, 20 óra Egyház és állam, 4. rész: Törvényi garanáák (Platthy Iván) - A rendszerváltáskor az egyházak, felekezetek ügyeit rendező törvények esetében nem lehetett mindig visszanyúlni a magyar történelmi ha­gyományokhoz. Modern külföldi példá­kat kellett keresni és átültetni a hazai gyakorlatba. Erről beszél Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkár. Adás: március 5., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 5. rész: A szabadság kis körei (Bölcskei Gusztáv) - A rendszerváltás utáni legnagyobb feladat az volt, hogy miként lehet a szabadságot megőrizni, kiteljesí­teni. Milyen feladatokat rótt ez az egyhá­zakra? Erről beszél Bölcskei Gusztáv re­formátus püspök. Adás: március 11., szombat, 20 óra Egyház és állam, 6. rész: A félelmek újraterme­lődnek (Kálmán Attila) - A diktatúrában kialakult reflexek, félelmek nehezen tör­lődnek ki egy társadalom emlékezeté­ből. A Magyarországi Református Egy­ház zsinatának világi elnöke, Kálmán Attila szerint még generációknak kell el­múlniuk, hogy a szellemi-erkölcsi tor­zulások eltűnjenek. Adás: március 12., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 7. rész: A fiatalok tanítják az időseket (Zoltai Gusztáv) - A zsidó hitköz­ségek a kárpótlásnál - a többi felekezet- hez képest - hátrányos helyzetből indul­tak, hiszen a törvény az 1948-as állapo­tot vette alapul, míg a hitközségi va­gyont a II. világháború alatt kobozták el. A többi között erről beszél Zoltai Gusz­táv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. Adás: március 18., szombat, 20 óra Egyház és állam, 8. rész: A szolgáló egyház (Szebik Imre) - Szebik Imre evangélikus püspök beszél a diktatúra éveiről, a rendszerváltásról és az azóta kialakított törvényi szabályozások bevált vagy ke­vésbé sikeres oldalairól. Adás: március 19., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 9. rész: Visszafelé nem lehet menni (Frenkl Róbert) - Hogyan tudja pozi­tívan alakítani Magyarország imázsát az evangélikus egyház? Többek között erről beszél Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Adás: március 25., szombat, este 20 óra Egyház és állam, 10. rész: Hévíztől Hajdúdoro- gig (Vértes Árpád és Kujbus Mihály) - Az egyházaknak az állam mellett fontos partnerei az önkormányzatok. Erről be­szélgetünk Vértes Árpád hévízi és Kuj­bus Mihály hajdúdorogi polgármester­rel. Adás: március 26., vasárnap, 20 óra Egyház és állam, 11. rész: Ahány kisegyház, annyi szempont (Egyed Judit) - Magyaror­szágon a négy történelmi egyházon kívül 152 úgynevezett kisegyház is működik. Egyed Judit szociológus 1989 óta foglal­kozik a kisegyházak gondjaival, előbb a Művelődési, később a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának munkatársa­ként. Adás: április 1., szombat, 20 óra Készítette a PAX Televízió. Szerkesztő-ripor­ter: Szálé László, Mátay László. E kérdésre várok választ dr. Berkes Pétertől, Pestszentlőrinc és Pestszentimre egyik pártszervezetének elnökétől, önkor­mányzati képviselőtől. Interjúalanyom egyszersmind ugyanezen kerület evangé­likus egyházközségének presbitere, fel­ügyelőhelyettese és énekkarának tagja is.- A politikai munkát nehéz össze­egyeztetni a krisztusi úttal, de nem lehe­tetlen - mondja a képviselő. - Az édes­apám, célozva a politika és az erkölcs gya­kori különbözőségére, sokszor mondta, hogy a politikus ne viseljen glaszékesz- tyűt, mert az hamar bepiszkolódik. Ennek ellenére igyekszem úgy politizálni, hogy semmiféle piszok ne tapadjon hozzám. Aki valóban hitben él, az a hit diktálta er­kölcsi alapokon áll akkor is, amikor egy ügy érdekében határozottan, esetleg ke­ményen kénytelen érvelni. Bő fél évszá­zaddal ezelőtt nem volt ez ritka dolog: a neves francia politikus, Robert Schuman, akiben a múlt század negyvenes éveiben megszületett az Európai Unió gondolata, még magától értetődően írta le Európáért című könyvében: „A demokrácia vagy ke­resztény lesz, vagy nem lesz.” Majd azt is hozzátette: „A keresztényellenes demok­rácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.” A mélyen hívő, protestáns, svéd nem­zetiségű Dag Hammarskjöld (1953 és 1961 között az ENSZ főtitkára volt) a követke­ző mondatot jegyezte fel önmagának - és talán az utókornak is: „A keresztyén ember élete Isten írása.” Egyik beszédét pedig így kezdte: „Legmélyebb imáink­ban nem a győzelemért, hanem a békéért könyörgünk.” A világ nagyot fordult az­óta, de a mai ENSZ-főtitkár, Kofi Annan is kijelentette egyszer, hogy nehéz dönté­sek előtt azt kérdezi magában: „Mit tenne most a helyemben Hammarskjöld?” Az egykori főtitkár bizonyára nemcsak mint politikus, hanem mint hívő ember is pél­daképévé vált a mainak. Úgy vélem, nemcsak a nagypolitika szereplői, de minden ember - még egy önkormányza­ti képviselő is - kérhet segítséget dönté­seinek meghozatalában Istentől.- Mint képviselő hogyan fogalmazná meg az erkölcsös politizálás lényegét?- Mindig a választópolgárok érdekei­ért, nem pedig valamely párt ellen vagy mellett harcolok. A választópolgárok bi­zonyos értelemben rám bízták magu­kat; ezt a bizalmat nekem nemcsak vi­szonoznom kell, hanem azt is tudnom kell, hogy mint képviselőnek így vagy úgy befolyásom van a sorsukra. Ebből eredően nem fordulhatok el az engem megválasztó polgároktól, nem helyez­hetem mások érdekeit vagy akár a saját érdekemet az övék elé. A testületi vagy bizottsági üléseken azonban ezzel ellen­tétes nézetek is érzékelhetők. Erről min­dig egy olyan csónak jut az eszembe, amelyben az evezősök más-más irány­ban eveznek, így a csónak természetesen nem érhet célba. Ha pedig egy haladni képtelen csónakba csalogattuk be a vá­lasztópolgárokat, akkor erkölcstelenül jártunk el. Igaz, manapság hallunk olyan vélekedéseket némely politikus szájából, hogy valami „erkölcsileg kifogásolható, de jogilag nem”. Én ezzel az állásponttal - hitemből eredően - nem értek egyet.- Tudna-e példát mondani arra, amikor testületi ülésen olyan álláspontot támadott, amely jogilag elfogadható lett volna, de erköl­csileg nem?- Tudok. Egy ízben az illetékes bizott­ság leszavazta egy régen meghalt lelkész özvegyének lakástámogatását. Annak, hogy ilyen döntés szülessen, jogi akadá­lya nem volt, én azonban tudtam, hogy az asszony - férje mellett - évtizedeken át segédkezett fiatalok százainak konfirmá­lásában, részt vett az ifjúsági programok szervezésében, nemzedékeken át nevelte jó erkölcsre, helytállásra, hazaszeretetre a gyülekezet ifjúságát. A lelkiismeretem azt diktálta, hogy interpellálnom kell a rossz anyagi körülmények között élő özvegy érdekében, s a törekvésem sikerrel is járt. Egy másik alkalommal a személyes ér­dekeim ellen kellett dolgoznom, hogy a körzetemben lakók érdekeit képviselhes­sem. Az önkormányzat csatornázásba kezdett, s az anyagi fedezet megteremté­séhez egy értékes ingatlant akart eladni. Ezt sikerült megakadályoznom azzal az indoklással, hogy kár lenne végleg le­mondanunk az ingatlanról akkor, ami­kor a csatornázás költségeit pályázat út­ján is megszerezhetjük. A csatornázást végül tényleg meg tudtuk oldani pályá­zaton nyert pénzből, de közben nyilván elpártolt tőlem bizonyos számú szavazó, hiszen - legalábbis eleinte - látszólag el­leneztem a fejlesztést. Nem vagyok biz­tos abban, hogy később a javamra írták azt, hogy az értékes ingatlan a birto­kunkban maradt. A hitemből fakadó er- kölcsiségem azonban azt súgta, inkább veszítsek szavazatokat, mintsem hogy az általam képviseltek egy meggondolatlan, rövid távú, komoly veszteséggel járó lé­pés szenvedő alanyai legyenek. Sugalljon bármit is a mai korszellem, a krisztusi tanítás követése kifizetődőbb mindenféle financiális spekulációnál. ■ Török András István Adottságainkkal becsülettel élni Egy diplomata emlékei Az Egyházak Világtanácsa elítélte a Mohamed-karikatúrákat A brazíliai Porto Alegrében lezajlott tanácskozás végén kiadott közös nyi­latkozat javasolja a világtanácshoz tartozó összes egyháznak, hogy gyak­rabban rendezzenek találkozókat mu­zulmán vezetőkkel, akik előre figyel­meztethetik a keresztény világot a muzulmán radikalizmus várható fel­lángolásaira. A keresztény egyházak e legfőbb nemzetközi ökumenikus szervezetének vezetői síkraszálltak a tanácskozáson a véleménynyilvánítás szabadságáért, de hangsúlyozták, hogy felelősen kell élni ezzel a szabadságjoggal. A tagegyházak vezetői sajnálkozásukat fejezik ki közös nyilatkozatukban a Mohamed-karikatú- rák közlése miatt, ugyanakkor elítélik a muzulmán világban tapasztalható erő­szakos reagálásokat is. M MTI Hibaigazítás Előző számunkban értelemzavaró sajtóhiba került a Porto Alegre-i tu­dósításba (4. oldal). A cikkben emlí­tett „elsőéves nyíregyházi teológus­hallgató” természetesen nem Risto Jáskaleinen, teológiánk volt finn ösz­töndíjasa, aki jelenleg Ambrosius né­ven Helsinki ortodox metropolitája, hanem a tudósító: Gáncs Péter volt. A hibáért az érintettektől és olvasó­inktól elnézést kérünk. Múlt év őszén meglepő találkozásban volt részem. A Pesti Egyházmegye konfe­renciát rendezett Balatonszárszón az egy­házközségek vezetői, presbiterei részére. Az egyik előadás után odalépett hozzám Győtfi Károly óbudai presbiter, és azt kér­dezte: „Megismersz?” Bizonytalan volt a válaszom. Ezt látva három mondatban el­mondta, honnan ismerjük egymást. A kulcsszavak: Piliscsaba (Liget), idősebb Kendeh György, továbbá Károly édesapja, il­letve testvére, Tibor. Beugrott; már tud­Győrfi Károly Rendszerek és a rendszer(telen)váltás tam, kikről és miről van szó. Gyermekko­runkból való az ismeretség: családunk 1955-ben - Békés megyei kitelepítésünk után - Piliscsabára (Ligetre) került. Itt apám és egész családunk testvéri, baráti kapcsolatba került az evangélikus vallású Győrfi családdal. Károly öccsével egy osz­tályba jártam Csabán. Károllyal - hiszen ő már „nagyfiú” volt - közelebbi kapcsolat nem alakulhatott ki köztünk, de főleg a szülein, „Győrfi nénin és Győrfi bácsin” keresztül én is tudtam az előmeneteléről. Mindezek miatt az ismeretség kérdése na­gyon is életszerűvé vált. Néhány nappal később telefonon ke­resett, megbeszéltünk egy találkozót. Nem sok időnk volt, mintegy háromne­gyed óra. Ezalatt kellett elmondanunk egymásnak, mi történt velünk az elmúlt negyven évben. Majd Győrfi Károly ke­zembe adta a könyvét. Mint hozzátette, néhány szó édesapámról is van benne, elsősorban ezért adja nekem. Miután megtaláltam ezt a részt, neki- kezdtem az elejéről olvasni a kötetet. Nem tudtam letenni. Hogy miért, annak magyarázatául álljon itt néhány, a könyv alapján megfogalmazott gondolat. Megtudhatjuk a leírtakból, hogy mi­lyen módon maradhatott meg ember­nek valaki az elmúlt ötven évben külön­böző „kényes” munkakörökben, beosz­tásokban, diplomáciai küldetésben, alap­talan gyanúsítások kereszttüzében. íme a recept: nem nagy hangon hirdetett val­lásosság, hanem keresztény alázat, mely elfogadható kompromisszumokat is tud kötni, de nem adja fel önmagát. Megbe­csüléssel ír a szerző azokról, akik a rend­szerváltás előtt is tudták, hol a helyük, és egész népünk érdekében végezték - sok­szor behatárolt - szolgálatukat. Ilyen összefüggésben olvasható Apró Piroska ­ma ez talán rosszul hangzik -, Szűts Pál nagykövet és még sokak neve. Legmeghatóbb részei a könyvnek a családdal összefüggésben olvasható meg­jegyzések. Most elsősorban nem is a szü­lőkkel való kapcsolatra gondolok (az is példaértékű), hanem a családért való fe­lelősségvállalásra. Mindig, minden vég­ső döntés előtt közös konszenzus kiala­kítása volt a megoldás kulcsa. Miért nem így működnek ma a családok? Miért nem értjük meg végre, hogy család nél­kül nincs élet?! „Rendszer(telen)váltás” szerepel a könyv címében. Nem túl sokat kellett gondolkodnom azon, hogy miért így fo­galmazott a szerző. A megvalósított, ki­harcolt értékek megfelelő értékelése nél­kül nem lehet érdemben továbblépni. Sokan más utat választottak. Győrfi Károly azt az egyenes utat választotta, melyen sok buktató, egyéni tragédia és sok áldás is kísérte életét. Még egy megjegyzés a végén: Piliscsa- bától Nyergesújfalun át Bukaresten és Hágán keresztül hazaérkezni ismét Ma­gyarországra óriási ajándék. Az elvek feladása nélkül, megtartva a Krisztusba vetett hitet: Isten ajándéka. A könyv szerzője erről számolt be. Igyekezett hű­séges maradni Krisztusához, egyházá­hoz és hazájához. ■ Kendeh György Győtfi Károly: Rendszerek és a rendszer(telen)- váltás. Kométás Kiadó, Budapest, 2004. Ara 1990 forint. A könyv fülszövege „Győrfi Károly, a vállalati felsővezetőből lett diplomata akaratán kívül a román titkosrendőrség - a hírhedt Securitate - »közreműködésével« a magyar diplomá­ciatörténet maga nemében páratlan bot­rányának lett szenvedő alanya. A könyv ezzel foglalkozó része nemcsak lélegzet­elállítóan érdekes olvasmány, hanem egyben hiteles, eddig így sehol nem kö­zölt forrásértékű dokumentum. Rendkí­vüli tanulsággal szolgál arra nézve, hogy miként kell viselkedni ilyen hely­zetben. A kötet azonban nem csak erről szól. A szerző személyes életén keresztül villant fel epizódokat a Rákosi-, a Kádár- és a Ceausescu-rendszerből, majd foglalkozik a magyarországi rendszerváltás - aho­gyan ő nevezi,»rendszertelen váltás« -fo­lyamatával. A világ szinte minden táján megfor­dult szerző széles körű tapasztalatai, sa­játos látásmódja és értékrendje szemüve­gén keresztül szemléli és kommentálja a Magyarországon 1990 után történteket. Elsősorban a makrogazdaság fontos vé­tóiét« érdeklik, de behatóan foglalkozik a váltás politikai és mentális vonatkozá­saival is. A kereszténydemokrata elveket valló, szociáldemokrata vonásokat, szociális érzékenységet mutató, nőpárti szerző maximálisan nemzeti elkötelezettségű. Az egész könyvön érződik a haza iránti szeretet, a szó nemes értelmében vett alá­zat a jó ügyek iránt és a tenni akarás. El­képzelhető, hogy hitvallását sokan nem érzik majd magukénak, állhatatossága mégis példaértékű és sok szempontból tanulságos.”

Next

/
Thumbnails
Contents