Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-01 / 1-2. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 71. évfolyam, 1-2. szám -2006. január 1-8. - Megjelenik a vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnapra Ára: 165 Ft „Megszégyenítő és félelmet keltő számomra an­„Számolni kell azzal, hogy sokak számára az egyház, a keresztény­„Az egyház nemcsak hogy nem lehet Hatan 2006-ról » 3. oldal nak felismerése, hogy először nyertünk bepillan­ség egyszerűen nemkívánatos jelenség. Mert fékezi az ösztönök ki­semleges szemlélő, egyenesen köte­Ökumenikus imaheti melléklet 7-10. oldal tást saját használati utasításunkba, amelyet ko­élését, a hamis számlák kiállítását, a nyerészkedési vágyat, meg lessége az iskolák, a tanárok, az ifjú­Ünnepek múltán 12. oldal rábban egyedül csak Isten ismert.” »hogy jönnek ahhoz, hogy ne én mondjam meg nekik, hogy mi a ság ügye mellett kiállni." Felkészültél az új évre? 13. oldal jó és mi a helyes«?” Ingyenes irodai mindenes ^ 15. oldal !► Isten tervez - ember végez? - 4. oldal Péntek 8 Ittzés János püspökkel - 6. oldal 1^ Egyháziiskola-tórténet - n. oldal „Többnejűségre vágyom" & 13. oldal Téli anziksz Segesvárról - e település határában látták utoljára az 1848-49-es szabadságharc evangélikus költőjét, a száznyolcvanhárom évvel ezelőtt január i-jén Kiskőrösön született Petőfi Sándort Evangélikus hetilap Országos evangélikus hetilap. Egészen az el­múlt esztendő végéig ez a meghatározás állt hetilapunk címoldalán. Az új évben szerény változás következett be: elmaradt az „országos” jelző, és ez év elejétől egy­szerűen csak evangélikus hetilap olvasható. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Az idei esztendőtől még jelentősebb hangsúlyt kap, hogy az Evangélikus Elet mind a határainkon belül, mind az azon túl élő magyar evangélikusság újságja kí­ván lenni. Nem írjuk oda a valóságot jobban kifejező „magyar” jelzőt sem; bár természetesen erről van szó, már csak a nyelvet tekintve is. De hát ez evidencia. Nem sértünk esetleges indokolatlan ér­zékenységeket sem, a lényegre szorítko­zunk: lapunk evangélikus hetilap. Öt esztendeje lesz, hogy megalakult a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé. Ezzel az volt a cél, hogy párbeszéd kez­dődjék az anyaországi, a Kárpát-meden­cei és a nyugati magyar evangélikusság között. Keressük annak lehetőségét, ho­gyan segíthetjük kölcsönösen egymást, hogyan épülhetünk egymás hite által. Évenkénti találkozókon építkeztünk, elé­gedetlenkedve az irammal, de örülve an­nak, hogy jobban megismertük egymást. Az erdélyi magyar evangélikusság újonnan választott püspökének, Adorjáni Dezső Zoltánnak a szolgálatba lépése után ebben a testületben vetődött fel, hogy meg kellene vizsgálni, miként lehetne az erdélyi egyház mintegy a Magyarországi Evangélikus Egyház negyedik egyházke­rülete. Életünk gyors változásait mutatja, hogy ez ma már nem illúzió. A legutóbbi találkozón egyetértés született - erről már többször hírt ad­tunk - arról, hogy felgyorsítható a folya­mat, az informális tanácskozó testület átalakulhat jogi személyiséggel rendel­kező szervezetté. Ennek munkálása bi­zottsági és jogi szinten is megindult, re­ménység szerint a tanácskozó testület tavaszi ülése megindíthatja a jogi folya­matot, ősszel pedig sor kerülhet a zász­lóbontásra. Növelte törekvéseink hitelét és haté­konyságát, hogy máris megkezdte mű­ködését egy iroda, amelynek feladata egyrészt a vázolt folyamat menedzselé­se, másrészt máris a valóságos ma­gyar-magyar evangélikus kapcsolatok felmérése, támogatása. Az erdélyi egyházkerület Románia európai uniós tagságát követően realitás lehet, speciális státussal. Egyrészt mint önálló romániai egyház, másrészt mint a magyarországi egyház integráns része működhet. Kétségkívül ez a legjelentő­sebb kihívás, de az azonosságok mellett fontos a sajátságok figyelembevétele, tisztelete minden Kárpát-medencei or­szágnál. Nem a struktúra, hanem az együttműködés az elsődleges. És bármennyire nehéz is az emigráció helyzete - ami a gyökerek megőrzését il­leti -, segítenünk kell a nyugati, többge­nerációs gyülekezetekben élők hitben maradását, és ezzel együtt a nemzeti identitástudat ápolása is feladatunk. Nem szabad beleesnünk a politika csapdájába, amely eszközül használja a határainkon túl élő honfitársaink ügyét. Az egyházak jól vizsgáztak 2004. de­cember 5-én, amikor nem politikai, ha­nem hitbeli, erkölcsi megfontolásból az „igen” szavazatra biztatták honfitársa­inkat a kettős állampolgárság ügyében. Ha már sor került erre a népszavazásra, véleményünk szerint - a határainkon túl élők megerősítését vezető szem­pontnak tekintve - ez volt a helyes ál­láspont. De nem a gesztusok visznek előbbre, hanem az értelmes munka. Nem meg­osztó, rosszhiszemű kérdések - jó vála­szok kellenek. Az egyházban is, ha sze­rény formában is, de már érzékelhető volt, hogy vannak, akik úgy vélik, ezzel az üggyel népszerűvé lehet válni. Nem jó ez az út, éppenséggel türelmes munka, az aktuálpolitikától független, a tartós értékeket előtérbe helyező, egyenlő partnerek közötti együttműködés szük­séges a magyar-magyar evangélikus egyházi kapcsolatokban. És ami még igen fontos: hosszú távú gondolkodás kell elsősorban, nem pe- dig gyors, látványos akciók. Persze ez utóbbiak jól szolgálják a hosszú távú építkezést. Az új Európa, a világ most formáló­dik. Ebben szerénynek látszanak a fel­adataink, a lehetőségeink, de igen fon­tosak. Mert a globalizáció sokat emlege­tett hátrányát csak a lokális értékterem­tés egyenlítheti ki. Az egyház egyetemes - ha tetszik, globális -, de az üzenet mindenütt lokálisan szól. Ez a mi fele­lősségünk. ■ Frenkl Róbert A 2006. EV IGEJE így szól az úr: Nem maradok el tőled, nem hagylak el. oózs 1,5c) 2006 - pályára lépni szabad! Az induló esztendő legnagyobb sporteseményét, a Németországban megrendezen­dő labdarúgó-világbajnokságot ismét csak kívülről szemlélhetjük. Nem jutottunk be a legjobbak közé, kiestünk, elbuktunk a selejtezőkön. Hiába, úgy látszik, ez a magyar átok: „...balsors akit régen tép...” - énekeljük nemzeti imánk örök-aktuálisnak vélt sorát édes-bús önsajnálattal, kötelező hungaropesszimizmussal... Ezzel szemben az induló év számos területen a pályára lépés, a játékba lendülés le­hetőségeit kínálja. Öröm, hogy az Északi Egyházkerület megtalálta új vezető pászto­rát, csapatkapitányát. Isten adjon kreatív bölcsességet, türelmes szeretetet, töretlen já­tékkedvet Fabiny Tamás „edzőtársamnak”! Bizalommal várjuk ünnepélyes pályára lépé­sét, melyre március utolsó szombatján a miskolci evangélikus templomban kerül sor. Reménység szerint legtöbb gyülekezetünkben is folyik már a csapatépítés izgalmas munkája. A régi, hűséges játékosok mellett - részben helyettük - újaknak kellene pá­lyára lépniük a közeljövőben. Az egyházi törvényeink szerint hatevente esedékes álta­lános tisztújítás keretében gyülekezeteinkben több száz felügyelő, gondnok, pénztá­ros és egyéb szolgálattevő, összességében több ezer, csapatmunkára, összjátékra kész és képes presbiter kerestetik. Nélkülük a legjobb képességű csapatkapitány, lelkipász­tor is kudarcra, kiesésre van ítélve (lásd Lothar Matthäus vesszőfutását...). Hasonló kihívások előtt állunk egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is. A feladat cseppet sem könnyű, hiszen itt valóban „amatőr játékról” és nem jól fize­tett sportállásokról van szó. Csak remélni tudjuk és imádságban kérhetjük, hogy so­kan meghallják az aratás Urának elhívó szavát, és engedelmeskedjenek neki. Talán e sorok olvasói között is akadnak megszólítottak és elhívottak... E közben a jövőnket meghatározó egyházépítő munka közben - ki ne tudná - 2006 tavasza a parlamenti, ősze pedig az önkormányzati választások próbás idejét hozza. Itt már nemigen beszélhetünk amatőr játékról; ez esetben jól fizetett „profik” mérkőz­nek meg egymással. Üdvös lenne, ha a küzdő felek tudatában lennének annak, hogy küzdelmük árát mi, a nézők, a szurkolók fizetjük meg. S bizony reális a veszély - lásd: magyar foci -, hogy kiürül a nézőtér, ha a küzdő felek minden lehetséges és lehetetlen eszközt felhasználva csak egymással, egymás sárba döngölésével vannak elfoglalva, és nem a közönségnek, mi több, a közönségért, az egész közösségért játszanak. A politikában sem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni a fair play, a sportsze­rűség alapszabályáról: a másik nem megsemmisítendő ellenség, hanem meggyőzen­dő, esetleg legyőzendő ellenfél. Embertárs, honfitárs - még akkor is, ha bizonyos kér­désekben eltérően látjuk a világot. Nem véletlenül hangsúlyozta újévi köszöntésében Sólyom László köztársasági elnök, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy a poli­tikában ellenségképpel dolgoznak... Sokkal inkább távlatosan, az ország - és most már Európa - érdekeit szem előtt tartva kellene politizálni, és nem élet-halál kérdés­ként beállítani a választási győzelmet...” Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy senki sem lehet közömbös ez iránt a küzdelem iránt, hiszen közös hazánk közös jövőjéről van szó. Ki-ki lelkiismerete szerint, kellően jól tá- jékozottan lépjen majd pályára, illetve szavazófülkébe, ha eljön a felelős választás ideje. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg rendszeresen könyörögni a történelem és az egyház Urához a közéletben és az egyházi gyülekezeti életben szolgálatra kész és ké­pes vezetőkért. Egyházunkban a 2006. év rendezvényének, ha úgy tetszik: az esztendő legnagyobb já­tékának ígérkezik az immár hatodik Szélrózsa országos evangélikus találkozó, amely­nek ezúttal Szolnok ad otthont július 19-től 23-ig Tenyerembe véstelek bibliai mottóval. Ha Isten engedi, és élünk, az ősz egy jelentős új rendezvényt kínál. Október 14-én Orosházára várjuk a jogilag most szerveződő Magyar Evangélikus Konferencia zász­lóbontó találkozóját. Akkor - pár nappal a magyar nemzeti egység ragyogó példáját bizonyító ’56-os forradalom és szabadságharc fél évszázados ünnepe előtt - átélhet­jük majd a magyar evangélikusság szétszórt családjának összetartozását. Az esztendő feladataira és terveire gondolva legyen bátorítás számunkra az Útmu­tató évi vezérigéje, melyben Urunk így biztat: „Nem maradok el tőled, nem hagylak el." ■ Gáncs Péter Betegségben imádsággal Kórházi kápolnát szenteltek Miskolcon „Csak egészség legyen!” „Erőt, egészséget!” - szokásunk ezekkel a régi sóhajokkal, jó­kívánságokkal elköszönni egymástól. De melyikünk ne érkezne el olyan életszaka­szokhoz, amikor ezek a vágyak nem telje­sülhetnek? A betegség nem kívánt vendég, mégis néha sokáig tud időzni egy-egy ki­szolgáltatott, gyenge testben. Azt tapasz­taljuk, hogy ilyenkor vagyunk a legérzéke­nyebbek s talán épp ezért a legnyitottab­bak is a mindenség Ura iránt, akinek gyó­gyító szeretetét annyira várjuk. Ezért az orvosi segítségre szoruló betegek átmene­ti helyén, a kórházban helye van a lélek, az Istennel való kapcsolat orvoslásának is. Dr. Csiba Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Kórház főigazgató főorvosa ezt felismerve és támogatva építette ki kórházában a kórházi lelkigondozói szolgálatot. A szolgálattevők munkáját 2005. december 22-től egy ökumenikus kápolna segíti, melynek felavatásán a történelmi egyházak püspökei kértek ál­dást a kórházban dolgozók munkájára és a betegek életére, illetve szentelték fel az épületrészt. 1* Folytatás a 3. oldalon v

Next

/
Thumbnails
Contents