Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
6 2005- november 20. PANORÁMA ‘Evangélikus Élet5 ► Sohasem titkoltuk, hogy a szerkesztőségünk által megálmodott Evangélikus Médiaműhely megszervezésében „önző szempontok” is szerepet játszanak. Az egyházi médiamunkát végzők és az iránta érdeklődők számára hirdetett - továbbképzés jellegű - programtól a kezdeteitől azt reméltük, hogy az Evangélikus Elet szerzőinek táborát is segít gyarapítani... A MEE Sajtóbizottságának támogatásával november 10-13. között tartott, immár ötödik műhely megrendezésének híre ismét vonzott jó néhány új résztvevőt, de jóleső érzéssel nyugtázhattuk azt is, hogy a visszatérő „műhelymunkások” többségét már lapunk munkatársaként üdvözölhettük. A testvéregyházak képviselőit is hívogató szakmai program előkészítésébe a Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) is bekapcsolódott, önzésünk már csak ezért sem fajult odáig, hogy kizárólag az írott sajtó iránt érdeklődőket lássuk el munícióval. Keresztény médiamunkásokról lévén szó természetes volt, hogy az együttlét nyitányaként, illetve zárásaként - miként a reggeli munkakezdésekkor is - Isten igéjére figyelt a mintegy félszáz résztvevő. A csütörtök esti nyitóáhítaton ezúttal D. Szebik Imre szolgált. Egyházunk elnök-püspöke Lukács 9,23-25 alapján tartott igei elmélkedésében arról szólt, hogy ne önmagunkat állítsuk a középpontba, hanem Krisztusra figyeljünk. Csak naponta felvéve a magunk keresztjét tudjuk valóban követni őt, és tudunk ténylegesen rá mutatni a médiamunkában is. A meghívott előadók közül elsőként Lengyel Anna engedett bepillantást az Egy csepp emberség című rádióműsor kulisszatitkaiba. Az ismert újságíró új könyve, az Egy csepp- ben az ember - Lengyel Anna leveleskönyve címet viselő kötet megjelenésének apropóján szólt az általa készített közkedvelt adásról. Másnap délelőtt a Protestáns Újságírók Szövetségének elnökeként a Magyar Rádió egy másik evangélikus „sztárriportere”, Novotny Zoltán vezette a PRÚSZ - konferenciának beillő - „kibővített elnökségi ülését”. A Média és valóság címet viselő beszélgetés jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a jelenlévők véleményt cseréljenek az újságíró-etika nálunk különösképpen aktuális témájáról. Szerkesztőségünk számára az öröm mellett visszatérő gondot is jelent a médiaműhelyre való „kiruccanás”, hiszen a felboruló heti munkarend nem épp kedvezően szokott kihatni a hétfői lapzártákra. így lesz (van - a szerk.) ez most is, de ezúttal gondoltunk egy nagyot, és a „szerkesztőséget is magunkkal vittük” Balatonszárszóra. Ilyesformán - T. Pintér Károly főszerkesztő, Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő és Nagy Bence tervezőszerkesztő irányításával - mindenki közreműködhetett az Evangélikus Elet aktuális lapszámának összeállításában. Szombaton viszont a televíziós műsorkészítés volt a központi téma. A Zákeus Média Centrum (ZMC) két munkatársa, Győri János Sámuel és Gyón András Timótheus abban is segédkezett, hogy az elméleti „gyorstalpaló” után a vállalkozó szelleműek - mikrofont és kamerát ragadva - maguk is megtapasztalhassák a filmkészítés buktatóit... Nemcsak filmkészítésre, hanem ezer karakternél nem hosszabb miniinterjúk készítésére is lehetett vállalkozni. (Erre azért nem mindenki vállalkozott.) Bár a feladat egymás portréjának megrajzolása volt, az írások zöme a médiaműhelyt is „értékelte”. De a szomszédos hasábokon olvasható „végtermékekről” legalább elmondhatjuk, hogy a szerkesztő(k) rovására ez esetben csak a címadás írható... Az V. Evangélikus Médiaműhely szakmai fóruma vasárnap kora délután az új liturgia szerinti úrvacsorás istentisztelettel zárult a Luther Kiadó igazgatójának, Kendek K. Péternek a szolgálatával. ■ Gazdag Zsuzsanna Lengyel Anna az „emberséges” rádiózás kulisszatitkairól Az Egy csepp emberség című műsor reggelente két percben, fél hét után két perccel a Kossuth rádió hullámhosszán hallható. Útravaló, szellemi-lelki táplálék, szubjektív vallomások értékes emberektől - Koltai Gergely gyönyörű zenéjével, figyelmet parancsoló szignáljával. A műsor szerkesztője Lengyel Anna. Az ötödik Evangélikus Médiaműhely nyitóprogramján végre betekinthettem a kulisszák mögé. Mindenekelőtt megtudhattam, hogy a műsor „háttérszerkesztője" Lengyel Anna férje, Rados Péter. Balatonszárszón nemcsak személyes találkozásra nyílt lehetőségem, de elsők között vehettem kézbe az általam is tisztelt szerkesztőpáros „leveleskönyvét”. Évek óta figyelemmel kísérem Lengyel Anna rádióműsorait. Kellemes orgánuma, szabatos magyar beszéde, emberközpontúsága mélyen megragadott. Jó volt megtudni, hogy több mint egymillió embertársammal együtt vagyok a műsor rendszeres hallgatója. A benne elhangzó gondolatok emberibben indítják a napot. Érdekelt, hogy miként készül a műsor. Mi alapján történik a vallomástevők kiválasztása? Hogyan szerkesztik? A válaszok a teljesség igényével érkeztek. „Ä kiválasztottak azok, akik munkájukkal, életükkel igyekeztek, igyekeznek minőséget nyújtani. Tudós és művész, sportoló, mesterember..., határainkon belül és határainkon túl élők egyaránt.” Számomra valamennyien üzenetet közvetítenek: emberségről, hitről, hivatásról, szeretetről, az egymás iránti megbékélésről... Nap mint nap emberségre intenek. ■ Krátki Katalin Önvallomás Az ötödik médiaműhelyen nyomon követhettem legújabb kéziratom útját; a lap tervezőszerkesztője a szemem láttára tördelte be az Élővíz rovatba a Jézus listája című, erre az alkalomra elküldött „pályamunkámat”. A vetítővásznon láthattam, hogyan telnek meg az e heti Evangélikus Élet üres oldalai. A három nap és három éjjel tartó műhelymunka során kölcsönös tapasztalat- cserére is sor kerülhetett. Internetkapcsolat segítségével megmutathattam műhelymunkatársaimnak nemrég elkészült honlapom néhány oldalát, megszólaltatva rajta nyíregyházi nagytemplomunk harangjátékát is. Mivel megadatott, hogy a médiaműhelyek mindegyikén részt vehettem, állíthatom, hogy az evangélikus sajtómunka iránt elkötelezett laikusok szakmai fóruma jelentékeny szerepet tölt be egyházunkban, hiszen a külső munkatársak utánpótlásának a forrását is jelenti; nem utolsósorban pedig a segíti a résztvevőket a missziói szolgálat egyre tudatosabb és színvonalasabb ellátásában. ■ Garai András vallomását lejegyezte: Závodny Éva „Belerángatták” Jánosi Vali a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanít, és időnként publikál is az Evangélikus Életben. Sajnálta, hogy csak késve érkezett a médiaműhelyre, és nem hallhatta Lengyel Anna beszámolóját az Egy csepp emberség kulisszatitkairól. Viszont kissé kockázatosnak találta, hogy péntek este együtt szerkesztettük az e heti lapszámot, ám még az is megeshet vele, hogy nem fogja fel olyan nagy tragédiának. Saját bevallása szerint remekül érezte magát a Zákeus Média Centrum gyakorlati szemináriumán. Elkápráztatta az előadók profizmusa, és noha életében nem fogott kamerát a kezében, soha nem írt forgatókönyvet, sikeresen „belerángatták” egy rövidfilm készítésébe is. Az eredmény magáért beszélt! Vali mindig mosolygott, nemcsak azért, mert jól szórakozott, hanem mert talán tanult is egyet s mást... ■ B. L. A. Pluszt adott a PRÚSZ Béres L. Attilát vonzotta Szárszó, az ötödik Evangélikus Médiaműhely. A kálvinista Rómában szerzett teológiai diploma, valamint huszonhat éves újságírói, szerkesztői gyakorlat hozta el őt a protestáns újságírók összejövetelére. Örült annak, hogy régi ismerős kollégákkal is találkozott, hogy a műhely szervezői maguk közé tartozóként fogadták. A PRÚSZ konferenciáján elhangzott etikai kérdések, valamint az egyház és a média kapcsolatáról szóló beszélgetések különösen lekötötték. Az Evangélikus Elet közös szerkesztésekor egy cél vezette: az, hogy az olvasók örömére a református és evangélikus, ifjú és őszülő halán- tékú újságírókjól sáfárkodjanak azokkal a talentumokkal, amelyeket kaptak. Többen kikérték a véleményét, igényelték a segítségét. Az áhítatokon feltöltekezett lélekben is. A hasznos éjszakai beszélgetéseken (volt hajnalig tartó is), a közös játékok során, a lapkészítés közös munkáján, a tóparti sétákon új barátokra is szert tett. Bízik abban, hogy továbbra is velük együtt tevékenykedhet a protestáns újságírásban, és hogy lesz még médiaműhely a magyar tenger partján. ■ Jánosi Vali Jánosi Vali László Jenó' Csaba Nagy Gábor Lelkileg is töltekezett Állandó jókedv, széles mosoly, zenetudás - megannyi tulajdonság, melyek László Jenó' Csaba személyiségével szerves egységet alkotnak. Az e sorokat papírra vető szobatárs nem átallott néhány személyes vallomást lejegyezni az Evangélikus Élet méltán népszerű cikkírójától.- Nagy öröm számomra, hogy bár világi hivatást választottam magamnak, írásaim révén mégis Jézus Krisztus evangéliumának hirdetője lehetek-vallotta a szegedi jogi kar ötödéves hallgatója. - Fontosnak tartom, hogy a lelkészek mellett világiak is részt vegyenek az ige hirdetésében. Jenő, aki több újságíró-tanfolyamot is elvégzett - köztük a Magyar Rádió riporterképző kurzusát úgy tartja, hogy legtöbbet a médiaműhelyekből profitált. Történetesen azért, mert ezek az alkalmak nemcsak szakmai ismereteit bővítették, hanem a lelki töltekezését is szolgálták.- A médiaműhelyek munkája, szemináriumi foglalkozásai során megtapasztaltak a hétköznapjaim szerves részévé váltak - árulta el a lap olvasóinak László Jenő Csaba. - Az összetartó közösség révén a médiaműhelyek minden egyes napjából táplálkozhat a test és a lélek egyaránt. A ném mellékesen Pusztaföldvár kántoraként is tevékenykedő ifjú minden érdeklődő hittestvérének őszintén ajánlja a következő médiaműhelyeken való részvételt. ■ -chladekTeológus a tévénemzedékből A műhelymunkában másodszor részt vevő Nagy Gábor másodéves evangélikus teológus bevallása szerint nemet mond mindarra, amit ki akarnak kényszeríteni tőle. Az ötödik médiaműhelyre a (megragadás kapcsán a 95 tétel című filmet hozta, melynek az elkészítésében maga is közreműködött. Az úgynevezett „tévénemzedékhez” tartozik. Korán rácsodálkozott a számítástechnika vívmányaira. A médiumok iránti érdeklődését mutatja az is, hogy szakirányú technikumot végzett. Egyetemi tanulmányainak kezdete óta aktív és lelkes „jelenlevője” a médiaszemináriumoknak. Saját camera pauperumát elsődlegesen az örömhír terjesztésének a szolgálatába szeretné állítani, így maradván hű egyik alapelvéhez: Isten dicsőségét, jelenlétét a világban és Jézus Krisztus megváltó szeretetét minden rendelkezésére álló eszközzel hirdetnie kell. Tudásának „aprópénzre váltását” leginkább a számára olyan kedves digitális csodadobozzal - fényképezőgépével - sikerült elérnie: természetfotói igényes igéslap-illusztrációk. Az olvasók szíves figyelmébe ajánlja őket e sorok írója: ■ Köpe Lídia (A lapzárta után beérkezett fotókból következő' számunkban közlünk. - A szerk) imerkedés a kamerával - lencsevégen a helyszíni kéziratgondozás
