Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
PANORÁMA ‘Evangélikus Élet!; 2005. november 20. 7 Fontossági sorrend- Mennyiben más a protestáns médiaműhely, mint a kommunikációs főiskolai szemináriumok?- tettem föl a kérdést Vitális Juditnak- Áprilisban, amikor először voltam médiaműhelyen, idegenként csöppentem egy szakmai-baráti társaságba, de a szerkesztőség munkatársai és a többi résztvevő ugyanolyan szeretettel fogadtak, mint bárki mást. Ez a szakmaiságnál akkor is és most is sokkal fontosabb volt számomra.- Inkább tanítómesterekkel vagy oktatókkal találkoztál Balatonszárszón?- Úgy érzem, egyik előadó sem akarta „kioktatni” a résztvevőket. Tanácsokat adtak, megosztották velünk a tapasztalataikat, tanúbizonyságot tettek hitükről, az őket vezérlő értékekről. Azt azonban, hogy mindezekből mit fogadunk el és tartunk követésre érdemesnek, ránk bízták. így a válasz: tanítómesterekkel találkoztam. ■ Sólymos Tamás Nyitottan... Beszélgetőpartnerem Kópé Lídia elsőéves teológushallgató volt, aki az ifjúság lendületével érkezett a régi műhelymunká- sok közé; nem szegte kedvét a csípős őszi idő sem. Az eltelt négy nap alatt folyamatosan gyermeki őszinteséggel csodálkozott rá mind az előttünk feltárt szakmai kulisszatitkokra, mind a résztvevőkben rejlő értékekre. Eleinte nem tudta, hova jön. Kapott egy meghívást, jól hangzott helyszínként Balatonszárszó, és még a téma iránt is érdeklődött. Korábban leginkább csak befogadóként találkozott a média „gyümölcseivel”, de itt bepillantást kaphatott a szorgos „kertészek” bonyolult és nagy szakértelmet követelő munkájába. A felszín alá látva elszégyellte magát korábbi bíráló megjegyzései miatt, melyeket könnyen kimondott a szerinte gyengébb művek felett. Tiszteletre méltónak vélte azt az összefogást és a tapasztalati hátteret, mellyel egy televízióadás vagy egy hetilap készül. Egyelőre még magának sem tudja megfogalmazni, hogy a média mely területe áll hozzá legközelebb. Jelenleg mindegyik. ■ Nagy Gábor A „válogatott” legifjabbja Chladek Tibor negyedszer vett részt médiaműhelyen. Mint mondta, érdekes párhuzam mutatkozik a műhely résztvevői és egy focicsapat között. A legfiatalabb, tizennyolc esztendős „játékos” örül annak, hogy ezúttal is az „újságíróválogatott” tagja lehetett.- Az én szerepem itt elsősorban a tapasztalatszerzés. Az elsajátított ismereteket majd a gyakorlatban kell hasznosítanom. Mindegy ugyanis, hogy az ember egy hete vagy néhány éve került be az ificsapatból a felnőttek közé, a maximumot kell nyújtania. Életkorom megnehezíti, hogy minden esetben megfeleljek a magam elvárásainak - fejtette ki. Tibi a hétvége többi résztvevőjéről elmondta:- Nem mindegy, hogy egy fiatal játékos milyen csapattársak között nő fel. Az itt jelen lévők emberileg és szakmailag is elit klubhoz méltó módon űzik a mesterséget. A programokról szólva kiemelte, hogy az idén számára a filmkészítés, illetve a jelen írás „közös olvasószerkesztése” volt a legérdekesebb foglalkozás. Az pedig minden alkalommal örömmel tölti el, hogy a szakmai programok mellett sor kerül jó hangulatú beszélgetésekre és társasjátékozásra is. ■ -ó-ő-A Vitális Judit Závodny Éva Sólymos Tamás Andriska János Aki válaszol: Závodny Éva- Harmadszor veszek részt a médiaműhelyen. Mindhárom a média másmás területére helyezte a hangsúlyt; az írott sajtóra, az internetre, a filmre. Hogy mi az, ami idevonz? Igen értékes embereket ismertem itt meg mind az előadók mind a résztevők személyében. Jó őket viszontlátni, tanulni tőlük. Tetszik a szakmájuk iránti elkötelezettségük és igényességük. Ez inspirál arra, hogy amit csinálok, azt a legjobban tegyem.- A „kirakodóvásáron” lelkesedéssel mutattad be a Nyíregyházi Hírmondót, melynek a szerkesztésében részt veszel. Milyen új ötleteket hallottál, melyeket eredményesen tudsz hasznosítani?- Gyülekezeti újságunk havi rendszerességgel jelenik meg. Nagyon hasznos volt számomra a Szerkesszünk együtt program, amikor az Evangélikus Élet egyik lapszámának készítésén dolgoztunk. A cikkek kiválasztásának, „fontossági sorrendjének”, elhelyezésének jelentősége van. Az interneten való közzététel által széles „olvasóréteg” érhető el, ezért fontosnak tartom újságunk interneten való folyamatos megjelenítését. ■ G.A. A hitélet hitelessége- A médiaműhely szombati előadásának egyik kulcsmondata így hangzott: ,T>e csodálatos!” Amikor az elmúlt pár napban fényképeket készítettél, éreztél valami hasonlót? - kérdeztem Sólymos Tamástól.- Folyamatosan ezt kell éreznem, és szerencsére ezt is érzem, amikor fényképezek - különben nem lenne értelme. A teremtett világ csodálatos, és csak rajtunk, elektronikus újságírással foglalkozó embereken múlik, hogy fényírással mennyit sikerül belőle visszaadnunk, éreztetnünk, sejtetnünk... Ez pedig csak hittel lehetséges. Az elmúlt három napban talán a hitélet hitelességéért munkálkodtunk leginkább: volt hit, élet, hitelesség és a teljesség keresése. Ha egy riporthoz vagy tudósításhoz nem kapcsolódik emberség is, akkor a különböző nézőpontok bemutatásával „csak” objektív lehet, hiteles - vagyis hittel teljes - nem. Az embertelenség folyamatosan, sorozatosan ábrázolva ellenpont nélkül idővel elveszti a hírértékét. ■ Vitális Judit Mozgóképpel hitvallani Andriska János, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola kommunikáció szakos hallgatója egy azok közül a fiatalok közül, akik úgy gondolják, hogy nem haszontalan és ci- kis dolog hívő életet élni. O tesz is valamit azért, hogy ezt reklámozza, népszerűsítse.- Amióta leérettségiztem, már több dologgal foglalkoztam. Voltam szerződéses előadóművész, énekes-dalszerző, szövegíró, zenei szerkesztő-műsorvezető és riporter a Magyar Televízió Debreceni Regionális Stúdiójában. Jelenleg főiskolára járok; a Filmkockák projektben kreatív filmeket, különböző lapoknak pedig interjúkat készítek. A média területei közül a televíziózás érdekel, ezt tartom ugyanis a leghatékonyabbnak. A „mozgóképpel”, zenével kiegészített televíziós újságírással könynyebben elérhetők a fiatalok. Filmjeimmel elsősorban az egyházról kialakult hamis képet próbálom megváltoztatni, és szeretném bemutatni a fiataloknak, hogy a kereszténység nem unalmas, nem ájtatoskodó vallás, hanem a tisztaság, az emberség és az energia forrása. ■ Czakó Kriszta Gyarmati Gábor mérlegén- Egy nagy multicég alkalmazottjaként időről időre részt kell venned vállalati továbbképzéseken, úgynevezett tréningeken. Hogyan tudnád összehasonlítani ezeket és a médiaműhelyt?- Valóban összevethető a két rendezvény, hiszen külsőségeikben - felületesen szemlélve - sok hasonlóság fedezhető fel. Mindkettő sajátos körülmények között, a mindennapoktól elzártan, egy célra összpontosítottan zajlik. A különbség tehát nem az, hogy jobb vagy rosszabb az egyik vagy másik, hanem az, hogy alapvetően más a két találkozó. A tréningek többnyire pazar körülmények között folynak, méregdrága, kuriózumjellegű programokat kínálnak, és a tartamuk sem másmilyen, mint amiről a formájuk árulkodik. A pénzről és a megszerzéséről, megtartásáról, gyarapításáról szólnak. A mi összejöveteleink vezérfonala azonban nem a javak dicsérete, hanem a szeretet. Itt mosolygó arcokkal, kérdések, problémák, feladatok megoldásán fáradozó, vidám, nyitott, befogadni kész emberekkel találkozom, akikkel szinte családias hangulatban repül el ez a néhány nap. A luxuskörülmények nem hiányoznak, hiszen bőségesen elegendő az a kényelem, amelyet a szárszói üdülő nyújtani tud. Az pedig - pont azért, mert „civil pályáról” jövök - nagyon sokat jelent számomra, hogy reggelenként áhítattal kezdjük a napot, az étkezések előtt együtt énekelünk és imádkozunk - hogy csak néhány vonást említsek a szakmai munka mellett zajló spirituális életünkből. Hiszen ezek elképzelhetetlenek egy, a munkahely által szervezett összejövetelen, pedig nagy szükség van rájuk. ■ Kiss Miklós A szociológia szakos szemével Czakó Kriszta „felnőtt fejjel”, január végén konfirmált. Már másodszor vesz részt a médiaműhelyen.- Hogyan kerültél kapcsolatba a keresztény újságírással?- Mivel a civil életben foglalkoztam már újságírással, úgy gondoltam, hogy talán az EvEletbe is írhatnék. Szeretek írni, kedvencem az interjúkészítés. A tudósításokat kevésbé kedvelem. A keresztény újságírás lehetőségeket ad arra, hogy mélyebben foglalkozzam bibliai, teológiai kérdésekkel is.- Szociológia szakos hallgatóként milyennek látod az egyházi kommunikációt a magyar társadalomban?- Kissé siralmasnak. Kevés az ilyen jellegű műsor, és sajnos nem hiszem, hogy azért, mert az emberek nem kíváncsiak rá. Úgy látom, hogy lenne igény a lelki táplálékra, hiszen ebben az elanyagiasodott, könyörtelen, szeretetlen világban hiányzik az embereknek a vigasztaló jó szó.- Mennyiben volt más az idei médiaműhely az előzőhöz képest?- A hangulat, a szervezés, a programok mindkét esetben nagyon jók voltak. A „másságát” talán csak az adta, hogy természetesen más témával foglalkoztunk: tavasszal Albertiben leginkább az internetes honlapkészítésről volt szó, és a kéziratgondozás volt a műhelymunka témája. A szakmai színvonal mindkét esetben magas volt. ■ Andriska János Gyarmati Gábor Czakó Kriszta m Á -w Kiss Miklós Zárszó helyett Kiss Miklós lelkész-újságírótól - aki az Evangélikus Elet szerkesztőbizottságának tagjaként egyúttal „felügyelte” is a műhelymunkát - azt kérdeztem: van-e, s ha igen, milyen a jövője az Evangélikus Médiaműhelynek?- Igen, szerintem van. Ezt a kérdést azonban két oldalról is érdemes megközelíteni. Egyrészt az újságok közötti - sok szempontból nagyon éles - verseny felől, hiszen ez alól az Evangélikus Elet sem tudja kivonni magát teljesen még akkor sem, ha egyházi, vagy ha úgy tetszik, vallási hetilapról van szó. Muszáj haladni a korral, egységesnek, szép kiállításúnak, jól szerkesztettnek, egyszóval színvonalasnak kell lennie. A színvonal folyamatos emelésére kiválóan alkalmas ez az évenként kétszer megrendezett találkozó, amelyen főként azok vesznek részt, akik nemcsak kötődnek az újsághoz, hanem - valamilyen formában - közre is működnek a lap létrehozásában. Itt találkoznak a profi és amatőr újságírók, munkatársak és civilek, s felszínre kerülhet számtalan olyan kérdés, amelynek a megvitatása a lap érdekeit szolgálja, s szükséges, hogy ez a jövőben is így legyen. Másrészt pedig azért is van jövője a médiaműhelynek, mert bántóan kevés a médiamunkások között a keresztény szellemiségű ember. A találkozó pedig hozzásegít ahhoz, hogy az itt „kitermelődő”, lélekben megerősödő munkatársak ne csak az egyházi, hanem a világi sajtóba, sőt az élet más területére is eljutva hirdethessék az örömhírt. ■ Gyarmati Gábor ülyó'ri János Sámuel, a ZMC vezetője a camera pauperummal
