Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-20 / 8. szám
"Evangélikus Élet!? KULTÚRKÖRÖK 2005. február 20. 5 Oratóriumok szerzője Epizódok a 320 éve született Georg Friedrich Händel életéhóí Az 1685. év különösen értékes a zenetörténetben, hiszen akkor született a barokk zene két páratlan tehetségű képviselője: március 21-én Bach születésére emlékezünk, ezt pedig megelőzi Händel születésének évfordulója február 23-án. Händel a németországi Halléban látta meg a napvilágot; itt kezdte meg zenei tanulmányait is. 1703-ban Hamburgba költözött. A gazdag Hanza-város virágzó zenei élete és az akkortájt gyakori operaelőadások hatása tovább gazdagította Händel művészetét is. Először hegedűsként, majd csembalistaként működött közre az operazenekarban. 1705- ben megszületett első operája, az Almira. A hamburgi évek után mintegy négyéves itáliai tanulmányút következett. Firenzét, Rómát, Nápolyt és Velencét bejárva megismerkedett az olasz operával és egyházi műfajokkal, valamint kapcsolatba került a zene nagyjaival: Pasquinivel, Corellivel és a két Scarlattival. 1710-ben a hannoveri választófejedelem hívására visszatért német földre. A hannoveri udvari zenekar karnagya lett, Rinaldo című operáját azonban Londonban mutatták be. Feltehetően ennek nagy sikere indította arra, hogy 1712-ben az angol fővárosba települjön. Életének hátralévő részét itt töltötte. Az első londoni korszakban írt jelentős művei az utrechti béke megünneplésére komponált Te Deum, az Anna királynő tiszteletére írt születésnapi óda és a korábbi hannoveri gazdájának angol királlyá koronázására írt Vízizene. Ebben az időben néhány egyházi művet is alkotott Händel. A katolikus liturgiát latin nyelvű zsoltárfeldolgozásokkal, az anglikánt pedig .angol nyelvű anthe- mekkel gazdagította. 1719-től 1740-ig operák komponálására fordította energiáját. Csaknem negyven kompozíciója született ebben a műfajban ez alatt az idő alatt. 1741 után - részben utolsó operáinak kedvezőtlen fogadtatása miatt - elfordult az operáktól, és angol nyelvű oratóriumokat írt. Élete utolsó éveiben egyre romlott a látása, majd teljesen megvakult az idős szerző. 1659-ben halt meg. Nagy tiszteletadással a Westminster-apátság- ban helyezték örök nyugalomra. Bár már kisgyermekkorában megmutatkozott kiemelkedő zenei képessége, apja jogásznak szánta, és hallani sem akart arról, hogy fia a zenei pályát válassza. Egy anekdota szerint a szigorú apa minden hangszert eltávolított a házból, és fiát távol tartotta minden olyan helytől, ahol hangszerekkel találkozhatott volna. A fiú azonban titokban szerzett egy klavikordot, felvitte a padlásszobába, és éjszakánként játszott rajta, amikor a család többi tagja már aludt... Egyszer, amikor alkalom adódott arra, hogy orgonáljon, a szász-weissenfelsi herceg felfigyelt az ifjú művész tehetségére. Támogatása lehetővé tette Händel számára, hogy Halle kiváló orgonistájánál, F. W. Zachownál orgona- és csembalójátékot, valamint zeneszerzést tanulmadt, hogy az emberek a lélegzetüket is visszafojtották, és mintha megakadt volna az élet”. Az operák komponálása során formálódott drámai készsége, a francia zenéből tanult ünnepi formák és a német barokktól örökölt polifon komponálási mód koncentrálva jelentkeznek Händel oratóriumaiban. E műfajban írt egyik remekműve a Messiás. A mű szövegkönyjon. A17. és a 18. század során többször is előfordult - többek között Heinrich Schütz esetében -, hogy egy jó ízlésű fejedelem a szülői akarat ellenére hathatósan segítet- Te egy zenei tehetség kibontakoztatását. Ma is áll az a kis orgona a hallei Marktkirchében, melyen Händel első zenei leckéit kapta. Egy manuáljának mindössze hat regisztere - mint azt e sorok írója is tapasztalhatta - gyönyörűen tölti be eleven hangjával a hatalmas gótikus csamoktemplomot. A fejedelmi segítség, a kiváló tanár és a mesterien megépített kis orgona így segítette Händelt abban, hogy később orgonavirtuózként is számon tartsák. Egy kortárs híradás szerint „abban a pillanatban, amint Händel nekikészült, hogy megérintse az orgona billentyűit, olyan mély csönd távé - melyet a költő, Charles Jemens Händel útmutatásai alapján, bibliai szakaszok felhasználásával írt - Jézus életéről és megváltói művéről szól. Kevésbé ismert körülmény, hogy a Messiás 1742-es bemutatója egyben jótékony célt is szolgált: a befolyt adományokból „több fegyház rabjainak felsegítése és egyéb jótékony cél” is megvalósulhatott. További vallásos tárgyú oratóriumaiban (például: Saul, Izrael Egyiptomban, Sámson, Judás Makkabeus) általában ószövetségi témát dolgozott fel. Születése után 320 évvel elmondhatjuk: műveivel elérte célját, melyet így fogalmazott meg: „Sajnálnám, ha hallgatóimat csak szórakoztatni tudnám; szeretném őket jobbá is tenni.” ■ Finta Gergely Szellemi táplálék napról napra ► Az alábbiakban ismertetendő két áhítatoskönyvre az elmúlt év végén tettem szert, és ez évtől „használatba” is vettem, annak rendje-módja szerint olvasni is kezdtem őket. Az egy hónapos „gyakorlat” igazolta a hozzájuk fűzött előzetes várakozásaimat: mindkettő igazi lelki útravalót kínál napról napra, és speciális tulajdonságaik révén nem mindennapi élményt jelent a rendszeres forgatásuk. NAPRÓL NAPRA VÉGIG AZ ÚJSZÖVETSÉGEN Varga László, a Marosvásárhelyen élő, idős református lelkipásztor Isten asztaláról címmel kínál az év minden napjára tömören megfogalmazott lelki-szellemi táplálékot. Börtönévei alatt tanulta meg, hogyan lehet három percben társainak elmondani egy-egy hitbeli igazságot. S most nekünk „szolgál fel” új tanítást egyegy oldalon Isten asztaláról - minden napra egy igevers kapcsán -, hogy ki-ki felismerje küldetését és Istennek az ő számára készített tervét. A Harmat Kiadó újdonsága ily módon egy esztendő alatt mozaikszerűen képet ad a Biblia egészéről. Együtt könyöröghetünk a szerzővel „jó étvágyért” az Isten asztaláról vett áldások elfogadásához. Az Evangéliumi Kiadó huszonöt angol szerző közös munkáját jelentette meg Napról napra végig az Újszövetségen címmel, Denis Clapham, John Heading és Malcolm Horlock szerkesztésében. S valóban, a kétszázhatvan fejezetet egy év alatt végigolvashatjuk ezeknek a szakszerű, de közérthető igemagyarázatoknak a „kalauzolásával”. Az újszövetségi könyvek előtt bevezetést is találunk, és több térkép is segíti a tájékozódást. Az egy-egy napra szánt egyoldalas, tömör összegzéseket természetesen csak az érti meg igazán, aki időt szán arra, hogy előbb alaposan áttanulmányozza az aznapra kijelölt újszövetségi szakaszt. Ennek a nem mindennapi áhítatoskönyv- nek a segítségével (a néhány éve az Ószövetségről készült összeállításhoz hasonlóan) nemcsak több és új ismeretünk lehet a Szentírásról, hanem erősödhetünk is hitünkben, Jézus iránti szeretetünkben. ■ G.A. Varga László: Isten asztaláról - Áhítatok az év minden napjára. Harmat Kiadó, Budapest, 2005. Ara: 1600 Ft. Clapham-Heading-Horlock (szerk.): Napról napra végig az Újszövetségen. Evangéliumi Kiadó, Budapest, 2004. Ara: 1000 Ft. Katolikus szemmel a Luther-filmről Számomra felkavaró élmény volt a Lu- ther-film. A rendezők ötszáz évvel ezelőtti eseményeket igyekeztek a 21. század elején bemutatni. A történeti hűség azonban nagyon összetett kategória. A megjelenítés során mindenképpen egy vízió áll a filmesek előtt: hogyan kezdődött el a 16. századi reformáció? Egyetlen ember - Luther Márton - okozta, vagy több folyamat egybeesése eredményezte az egyházszakadást? A korabeli eseményekről csak írásos feljegyzések, rajzok, illetve képek állnak a rendelkezésünkre. A filmbeli megjelenítéshez elég nagy fantáziára van szükség. Az oknyomozó történelem alapvető szabálya, hogy a több száz évvel ezelőtti eseményeket ne a mai eszünkkel, az alapeseményre a századok során rárakódott, azóta kiegészült tapasztalatokkal, esetleg előítéletekkel közelítsük meg, hanem törekedjünk a lehető legszélesebb körű objektivitásra. Tudom, hogy ez nagyon ritkán sikerül, mert az emberek nem mentesek az érzelmektől, de éppen ezért kell a történelmi hitelességre törekedni. A film pedig - éppen azért, mert film - az érzelmekre akar hatni, tehát sarkít; ehhez meg is van a joga a film- művészetnek. Nagyon sok szép jelenet van a filmben, korhű helyszínekkel, ruhákkal. De valójában színészekkel nehéz visszaadni az abban az időben megélt valóságot. Csak „eljátsszák” - ez is nagy teljesítmény -, hogy mi történhetett. Tévedés ne essék, a film történeti adatokra épít: élt Luther, kezünkben van a 95 tétel, ismerjük az akkori pápák viselt dolgait, tudunk a reformáció különböző irányzatairól. De az akkori közeget, környezetet, az egyházi és társadalmi összgon- dolkodást nagyon nehéz visszaadni. Éppen ezért a filmet úgy tekintem, mint egy kísérletet. Kísérletet arra, hogy történelmi megjelenítésben szembesítsen a múlttal, kiemelje Luther Márton személyét, aki a reformáció elindulásának kezdetén áll. Kétségtelen, hogy egyházi, vallási, történelmi szempontból kiemelkedő személyiség, akiről 1983-ban, születésének 500. évfordulóján II. János Pál pápa azt mondta, hogy ő „atyánk a hitben”. Amit mindenképpen értékelek, az a radikalitás, vagyis az evangélium iránti feltétlen elkötelezettség. Kevesen ismerik Jézusnak azt a mondását, hogy a mennyek országa mindmáig erőszakot szenved, és hogy az erőszakosak mennek be oda (Mt 11,12). Itt valójában a feltétlen Krisztus-követésről van szó, amikor is az erőszakosak az elszántak, a meg nem alkuvók. Ez a gondolat végigkísérhető a filmben a Szentírás központi helyre való állításával. Szinte azonosulhatunk a főszereplővel, aki az igazságért, Krisztus és Isten ügyéért küzd. Katolikus felfogás szerint azonban a teljes Krisztus (totus Christus) mindig Krisztus és az egyház. Jóllehet az egyháziaknak voltak és vannak bűneik, de maga az egyház „szent és szeplőtelen” (Ef 5,27; katolikus fordítás). Ezt a megkülönböztetést feltétlenül tudni és ismerni kell, mielőtt a filmet vagy akár a mai egyházat, egyházakat mérlegre tesszük. Júdás, de még Péter bűne sem minősítette az apostolok közösségét, az megmaradt az apostolok közösségének. Az egyéneknek, vagyis az egyháziaknak, az egyházhoz tartozóknak viszont vannak bűneik. A keresztényeknek/keresztyé- neknek ezért nagy a felelősségük a tekintetben, hogy miként élnek, és hogyan mutatják be azt az egyházat, ahová tartoznak. Voltak búcsúcédulák, és voltak visz- szaélések, voltak helytelen ereklyetiszteletek, és maga az egyházi hatalom is túllépett a saját hatáskörén. Ez azonban nem minden egyházi személyre volt általánosan jellemző. Ebben az időben VI. Sándor mellett is voltak szent pápák, szent papok, szent szerzetesek és a világban élő szent nők, férfiak. Ezen a területen a film egészen biztosan csak a drámai kiemelés kedvéért általánosít, de a római egyháznak nem csak bűnei voltak. Ötszáz év után már nem a szembenállás, hanem az egység keresése a keresztények közös útja. Bár a film a reformáció kori történelmi események bemutatásában befejezetlen, jó lett volna egy szöveges felirat a végén, mely felidézi a megbékélés számtalan kölcsönös gesztusát, többek között II. János Pál pápa magyar- országi látogatása során a debreceni gályarabok emlékművének megkoszorúzását, valamint a katolikus egyházfő hivatalos és nyilvános, a római katolikus egyház nevében 2000-ben kimondott bocsánatkérését valamennyi, a lutheri reformáció egyházaihoz tartozó, protestáns testvérünkkel szemben. ■ Kránitz Mihály rektorhelyettes, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Város a Rima folyó völgyében Rimaszombat (Rimavská Sobota) a Dél- szlovák-medencében, a Rima partján fekvő város. A 18. század végétől kezdve többször is Gömör-Kishont vármegye székhelye volt. Az Árpádok által behívott német bányászok alapították mint bányásztelepülést: ez idő tájt hét faluból állott, s a kalocsai érsek tulajdona volt. Városi jogát az Anjouktól, nevét pedig szombati hetivásárairól kapta. A városról szóló első írásos emlék 1270-ből származik. 1334. május 5-én kapta meg a szabad királyi városi címet. Ezt a napot a rimaszombatiak minden évben megün- neplik a város napjaként. 1845 májusában Petőfi Sándort Rimaszombatban választották Gömör vármegye tiszteletbeli táblabírájává. 1849 júliusában Görgey itt kezdte meg alkudozásait Rüdiger cári tábornokkal, a tárgyalás vége a világosi fegyverletétel lett. A város neves iskolájában, a. főgimnáziumban tanult Mikszáth Kálmán, Izsó Miklós, Pósa Lajos, Holló Barnabás, Kiss József. A város híres szülöttei többek között: Hatvani István, „az ördöngös professzor”, Ferenczy István szobrászművész, Szentpétery József ötvösművész, Tompa Mihály költő és Blaha Lujza színésznő, népszínműénekes. A város főtere középkori alaprajzú, négyszögletes. Itt áll az 1774-1790 között épített, barokkos küllemű Keresztelő Szent János római katolikus templom, amely az eredeti gótikus bazilika alapjaira épült. Egyik oldalán Blaha Lujza mellszobra, a másikon az első világháború hőseinek emlékműve áll. A klasszikus alaprajzú főtér házait meghagyták műemléknek. A főtér házai között találjuk a 18. század végén empire stílusban épített református templomot abban a formában, ahogyan II. József korában engedélyezték. Kriptájában található Ferenczy István márványkoporsója. A templom külső falában látható a művész mellszobra. Az evangélikus templom 1790-ben épült copf stílusban, tornyának építését 1856- ban fejezték be. Oltárképét, felszerelését IV. Gusztáv svéd király ajándékozta 1803- ban a helyi evangélikusoknak a bécsi követség templomának felszereléséből. A város csillagvizsgálója, amelyet 1975-ben alapítottak, már európai hírű. Tevékenysége a Nap megfigyelésére koncentrálódik, de üstökösöket, a csillagok takarását és a holdfogyatkozásokat is vizsgálják. 2001 szeptembere óta Rimaszombat nevét viseli a 20495. számú kisbolygó. A város ezeken kívül is számos szépséget és érdekességet kínál az idelátogatók számára, érdemes felkeresni. ■ Kerékgyártó Mihály «
