Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-20 / 8. szám
2 200^. február 20. FORRÁS ‘Evangélikus Életi? ÉLŐ VÍZ Mi az, ami megmarad? „A szó elszáll, az írás megmarad.” Valóban, nincs rövidebb életű dolog, mint az emberi szó, ahogy a fent idézett régi, latin eredetű közmondás vallja. A színészek is azt mondják saját hivatásukról, hogy amilyen szép és nagy élmény lehet az esti pár órás előadás, olyan gyorsan el is tűnik, és nem marad belőle semmi. Az építész alkotása vagy a szobrász, a festő műve több száz év múlva is ott lehet, és megnézheti bárki. De a szó, a beszéd - így a színész hangja is - elnémul. Bizony ilyen elröppenő dolog az emberi szó, de más a helyzet Isten szavával. Ézs 40,8 szerint a virág lehullik, de „Istenünk igéje örökre megmarad". - Az emberek ámulva mondták Jézusról: nem úgy beszél, mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van. Isten beszéde: erő. Amit ígér, mond, azt meg is teszi, az meg is történik. Bibliánk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az ige, a prófécia beteljesedik. Amikor József a fáraó álmát megfejtve azt jövendölte, hogy Egyiptomban hét szűk esztendő következik, az bizony el is jött. Jézus élete is tele van ilyen fordulatokkal: minden azért lett, hogy beteljesedjék mindaz, ami az írásokban olvasható: hogy Betlehemben fog születni, hogy Názáretinek fogják nevezni, és •hogy a végén a bűnösök kezébe adatik, de harmadnapon feltámad. És mindez mint prófécia beteljesedett. A Biblia nem unja meg ismételni ezeket a mi konok, kemény, hitetlen szívünknek: Isten, amit ígér, meg is teszi, mert nem ember ő, hogy hazudjék. A hit útján járva ki-ki a saját életében is tapasztalja: az ige hatása, munkája megmarad. Boldog, aki nem úgy fogadja az igét, mint emberi beszédet, hanem mint Isten beszédét. Változó korban élünk. A kis üzletek bezárnak, nagy plázák és vásárcsarnokok nyílnak. Sok régi házat lebontanak, helyettük új és egészen más házak épülnek. E rohanó, gyorsan változó világban ösztönösen keressük azt, ami állandó, ami nem változik. Jó, ha fülünkben cseng Ézsaiás szava: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Uracl.” (Ézs 54,10: Károli-fordítás) Napjainkban riasztó természeti katasztrófák történnek. A dél-ázsiai szökőár házakat, vonatot, autókat és emberek tízezreit sodorta el percek alatt. Hegyoldalak csúsznak le, szigetek mozdulnak el. Ilyen még nem volt, és lám, ez is benne van a Bibliában. De Isten szövetsége nem rendül meg. Isten népe ma is vallja és tapasztalja azt az igét, amellyel egymást tudjuk erősíteni: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban." (Zsolt 46,2; Károli-fordítás) ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött, nem egyéb, mint a Krisztus engedelmessége. (...) Mindezt nem azért teszi, mintha méltók volnánk rá, vagy megszolgáltuk volna. Ily felséges Valaki ilyetén szolgálatára ugyan ki volna méltó?! Hanem azért teszi, hogy engedelmeskedjék az Atyának.” ■ Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) BÖJT 2. VASÁRNAPJA (REMINISCERE) - Ézs 50,4-10 A prófécia, amelyet Jézus beteljesített Ézsaiás próféciáját olvasva eszembe jut a régi kérdés: kiről szól ez az ige? Valóban régi kérdés ez, hiszen az apostolok cselekedeteiről írt könyv az etióp kincstárnok kérdéseként idézi (Ap- Csel 8,34), aki ugyanennek az énekgyűjteménynek egy másik szakaszáról érdeklődik. Fülöp meggyőződéssel válaszolja: Jézusról szól a próféta. Az ő útmutatása nyomán csodálkozunk rá az evangélium több - máskor talán elhanyagolt - utalására. Jézus az, akit az Atya felébreszt reggelenként, aki imádkozik még napkelte előtt (Mt 14,23, Lk 6,12), akinek az Atyával való közösség a „tápláléka” (Lk 2,49; Jn 4,34). És Jézus az, aki az Atyá igéjét hirdeti az elfáradtaknak (Lk 4,19), aki magához hívja a nehéz terhet viselőket (Mt 11,28) és a szomjazókat (Jn 7,37, Jel 22,17). Ő az, aki látván a nép elesettségét, megszánja őket (Mt 9,36). Jézusra ismerünk abban a Szolgában is, aki nem engedetlen az elhívással szemben, aki megáll a kísértések idején (Mt 4,1-n), és aki - bár lenne módja menekülni - végig megmarad küldetésében (Mt 26,53; Lk 13,31-35). Jézus az, aki emberré lett, és - a bűnt kivéve - mindenben hozzánk hasonult (Fii 2,7: Zsid 4,15). Ő az, akinek meg kell ismernie a lelki megpróbáltatást és a testi szenvedést, akinek korbáccsal verik a hátát, és tépik a szakál- lát (Jn 19,1-3), miközben gyalázzák és köpdösik (Lk 23,35-36). Tűr, és nem hátrál meg, mert ismeri az Atya hűségét és hatalmát, mert igaznak vallja a Magassá- gost, s hiszi, hogy közel van hozzá. Ő az, akit az emberek ugyan bűnösnek mondanak, de Isten igazolja és felemeli. A prófécia Jézusról szól, Jézusra mutat. Ezt a próféciát Jézus teljesítette be. Milyen csodálatos, hogy már évszázadokkal korábban leírták azt, ami az Úr Szolgájára várt, s hogy mindaz, ami Jézussal történt, nem a véletlen műve! De még csodálatosabb, hogy mindezt értünk akarta az Atya, és értünk teljesítette Jézus. Olvasom újra és újra, s egyre erősebben visszhangzik bennem Jézus szava: „értetek” (Lk 22,20: iKor 11,24). Mi vagyunk azok az elfáradtak, akiknek Jézus evangéliumot hirdetett. Mi vagyunk azok, akikért helytállt a vádak és támadások közepette. Olvasom újra és újra, és magával ragad az a bizalom, amellyel az Úr Szolgája, Jézus az Atya felé fordul. Ez a bizalom messze túlnő szenvedése nagyságán, amelyről a próféta csupán két rövidke mondattal szól, míg a hitről - amely a szenvedés közben is az Atyához köti Jézust - hosszan tesz bizonyságot. Olvasom Ézsaiás próféciáját, és Jézus Krisztus értünk való szenvedése, értünk kivívott győzelme jelenik meg előttem. Felcsendül fülemben a régi himnusz: „Királyi zászló jár elöl, / Keresztfa titka tündököl..." (EÉ 189) Olvasom Ézsaiás próféciáját, és eszembe jut keresztségünk, amikor Krisztussal együtt mi is meghaltunk, hogy vele együtt támadjunk fel (Róm 6,8), és amely által testvéreivé lettünk (Zsid 2,11). Olvasom Ézsaiás próféciáját, és már tudom, hogy a hit, a reménység, a jövőtudat, amelyet Jézus szenvedése közben is megtartott, a mi hitünk, a mi reménységünk és a mi jövőtudatunk is. Már nem tartom vakmerőnek a kánaáni asszonyt, aki Jézus elutasító szava ellenére mégis hozzá fordul segítségért (Mt 15,21-28), hanem olyannak látom, mint aki megélte az Atyától kapott hitet, és komolyan vette a prófécia ígéretét. Amikor sorsunk kétségessé válik, amikor mások gonoszsága vagy figyelmetlensége miatt kerülünk bajba, mi is ezt mondA VASÁRNAP IGÉJE juk a kánaáni asszonnyal: „...hiszen a kutyák is esznek a morzsákból..És tudjuk, hogy nem csupán morzsák hullnak Urunk asztaláról, hanem Jézus közösségében mi is az asztalhoz telepedhetünk - most az úrvacsora oltáránál, egykor pedig az örök ország lakomáján. Olvasom Ézsaiás próféciáját, és abban reménykedem, hogy miközben Jézus arca egyre jobban kirajzolódik előttem, az ige által magam is az ő képére formálódom (2Kor 3,18). Az ő biztos jövőtudata, Isten igazságának bizonyossága megerősít abban, hogy magam is tanítvány legyek, aki támogatni tudja az elfáradta- kat, és alázatos marad, még ha ezért terheket kell is viselnie. Ha kérdés volt is valamikor, hogy kiről szól Ézsaiás próféciája, most már nem az: Jézus Krisztusról szól! Minket szólít meg, hogy látszólagos biztonságunkat, magabiztosságunkat kényszerűen vagy önként feladva legyen kire támaszkodnunk. ■ Bencze András Imádkozzunk! Áldunk téged, mennyei Atyánk, mert igéddel és szentségeiddel ma is elhívsz, és képedre formálsz minket. Köszönjük, hogy kegyelmes igazságoddal közel vagy, s ezért erősek lehetünk gyengeségeink ellenére is. Ámen. Oratio oecumenica Gondolj, Uram, irgalmadra! Hallgass meg minket, amikor hozzád imádkozunk Fiad, az Úr Jézus nevében, aki mindig és mindenben engedelmeskedett - egészen a kereszthalálig. Krisztus a Szentlélek által hirdette Isten dolgait, vigasztalta a gyászolót, megbocsátott a bűnösnek, gyógyította a betegeket. Mindig Isten és a mások javát nézte, sohasem a magáét. Még a szenvedés óráiban is így fohászkodott: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” (Mt 26,42) Mennyei Atyánk, taníts minket is arra, hogy mindig rád figyeljünk, a te útmutatásaidat kövessük csakúgy, mint Jézus. Köszönjük neked, hogy minden körülmények között - az öröm és a szomorúság perceiben is - hozzád fordulhatunk, mert te figyelsz ránk. Köszönjük neked azt is, hogy szeretsz bennünket, és gondot viselsz tanítványaidra. Uram, nevelj bennünket engedelmességre! Segíts, hogy a mindennapok rohanásában tudjunk időt szánni arra, hogy elcsendesedjünk, és meghalljuk szelíd hangodat, amely tanácsol és vezet! így szeretnénk méltó módon elmélkedni értünk vállalt szenvedéseiden. Köszönjük neked, hogy magadra vetted bűneink büntetését. Köszönjük szabadulásunkat és megváltásunkat. Kérünk téged, formálj bennünket olyanná, hogy életünkön átragyogjon kegyelmed öröme, és segíts, hogy a hideg téli időben igéd fényét és szereteted melegét áraszthassuk cselekedeteinkkel és szavainkkal. Jézus nevében kérünk, mutasd meg, hogy miként segíthetünk azokon, akik a fagyban dideregnek, és hogyan állhatunk azok mellé, akik a szív és a jó szó melegére vágynak. Viselj gondot e háborúskodással és ellentétekkel teli világra! Áldd meg hazánkat és vezetőinket, adj nekik bölcsességet, amikor dönteniük kell! Áraszd kegyelmedet a benned hívőkre, az egyházban dolgozó lelkészekre és mindenkire, aki gyülekezetéért munkálkodik. Gondolj, Uram, irgalmadra, s légy velünk ma és ezután is. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk. Ámen. ruha teszi a papot? LUTHER ES AZ ISTENTISZTELET 16. A ► Sokak számára meghatározók az olyan külsőségek, mint például az öltözék. „A ruha teszi az embert” - mondják. Mások számára ez teljesen lényegtelen. A keresztény istentisztelet történetében érdekes szerepet játszott a liturgikus öltözék. Vajon mit öltött magára Luther, amikor a szószékre lépett, vagy az oltár előtt állt? És vajon fontos ez számunkra? Befolyásolja az istentisztelet lutheránus voltát? Amikor 1984-ben Budapesten elkezdődött a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése, az akkor még viszonylag zárt világban élő magyar evangélikusság meghökkent a nyitó istentiszteleten látott sokféle papi ruha láttán. Ugyanis nem csak fekete taláros, „Mózes-táblás” lelkészek sora vonult be a templommá szentelt sportcsarnokba: a „Luther-ka- bát” sokféle változatát viselő lelkészek mellett számtalan, színes ruhába öltözött szolgálattevő is ott állt az oltár körül. „Ok is evangélikusok?” - kérdezte nem egy testvérünk. Igen, ők is evangélikusok! A díszes miseruhába öltözött svéd lelkész és a legegyszerűbb fekete öltönyben igét hirdető amerikai, a nálunk ismert, fekete liturgikus öltözékben gyülekezet elé álló és a laza, szinte tógaszerű ruhában táncra perdülő afrikai lelki- pásztor is lehet evangélikus. Van-e akkor egyáltalán lutheránus istentiszteleti viselet a szolgálók számára? Az öltözék - sok más funkciója mellett - mindig valamit jelez, valamiről „árulkodik”. A kezdetekben az egyszerű fehér ruha - a megkereszteltek öltözéke - az Istentől megtisztított embert jelezte. (Lásd múlt vasárnapi igehirdetési alapigénket.) Az üldözés után napvilágra, majd pozíciókba jutó kereszténység szolgálattevői egyszerűen ünnepi ruhát hordtak, amely nem tartott lépést a divat változásával, tehát hamar elkülönült. Az egyházi pompa növekedésével a rangot jelző ruha is egyre díszesebb lett. A szerzetesek egyszerű csuhája és a díszes miseruhák egyaránt hordoztak valamilyen mögöttes tartalmat: egyfajta elkülönülést, viselőjük megjelölt, kiemelt voltát érzékeltették. Szólt ez a liturgikus öltözék hordójának éppen úgy, mint azoknak, akik külső szemlélőként látták. Az emberi hatalom, a pompa, a mások előtt való tetszelgés kísértése természetésen ott volt minden kor egyházában. De ez nem feledtetheti velünk azt, hogy az istentisztelet olyan jelek és jelzések sorozata, amelyek beszélnek, és közöttük jelhordozó a ruházat is. Fontos, hogy a liturgikus öltözék segítője legyen az evangéliumhirdetésnek, ne pedig öncélú, hamis jelzéseket hordozó eszközzé váljék. Jelezze azonban a szolgálat méltóságát, a külön megbízatás tisztét és felelősségét, és jelezze azt is, hogy nem a személy a fontos - azt a ruha (különösen is a „Lu- ther-kabát”) eltakarja -, hanem az, akit az illető képvisel. Miben végezte Luther a szolgálatot? Amikor Luther kivetkőzött a szerzetesi csuhából, azt a talárt hordta, amelyet minden tanár és magasabb méltóságú ember hordott. 1524. október 9-én prédikált először ilyen talárban. Ettől kezdve állt a szabály: a csak igehirdetéses isLITURGIKUS SAROK tentiszteletre nem volt használatban külön ruha (a talár tehát nem liturgikus öltözék volt). Más volt azonban a helyzet az úrvacsorás istentisztelet esetében. Ezeken az alkalmakon Luther is megtartotta a díszes miseruhát, ebben végezte az úrvacsorái liturgiát. Ahogyan 1536- ban (!) Wolfgang Musculus tudósít, „more papistico indutus”, azaz pápista módon volt öltözve. Ugyanakkor az sem volt ritka, hogy az igehirdetéses-úrvacsorás istentiszteleten az igehirdető „civil” tanári ruhában, azaz talárban prédikált, az úrvacsorái szolgálatot ellátó pap pedig díszes, színes, az egyházi évnek megfelelő öltözéket viselt. Amit ma „Luther-kabátnak” hívunk - hazánkban egy kicsit magyarosított, suj- tással díszített formáját ismerjük -, azt később kezdték használni; tulajdonképpen politikai döntéssel vezették be tanárok, bírók, rabbik és protestáns lelkészek számára. Nem véletlen, hogy ma a bíróságokon újra találkozunk Luther- kabátszerű talárral. Ez azonban „megér egy külön misét” a Liturgikus sarok egy későbbi számában... ■ Hafenscher Károly (ifj.) Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület február 26-án, szombaton 10 és 15 óra között külmissziói nap keretében tartja szokásos évi közgyűlését a Deák téri gyülekezet I. emeleti nagytermében. A találkozó programja Gáncs Péter püspök igehirdetésével kezdődik 10 órakor, valamint előadást tart Szalai András, az Apologetikai Kutatóközpont igazgatója. A közgyűlés beszámolóira délben kerül sor. Rövid ebédszünet után Szeverényi János országos missziói lelkész vezetésével fórumbeszélgetés következik, majd ár. Bálint Zoltán tartja a befejező áhítatot. Az egyesület vezetősége minden érdeklődőt szeretettel vár.
