Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-02-20 / 8. szám
‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ELET 2005. február 20. E-mail 2S3 év elteltével-41 Folytatás az 1. oldalról A Rákoskeresztúrra települtek késői utódai sem jártak jobban: 1945. január 6- án számos testvérünket szovjetunióbeli munkatáborokba hurcolták. Gyülekezetünk az interneten keresett adatokat az ausztriai evangélikus közösségekről, amikor kiderült, hogy az 1752- es tragédia színhelyén él és működik a Stainach-Irdningi Evangélikus Egyház- község. Kétszázötvenhárom év után Rákoskeresztúrról elektronikus levélben kerestünk kapcsolatot egykori „anyagyülekezetünkkel”. A gyülekezet lelké- szi munkatársa, Peter Kerschbaumer másnap válaszolt. A rákoskeresztúri közösség február 13-án emlékezett a gulágokat megjárt testvéreire, mártírjaira. Az ünnepi istentiszteleten Peter Kerschbaumer hirdette Isten igéjét. 1575-1599 között artikuláris helyeket jelöltek ki a stájer evangélikusoknak. E türelmi időszak alatt huszonegy új evangélikus templom épült. De a bigott katolikus Habsburg-uralkodók elhatározták, hogy örökös tartományaikból bármilyen eszközt alkalmazva elűzik a protestánsokat. Az Enns-völgyieket kitelepíthették, a templomokat lerombolhatták, az evangélikus hitet azonban nem tudták kiirtani: a neuhausi templomrom mintegy húsz esztendeje - az állagmegóvás befejezése óta - nyaranta istentiszteleti helyként szolgál. A feltárt templomrom egy szegletkövét helyezték el 1954-ben a stainachi evangélikus templom alapkőletétele során. E templom az elüldözött stájer evan- gélikusság emlékhelye. Amikor a templom felszentelésének ötvenedik évfordulóját ünnepelték, a leszármazottak még nem tudták, hová kerültek őseik. Nem sokkal a felszentelést követően érkezett meg hozzájuk Rákoskeresztúrról az e-mail, melyben az elüldözöttek kései utódai keresték egyik anyagyülekezetüket. „Nagy az Isten, nagy az ő kegyelme” - érkezett meg másnap Peter Kerschbaumer lelkészi munkatárs válaszlevele. Most már tudják, mi történt őseikkel. A múlt vasárnap tartott megemlékezésen nagyon sokan könnyeikkel küzdöttek sokat szenvedett szeretteikre emlékezve. Isten különleges ajándéka volt a stainachi gyülekezet egyik pásztorának jelenléte, a stájer evangélikusság szenvedéseinek, a gyülekezet múltjának, jelenének bemutatása. Az ünnepi alkalom emlékezetes pillanata volt, amikor Peter Kerschbaumer átnyújtotta stájer testvéreink ajándékát, a stainachi templom alapító okiratának másolatát. „A mi templomunk a ti templomotok is” - hangzott a köszöntés. Gyülekezetünk ajándéka a Megláttam népem nyomorúságát... című emlékkötet volt, melynek egyik német nyelvű fejezete a stainachi- ak számára teljesen új adatokat tár fel a stájerországi kitelepítésekről. Az elektronikus levél 253 év elmúltával érkezett meg a kései leszármazottakhoz. A mi templomaink az ő templomaik is - várjuk a leveleket, várjuk a folytatást. ■ Léránt István Gyülekezeti kávéház ► Egy magyar prózaíró - Becsről szólva - fájdalmának ad hangot, mondván, hogy hajdanában Pesten is sok szép kávéház volt, mára azonban egyetlenegy sem maradt. Igaza van. Legalábbis olyan nem, amelyik a békebeli idők hangulatát idézné. Létezik azonban gyülekezeti kávéház Pesterzsébeten. Február n-én este hét órai kezdettel második kávéházi alkalmát tartotta meg a pesterzsébeti evangélikus gyülekezet. Képzeljünk el egy olyan gyülekezeti termet, amely - ahogy Győri János lelkész elmondta - nem „póttemplomnak”, azaz nem egy hideg templom alternatívájának szánt menedékhelynek készült, hanem alkalmas arra, hogy otthont adjon a valódi, mindennapi gyülekezeti életnek. Az itt működő keresztény kávéház célkitűzése a nem feltétlenül „templombarát” fiatalok egybegyűjtése, a gyülekezeti életbe való bevonása. A célt hasznosan szolgálja a terem felszereltsége, a fiatalos berendezés, a hatalmas kivetítő és a cso- csóasztal. Az „ifi coffee” mellett itt található például az 1988-ban alapított Záke- us Média Centrum (ZMC) székhelye, mely hosszú idő óta készít műsorokat a Pax, a Főnix, valamint a helyi televízió számára - vonzerőnek ez sem kevés. Péntek este kisebb változás következett be a meghirdetett programban. A Jákim Stúdió előadása helyett Albert Schweitzer (1875-1965) életútjával ismerkedhettek a résztvevők. Születése és egyúttal halála évfordulójának kapcsán levetítették a Kiút a sötétségből című életrajzi játékfilmet, amely főként a több tudományágban maradandót alkotó Schweitzer lambarenei missziójára koncentrál. A filmvetítést az ugyancsak jubiláló Hermons zenekar szolgálata foglalta keretbe. A formáció immáron negyven esztendeje az első magyar keresztény zenekarként jött létre. A kávéház hétről hétre programokkal készül a jövőben is: koncertekre, filmvetítésekre, színdarabokra és állandó beszélgetésekre várják az érdeklődőket. A helyszín, a társaság és a lehetőség tehát adott - élni kell vele! „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! (...) Olyan, mint a Hermán harmatja, amely leszáll a Sión hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." (Zsolt 133,1-3) ■ K. D. Z. Az Ige testté lett ► Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) Hitünk titkai összefoglaló címmel meghirdetett előadás-sorozatának második alkalmát február 10-én, csütörtökön tartotta a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében. A bevezető áhítatot Szeverényi János tartotta az Útmutató aznapi igéje, az 5. zsoltár alapján. „Vagyunk olyan helyzetekben, amikor hangosan, sőt sírva kell kiáltanunk az Úrhoz” — mondotta. „Csak azzal a lelkülettel tudom olvasni ezt a zsoltárt, hogy bennem is megvannak azok a gonoszságok, álnokságok, bűnök, amelyekről a zsoltáríró a 10. és 11. versekben ellenségeit vádolva szól. Jézust ismerve kell olvasnunk ezt a zsoltárt is, az ő lelkületével kell látnunk a magunk és mások helyzetét, valamint azzal a biztos reménységgel, hogy Jézus könyörög mindnyájunkért” - folytatta. Az előadó ezúttal dr. Reuss András professzor volt, előadásának címe: A testté létei misztériuma. Bár szorgalmasan jegyzeteltem, mégsem tudnám elfogadható keresztmetszetét adni az előadásnak. Ezért csupán gondolatszikrák felsorolására vállalkozom azzal a reménnyel, hogy a sorozat előadásainak írott változatát tartalmazó, később megjelenteten- dő kiadványban az elhangzottak olvashatók lesznek. A testté létei kérdésében titokkal állunk szemben, amelyről a reformáció idején Melanchthon azt írta, hogy „az Istenség titkát imádjuk, nem pedig kutatjuk”. Természetesen beszélni, gondolkodni is kell róla, de hittel és ipegfelelő alázattal, észben tartva azt, hogy sokan rossz útra tévedtek azok közül, akik ezt a misztériumot kutatták. Tudnunk kell, hogy saját értelmünkkel, okoskodásunkkal nem juthatunk a titok mélyére - a kapott kinyilatkoztatásra kell figyelnünk. Jézus elsősorban nem önmagáról beszélt, hanem erővel és hatalommal tanított, gyógyított. Voltak, akik felismerték, megértették hívását, követték, és bizonyságot tettek róla: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt Jézus isteni eredetének négy bizonyságát ismertette Reuss András. Elsőként Jézus szűztől való születéséről beszélt; ekkor Isten cselekszik, Mária szerepe az elfogadás. Másodikként azt említette a professzor, hogy Jézus megkeresztelésekor.....hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm«” (Mt 3,17). A harmadik bizonyság az, hogy a megdicsőülés hegyén.....hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!«’’ (Mt 17,5) Dr. Reuss András a testté létei misztériumáról beszél, mellette Szeverényi János 16,16) Még a tisztátalan lelkek is felismerték, parancsának engedelmeskedtek (Mk 1,23-26). Valóságos Isten és valóságos ember, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" (Zsid 4,15). „O a láthatatlan Isten képe...” (Kol 1,15) Végül pedig a negyedik bizonyság: Jézus feltámadása. Jézus léte nem Betlehemben kezdődött, ő öröktől fogva van. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) ■ Dr. Győri József Akik „bevállalták” a múltat, a jelent és a jövőt Az EKE ifjúsági hétvégéje Piliscsabán ► Az egyik tévécsatorna népszerű műsorának szállóigévé vált mottója adta az ötletet a szervezőknek, amikor az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) ifjúsági hétvégéjének a Bevállalod? Igen vagy nem? címet választották. A piliscsabai Béthel Missziói Otthonban február 11. és 13. között az ország minden részéből érkező mintegy kétszáz résztvevő szembesülhetett múltjával, jelenével, és gondolkodhatott el jövőjéről az áhítatok, az előadások és a beszélgetések segítségével. „Számomra azért jelentett sokat ez a néhány nap, mert szembe kellett néznem olyan kérdésekkel, amelyeket a hétköznapokban ilyen vagy olyan okból kifolyólag esetleg igyekszem elkerülni” - összegezte a hétvége személyes benyomásait az egyik résztvevő. Egy másik fiatal sommásan csak ennyit mondott: „Csendért jöttem.” A hólepte Piliscsabán valóban kinek- kinek megadatott a lehetőség arra, hogy szembenézzen önmagával, feltöltekez- zék és elcsendesedjék. Ehhez Jorsits Attila teológushallgató áhítata adta meg az alapot, feltéve a kérdést: Bevállalod az őszinteséget? Ottlétünkkor az előadó, Füke Szabolcs lelkész Jer 17,10 alapján Bevállalod a múltad? című előadásában többek között azt hangsúlyozta, hogy amíg nem tisztáztuk a múltunkat, nem dönthetünk a jelenünkről sem. Isten, a szívek vizsgálója valóban ismer bennünket. Azért szól bele az életünkbe, mert törődik velünk, és szeret. Az Úr hisz abban, hogy változhatunk; nem akarja, hogy a bűneink tönkretegyenek minket. Az őszinteség és a múlt témája után a résztvevők a Bevállalod a jelenedet?, illetve a Bevállalod a jövőd? kérdésével foglalkozhattak Győrf Mihály és Verasztó János lelkészek jóvoltából. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért tartalmas, komolyságot és játékos kereteket sem nélkülöző ifjúsági hétvégéje úrvacsorás istentisztelettel zárult. Az EKE legközelebb tavaszi csendesnapjára várja az érdeklődőket. ■ G. Zs. Nyílt nap Balatonszárszón ► Oktatási intézményekben szokásos nyílt napra emlékeztetett a ba- latonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon által szervezett hétvége. Olyan alkalomra, amikor az érdeklődők bepillantást nyerhetnek egy intézmény életébe, és valamelyest megismerkedhetnek egymással is. Kedves fogadtatás alapozta meg a jó hangulatot. A meghirdetett - kedvezményes - hétvégi pihenésre érkezőket mint rég nem látott, messziről érkező barátot fogadta az intézményvezető, Végh Szabolcs, így nem csoda, ha a zord hidegből belépőknek nemcsak a testét, de a szívét is jóleső melegség járta át. Megerősíthetjük, hogy a már többször is bemutatott, jelentős német egyházi segítséggel létrehozott épület- együttes valóban parádésan szépre sikerült. Ám mit sem érne az igényes környezet az ott dolgozók lelkiismeretes munkája, mosollyal kísért kedvessége nélkül! A péntektől vasárnapig tartó „nyaralás” alatt ki-ki kedve szerint hasznosíthatta az időt. Azt senki nem hagyta ki, hogy sétáljon, esetleg korcsolyázzon egyet a befagyott Balatonon, netán szánkóban húzza csemetéjét. A hatalmas jégmező valahogy mindenkit vonzott. Azonban nemcsak a szabadban, de a falak között is bőven akadt lehetőség a szabad idő eltöltésére a megunhatatlan csocsótól kezdve a filmvetítéseken át a számtalan társasjáték valamelyikére összeállt alkalmi társasághoz való csatlakozásig, a forralt bor mellett folytatott beszélgetésekig vagy elmélyült eszmecserékig. Közben a gyerekek csapatba verődve - hiszen nagyobbrészt gyerekes családok jöttek - „portyáztak”, és hol itt, hol ott bukkantak fel. De volt alkalom pihenésre és befelé fordulásra is, amelyet hatékonyan segített az itt hagyományos, közös, étkezés előtti éneklés és imádkozás, valamint az értékes szombat reggeli áhítat. Azok sem döntöttek rosszul, akik vasárnap délelőtt ellátogattak a különös hangulatú - és formájú - siófoki fatemplomba. Hamar oldódott az üdülőben az ismeretlenek között eleinte meglévő idegenkedés, az arcokra mosoly ült ki, s valami megfoghatatlan nyugalom és szeretet költözött a jókedvű társaságba. így vált valóban nyílttá a hétvége; nyílttá egymás, az intézmény dolgozói, az egyház és természetesen az Ige iránt. A vasárnap beköszöntő kellemes napsütés barátságosan búcsúzkodó emberek csoportjára pillanthatott, akik valamennyien hálatelt szívvel, élményekkel gazdagodva indultak elvinni a kellemes hétvége és az otthon munkatársainak jó hírét a jeges februári úton az ország különböző pontjaira. ■ Gyarmati Gábor * 1
