Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-13 / 7. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP

70. évfolyam, 7. szám - 2005. február 13. - Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)

Ara: 164 Ft

I .....a Mindentudás Egyetemén a vallási

„A hiteles baloldaliság ugyanis - amint ezt a

„A mi dolgunk a/, hogy ha

■ tematikájú előadásokkal egy üzenetet

nyugat-európai protestáns egyházak számtaIsten lámpásnak szánt, ne

I fogalmaztunk meg arról, hogy ezt a tulan állásfoglalása is bizonyítja - korántsem

csak szélcsendes helyen ■liJÍ

I dományos tudás részének is tekintjük.”

összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, sőt.”

próbáljunk világítani.” «H

I ^ Interjú Fábri Györggyel - 5. oldal

1^ Hátrább az agarakkal - 8. oldal

m .Jöjjön el... - 9. oldal

„A Brassó és a Barcaság reformációját szervező könyve 1543-ban jelent meg - e munkáját maga Luther is nagyra értékelte; az ő előszavával adták ki Wittenbergben.”

Hontems, az erdélyi reformátor-10. oldal

„Szóljon az oltárkép a hívekhez!”

Szeverényi Mihály kiválasztása az ország, és egyben Kelet-Európa legnagyobb evangélikus temploma oltárképének elkészítésére nem maradt visszhang nélkül Békéscsabán. Információink szerint a lelkészi karon belül is volt ellenzője a döntésnek, és a hívek közül többen hangot is adtak ellenvéleményüknek. Még a megyei napilap SMS-rovatában is napokig téma volt, hogy biztosan a megfelelő személyt választották-e a feladatra. A névtelen támadások azonban nem tántorítják el az alkotót.

1^ Bővebben a 3. oldalon

Srí Lanka a szökőár után ^Exkluzív beszámoló a MOSZ munkájáról a 6-7. oldalon

Beszélő képek és prédikáló zene böjtben

». Az angyal a húsvéti sírnál így szólt az asszonyokhoz:

.....tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek." (Mt 28,5)

Az egyház népe mindig a Megfeszítettet keresi. Amikor az igehirdetést hallgatjuk, amikor az oltár köré térdelünk, amikor odahaza Bibliánk fölé hajolunk, vagy amikor imára kulcsoljuk a kezünket, mindig Krisztust, a Megfeszítettet keressük. Ez fokozott mértékben így van böjt idején.

Böjt az egyházi esztendő egyik legszebb időszaka. Az igehirdetések böjt utolsó heteiben Krisztus szenvedéséről és haláláról szólnak, a gyülekezet böjti énekeket énekel. Az egyház igehirdetése mellett azonban mindig is ott volt és ott is lesz az egyházi művészet szolgálata. Mert az egyház kezdettől fogva szolgálatába állította a művészetet, hogy az a maga eszközeivel hirdesse ugyanazt az igét, amely alapján az igehirdetők szóltak a gyülekezetben.

Természetesen az egyházi művészet szoros kapcsolatban van a keresztény ünnepekkel, az egyházi esztendővel. Két középpont körül kristályosodnak ki a legcsodálatosabb alkotások: karácsony és nagypéntek körül. Azt azonban meg kell említenünk e helyütt, hogy képek és szimbólumok egész serege beszél a feltámadásról, és valójában az egész keresztény művészet mozgatórugója a feltámadáshit. A keresztény sír a feltámadás szimbólumaival van tele, és sohasem a gyász vagy a szomorúság jelképeivel.

Most, böjtben természetesen a böjti művészettel foglalkozunk. Ilyenkor nemcsak az igehirdetés, de a művészet is az értünk szenvedő és halálba menő Krisztust prédikálja. Mi, evangélikus keresztények Krisztus szenvedésében nem egy ember „tragédiáját” látjuk. Tudjuk, hogy ami a Golgotán történt, az érettünk történt. Az ő vére érettünk adatott, és kiontatott a bűnök bocsánatára.

A középkori szobrászat Krisztus-ábrázolása igen érdekes ebből a szempontból. A román kori művész Krisztusban az uralkodó, hatalmas királyt látja. Még a kereszten is király ő: áll és nem csüng. Szembenéz. Töviskoszorúja korona. A 13. századtól a gótikus művészet a szenvedő Krisztust ábrázolja: lehajtott fej, töviskorona, összekulcsolt lábak. - Érdekes, hogy már Luther előtt megtalálja a művészet azt a Krisztust, akit Luther is prédikált: az érettünk meghaló Megváltót (Dürer).

Nemcsak a képzőművészet, hanem a zene is hirdeti a böjti időszak üzenetét. Itt most főleg a passiókra gondolunk. Ma leginkább Bach passióit ismerjük, de jóval Bach kora előtt is - a 4. századtól kezdve - születtek passiók, passiójátékok. A korál- passió a gyönyörű gregorián dallamokba öltöztetve mondja el

Krisztus szavait. Krisztus szenvedését már az első századokban elolvasták, elrecitálták, de csakhamar kialakult az a törekvés, hogy szereposztással adják elő őket. A középkorban karácsonyi és húsvéti játékokat is rendeztek a templomban; később ezek a liturgikus játékok elvilágia- sodtak, és kikerültek a templomból. Az énekes, zenés passió viszont - megtartva az ige szövegét és a templom áhítatát - gyökeret vert a liturgiában.

A passió tehát Jézus Krisztus szenvedéstörténetének zenei megjelenítése. Bach mint „ötödik evangélista” János és Máté passiójában úgyszólván nagypénteki prédikációt mond a gyülekezetnek. O maga is a gyülekezettel együtt, megalázkodva, bűnbánattal telve kíséri végig Jézust a golgotái keresztig. Ezt bizonyítják az áriák és a korá- lok szövegei. Jó, ha nem mint koncertpublikum, hanem mint gyülekezet hallgatjuk meg nagyhéten Bach passióit.

B Gáncs Aladár

Böjti üzenet

B Frenkl Róbert

A szinoptikus evangélisták szerint Jézus, mielőtt megkezdte hároméves működését, negyven napig böjtölt a pusztában. Ezt követően megkísértette a sátán, pénzt, hatalmat, csodatevő erőt kínálva számára, ha Krisztus őt fogadja el urául. Gondolnánk, hogy a böjt kiszolgáltatottá tette a böjtölőt: a kenyér - a földi javakat jelképező mivoltán túl - közvetlenül is nagy vonzást gyakorolt az éhezőre, de tévedünk. A böjt megacélozta a lelket, alkalmassá tette a kísértések elutasítására, a terhek vállalására. Pál apostol így vall a böjti mentalitásról: .....megsany

argatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (iKor 9,27; Károli-fordítás)

Századunkban nagyon élő a böjt mindkét üzenete. A konkrét, amely a táplálkozástól való tartózkodást jelenti. Napjaink jellemző betegségeiben, az úgynevezett civilizációs ártalmakban kivétel nélkül oki szerepet játszanak a táplálkozási rendellenességek, többek között a túlzott táplálékbevitel, illetve az elhízás. És aktuális az absztrakt böjti üzenet is, amelyik önmagunk, óemberünk legyőzéséről szól: a divatos önmegvalósítással, az áltudományosan megerősített önzéssel szemben Krisztus követésére, a másokért való életre buzdít.

A böjt megtisztít, alkalmassá tesz a szolgálatra, nem öncélú, nem befelé fordulást jelent. Nem mond ellent ennek, hogy szükségünk van - böjtben ez hangsúlyos - a belső szoba csendjére, az Istennel való találkozásra, a felkészülésre. De ez nem választható el a tevékenységtől; a feltöltődés és a szolgálat összefonódó, egymás hatékonyságát növelő egységben érvényesül.

Lehet, hogy mindig így volt ez a ta- nítványság útján, de a 21. században különösen erőteljesnek érezzük a böjti üzenetet, a böjti küldetést. Talán az ókori Római Birodalomban volt olyan magabiztos a közhangulat, elbizakodott a polgár, vélte úgy tudományában és jólétében, hogy nem szorul Istenre, mint napjainkban. Nem népszerű dolog az evangélium üzenetét hirdetni a mai társadalomban. De tegyük fel a keserves kérdést, vonatkoztassuk magunkra a böjti üzenetet: vajon népszerű-e ez az egyházban? Mennyiben különbözik egymástól a lelkek mélyén rejlő értékrendet, az ebből adódó magatartást tekintve társadalom és egyház?

Nem azért - vagy azért is - erőtle- nebb-e az ige egyházában a szószékekről hangzó igehirdetés, mert nem hitelesíti a böjtben edződött lélek? Mert a struktúra, az egyházszervezet regenerálása, újjáépítése, társadalmi súlyának kivívása fontosabbá vált, mint a funkció, mint a prófétai szó, mint a vigasztaló isteni kegyelemnek az alkalmas és alkalmatlan időben való hirdetése?

Magas politikai helyről érte bírálat a politizáló egyházat, mintegy varázsütésre aktivizálódtak a táborok, a bírálaton felbátorodó egyházellenes erők és a Péterként kardot rántó egyházvédelmezők. A böjt Krisztusa szomorúan nézi a tülekedést. Nekünk

sem mond mást ma, mint egykor Péternek. És a helyzet annál is rosszabb. Mert tudjuk, nemcsak reménytelen a kard, de csőd a kultúrharc is minden oldal számára. Viszont azt is tudjuk, hogy a kedvenc tanítvány még azon az éjszakán háromszor elárulta Mesterét. Igen, a böjt Krisztusa nem harcba hív, hanem a hitet kéri számon. Nem politikai csatába küld az egyház védelmében, hanem óvni akar a politika csapdájától, mely éppúgy hatalmat és pénzt ígér a vele szövetkező, neki párthíveket toborzó egyháznak, mint az Úrnak egykor a kísértő.

A dolgok bonyolultságát mutatja, hogy ugyanakkor a böjtnek erős a politikai üzenete is. Az Újszövetség evangéliuma nem tette semmissé, inkább felerősítette a prófétai szó iránti igényt. Ez soha nem jelentheti bármely politikai erő kiszolgálását, a behódolást. A böjt politikai üzenete a társadalom devianciáinak, az Istentől való elfordulás következményeinek a feltárására irányul. Népszerűtlen dolog ez ma is, szemben a társadalom értékrendjének átvételével, a simulékonysággal.

2005 böjtjén ez a kérdés hangzik a ma egyháza felé, a magukat keresztényeknek vallók felé, mifelénk: ugyanúgy tűménk-e - a kevés hitvallótól eltekintve -, mint az előttünk járók, ha a 21. század megismételné az előző évszázad borzalmait? Tűménk-e a koncentrációs táborokat, tűménk-e a gulágot, vagy netán ismét megáldanánk a fegyvereket, amelyekkel felszerelve a Don-kanyarba küldtek elpusztulni százezreket?

Félő, ismét megbuknánk a böjti vizsgán. Ma nem ilyen nehéz a lecke. Mégsem szólunk. Nem szólunk, amikor egy újsütetű politikai csoportosulás a kereszttel visszaélve akar híveket szerezni magának, de akkor sem emeljük fel szavunkat, amikor egy, a kereszténységet ugyancsak programjában hirdető párt képviselői kivonulnak a teremből, ahol néma felállással emlékeznek meg a hatvan évvel ezelőtti népirtás áldozatairól, származásuk miatt elpusztult honfitársainkról.

Elismerem: nehéz szólni, fenyeget az aktuálpolitizálás, a pártpolitizálás veszélye. Mérlegelni kell, hogy az adott kontextusban hogyan hatna, hogyan lenne értelmezhető a szavunk. Csak hát Jézus nem mérlegelt. Elutasította a gonoszt. Nevén nevezte a bűnt, azt kívánta, hogy tiszta legyen a szavunk, az igen is meg a nem is.

Az nem lehet - erről szól a böjti üzenet -, hogy csak pozícióink, az egyház jelentős mértékben visszaállt befolyása és anyagi javai érdekében emeljünk szót. Úgymond az igazságért, nem a pénzért. De hát a kísértő- nek is igazsága volt, amikor az Úrnak hatalmat és pénzt kínált.

Kisebb baj, hogy elveszíthetjük a hitelünket; az igazi baj az, hogy ezáltal erőtlenné válik a szolgálatunk. Márpedig nemcsak az egyháznak, de a társadalomnak is szüksége van a böjti üzenetre, a „Térjetek meg!” felszólításra. Térjetek meg a szenvedélybetegségek, a valóság- show-k bűvöletéből, a hamis értékek világából! - ezt kell nekünk hitelesen tolmácsolnunk. Ez a tét. A beteg társadalom gyógyulása, melyet csak az áldott orvos, Krisztus nyújthat. Mi vagyunk a követei. A böjti egyház. Ha van ilyen.

*

«