Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
IO 2005. december 25. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Költőavató Hetvenéves (volt) Honnan jö 1 ► Hetven esztendő. Egy egész élet. Az Evangélikus Elet első számait nagyszüle- im még fiatal házasokként lapozgatták... Mondják, semmi sem évül el olyan gyorsan, mint az újság. Hiszen a mai hír holnap már senkit sem érdekel. De ugyanaz a hír ötven-hatvan-hetven év múlva érdekesebb és izgalmasabb lehet a legfrissebb helyszíni közvetítésnél! A megsárgult lapok betűi egy letűnt világba engednek bekukucskálni. Elfelejtett, néha furcsa és talán nevetségesnek tűnő szokásokat, számunkra sokszor idegen, máskor meg nagyon is ismerős mentalitást hoznak szinte kézzel fogható közelségbe - apáink, nagyapáink életét. Egy régi lap cikkei nekem többet mondanak el a korról, mint megannyi történész tudós könyvei. A következő összeállítás csupán szemvillanásnyi képet ad az újság hetven évéről, ráadásul csöppet sem objektív. Az én válogatásom. ► Szárnypróbálgató fiatal költő verseskötetét mutatták be december 14-én délután az ELTE egyik nagyelőadójában. Szávay László Messiásszakadék című művét Mészöly Dezső Kossuth-díjas költő és ár. Tarján Tamás irodalomtörténész értékelte. Szávay László húszas éveinek elején járó evangélikus teológus és filozófia szakos hallgató. Az ötven verset tartalmazó kötet egy fiatalember jellegzetes problémáit tükrözi: szerelem, szeretet, az elhagyatottság fájdalma, a nagyvilág gondjai, egzisztenciális helykeresés. Őszintén tárja fel önmagát a szerző. Mészöly Dezső szerint egyetlen olyan verset sem tartalmaz a kötet, amelyen azt érezhetnénk, hogy kölcsönkért érzéseket, gondolatokat, vagyis utánérzéseket szólaltat meg. Tartalmas, olvasásra érdemes. Tarján Tamás kiemelte, hogy alapvetően a Radnóti-élmény határozza meg a kötetet, erre utal Szávay négy eklogája is. Tulajdonképpen „szeretetköltészetet” olvashatunk, mert a szeretet-szerelem témáját járják körül a versek. Ráadásul mindig valakinek a színe előtt folyik az erről való gondolkodás, így a költemények sokszor imaszerűek, vagy egy dialógus egyik résztvevőjét idézik. Tarján szerint a versek egymásutánja nagyon hullámzó benyomást kelt: kiemelkedő vezérvers ugyan nincs a kötetben, de olyan sincs, amelyet ki kellett volna rostálni. Ennek ellenére a versek között nagy az értékbeli különbség. Az őszinte, szívből mondott elismerések után azonban egyik bíráló sem hallgatta el kritikai észrevételeit. Mészöly Dezső felhívta a figyelmet arra, hogy a költészetnek bizony szigorú törvényei vannak, és ha a költő ritmusérzéke hiányos, összeomlik a vers. Tarján Tamás utalt arra, hogy ha Radnóti félhol- tan, sort sor alá tapogatva is gondosan ügyelt minden szóra, akkor egy pályakezdő költőnek erre még inkább figyelnie kellene. Szávay kötetét a hexameterek és a felező nyolcasok túlsúlya jellemzi, ám a kötött metrumbórkiugrani úgy, ahogyan ő teszi, csak akkor szabad, ha ennek oka, jelentése van. Ám ha a hiba nem fial semmit, akkor az olvasó csak kiesik a ritmusból. Tarján Tamás kifogásolta a szóhasználatot is: szerinte a kötetben található archaizálások sem állják meg a helyüket. Ma már senki nem mondja, hogy „elaluszom”, „gyászravatal” vagy „gondolatim”. Ezeket a szavakat a vers szövegkörnyezete nem viseli el, használatuk nem magyarázható, nem hordoz többletjelentést. Majd néhány példával illusztrálta a „kebel” szó helytelen alkalmazását: „Orvosa ő ezrek panaszának, s kifacsart- gyönyörű / szívek bús zokogása pihen szép kebelén...” „Korszerű költészet ebből nem lesz” - mondta Tarján Tamás. „Minden rozsdás, minden lejárt és az ifjúság bocsánatos bűnei közé sorolandó.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy rendkívül tiszteletreméltó, hogy a költő komoly ajándékot akar vinni az oltárra, komplex képeket alkot, de ezeket nem mindig gondolja végig alaposan. A versek tartalmát, mondanivalóját elemezve utalt arra, hogy Szávaynak jobban kellene hasznosítania azt, amit a két szakon elsajátított, és bölcseletibbé, gondolat- teltebbé kellene tennie ezt a szeretetelvű istenkereső költészetet. Mondanivalója lezárásaként az irodalomtörténész mégis afölötti örömének adott hangot, hogy a hibák ellenére olyan költőt avathattunk, aki úgy markolt sokat, hogy nem fogott keveset. ■ Jánosi Vali M F. S S 1 A S S 7. A K AD EK SíiTif USÍ 1á Szávay László: Messiás-szakadék. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005. Ara 1980 forint. Szávay László Várakozás Álmomban láttam, hogy a tél karolt belém, s vitt, vitt szélsebes szánján, s letett valahol a messzeségbe, künnre, város szélire, falak alá, elhagyott helyre. Hideg volt nagyon, fagyott. Didergő angyalkák potyogtak az égből, s hullattak lángoló, nagy örömkönnyeket, oszlattakfagyot, havat, hideget. Ajkaikról lassan felém szállt a régen várt néhány szó: „Jöjj hát idei Megszületett a Megváltó!” 1933. február 5.- Harc a nyomor ellen Ahogy az erdő vadmadarai a megfagyott hótorlaszok és rögök között elesé- get nem találva, a kertek aljára, emberek lakta községek közelébe lopakodnak, úgy szállja meg e télre fordult időben a szegénység és nincstelenség a pesti lel- készi hivatalok táját. Százszámra őgye- legnek a munkanélküliek, az állástalanok és a hajléktalanok mindenütt, ahol egy meleg falatot vagy biztató szót remélnek. Nézegetem ezeket az elesett, ütött-kopott embereket, akik közül akárhány az alkohol feledtető mámorába fojtja nyomorúságát, nézem őket, beszélgetek velük, és a legmélységesebb szánalom nem azok iránt ébred a lelkemben, akik már a boldog békeidőkben a lágymányosi Duna soron, a Jeru- zsálemtelep közelében élték le életüket, mert ha a nyomort egyáltalán meg lehet szokni, ezek a szerencsétlenek bizonyára megszokták... de azokat szánom elsősorban, akik a mai nemzeti és világele- settségünknek estek áldozatul, akik mint boldog napsugaras idők gyermekei egyszerre a legészvesztőbb árvaságba és hajléktalanságba zuhantak. Óh, milyen nehéz lehet azoknak, akiket idegen megszállók kergettek a csonka hazába, kérő szóra nyitni ajkukat, mivel ebben az iszonyú nemzeti és társadalmi nincste- lenségben elhelyezkedni nem tudnak. És jönnek... szakadatlan menetelésben egyetemi hallgatók, diplomás mérnökök, doctor jurisok, egy doctor philoso- phiae... és meg kell alázkodniok azokért a fillérekért, ebédjegyekért, kenyérvagy tejcédulákért, amelyeket osztogatunk, amíg... bírjuk! Mert a középosztály, amely mindig adakozott, amelynek szíve nyitva volt minden nemzeti vagy társadalmi megmozdulás előtt, olyan ájultságban fekszik..., hogy alig-alig tud tenni még ínségesebb körülmények között élő testvéreiért! Ezek a nehéz esztendők fokozott feladatok elé állították az egyházat is. Vajon az egyház tud-e ma az elesettek javára Valamit tenni? A jövőnk függ ettől. Ha a mi egyházunk abban a versenyben, amelyet istenes és istentagadó világfelfogások a lelkekért vívnak, anyagi tekintetben nem tud híveinek segítségére lenni, le kell maradnia a versenyben. Hiába az igazság tündöklő hatalma a kezünkben, a nyomorúság oda megy, ahol kenyeret és meleget nyújtanak neki, nem törődvén azzal, hogy hitét, Istenét áruba kell- e bocsátania, vagy sem. És ha itt-ott tud az egyház segíteni elesettjeinken, vajon helyes-e a megsegítésnek az a módja, amelyet jelenleg gyakorolunk? Megoldása-e a nyomornak az, ha alamizsna és koldusfillérek formájában próbálunk segíteni? (...) Az alamizsnafillérekben megnyilatkozó jótékonyság megalázza az elfogadót, és emberi méltóságában bántja meg. Ezért kell valami más eszközhöz nyúlnunk. Szerintünk ezért az egyedüli megoldás a nyomor frontján: a munka- alkalom teremtése! * * * Nemrégiben a Nyugati téren szálltam metróra. Az aluljáró lépcsője mellett, még a felszínen nagy kupac foszlott selyempaplan közepén idősebb (?) nő üldögélt. Álmos szemekkel nézegetett körbe, mint aki délutáni szieszta után ébredt. Lent a mélyben, a fal mentén további „lakások" - egy laticel a hálószoba, műanyag szatyorban a konyha és a kamra. A „tulajdonosok" a fal felé fordulva, mély álomban próbálják elfelejteni a világot, amelyben élnek. Hogy ők ezt szokták meg? Sajnos lehetséges. Én nem tudom megszokni. Istenem, hát semmi nem változott?! * * * 1933■ január 29. - Külföldi hírek New Yorkban megnyílt a három éve épített s a világ legnagyobb színházának tekinthető Radio City Music Hall. Állítólag kétszázötvenmillió dollárba került. A színház befogadóképessége hatezer-kétszáz. Fényűzés és pompa szempontjából évtizedekig verhetetlen alkotás. Az egyházi újságok szomorúan írják, hogy ma, amikor a végítélet előtt állunk, vagy az özönvíz utáni állapotokhoz hasonló körülmények között tengődik a világ, s amikor a tanítók, rendőrök és városi alkalmazottak hónapok óta nem kapnak fizetést, mernek ilyen lázító vállalkozásba kezdeni. Ezek dacára tény azonban, hogy a színház naponként zsúfolásig megtelik, s olyan nagy tülekedés van a jegyekért, hogy a szomszédos 6. utcában levő állásközvetítő hivatalba nem tudnak a tömegtől eljutni. Skóciában karácsony ünnepén a különböző mozikat papok szállták meg, akik mindenütt tizenöt perces előadást tartottak a karácsonyi örömhírről. Állítólag a közönségre nagy hatással volt ez a váratlan igehirdetés. (Közli: Gaudy László) 1933. március 5. - Figyelő A rádió azzal kezdi a hetet, hogy kendőzésre tanítja a nőket. Minden vasárnap reggel éppen az istentisztelet előtt kozmetikai előadást tart. Micsoda hallatlan ízléstelenség ez! A múltkoriban egy előkelő idegen azt kívánta, hogy a Rádió Újság heti műsorát valaki ismertesse meg vele. Nem kívánt azonban tovább menni a vasárnapnál, mert meg volt botrán- kozva, hogy kendőzéssel kezdődik a magyar heti műsor. Hát muszáj ennek így lenni, és muszáj ennek így maradnia? Nincs a hétnek elég hétköznapja, amelyen a kendőzés tudományára is meg lehetne tanítani a népet? Nem lehetne a vasárnap délelőítjét egészen a léleknek szentelni? Nem tehetné meg a Magyar Rádió, hogy kezdője legyen egy olyan nemzetközi mozgalomnak, amely a vasárnap délelőttjét kizárólag Istennek szentelné? Ajánljuk megfontolásra! * * * Fiatalabb olvasóink talán már nem is tudják, hogy kendőzésnek nevezték valamikor a sminkelést. A harmincas években már teljesen megszokott volt a púder és a rúzs használata, igaz, a szemüket inkább csak a színésznők festették. A férfiak valószínűleg örömmel nézték a moziban Greta Garbo vagy Carole Lombard igéző tekintetét és vérvörös ajkait, de mint látjuk, mégis valami ördögi, istentelen dolognak tartották az arcfestést... * * * 1938. április 23.- Cseléd Angliában? Egyik napilap virágvasárnapi számában egy jó nevű közíró ismerteti egy Angliába „háztartási alkalmazott”-nak szegődött magyar úrileány levelét. A magyar úrileány végigjárta a szabályos iskolákat, diplomát szerzett, néhány évig várta a lehetetlent: az állást, s amikor sehogy se jött, fogta magát, kiszerződött Angliába „cselédnek”. S most elmondja, hogy mennyire nem bánta meg ezt a lépést. Micsoda szobát, micsoda elbánást kap annál az angol mérnökcsaládnál, milyen finoman viselkednek vele szemben gazdái! Háromszor hetenként egész délutá- nos kimenőt kap és havi 5 font (a mi pénzünkben majdnem 140 pengő) fizetést a teljes ellátáson kívül. Minderről azért ír lelkendezve az írónak, hogy tollával csináljon propagandát az ilyen Angliába szegődésnek, mert ez százszor jobb megoldás a mai, dolgozni kényszerülő, intelligens, fiatal lányok számára, mint havi 60-80 pengőért hajnaltól vakulásig dolgozni odahaza. Odakint pár év alatt egy egész kis tőkét spórolhat össze, amivel aztán idehaza vagy férjhez mehet, vagy olyan érdemleges vállalkozásba kezdhet, amely már civilizált emberhez méltó életkörülményeket biztosít számára. Az író erre azt feleli: bármilyen szép is ez az angliai cselédség, bármilyen kapós is odakint a magyar úrileány mint „háztartási alkalmazott”, bármily kedvező anyagi rendeződés, világlátás, nyelvsajá- títás járna is vele, mégsem hajlandó propagandája érdekében tollát mozgósítani,. mert „nem látom örömmel, ha egy úrileány cselédnek készül ki Angliába. Az egyén tehetetlen a valósággal szemben, de a közösség nem tehetetlen, s bennünket, hazaiakat egyformán terhel a felelősség e kérdések miatt. Nem lehet program az, hogy a magyar középosztály leányait cselédnek exportáljuk külföldre. Bizonyos, hogy ez a kínos, szemérmes, kényszerű export, melyet a viszonyok találtak fel, erkölcsös, de nekem mégsem tetszik. Nem az a cél, hogy a magyar középosztály leányaiból cseléd legyen, hanem az a céh és kötelesség, hogy olyan Magyarországot teremtsünk, amelyben a magyar cseléd is megtalálja a pol- gáriasodás életlehetőségeit. Ezek a lehetőségek megvannak idehaza is." * * * S mi még azt hittük, hogy a bébiszitterség vadonatúj találmány! Az írásból kiderül, már akkoriban is a nőknek volt erősebb a gyakorlati érzékük... Mert lehet, hogy nem túl elegáns cselédnek állni külföldön, de még mindig jobb, mint munka nélküli úrileánynak lenni itthon. Szerintem. * * * | 1938. január 8.- Ejféli istentisztelet Fagyos északi szél sepri a pesti Duna- partot. A Margit híd után egyre ritkulnak a házak. A modern paloták helyébe füstös gyártelepek lépnek, és köztük j egy-egy üres telken frissen csillog a hó. Lassanként külvárosivá vedlik a kép. Égnek ugyan az utcai villanylámpák, de gyengécske a fényük. Úgy látszik, itt már spórol a város, vagy a nyomorúsághoz nem illik a fény. S amúgy is éjszaka van. Teljes a csend. Ritkán vánszorog egy- egy álmos villamos a Pozsonyi úton. Utána megint nagy a mozdulatlanság. Csak a pár lépéssel lejjebb hömpölygő Duna mutatja az életet: nem áll meg nyugodni soha. Furcsa ez a csendes szilveszter. Odaát a szigeten az egyik parti palota mégiscsak ontja a fényt. Úgy látszik, valahol nyitva hagytak egy ajtót vagy ablakot. Bent szól a zene, s ide is átröppen egy- egy hangfoszlány. De amire ide átérnek, megkopik a zene is, a fény is. Ok is alkalmazkodnak a környezethez. Annyira igénytelen minden, hogy az ember szinte meghökken egy nagy épülettömb előtt. Mi lehet ez? Oszlopos homlokzata a Dunára néz. Az oszlopok felett felírás: „Soli Deo Gloria”. A Pozsonyi üti új református templom és gyülekezeti ház. Egy sor ablaka világos. Fél órával éjfél Dr. Nagy Gyula kitüntetése A Magyar ENSZ Társaság az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 60. és hazánk felvételének 50. évfordulóját ünnepelte december 9-én a társaság székházában, december 12-én pedig a Parlament ülésén. A társaság elnöksége a kettős jubileum alkalmából adta át kitüntető díszoklevelét - mások mellett - dr. Nagy Gyula nyugalmazott evangélikus püspöknek „az Egyesült Nemzetek Szervezete céljainak megvalósításáért végzett kiemelkedő munkájáért”. Húsz évvel ezelőtt püspökünk már megkapta a társaság elismerő emlékérmét a Genfben és a nemzetközi élet területén végzett munkájáért. A püspök ma is tagja - a hazai történelmi egyházak képviseletében egyedüliként - a Magyar ENSZ Társaság kormányzótanácsának. DRDETÉS_____________________________________________________________________ Álláshirdetés A Magyarországi Evangélikus Egyház gazdasági osztálya kettős könyvelésben jártas munkatársat keres. Kérjük, hogy a részletes önéletrajzot postai úton (Magyarországi Evangélikus Egyház, Csorba Gábor-1450 Budapest, Pf. 21) vagy e-ma- ilben (gabor.csorba@lutheran.hu) küldjék el. HIRDETÉS Isten megpróbált emberei Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) 2006. első félévi programjai: • Január 12.: Áhítat fin 3,36a): Johann Gyula. Bibliatanulmány: Noé-Széli Bulcsú • Február 9.: Áhítat (Bír 5,31b): Kerekes Titusz. Bibliatanulmány: Ábraha'm - Kovács László • Március 9.: Áhítat fin 11,27): Horváth-Hegyi Olivér. Bibliatanulmány: Jákob - dr. Gardái Péter • Április 6. (az ünnep miatt egy héttel korábban!): Áhítat (fin 2,2): Kustra Csaba. Bibliatanulmány: József- iß. dr. Fabiny Tibor • Május ii.: Áhítat (Gál 3,26): Tamásy Tamás. Bibliatanulmány: Mózes - Szakács Tamás • Június 8.: Áhítat (Gál 5,1): Szabó András. Bibliatanulmány: Dávid - Szeverényi János Az alkalmak a hónap második csütörtökén 17 órakor kezdődnek az Országos Egyházi Iroda utcáról nyíló földszinti termében (Budapest Vili., Üllői út 24.).
