Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. december 25. 3 Egyházi iskolák demonstrációja ■m Folytatás az i. oldalról A tüntetésen ezután azt a levelet olvasták fel, amelyet a váci Piarista Gimnázium és Kollégium tantestülete polgári kezdeményezésként kívánt eljuttatni dr. Sólyom Lászlóhoz. Az intézményben oktatók szót emeltek az egyházi iskolák hátrányos megkülönböztetése ellen, és arra kérték a köztársasági elnököt, hogy erre hívja fel a közvélemény, illetve az Alkotmánybíróság figyelmét. A békés tüntetés résztvevői kinyilvánították, hogy egyetértenek a leírtakkal, és egyhangúlag támogatják a kérelemben foglaltakat. Mielőtt dr. Hardy F. Gábor felolvasta volna az Oktatási Minisztériumnak benyújtandó petíció szövegét, elmondta, hogy a demonstrációt megelőzően aláírásgyűjtő ívet küldtek szét szerte az országban; 12 874-én fejezték ki egyetértésüket. A békés tüntetésen pedig újabb 5553 fő „adta a nevét”, az egyházi oktatási intézmények számára biztosított jog- egyenlőséget követelve. A Magyar Bálint minisztertől módosító indítvány előterjesztését kérő beadvány felolvasása után küldöttség indult Hardy F. Gábor vezetésével az Oktatási Minisztériumba. A Felvonulási téren szervezett békés tüntetés a történelmi egyházak iskoláiban végzett egyetemi és főiskolai hallgatók által vezetett imádsággal, valamint a Boldogasszony anyánk, a Himnusz és a Szózat közös éneklésével zárult. ■ G. Zs. December 18-án az alábbi híranyagot jelentette meg a Magyar Távirati Iroda: „Frenkl: az evangélikus egyház nem tüntetett az egyházi iskolák támogatása ügyében Bár az evangélikus egyház szerint is ugyanaz a támogatás illeti meg az egyházi iskolák tanulóit, mint az önkormányzati iskolák diákjait, a tüntetés módszerét elveti - mondta az egyház országos felügyelője az MTI-nek vasárnap. Több ezer szülő, pedagógus és diák tüntetett az egyházi közoktatási intézmények költségvetési támogatásának jövő évre tervezett mértéke miatt pénteken Budapesten. Frenkl Róbert az MTI-nek vasárnap hangsúlyozta; az elmúlt hetekben következetesen képviselték a többi történelmi egyházzal együtt azt az elvet, hogy az egyházi iskolák tanulóit ugyanaz a támogatás illeti meg, mint az önkormányzati iskolákba járókat. Ugyanakkor az evangélikus egyház országos felügyelője szerint elfogadhatatlan a gyerekek utcára vitele és a tüntetés mint módszer. »Sajnáljuk, hogy a média végig egyházi iskolákról szólt a tüntetést illetően, holott az evangélikus egyház nem vett részt ebben a megmozdulásban« - hangsúlyozta Frenkl Róbert.” Hol voltak az evangélikusok? Hétfőn Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke- aki 2006 márciusától betölti az evangélikus egyház elnök-püspöki tisztét is- azt az információt juttatta el az MTI- hez, hogy tudomása szerint az elmúlt pénteki demonstráción részt vevő iskolák között hét evangélikus fenntartású iskola és az evangélikus oktatásügy vezető munkatársai is jelen voltak. * * * Miután az Evangélikus Elet tudósítója is megerősítette az evangélikus oktatási intézmények nyilvánvaló jelenlétét a december 16-i demonstráción, természetesen dr. Frenkl Róbertét is megkérdeztük, van-e hozzáfűznivalója - az eredeti MTI-közlemény nyomán számos hétfői napilapban idézett - mondataihoz. A MEE országos felügyelője lapunknak az alábbiakat nyilatkozta: „Sajnálom, ha félreértettek. Hangsúlyoztam, hogy a demonstrálok céljaival egyetértek, a módszerrel nem. Nem helyes gyerekeket tüntetni vinni az utcára, különösen nem pénzért, még ha igazságunk van is. Hangsúlyozni akartam továbbá, hogy az evangélikus részvétel nem volt meghatározó, főleg a gyerekeket tekintve.” A Magyarországi Evangélikus Egyház tudomásul vette a 2006. évi költségvetési szavazás végeredményét. Úgy érezzük, hogy a törvényesség mércéjén újra meg kell majd vizsgálni az esélyegyenlőség és a szektorsemlegesség kérdését. Egy ország egyre nehezedő gazdasági helyzetében természetesen az egyház is osztozik takarékos életvitelével. Az azonban érthetetlen, hogy miért kerülnek az egyházi intézmények még a többieknél is hátrányosabb helyzetbe. Nem arról van szó - mint több médium tévesen jelezte -, hogy az egyházak többet kémének, hanem az a kérdés, hogy legalább az önkormányzati iskolákhoz és szociális intézményekhez hasonló szinten tudják-e működtetni a társadalmilag hasznos intézményeiket. Ha az illetékes szervek eleget tettek volna törvényben előírt érdemi egyeztetési kötelezettségüknek, akkor a költségvetés e fejezete nem hozott volna karácsony előtt ilyen békétlenséget, társadalmi megosztottságot. Reméljük, hogy a jövőben az illetékes minisztériumok és kormányzati szervek az egyházak képviselőivel időben és érdemben egyeztetve közmegelégedésre szolgáló döntést hoznak. ■ Hafenscher Károly, a MEE szóvivője Jó szomszédok? Többek: testvérek! ■41 Folytatás az 1. oldalról Péntek délután és másnap délelőtt egyházunk püspökei és - országos irodaigazgatói minőségben - e tudósítás szerzője folytattak megbeszéléseket az osztrák vendégekkel. A mindkét egyházat érintő aktuális kérdéseken túl „terítékre került” a nemzetközi egyházi szervezetekben való részvételünk, illetőleg az Egyházak Világtanácsában, a Lutheránus Világszövetségben, az Európai Egyházak Konferenciájában, valamint az úgynevezett Leuenbergi Közösségben betöltött szerepünknek az elemzése, értékelése. Európa átalakulása nem hagyja érintetlenül egyházainkat sem: újabb feladatok várnak ránk, amelyekben az összefogás, a közös fellépés mindkét fél számára nagy segítséget jelenthet. A két „munkablokkot” szép kulturális program gazdagította: vendégeink megtekintették a Parlamentet, továbbá a kitűnő akusztikájú kupolateremben részt vehettek egy népszerű klasszikus darabokat felvonultató hangversenyen. Az osztrák delegáció tagjai szombaton elkísérték D. Szebik Imre elnök-püspököt Ceglédre, ahol együtt ünnepelhették a gyülekezettel a fejlődő egyházközség egyik jelentős eseményét, Péter Zoltán lelkész beiktatását. Nemcsak a tárgyalóasztalnál volt mondanivalónk egymás számára, a szószék is helyet adott a testvéri szolgálatoknak: az egyházfőtanácsos asszony az újpesti, a püspök pedig a kelenföldi gyülekezetben hirdette Isten igéjét. Folytatása következik - így búcsúzott el egymástól a két „egyházvezetés”. Összetartozunk, testvérek vagyunk, közös örömökkel, közös gondokkal, sok területen közös utakkal. Tanulhatunk egymástól, s ami még fontosabb: egymás hite által erősödhetünk. Ezért is van, s kell, hogy legyen jövője a két egyház szorosabb kapcsolatának. Engedtessék meg a tudósítónak, hogy - engedve a kísértésnek - felidézze azt a fanyar történelmi humorral játszó anekdotát, amely jó néhány évvel ezelőtt forgott közszájon. Az esedékes labdarúgómérkőzés délelőttjén Habsburg Ottót kérdezte a riporter: „Osztrák-magyar meccs lesz este, milyen eredményre számít?" A viszontkérdés így hangzott: „De ki ellen játszunk...?” A történelem színpadán, a nemzetközi egyházi fórumokon és a keresztény élet útján ma „egy csapatban játszunk”. Ennek tudatosítása, a közösség ápolása áldás lehet - kifelé és befelé egyaránt. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Ittzés János leendő és D. Szebik Imre jelenlegi elnök-püspök között Herwig Sturm, az Ausztriai Evangélikus Egyház püspöke Gyülekezetiház- szentelés Terényben A Nógrád megyei Terény evangélikus gyülekezeti házát a december 18-án tartott ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel. Az alkalmon szolgált Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese is. Az 1929-ben felépült terényi evangélikus iskolát ötvenöt évvel ezelőtt államosították; a gyülekezet a rendszerváltozáskor nem igényelte vissza a régi épületet. A kártalanítás során kapott összegből felépült házat Klenóaky Sándor tervezte. Gulácsiné Fabu- lya Hilda helyi lelkésznő és férje mindvégig hűségesen részt vett az építkezésben. A közel százéves terényi evangélikus templom mellé épült kétszintes közösségi ház immár alkalmas arra, hogy a hideg téli vasárnapokon befogadja az igére vágyókat, nyáron pedig otthont adjon a messziről érkezőknek és az ifjúságnak. Az ünnepen jelen volt dr. Gulyás Kálmán egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkár. Köszöntőjében elmondta: „Ez a ház legyen a gyülekezet és a falu második lelki otthona, hogy megtapasztalható legyen az a békesség, amelyet a község áraszt magából! Mint református hadd mondjam: áldás és békesség a közösségnek!” ■ Horváth-HeCyi Olivér felvétele ► A Szentlélek jelenben végzett munkáját egyedül az emberek személyes életén lehet „lemérni”. Minél szembetűnőbb a változás, annál inkább érezzük: ez nem magától van. Egy- egy ilyen élet bizonyságtétel lehet. Péter Zoltán messziről indult: nevelőotthonból. Aztán áldás volt rajta, és nagyon közel került ahhoz, aki elhívta őt a lelkészi pályára. Ma már - december 17. óta - a Ceglédi Evangélikus Egyházközség lelkésze. Az iktatás szolgálatát Koczor Tamás, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese, D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Bárdossy Tibor nyugalmazott irsai lelkész végezte. Péter Zoltán gyermekként egy nevelő- otthon falai között nevelkedett. Ifjúként került a siófoki „ifibe”, ahol először tapasztalta meg a befogadó közösség megtartó szeretetét. Keresztény testvérekre talált, majd a budapesti fasori gimnázium szellemisége, lelkisége alakította gondolkodását, világlátását. Ebben az időben fogadta magához Zoltánt a Fassang család, ahol református kegyesség vette őt körül, és megtapasztalhatta a családi gondoskodást. A budavári gyülekezetben töltött évek alatt több lelkész és ifjúsági közösség is nagy hatással volt a fiatal teológusra, aki később itt töltötte a hatod-, vagyis gyakorlati évét. Ösztöndíjas éve alatt az észak-rajna-vesztfáliai Bielefeldben a 20. század egyik legnagyobb teológusának, Bonhoeffemek a személye, életútját, sorsa volt kutatásának középpontjában. A teológiai évek alatt meghatározó közösséget jelentett számára évfolyama, amelyet - többek között a passiókör- úton - Záckaliczky Pál akkori otthonigazgató tartott össze. Péter Zoltán az evangélikus Bárka-táborban ismerkedett meg a feleségével, Ritával; a táborban, ahol mindketten mozgássérültek nyaraltatá- sában segédkeztek. Házasságukból eddig két gyermek született. Társa imádságos szeretete, vidámsága és nyitottsága segíti Zoltánt a mindennapi munkában. A ceglédi evangélikusok hároméves segédlelkészi szolgálat után választották őt lelki vezetőjükké. Az ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre hirdette az igét. „A katolikus papoknak imádságos könyvüket, a breviáriumot kell olvasniuk, a protestáns lelkészek nagykorú keresztények; magunk vagyunk felelősek személyes hitéletünkért. Krisztussal való láthatatlan kapcsolatunkat ápolnunk kell. Élj tudatos lelki életet!” - hangzott az egyházkerület vezetőjének útravalója. A több mint húsz lelkész kolléga igei áldása és közös éneke, a Confirma, valamint a református gyülekezeti tagokból álló-Sztárai kórus éneke után Péter Zoltán prédikációját hallhatták a hívek Jn 3,30 - „Krisztusnak növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” - alapján. „Kicsit rám tört a kegyelem...” - kezdte igehirdetését az újonnan beiktatott lelkész arról a szószékről, melyen hosszú éveken át Ordass Lajos püspök hirdette Isten igéjét. „A szószék magassága nem nekem szól, hanem Isten igéjének. Most nekem ajándékozta a ceglédi gyülekezet templomának szószékét. Ezen a szószéken egyedül az Úr igéjének van hely. Ezt szeretném szólni...”- szögezte le Péter Zoltán. Az ünnepet jelenlétével megtisztelte az Ausztriai Evangélikus Egyház hazánkba látogató küldöttsége, tagjai között Herwig Sturm püspökkel, aki áldáskívánásával köszönte meg azt a lehetőséget, hogy részese lehetett egy magyarországi lelkésziktatásnak. ■ Horváth-Hegyi Olivér « A nevelőotthontól a szószékig Péter Zoltán ceglédi iktatása
