Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-18 / 51. szám
2 2005- december 18. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Ajándékkísérő A fiú egy idegen ország kórházában feküdt. Gyakran kapott csomagot idős édesanyjától. A doboz nemcsak kedvelt csemegéit tartalmazta, hanem mindig rejtőzött benne egy kis írásos üzenet. Pár sor csupán vagy egyetlen szó, de a lényeg: anyától... Egyik este ápolói roppant nyugtalannak látták a fiút. A kérdésre: mi bántja? - elmondta a nővérnek, hogy a legutóbbi csomag sértetlenül megérkezett ugyan, de nem volt benne levél. A csomag, amely így semmit nem jelentett számára, érintetlenül lapult ágya alatt. Néhány nappal később - a fiú nagy örömére - az üzenet is megérkezett: „Fiam, szüntelen gondolok rád, és imádkozom érted.” Karácsony idején sok csomaggal akad dolgunk. Leragasztani valók és kibontásra várók. Kapott és elküldendő pakkok. Ajándékkísérő céduláink is elég változatosak már, de üzeneteink nem annyira. Ha nem vagyunk formában, ugyanazokat a közhelyes szavakat rakosgatjuk más sorrendbe, tupírozzuk, hogy a féltenyérnyi lapocskának legalább az egyik oldala tele legyen írva. Mert mit ér a csomag, ha nem tudni: kitől érkezett, és az a valaki milyen érzésekkel viseltetik irántunk? A névtelen küldemények elég ijedelmet okoztak már ahhoz, hogy az öröm gyanakvásba forduljon. Isten szüntelenül elhalmoz minket ajándékaival. Nem csekély helyet foglal el az ajándéklistán karácsony ünnepe. Isten Fiának testbe öltözése. Tudsz-e örülni még neki? Talán értetlenkedve nézel a jászolbeli csecsemőre: miért olyan nagy dolog ez? Gyanakszol Istenre, és megkérdőjelezed szeretetét még karácsony után is? Ha így van: nem olvastad el az ajándék mellé írt üzenetet. Igaz, az „ajándékkísérő cédula” sok száz oldalas, de ebből is láthatod: Isten üzenete egyáltalán nem sablonos, közhelyes. Sőt: Isten soha nem szenved fantázia, mondanivaló hiányában. A Biblia szavaiból kivilágosodik Isten értünk érzett szeretete, menteni akarása. Megérthető, felfogható Jézus földi küldetése, elfogadható, és örökre miénk lehet maga az Ajándék. A semmit érő karácsony, a felfújt és kipukkadt ünnep egyetlen receptje: felejtsd csukva a Bibliádat! Ne olvasd Isten levelét, ne értsd meg a neked küldött ajándékot, Jézust! Merülj bele a csillogó celofánok és masnik hajtogatásába, és rakj a fa alatt álló kicsiny betlehemi jelenet elé egy jó nagy dobozt valamelyik áruház reklámfeliratával. Aztán jóllakva és néhány „nagyfilmet” megnézve várhatod újra a nyugodt hétköznapokat. Mert ezt a receptet követve biztosan semmi nem fog változni. De lehet sokat érő karácsonyod is: nem mellőzve az ünnep kellékeit, csupán mindenek elé és fölé helyezve Atyád neked írt levelét. ■ Bálint Józsefné Megjelent a szerző Ajándék-kísérő című, a közelmúltban kiadott könyvében. A kötetről e lapszámunk 6. oldalán olvashatnak. SEMPER REFORMANDA „Mi tehát nem így imádkozunk: hadd menjünk a te országodhoz, mintha nekünk kellene loholnunk utána, hanem így: a te országod jöjjön el hozzánk. Mert Isten országának kell hozzánk jönnie, minden kegyelmével és áldásával együtt. Ha nekünk kellene megszereznünk, sohasem juthatnánk hozzá. Mint ahogy Krisztus is maga jött le hozzánk az égből a földre, nem pedig mi hágtunk fel hozzá a földről az égbe. Boldognak lenni azt teszi, hogy Isten országa lettünk, s ő uralkodik bennünk.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA - Jn 1,19-28 Kérdőjelek és felkiáltójelek Pont és vessző: írásjelek, amelyek semlegesek, tényszerűek, kicsit talán megnyugtatóak is. Egy gondolatfolyamnak egyszer csak vége szakad. Lehet, hogy kinő belőle egy újabb, de az is lehet, hogy végérvényesen lezárul. Kérdőjelet és felkiáltójelet akkor használunk, ha mondanivalónknak súlya, különleges igénye, belső dinamizmusa van. A kérdőjel kizökkent, meghökkent, elbizonytalanít. Megállásra kényszerít, számadásra hív. A felkiáltójel érzelmet árul el. Megmutat valamit abból, aki leírja, kimondja gondolatát. Nyomatékosít, megvall, képvisel, jelez. Olykor emberi magatartásokat, érzelmi megnyilvánulásokat is kifejeznek ezek az írásjelek. Néha magunk válunk egy nagy, görbe kérdőjellé: bizonytalan, érdeklődő, kíváncsi, provokatív, szkeptikus kérdezővé. Máskor viszont határozott, ellentmondást nem tűrő, elszánt vagy éppen hitvalló felkiáltójellé lehetünk, mint akik tudunk és képviselünk valamit, ami számunkra igazán lényeges. Igénk Jézus nyilvános fellépésének első hetébe vezet. A János szerinti evangélium első fejezetei napról napra követik a Jézussal kapcsolatos eseményeket. Az evangélium kezdetén az útkészítő tesz tanúságot az Érkezőről. A kezdő mondat így vezeti be az igeszakaszt: „Ez János bizonyságtétele." Ki volt János? Ki ez a titokzatos pusztai szent, ez az aszkéta? Lénye és minden, amit tesz, kérdéseket vet fel. És már ott is teremnek a kérdezők: a kíváncsiak, a szkeptikusok, a provokálok. Egy egész jeruzsálemi delegáció: papok és léviták tesztelik, vizsgáztatják. Ki ő, mit akar, mit tud; és amit tud, azt hogyan képviseli? Jó az elején tisztázni a dolgokat, elkerülni a félreértéseket, meghatározni az erőviszonyokat, kijelölni a határokat. A vizsgabizottság mindössze öt kérdést tesz fel. Nagyon konkrét, célzott kérdések ezek. Az első az alapkérdés: „Ki vagy te?" A válasz mindent eldönt. Keresztelő János tudja, hogy a kérdés ki nem mondott valódi tartalma ez: te vagy-e a Messiás, a Krisztus? Hogy is lehetne Messiás az, aki követ? Aki csupán útkészítő, útegyengető ott, ahol elhalad a Király? Az „En vagyok... ” válasz csak és egyedül Jézusé. Ebben az időben a messiásváró zsidóság „jóléti” vagy „politikus” messiás érkezésében hitt, aki majd rendbe teszi az országot, elűzi a rómaiakat, és végre mindenki békében élhet. Mit is tudnak kezdeni egy olyan felkenttel, aki ezt mondja magáról: „Én vagyok a jó pásztor", „Én vagyok a feltámadás és az élet", a világosság - és közben izzadtan, kopott ruhában, sokszor fáradtan járja útját embertől emberig? A Messiás már itt van, közénk jött - hirdeti a Keresztelő. De a félreértések elkerülése végett határozottan vallja: „Én nem a Krisztus vagyok!” János Jézus iránti mély tisztelettel és alázattal felel a mindent eldöntő első kérdésre. A felkiáltójel rámutat arra, aki már itt van, és az emberek között jár-kel, akinek közelsége átélhető, és ezért már nem olyan a világ, mint előtte volt... Ő, János csupán a hangját kölcsönzi annak, aki szavának teremtő erejével gyógyít, és hirdeti Isten országát. Nem vágyik többre, hogy is tehetné? Hiszen minden, amit várt, ami küszöbön áll, beteljesedik az Érkezővel! Két eldöntendő kérdés következik. A válasz „igen” vagy „nem” lehet. Ha a Messiás nem is, akkor legalább te vagy-e Illés, akit várunk? Jogos kérdés. Hiszen minden hithű zsidó vallotta Malakiás próféta ígérete nyomán, hogy a messiási kor küszöbén visszajön Illés. O majd az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét pedig az atyákhoz fordítja. János Illéssel ugyan lelki értelemben azonos, hiszen az ő szellemében lép fel, mégsem tekinti magát új Illésnek. A messiási várakozások ne az ő személyéhez kötődjenek! „Hát akkor?... A próféta vagy te?” - kérdezik a papok, farizeusok és léviták. Egyre lejjebb licitálnak. A konkrét személyhez kötött várakozás helyett most A VASÁRNAP IGÉJE az ismeretlen eljövendő prófétára tekintenek, akit még Mózes ígért meg a népnek: „Prófétát támaszt atyádfiai közül az Úr, olyat, mint én, őreá hallgassatok!” (5MÓZ 18,15) Talán a Keresztelő az, akiben a régi ígéret beteljesedik, talán ő is belép a nagy próféták hosszú sorába, akik Izraelt intették, vigasztalták, fenyegették, erősítették? A válasz újra határozott nem. „Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?" Most már sürgetők a kérdések. Miért keresztelsz, ha nincs hozzá „jogosítványod”? Mit akarsz, mit üzensz mindezzel? És erre a felkiáltójel kettősponttá, egészen kicsivé zsugorodik. Túl a szavak vallomásán, ott, a Jordán partján senki más nem fontos már, csak ő, aki utána jön, az, aki nagyobb mindennél. Róla, az Érkezőről végül ez a kettőspont prédikál. És másnap János meglátja őt, amint feléje közeledik... ■ Varga Gyöngyi Imádkozzunk! Növekedj bennem, Uram, éld fel emberi valómat! Lángoltass el engem, mint gyertyát a fény. Örömöd az én kisebbedésem, örömöm a te nagyobbodásod. Szolgálni szeretnélek téged átadott, apró életemmel: soha nem hamvadó tűz, soha nem szűnő Szeretet! (Szent- Gály Kata) Oratio oecumenica Drága Istenünk, örömhozó mennyei Atyánk! Köszönjük igédet, amely által biztatsz, erősítesz minket, s amely szeretetedet hirdeti köztünk. Különleges, tőled származó, belőled fakadó örömmel töltesz el mindannyiunkat jó és rossz időkben egyaránt. A te bátorításod, gondviselésed adjon nekünk megelégedettséget, békességet még akkor is, amikor emberi szemmel nézve semmi vagy csak vajmi kevés okunk lenne a boldogságra. Ne engedd, Atyánk, hogy ez az öröm megszűnjön, vagy akár csak meggyengüljön bennünk; ne engedd, hogy a kételkedés, az elégedetlenség irányítsa érzéseinket, gondolatainkat, cselekedeteinket. Hadd tudjunk valóban örülni tebenned mindenkor! Őrizd meg, mindenható Istenünk, a teremtett világot és annak jó rendjét. Adj kedvező időjárást így télvíz idején is, hogy a természet ereje se egészségünkben, se földjeinkben, se otthonainkban, se más tulajdonunkban ne tegyen kárt. Adj békét és egyetértést az emberek között, hogy minél többen élhessenek viszály és szere- tetlenség nélkül. Áldd meg hazánkat, népünket. Adj életkedvet és reménységet az embereknek, hogy szívesen hozzanak utódokat erre a világra, hogy el ne fogyjon magyar népünk. Kérünk, adj vezetőinknek bölcsességet, hogy istenfélelemmel és legjobb tudásuk szerint hozzanak olyan döntéseket, amelyekkel nemcsak a maguk kényelmét, hanem sok ember boldogulását szolgálják. Könyörgünk egyházunkért. Te tudod, milyen nehéz helyzetben vagyunk. Kérünk, támassz az emberekben jóindulatot a te néped iránt. Áldd meg gyülekezeteinket, hogy a fiatalok is szívesen hallgassák a te igédet, amely által jó életük lehet földi útjuk során. Könyörgünk a rászorulókért, a szenvedőkért, az idősekért és a betegekért. Add, hogy nehéz körülményeiket ne csapásodként, haragod kitöltéseként éljék meg, hanem meglássák nyomorúságukban is szerető, atyai hívásodat és azt, hogy neked az a célod, hogy mind közelebb kerüljünk hozzád, míg végül kegyelmedből mindannyian együtt dicsérhetünk téged örök országod mennyei polgáraiként. Végül újra kérünk az örömért, amelyre igéd által biztatsz: hadd lássa meg rajtunk keresztül a világ, hogy úgy lehet igazán boldog az ember, ha benned örvendezik, s csak tebenned bízik. Ámen. MEGÉRKEZETT AZ EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET - LITURGIKUS KÖNYV 4. Méltán evangélikus Liturgikus könyvünk főcíme: Evangélikus istentisztelet. A cím meghatározza a könyv funkcióját, de arra is utal, hogy a benne található istentiszteleti rendek nem attól válnak előbb-utóbb „mégiscsak evangélikussá”, hogy evangélikus gyülekezetek használják őket, hanem a használattól függetlenül, tartalmuk okán - méltán - áll előttük az evangélikus jelző. Amikor valamelyik egyház huzamos ideig használ egy istentiszteleti rendet, akkor az előbb-utóbb az adott egyház egész arculatát, sőt önazonosságát meghatározó tradícióvá válik. Senki sem vitatja, hogy a keleti egyház több mint másfél évezredre visszatekintő, változatlan formában használt liturgiája ilyen. Ám a tradícióvá váláshoz néha egy emberöltőnyi idő is elegendő. A mi tradicionálisnak számító liturgiánk sem tekint vissza hosszabb múltra: Prőhle Károly Agendájának első kiadása 1963-ban jelent meg. Részben szakított Raffay 1936-ban kiadott Agendájának istentiszteleti tradíciójával, részben épített rá. 1936-ban Raffay püspöknek minden tekintélyét latba kellett vetnie, hogy isten- tiszteleti rendjét a gyülekezetek használni kezdjék. A gyakori, néha metszőén éles hangú bírálat egy szóban foglalható össze: Raffay liturgiája katolizáló, nem evangélikus... 1963-ban viszont már az evangélikus tradíciót képviselte, amire hivatkozva Prőhle Agendáját érte a bírálat: katolizáló, nem evangélikus. A Prőhle- Agenda használatba vétele mégis simán ment, mert bevezetését az a Káldy püspök rendelte el, akivel nemigen lehetett ellenkezni. így ma Prőhle professzor rendje a tradicionális evangélikus istentisztelet... A kérdés kiéleződik: hogyan viszonyuljunk a tradícióhoz? A reformátorok határozottan állították: csak egy zsinórmértéket fogadnak el, és ez a Szentírás. A svájciak azt mondták, hogy az istentiszteletből mindent ki kell iktatni, amit a Szentírás nem ír elő. így náluk csak a zsoltáréneklés, az imádság, az igeolvasás és igehirdetés maradt meg, a szentségeket pedig a lehető legegyszerűbben ünnepük. Luther viszont azt mondta, hogy az istentisztelet rendjéből és általában minden egyházi tradícióból csak azt kell elhagyni, ami a Szentírással ellenkezik. így a mise tradicionális rendjéből csak a papi áldozatbemutatásra vonatkozó mondatokat húzta ki. A bevezető bűnbánati, előkészületi részt, az úgynevezett lépcsőimádságot - 43. zsoltár a közbeiktatott gyónóimádsággal (confiteor) - pedig leválasztotta, és tartalmát az úrvacsorát előkészítő gyónó istentiszteletbe vitte át. Mivel Luther csak az úrvacsorás istentiszteletet nevezte misének, a régebbi hagyományból kezdtek fölelevenedni a nem úrvacsorás istentiszteleti formák: a lau- des, a vesperás stb. A Liturgikus könyv tehát a legjobb evangélikus tradíciót követi, amikor az isten- tiszteleti rendben nagyobb hangsúlyt ad LITURGIKUS SAROK az igei elemnek: kibővített zsoltáranyag, illetve kettő helyett három bibliai szakasz felolvasása. Az úrvacsorái rész a korábbinál jobban kiemeli, hogy - bár a bűnbánat, a gyónás megkerülhetetlen - Isten mégsem a mi előkészületünk kielégítő vagy éppen hiányos voltát mérlegeli, hanem Fia megváltó haláláról emlékezik meg, és az ő föltámadásának erejében részesít, amikor bűneinket megbocsátva visszafogad szentjei közösségébe. Mindezzel a Liturgikus könyv istentiszteleti rendje tovább erősíti a Liturgiái Bizottság által is nagyra becsült Prőhle-féle Agenda istentiszteleti rendjének evangélikus jellegét. És a 16. századi evangélikus elődök nyomdokait követi akkor is, amikor a nem úrvacsorás reggeli, esti vagy más hétköznapi istentiszteletek rendjeként újra az ősi laudest és vespe- rást ajánlja. ■ Véghelyi Antal Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. P
