Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-18 / 51. szám

„Boldog pillanat, amikor úgy jövök le a színpadról, hogy ez jó volt, és fájdalmas, amikor egy hosszabb darabnak a végére érünk, és nem foglalkozunk vele többet.”

„Számos tudományágban képezte magát Wittenbergben és Lipcsében, ügyvéd, tudományszervező, királyi tanácsos, színházigazgató, nyelvújító és író lett. O volt a Magyar Tudós Társaságnak - a mai Akadémia elődjének - az első ti- toknoka...”

!► Interjú Tillai Aurél karnaggyal - 8. oldal

!► Egy evangélikus polihisztor emlékezete - 6. oldal

„.. .a református gólkirály ívelt kapáslövése saját térfeléről a kapufa felső lécén csattant, mintegy félreérthetetlenné téve: protestáns rangadóról van szó.”

!► Nem a győzelem volt a fontos - 4. oldal

Választás - kampány nélkül?! !► 3. oldal Ördögűzés Emily Rose üdvéért !► 5. oldal Emlékezés a néhai Zászkaliczky Pálra ► 7. oldal Tollak, tüllök, koszorúk !► 7. oldal Népénektáraink tegnap és ma !► 8. oldal Ó is Radvánszky volt 10. oldal

Dr. Fabiny Tamást választották az Északi Egyházkerület püspökévé'

Érvényes és eredményes volt a püspökválasztás a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületében. A jelölőbizottság lapzártánk után, december 13-án délelőtt bontotta fel az egyházközségek szavazatát tartalmazó borítékokat. A bizottság közlése szerint a 92 beküldött szavazatból négy volt érvénytelen. A 88 érvényes szavazat a három püspökjelölt között a következőképpen oszlott meg: Bence Imre 6, dr. Fabiny Tamás 72, Széli Bulcsú 10 szavazatot kapott. Az egyházkerület megválasztott püspökének beiktatásáról később rendelkeznek.

Tanyasi múlt, városi jövő

Templomszentelés Nyírteleken

► A nyíregyházi tanyavilágban, az úgynevezett bokrokban élő evangélikusok a múlt század közepéig komoly bázisát alkották egyházunknak. A történelem alakulása és a társadalmi változások következtében az apró, térképen csak pontszerű települések lakosai a környékbeli nagyobb falvakba, városokba költöztek. Például a Nyíregyházáról Tokajba vezető út mentén fekvő Nyírtelekre, amely ez év július í-jén nyerte el a városi rangot. A településen december 11-én délelőtt D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Bozorády Zoltán püspökhelyettes, hajdú-szabolcsi esperes, valamint Győrfi Mihály nyírszőlős-nyírteleki lelkész szolgálatával szentelte fel az újonnan épült evangélikus templomot, gyülekezeti központot és parókiát.

A 2001. évi népszámlálási adatok szerint a Nyírteleken élő evangélikusok száma négyszáznyolcvankilenc. Közülük sokan komolyan veszik hitük gyakorlását, a keresztény életformát. Ezért történhetett meg, hogy a településen már tizenöt évvel ezelőtt elkezdődtek a

rendszeres istentiszteleti alkalmak, melyeket akkor még az ifjúsági házban tartottak. 1991-ben önállósodott Nyírszőlős-Nyírtelek és Kisvárda; e települések egyre növekvő közösségeit azóta Győrfi Mihály pásztorolja.

Győrfi Mihály egyik első szervezési munkája volt a közösség saját úrvacsorái készletére való gyűjtés. A visszamaradó alig több mint háromezer forint sorsáról az egyik vasárnapi gyülekezeti beszélgetés alkalmával egy tizenhárom éves kislány döntött, aki bátran szólalt fel a felnőttek között: „Abból, ami megmaradt, építsünk templomot!” Az 1993- ban létrehozott Filadelfia Alapítvány - egyebek mellett - a templomépítést tűzte ki célul. Az alapítvány nevének ötletét az aznapi útmutatóbeli ige adta, mely a filadelfiai gyülekezethez írott - a Jelenések könyvében található - levél egyik verse volt: „íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet..." (Jel 3,8) A meghívón is megtalálható szentírási szakaszról Szebik Imre igehirdetésében elmondta: ahogyan most megnyitjuk a nyírteleki templom kapuit, úgy nyissuk meg szívünk ajtaját Jézus és embertársaink előtt. Ha a gyülekezet nyitott szívvel él, befogadja az ide érkezőket, akkor boldog és életrevaló evangélikus közössége lesz a városnak.

A szentelési alkalomhoz kapcsolódóan megtörtént az első keresztelő is; a gyülekezet legifjabb tagja immáron Győrfi Mihály első unokája.

A gyülekezeti központnak is helyet adó, főút menti, nagy kiterjedésű, ma még beépítetlen terület néhány éven belül a város új központja lesz - tudtuk meg Magyar László polgármestertől. Köszöntőjében kifejtette: mindannyiuk öröme, hogy az evangélikus gyülekezeti komplexum lehet az új városrész első

épülete; minden gyülekezeti alkalom a város életét fogja gazdagítani.

„Nyírtelekiek! Nagyon szeret benneteket az Isten! Olyan elődeitek vannak, akik a tanyasi világban a ’40-es évekbeli ébredés idején komolyan vették az Urat” - emlékeztette a jelenlévőket köszöntőbeszédében Bozorády Zoltán. A vendégek soraiban foglalt helyet Nyírszőlős-Nyírtelek amerikai testvérgyülekezetének, Detroit Lakes-nek a küldöttsége is.

Az eddig többnyire házaknál tartott családi, ifjúsági, gyermek- és asszonykörök tagjai, látogatói ezután majd benépesíthetik a sok teremből, kisebb helyiségből álló, ezer négyzetméter területű gyülekezeti centrumot, melynek építési költsége meghaladja a százmillió forintot. Az adományok legkülönfélébb formáira mind a lelkész, mind pedig a nyírteleki közösség mint Isten munkájára tekintenek. Az ő dicsőségére létesített épület költségeihez kíván hozzájárulni a november 12-én Budavárban megrendezett egyházkerületi nap offertóriuma, a kerület népének adománya is.

■ Horváth-Hegyi Olivér

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Jelölőbizottságának közleménye

Az Országos Jelölőbizottság a 2006. évi általános tisztújítás keretében elindította az országos felügyelői tisztségre vonatkozó jelölési eljárást. A bizottság az Országos Közgyűlés elnökségével egyetértésben a választási folyamattal kapcsolatos határidőket az alábbiak szerint határozza meg:- Az egyházmegyei presbitériumok ajánlásainak beküldése: 2006. február 3.- A jelöltlista véglegesítése: 2006. február 17. (Országos Közgyűlés)- Egyházközségi választó közgyűlések: 2006. március 11. és 20. között (közgyűlés március 12-én, eredménytelenség esetén a második közgyűlés időpontja: március 19.)- Egyházközségi szavazatok beküldése: 2006. március 31.

Kérjük az egyházközségi és egyházmegyei elnökségeket és jelölőbizottságokat, hogy a 2005. évi VII. tv. 6. § (2)-ben részletezett, 2006. március 31-ei határidejű egyházközségi választások előkészítése a fentiek figyelembevételével történjen.

Krisztus tanúi a világban

Advent negyedik vasárnapján, karácsony kapujában tegyük föl magunknak a kérdést: mi az egyházi esztendő első nagy ünnepének és az ezt megelőző adventi időszaknak az igazi öröme és ajándéka mai modern, útját tévesztett, boldogtalan világunkban?

Sok embernek karácsony nem jelent többet, mint az emberi szeretet ünnepét. Azt, hogy az élet gondjai-bajai között néhány napra odafordulunk családunk, barátaink, munkatársaink felé, igyekszünk örömet szerezni nekik. Ez az emberi szeretet is drága kincs, amelyet meg kell becsülnünk! Mert nélküle egészen üressé és jéghideggé válnék körülöttünk ez a földi világ.

De advent és karácsony mérhetetlenül több ennél! Karácsony igazi ajándéka az az egyedülálló örömhír - az Újszövetség görög eredeti nyelvén „euange- lion”, evangélium -, amely kétezer évvel ezelőtt az angyalok énekében hangzott föl a nyájukat őrző pásztoroknak a betlehemi éjszakában: hirdetek nektek nagy

örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában." (Lk 2,10-n) És az a másik üzenet, amelyet később Keresztelő János, az Üdvözítő útkészítője hirdetett meg: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! En láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ez az Isten Fia." (Jn 1,29.34)

Hányszor gondolja, érzi sok ember, hogy Isten, a világ teremtő Ura olyan elérhetetlen messzeségben van tőlünk a mennyben! Mi, emberek pedig itt vagyunk magunkra utalva, küzdve bűneink lelki terhével, szenvedéseinkkel és a feltartóztathatatlanul közeledő haláltól való rettegéssel. Hol van Isten? Miért van tőlünk olyan távol, és miért nem segít rajtunk?

Advent és karácsony Isten válasza, csodálatos örömhíre erre az emberi jajszóra. Isten nemcsak örök dicsőségében él, tűi a tér és idő véges földi világán! Hanem eljött, a testbe alázkodott, emberré, a testvérünkké lett a názáreti Jézusban, a betlehemi jászolbölcső Gyermekében. Végigjárta az emberi élet minden nyomorúságát és megaláztatását, egészen a golgotái kereszten elszenvedett rettenetes, véres kínhalálig! Mindezt értünk, a bűnös, Istentől elfordult embervilág megváltásáért, megmentéséért!

Az újkor embere sok mindent legyőzött tudásával és akarata erejével. Megismerte a világmindenség, a kozmosz végtelenjét és az atomok, a végtelenül parányi létezők titkait, óriási energiáit. De élete legnagyobb ellenségével, az önzés és az énközpontú élet vele születő, bűnös örökségével nem tudott volna soha megküzdeni! A bűn „zsoldja”, kikerülhetetlen következménye pedig mind az Ószövetség, mind az Újszövetség igei kinyilatkoztatása szerint a halál (iMóz 2,17; Róm 6,23a). Mégpedig legelőször a lelki, erkölcsi halál, majd a testi halál, végül pedig az örök halál, a kárhozat. Advent és karácsony csodálatos, örvendetes nagy örömhíre, evangéliuma az, hogy Pál apostol idézett igéje így folytatódik: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Az, amit a másik jól ismert apostoli ige János evangéliumában így foglal össze: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

Az elzászi Colmar városának múzeumában látható egy világhírű festmény, Matthias Grünewald isenheimi szárnyas oltára. Középpontjában a Golgota keresztfája, Krisztus Urunk rettenetes kínokba torzult, véres és meggyötört testével, kínhalálának talán a legmegrendí- tőbb művészettörténeti ábrázolásával. A keresztfa és a Krisztus-test mellett ott áll Keresztelő János, és hatalmas mutatóujjával a Megfeszítettre mutat. Aki látta ezt a megrendítő oltárképet, a kínokban eltorzult, véres Krisztus-testet és a Keresztelő reá mutató ujját, soha nem tudja elfelejteni! Szinte ugyanez a jelenet ismétlődik meg Lucas Cranach híres wittenbergi oltárképén is. A térdeplő gyülekezet előtt Luther, a reformátor ugyanezzel a mozdulattal mutat a Megfeszített vérző, töviskoronás testére.

Mindkét világhírű oltárkép ugyanazt hirdeti: Jézus Krisztus, Isten Fia keresztfájának és gyötrelmes kínhalálának megrendítő evangéliumát. Aki megváltásunkra emberré lett, testbe öltözött, és az embervilág vétkeinek kiengesztelésére a golgotái kereszthalált szenvedte el - helyettünk, értünk, miattunk! Akik az „önmegvalósítás” Isten nélküli útja helyett igaz bűnbánattal és Isten végtelen kegyelme előtt kitárt szívvel, bízó hittel tekintenek Krisztus keresztfájára, azok számára új élet kezdődik el a Lélek által már itt, a földi világban. És azok számára a félelmes testi halál nem mindennek a tragikus vége, hanem csupán egy sötét kapu, amelyen át a végső ítélet után, amelyben Megváltónk az örök Bíró, beléphetünk az igazi és teljes élet örökkévalóságába, Isten országába.

De még egy mindettől elválaszthatatlan üzenete is van számunkra advent negyedik vasárnapjának, a Keresztelő Jánosról szóló evangéliumi igéjével. A két említett, híres oltárképpel együtt ez a vasárnap is arra figyelmeztet, hogy amint Keresztelő János tette ezt kétezer évvel ezelőtt, a mai egyház és mi, mai keresztények is legyünk a tanúi, legyünk a hirdetői a betlehemi jászolbölcső és a golgotái keresztfa evangéliumának, egyedülálló örömhírének ebben az Istentől elfordult és az „önmegvalósítás” útján járó, zűrzavaros és boldogtalan világban. Ennek a jó hímek, az evangéliumnak a hirdetése azonban nemcsak az egyház igehirdetésének és teológiájának a föladata. Hanem - ettől elválaszthatatlanul, az „egyetemes papság” reformátori tanításából is következően - minden egyes Krisztushívő küldetése! Személyes tanúságtétel Krisztus Urunkról, a világ pusztaságába kiáltó szó, együtt a krisztusi szeretet hitből termő cselekedeteivel (Gál 5,6).

Karácsony lesz újra a naptárban, templomainkban és családi otthonainkban. De a legfontosabb mégis az, hogy igazi karácsony lesz-e - bűnbánattal és a Megfeszítettben bízó hittel a szívünkben is? Személyes találkozásunk lesz-e az értünk emberré lett, a Golgota véres keresztfájára feszített és feltámadt Urunkkal, Jézus Krisztussal? Üdvözítőnkkel és Szabadítónkkal az Isten nélküli élet boldogtalanságából, a lelki, testi és végül az örök halál kegyetlen rabságából. Isten adjon ilyen, földi életünk minden napjára kisugárzó adventi és karácsonyi örömöt mindazoknak, akik bűnbánó szívvel, bízó hittel és Krisztus Urunk hűséges tanúiként várják Urunk érkezését!

■ D. dr. Nagy Gyula

«

>