Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-11 / 50. szám
'Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. december 11. 3 A meghallgatott imádság helye ► Kétszázhúsz éve „Áll az Úristen temploma, / Háza a Mindenhatónak...” (EÉ 288,1) Dabas-Gyónon. Az évforduló alkalmából december 4-én, advent második vasárnapján D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette Isten igéjét a délutáni ünnepi istentiszteleten. Az istentisztelet a gyóni evangélikusok történetének és gyülekezetük megalakulásának a felelevenítésével kezdődött. A gyülekezet tagjai visszaemlékeztek arra, hogy több mint két és fél évszázaddal ezelőtt a Gyónra települt tót ajkú evangélikusoknak milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük azért, hogy anyanyelvükön és vallásuk tanítása szerint hallgathassák az Úr üzenetét. Halász János református földesúr és Zlinszky János katolikus gróf támogatta ugyan a gyóni evangélikusokat az iskola és az imaház felépítésében, de a helytartótanács 1765-ben bezáratta az imaházat. Miután pedig a gyónjak a tiltó rendelet ellenére továbbra is megtartották alkalmaikat, a sári plébános 1767-ben először befalaztatta az imaház ajtaját, majd leromboltatta az épületet. Az önállósodást végül II. József 1781- ben kiadott türelmi rendelete tette lehetővé. A „kalapos király” építkezési és lelkésztartási engedélyt adott a segítségét kérő gyóniaknak, így 1783. november 30-án (advent első vasárnapján) beiktatták hivatalába a gyülekezet első lelkészét, Klein Pált, 1785-ben pedig hozzáfogtak a templomépítéshez. (A tornyot százhetven évvel ezelőtt, 1835-ben építették a templomhoz.) A templom felépítésének kétszázhuszadik évfordulóján Szebik Imre iKir 9,1-3 alapján tartott igehirdetésében és azt követő imádságában párhuzamot vont Salamon és a gyóni evangélikusok között: ahogy Isten meghallgatta Salamon könyörgését, ugyanúgy meghallgatta a gyóniak azon fohászát is, hogy felépülhessen a templomuk. A Királyok könyve a meghallgatott imádság helyeként szól a templomról, a gyóni oltár felett pedig e felirat olvasható: „Az én házam az imádság háza”. A püspök emlékeztette a gyó- niakat: őseik olyannyira ragaszkodtak az imaházukhoz, hogy betörték a lezárt ajtókat; ma nyitva van a templom, mégis restek vagyunk belépni. „Annak idején kicsinek bizonyult, ezért bővíteni kellett a templomot. Ma vajon növekszik-e a gyülekezet?” - tette fel a kérdést. Az istentisztelet után Koczor Tamás esperes, a gyülekezet lelkésze arról beszélt, milyen nagy nemcsak az egyes ember, de a gyülekezet felelőssége is a tekintetben, hogy milyen életet élünk. Az ünnepi közgyűlés további felszólalói - így Kőszegi Zoltán dabasi polgármester, Barta Károly református lelkész és Tibay László katolikus plébános is - példaértékűnek nevezték a gyóni katolikusok, reformátusok és evangélikusok együttélését, összetartását. Arra biztattak minden jelenlévőt, hogy töltsék meg minél többször a templomot - akkor is, amikor csak maguk vannak, és együtt is -, hiszen ahogy Szebik püspök köszöntőjében is elhangzott, akkor legszebb a templom, amikor tele van. És ezen a délutánon (majdnem) tele volt... ■ Vitális Judit „Engedtem, hogy vezessen az Isten” Győri János Sdmuelné avatása Pesterzsébeten ► Sokévi szolgálat után első ízben lépett Luther-kabátban a pesterzsébeti templom oltára elé Győri János Sámuelod, aki a közösségben eddig lel- készi munkatársként dolgozott. Az ordinációt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. Az ünnepi istentiszteleten az Evangélikus Hittudományi Egyetemet ár. Fabiny Tibor nyugalmazott professzor képviselte, a helyi gyülekezet részéről pedig az avatandó lelkésznő férje, Győri János Sámuel lelkész vett részt a liturgiában. „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév” (Jel 3,15; Károli-fordítás) - olvasta fel a szószéken a püspök az ünnep igéjét, amely egyúttal az avatandó elhívási igéje is. A Jelenések könyvének ez a verse nem szemrehányás - hangsúlyozta az igehirdető -, hanem a forrásra irányítja a figyelmet. Miként a hideg víz frissít, a forró víz pedig gyógyít, úgy éltet és gyógyít Isten igéje is. Langyos voltunk az, ami gondot jelenthet, mert így akadállyá válhatunk mások számára abban, hogy ők is eljussanak az éltető isteni forráshoz. A frissen felavatott lelkésznőt a kiskőrösi gyülekezet ifjúságában érintette meg a Szentírás szava. Ebben a közösségben döntött az Úr mellett, és innentől kezdve mindent megtett azért, hogy másokat is Istenhez vezethessen. Férjével, Győri János Sámuel akkori kiskőrösi lelkésszel 1975-ben házasodtak össze, négy gyermekük született. A férj és a feleség a szolgálatban is társai egymásnak. A most or- dinált lelkésznő 1979 és 1982 között az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatára járt, 1986-tól kezdve pedig beiktatott gyülekezeti munkatársként szolgált Felsőpetényben, ahol elsősorban gyermek- és ifjúsági munkát végzett. A Győri házaspár 1991-ben került a pesterzsébeti gyülekezetbe; a férj lelkészként, a feleség pedig lelkészi munkatársként - saját szavaival élve - engedte, hogy vezesse az Isten. A következő lépést Győri János Sámuelné számára a Wesley János Lelkészképző Főiskola elvégzése (1993-1998) jelentette. Ezután már beosztott lelkészként folytathatta a Virág Benedek utcai idősek otthonában végzett szolgálattal is bővült munkáját. A pesterzsébeti gyülekezet szeretett papnéja a közösség kérését is szem előtt tartva tette le a lelkészvizsgát ez év februárjában, és vette magára - ahogy ő mondja - a felelősség súlya miatt nehéz Luther-kabátot. Az advent második vasárnapján tartott ordinációs istentisztelet vége nem jelentette egyben az ünnepi nap végét is. A délután a gyülekezeti teremben rendezett összejövetelen két referátumot hallgathattak meg az érdeklődők. Dr. Fabiny Tibor egyháztörténész id. Gáncs Aladár (1891-1935) lelkész halálának hetvenedik évfordulója alkalmából tartott előadást az egykori Fébé-lelkésznek a Túróczy Zoltánnal folytatott levelezéséről, Gáncs Péter pedig az egyház mai reménységeiről beszélt. ■ Gazdag Zsuzsanna Idősebb Gáncs Aladárról lapunk 10. oldalán olvashatnak. Valóra váltani Isten álmát... Lelkésziktatás a Tordas-Gyúrói Társult Evangélikus Egyházközségben ► Advent második vasárnapjának vigíliáján Bencze András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába Süller Zsoltot, a Tordas-Gyúrói Társult Evangélikus Egyházközség választott lelkészét. Az alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. A püspök Jn 10,20 alapján tartott prédikációjában fiatalabb szolgatársa szívére helyezte a pásztori jelenlét fontosságát az egyházban, a gyülekezetben, ahová hívást, elhívást kapott, és amely Jézus Krisztus szándéka szerint él e földön. Süller Zsolt Győrben történt lelkésszé avatása (2002) óta a székesfehérvári gyülekezet segédlelkészeként szolgált egészen augusztus i-jéig. Szavait idézve hosszas emberi tépelődés, gyötrődés és imádkozás után igent mondott a hívásnak, és elkezdte szolgálatát Tordason és Gyúrón. A Nagyvelegről származó fiatal lelkész egész életét abban az egyházmegyében élte, ahol most is szolgál, így magától értődő természetességgel sokan eljöttek az egyházmegye számos gyülekezetéből az iktatásra. Ahogyan már megszokhatták az őt ismerők, Zsolt természetesen, közvetlenül, nagyon emberien és közérthetően beszélt az egybegyűlteknek azokról a feladatokról, amelyeket az Úr a szolgáira bíz, hogy elvégezzék őket. Beszélt egy álomról, amelyet Isten álmodik mindnyájunk életéről. Azt kívánta önmagának és gyülekezetének, hogy valóra válhasson Isten róluk szóló álma. A tordas-gyúrói szolgálat parókiafelújítási munkálatokkal kezdődött. A munkálatok kezdetekor egy helyéről elmozdított, régi léc belső oldalán a most beiktatott lelkész a következő igét találta ceruzával felírva: „.. .a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban." (iKor 15,58) Jel? Üzenet? Biztatás? Minden bizonnyal, hiszen jól tudjuk, hogy mindenkinek, még a lelkészeknek is szükségük van olykor bátorításra. Jó tudni és megtapasztalni, hogy az Úrnak gondja van övéi biztatására. Süller Zsolt felesége, Villő és kislányuk, Márta csak napokkal a lelkésziktatás előtt tudtak beköltözni a frissen elkészült, szépen felújított parókiára. Közel fél év folyamatos utazás és ingázás után újra együtt lehet a lelkészcsalád, amely reménység szerint igazi otthonra lel a gyülekezet szerető közösségében fizikai és lelki értelemben egyaránt. Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés, majd állófogadás követte, melyek keretében köszöntötték a fiatal lelkészt és családját, illetve köszönetét mondtak mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal segítettek a lelkészlakás felújításában. ■ Szabó Szilárd Intézményvezetői konferencia Révfülöpön ► Az evangélikus oktatási intézmények vezetői együtt töltötték advent első hétköznapjait a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Hagyománynak számít már, hogy évente kétszer összegyűlnek az óvoda-, iskola- és kollégiumvezetők szakmai tapasztalatcserére és lelki töltekezésre. Az idei konferencián ötven pedagógus vett részt az ország különböző pontjain működő, összesen harmincnyolc oktatási intézményünkből (tizennégy óvoda, hat általános iskola, tizenkét középiskola és hat kollégium). Nagyon sokszínű szakmai program várt a tanácskozás résztvevőire. Hétfőn este dr. Gerhard Pfeiffer, a bajor-magyar oktatási kapcsolatok koordinátora számolt be arról a közvélemény-kutatásról, amelyet az evangélikus intézmények tanárai között végzett az elmúlt tanév folyamán. A kérdések nagy része arra irányult, hogy az evangélikus iskolában való tanítás micsolódva nagyon sokan mondták el véleményüket, javaslataikat ebben a fontos és aktuális témában. Érdekes és különleges előadást tartott Kodácsy-Simon Eszter teológiai doktoran- dusz Hit és tudás az iskola történetében címmel, dr. Hardy F. Gábor ügyvéd pedig az intézményvezetők munkajogi problémáinak megoldásában segített. Mindkét előadást számos kérdés és hozzászólás követte. Ezután hat intézményvezető számolt be azoknak az ellenőrzéseknek a tapasztalatairól, amelyeket különféle állami szervezetek végeztek iskoláinkban, óvodáinkban és kollégiumainkban az utóbbi egy év folyamán. Mindezek mellett azonban módot találhattak a kétnapos konferencia résztvevői arra is, hogy kevésbé formális keretek között is megoszthassák egymással gondolataikat. A konferencia bibliai tematikája Jézus Krisztus egy-egy tulajdonsága köré épült fel, Lukács evangéliumából vett textusok alapján. Az együttlétet november 28-án délután Schulek Mátyás nyugalmazott igazgató áhítata nyitotta meg, amelyben a „megszólító Krisztust” állította elénk, ugyanaznap este pedig Ittzés János püsA konferencia résztvevői esti áhítaton lyen hatást gyakorol a tanárokra, illetve miben várnak segítséget iskoláink pedagógusai az egyháztól. A válaszokból kiderült, hogy tanáraink egy része szívesen képezné magát tovább a teológiai ismeretek terén. (Erre máris megteremtődött a lehetőség az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, egy százhúsz órás akkreditált képzés formájában.) Több segítséget várnak a pedagógusok az iskolalelkészektől is. Az iskolalelkészi szolgálat pillanatnyi helyzetéről, küldetéséről, jövőbeni lehetőségeiről és az eddigi tapasztalatokról kedden számolt be dr. Szabó Lajos, az EHE rektora. Gondolataihoz kappök a „bátorító Krisztusról” beszélt. Hafenscher Károly országos irodaigazgató a kedd reggeli áhítaton a „vonzó Krisztust” mutatta be, az esti elmélkedés középpontjába pedig, amelyet dr. Szabó Lajos és dr. Szabóné Mátrai Marianna vezetett, a „jelen lévő Krisztus” került. A konferencia úrvacsorái istentisztelettel zárult, amelyen D. Szebik Imre elnök-püspök a „gyógyító Krisztusról” beszélt. E sorok írója úgy vélekedik, hogy a konferencia minden résztvevője - hallgatók és előadók egyaránt - lelkileg és szakmailag gazdagodva indultak haza. ■ Urbán Ágnes Két ülés egy napon A Magyarországi Evangélikus Egyház két fontos munkaközössége tartotta ülését egymáshoz kapcsolódva december i-jén. Az Északi Evangélikus Egyházkerület székházában délelőtt az esperesek tanácsa ülésezett. Az egyházmegyék lelkészi vezetői, a püspökök, valamint az Országos Egyházi Iroda képviselője áttekintették az aktuális kérdéseket, különös tekintettel a hitoktatás megszervezésére, az ingatlanrendezés esedékes feladataira és a 2006. évi országos költségvetéssel kapcsolatos teendőkre. Az esperesi kollégium együtt gondolkodott arról, hogy mi módon lehetne a vezetőképzés szakmai ismereteit egyházunk ezen szintjén is kamatoztatni. A testvéri közösséget formáló közös ebéd után az egyházmegyék lelkészi vezetői zárt körben értékelték a jelenlegi egyházi és társadalmi helyzetet, illetve egyeztették feladataikat. Ez idő alatt ült össze egyházunk országos elnöksége, hogy megvitassa a minden hónapban esedékes országos irodai beszámolót, és döntsön azokról az anyagi ügyekről, amelyekben a gyülekezetek sürgős segítségnyújtást várnak. Foglalkoztak a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium közelgő kétszáz éves jubileumával, az Élim Evangélikus Szeretetotthon rekonstrukciós terveivel, a bonyhádi gimnázium mellett építendő sportcsarnok tervével, a 2006. évi programokkal, valamint a választásnak és az Országos Közgyűlés tavaszi ülésének az előkészítésével. M 01 Ajándék liturgikus könyv A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége úgy döntött, hogy - átvállalva a költségeket - az advent első vasárnapjára megérkezett Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyvet ajándékba adja egyházközségeinknek azzal a jó reménységgel, hogy lelkészeink és kántoraink már a végső kiadás előtt alaposan megismerik, és a gyülekezetekkel is megismertetik a megújult Agenda tartalmát. Áldott adventét!
