Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-11 / 50. szám

2 «M 2005. december n. FORRÁS "Evangélikus ÉletS ADVENT 3. VASÁRNAPJA - Mt 11,2-10 Csalódottság helyett igazi örömöt! ÉLŐ VÍZ A kiváló minőség időtálló Mióta az USA középnyugati részén élek, mindig nagy hatást gyakorol rám egy-egy olyan épület - akárhányszor is látom amely több mint száz éve épült. Amerikában a legtöbb épület ugyanis nem túl időtálló. Megépítésük után viszonylag rövid időn belül kü­lönféle okoknál fogva lebontják őket, vagy megváltoztatják az eredeti funkci­ójukat, mert az új funkcióban előnyö­sebb az adózás. Az általam naponta lá­tott épületek rövid távra épülnek - va­lószínűleg ezért hatott rám olyan erő­sen az az ellentét, amelyet Izraelben lát­tam. Olyan templomokat és egyéb épü­leteket látogattam meg ott, amelyek több mint kétezer évvel ezelőtt épültek. Ezek az épületek nem csupán hihetetle­nül régiek, hanem óriásiak is. Nyilván­valóan úgy építettek őket, hogy hosszú időn át ellen tudjanak állni az idő vas­fogának. Mára megalkottunk olyan berendezé­seket, amelyekkel óriási és nehéz tárgya­kat lehet megmozgatni, de amikor Izra­elben ezeket az épületeket megépítették, nem voltak ilyen kedvező helyzetben az építőmesterek. Valahogy mégis képesek voltak mozgatni és összerakni óriási, tonnákat nyomó mészkőblokkokat. A Szentföldön nem ritka a száz láb belmagasságú templom. Ezen egyházi épületek fenséges mennyezetét csodála­tos falfestmények ékesítik. A lélegzetel­állító katedrálisok mellett tökéletes víz­vezetékrendszereket és amfiteátrumo­kat láttam, amelyek még kétezer év múl­tán is működőképesek. Ezeknek a hihetetlen építményeknek a láttán másfajta megközelítésből kezdtem a minőséget és az emberi munkát szemlélni. Rájöttem arra, hogy a kitűnő minőséget századokban és nem évtizedekben kellene mérni. Ezek­nek az épületeknek még a tervezéséhez is olyan türelem kellett, amely idegen a mi 21. századunk gondolkodásmódjá­tól. A mi modern világunkban a bo­nyolult szoftverek is néhány hónap alatt elavulnak. Gondold csak el, ho­gyan győznéd meg a munkásaidat ar­ról, hogy az elkövetkező öt, tíz vagy húsz éven át ugyanannak az épületnek a megépítésén dolgozzanak... A Prédikátor könyvének 3,14 versében Sa­lamon király, aki maga is kiváló ember volt, és a kiválóságra is tanított, ezt mondja: „Tudom, hogy valamit Isten cselek­szik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni, és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ff orczáját rettegjék." (Károli- fordítás) ■ RickBox (Forrás: Monday Manna - a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának hírlevele) SEMPER REFORMANDA „Mert bár Krisztus ma mintha gyen­ge és szegény volna, s e világ őt kö­vetőiben hovatovább egyre jobban gyalázza, köpdösi, ostorozza és gyil­kolja - mi tudjuk, hogy dicsőségé­nek e vigasztaló és boldogító megje­lenése már küszöbön van, s véget ér a sok temérdek szörnyűség. Akkor majd úgy jelenik meg Krisztus, ami­lyennek mi most hisszük s hirdet­jük. Megvált ugyanis bennünket ín­ségtől, nyomorúságtól, amit drága igéjéért és szent nevéért szenvedünk testben-lélekben a gonosz világtól s annak atyjától, az ördögtől, aki foly­vást csak bűnt okoz, és pusztulást szerez.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Már majdnem itt a karácsony. Csak egy hét, és meggyulladnak a gyertyák, csillag­szórók, előkerülnek az ajándékok. A szükséges és olykor kényszerű bevásár­lás egy részén túl vagyunk, s méregetjük maradék lehetőségeinket. Közben átsu­han a szívünkön: mit várunk mi ettől a karácsonytól? Az ajándékot vagy az ajándékozás örömét? Békés szentestét és hangulatos karácsonyfát? S lehet, hogy úgy lesz, mint tavaly és azelőtt, hogy a tűlevelét hullató fa kidobásakor enyhe vagy keserű csalódást érzünk? Mert még­sem az történt, amit vártunk? Mégis üre­sen maradt egy hely a lelkűnkben? Miért? Lehet, hogy rossz a várakozásunk! Le­het, hogy a várakozásunk tartalmát újra kellene gondolnunk! Lehet, hogy szubjek­tív, földhöz ragadt, anyagias álmaink he­lyett Isten messiási, krisztusi ajánlatára kellene rányitni lelki szemünket, szívün­ket. Ki kellene gyógyulnunk a szinte őrü­lettel határos bevásárlási, sütési, főzési, ta­karítási mániából, hogy igazi tartalommal teljen meg várakozó lelkünk. Mert jelenle­gi lelki koordinátáink szerint a legjobb úton haladunk a karácsonyi csalódás felé: a megvett és eldugott ajándék nem mindig váltja ki az elvárt örömöt. Az előírás sze­rint dicsért étel is lehetett volna ízletesebb, s a szenteste békéje sem volt az igazi. A tű­levél pedig csak pereg, a porszívó is alig bírja felszívni a szőnyeg szövetéből. Nem ígéri senki, hogy az Evangélikus is­tentisztelet - Liturgikus könyv megjelenése és bevezetése automatikusan új lendületet ad istentiszteleti életünknek. Viszont esélyt kapunk általa, amelyet bölcs do­log kihasználni és felelőtlenség veszni hagyni. Ha egy gyülekezet úgy dönt, hogy nem veszi használatba az új rendtartást, akkor az a felelőssége, hogy tudatosítsa az eddigi Agenda megismert értékeit, el­mélyítse annak gondolatrendszerét, és rámutasson azokra a sajátosságokra, amelyek annyira értékesek, hogy még a teljes püspöki kar ajánlása ellenére sem reformálhatóak meg. Még több esélyt kapunk, ha nyitott szívvel és tanulásra készen elkezdünk megismerkedni az új liturgikus könyv­vel. A könyv előszavában a következő érveket olvashatjuk: 1. Ezzel a liturgikus könyvvel az 1930-as évek óta folyó litur­gikus megújulás végre elérheti kezdeti célkitűzéseit. 2. Az új istentiszteleti ren­dek előnye, hogy igen sokféle alkalomra kínálnak mintát úgy, hogy a különböző alkalmi istentiszteletek váza mégis felis­merhetően azonos. 3. Az új liturgikus könyv elsődleges mércéje a tiszta lutheri tanítás. 4. Az előző Agenda utolsó kiadá­sa óta a társadalmi változások több új is­Hát ennyi volt a karácsony? Sült hal, sült pulyka, sületlen, üres szóváltás az asztal mellett? Hol maradt lelkűnkből Is­ten angyalainak ragyogó éneke? Hol a pásztorok ámuló boldogsága? Mintha börtönbe lennénk zárva. Éle­tünk valaminek a fogságában vergődik. Mit is várjunk ettől a karácsonytól? Hogy ne legyünk csalódottak! Keresztelő János a börtönből megle­pő kérdéssel fordult Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő', vagy mást várjunk?" A börtön falai között János „hallott Krisztus cseleke­deteiről": hogy Jézus gyógyít (azaz alkal­massá tesz az üdvösségre) és tanít (azaz hívogat mindenkit Isten országába). Ahelyett - gondolja a fogoly Keresztelő -, hogy ez a bűnös világ minden ereszté­kében recsegne-ropogna. Ahelyett, hogy fejvesztve menekülnének a po­gány rómaiak a szent földről. Ahelyett, hogy lobogna az ítélet olthatatlan tüze. Ahelyett, hogy a fa gyökerére végre oda­csapna a csorbulatlan élű fejsze. Keresz­telő János lélegzete is elakadt, úgy meg­lepődött: hírét vette leprások tisztulásá­nak, római (pogány) katonatiszt gyó­gyíthatatlan szolgája meglepő gyógyu­lásának, ördöngös gadarai megszállott megszabadulásának, és nyoma sincs a pusztító ítéletnek. Egy szelíd szavú em­ber Názáretből - aki nemrég nála ke- resztelkedett meg a Jordánban - járja a tentiszteleti formát tettek szükségessé; a liturgikus könyv igyekszik választ adni ezekre a kihívásokra. És valóban, nézzük végig a tartalom- jegyzéket, máris láthatjuk, hogy a gyü­lekezet életében zavarmentes gazda­godást hozhat az új rendtartás beveze­tése. A vasárnapi istentiszteletek rendje ugyanis alig változott. Az eddig megszo­kotthoz képest jellegzetesen új, hogy az istentisztelet minden eleme szorosan összefüggő, kétezer éves örökségünket szem előtt tartó folyamattá áll össze két egyaránt fontos csúcsponttal: az ige megszólaltatásával és az úrvacsorával. Lehetőségeink bővültek azzal, hogy az eddigi istentiszteleti formák mellett a családi istentisztelet és „az istentisztelet közeli­eknek és távoliaknak" is megtalálható az új könyvben. Felfrissült a konfirmációs isten- tiszteleti rend is. Az úrvacsora nélküli istentiszteleti ren­dek közé tartozik az úgynevezett vasárnap esti istentisztelet, a gyónó és az ökumenikus is­tentisztelet. Mindemellett a helyi szokások szerint a „főistentisztelet” is megtartható úrvacsora nélkül, bár a könyv szerkeszté­se jelzi, hogy az igehirdetés mellett az úr­vacsora is olyan része liturgiánknak, ame­lyet Jézus hagyott reánk. Jelentősen gyarapodott a gyülekezeti szent földet, és Isten válogatás nélküli szeretetéről beszél. Hát erről van szó? Keresztelő János csak tudni szeretné a való igazat. Ha igenlő a válasz, kész a szíve elfogadni. Bárki lehet csalódott, mert mást várt - talán a karácsonytól. Vagy éppen a kará­csonytól. S már tavaly is, az előtt is csa­lódást jelentett az ünnep. Mert baj lehet a várakozásainkkal! Lehet várakozni úgy, hogy hozzákö­tözöm magam a saját vágyaimhoz, ter­veimhez, álmaimhoz, elképzeléseim­hez, és ha nem sikerülnek, mélységesen csalódott vagyok. Ebben a helyzetben önmagam kőkemény börtönébe zártam be magamat. Önmagam, vagyis vágya­im, álmaim, elképzeléseim foglya, rabja vagyok, és ennek a börtönnek nagyon vastagok, hidegek a falai. De lehet várakozni úgy is, hogy arra ügyelek: mit kínál nekünk az Isten. O mit kínál? Itt a karácsony, hogy végre megkérdezd: mit is kínál nekünk, sokat csalódott embereknek az Isten Jézus Krisztusban. S ha elég figyelmesek va­gyunk, rádöbbenünk: sokkal többet, mint amit magunknak valaha is kívánni, elképzelni tudunk. Mert mi még a kíván­ságainkat is alacsony szintre redukáljuk: anyagiak, testiek, világi dolgok. Pedig ennél sokkal grandiózusabb az Isten: Krisztusban felemel a porból, a sárból, a közös imádságok választéka is: az eddigi 17-es liturgia helyett találunk benne reg­geli és esti zsoltárimádságos rendeket, iskoláinknak évnyitó és évzáró liturgiát, valamint két egyszerűbb gyülekezeti imádságformát: a nagy könyörgést Luther nyomán és a Krisztus-dicséretet. Az új liturgikus könyv az eddigi két nagyünnep esti igeolvasásos istentiszte­leten (evangéliumolvasás szentestén, nagypénteki passió) kívül a húsvét hajnali istentisztelet speciális szertartásának egy változatát is közli. Tovább bővíti a vá­lasztékot a templomi keresztélés négyféle rendje is. A gazdagodás mellett az új liturgikus könyv használatával valami másra is esély nyílik. A megújított rendek miatt ugyanis rá leszünk szorulva az istentisz­teletekre való körültekintő felkészülés­re. Évekig szükséges lesz az összes szol­gálattevővel egyeztetve terveznünk. S miközben pontosan elosztjuk a teendő­ket, magunk is mélyebben megértjük az elhangzó igék, imádságok és énekek egybehangzó üzenetét. A gyülekezetét előre meg kell tanítanunk az újdonsá­gokra. S miközben magyarázzuk jelen­tőségüket, mindannyian nyitottabbá vá­lunk az istentisztelet összes elemének (elcsendesedés, bűnbánat, imádat, ige­A VASÁRNAP IGÉJE mocsokból, a bűnből! Milyen választ küld Jézus Keresztelő Jánosnak a kérdé­sét tolmácsoló tanítványokkal? A lénye­get üzeni (4-6. versek): íme, itt az újjáte- remtés! Vakok, bénák, leprások, süke­tek, halottak - íme, lássátok, halljátok, itt az újjáteremtés. S ez a válasz nekünk is felelet! Evangélium: igazi örömhír. Nem egy bájos sztori a régmúltból, a messzi Közel-Keletről, hanem igazi is­tentörténet értünk és nekünk. Hogy lás­sunk, járjunk, tiszták legyünk, halljunk, éljünk - itt is, ebben a földi életben, és majd ott az örök életben! Keresztelő János - Jézustól tudjuk - elfogadta az örömhírt. Mert így lesz ő is az örök ország lakója. Mást várt, de azt fogadta el, aki jött, és amit az Eljövendő hozott. Rendezzük át vágyainkat, álmainkat, elképzeléseinket Krisztus irányába, és máris oszlik lelkünk barna gyásza, fájó csalódottsága, mert a karácsony meny- nyei fénye ragyogni kezd életünkben! Ámen. ■ Ribár JÁNOS Imádkozzunk! Krisztusunk, légy nekünk olyan, mint a sötét, félelmetes éjszaka után a napfel­kelte. Jöjj, szüless meg az életünkben is, hogy csalódottságaink helyett végre a tiszta öröm fé­nye lobogjon szívünkben. Ámen. LITURGIKUS SAROK hallgatás, közösségvállalás, Krisztus be­fogadása) az átélésére. Meg kell vitatnunk a presbitérium­mal, hogy melyik rendet tesszük saját gyülekezetünk általános rendjévé. Eköz­ben hálát adhatunk eleink áldozatos munkájáért, azért, hogy az elmúlt száz év alatt - miközben kitartóan keresték az egyensúlyt a régmúlt és a közelmúlt hagyományai között - visszairányítot­ták a magyarországi evangélikusokat a teljes ember részvételére igényt tartó, gazdag liturgikus formákhoz. Kis szol­gáló csoportokat alakíthatunk egy-egy istentisztelet előkészítésére (a tárgyi esz­közök előkészítésétől kezdve a szolgá­latvállaláson keresztül a hívogatásig), s együtt imádkozhatunk, hogy munkánk ne emberi erőlködés legyen csupán. Esély maga a könyv is, mely szép kivi­telű, értékes szövegekben gazdag és remény szerint évtizedekig frissen szol­gáló összeállítás. Mellette esély lesz a Gyülekezeti liturgikus könyv - az énekes­könyv kiegészítő kötete -, amely a gyü­lekezeti tagok kezébe adja az új isten- tiszteleti rendeket, s velük sok új vagy régóta nem használt éneket, zsoltárt. ■ Bence Gábor Oratio cecumenica [Lelkész] Szerető mennyei Atyánk! Hálatelt szívvel ál­lunk meg a te nagyságod előtt, amikor egyszülött Fiad érkezésére készülünk. Várjuk, hogy reménnyel és sze­retettel töltse meg szívünket, örömmel és békességgel ajándékozza meg életünket. [Lelkész/lektor] Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztus által minden ember megláthatja a te nagy dicsőségedet és hatalmadat, amellyel fenntar­tod világunk rendjét, és nem engeded, hogy a bűn el­uralkodjék rajtunk. Óvd meg ezt a bolygót, a Földet, ahol élünk, minden pusztító természeti csapástól, és add, hogy az emberiség felismerje, hogy felelős te­remtett világunk szépségének a megőrzéséért. Adj bé­kességet a világnak, minden országnak és népnek, hogy béke és szeretet uralkodjék a földön. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész/lektor] Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy megismerteted velünk titkaidat, és feltárod előt­tünk az élet útját. Óvj meg bennünket attól, hogy túl­zott magabiztosságunk és gőgösségünk elhomályosít­sa igéd üzenetének fényét. Őrizz meg bennünket attól is, hogy kicsinyhitűségünk és túlzott visszafogottsá­gunk miatt reményvesztettekké váljunk. Jézus Krisztu­sért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész/lektor] Kérünk téged, mennyei Atyánk, segíts bennünket, hogy a te utadon tudjunk járni. Ol­talmazd meg egyházunkat, és légy gyülekezeteink­kel. Segítsd a lelkipásztorokat, hogy Jézus útmutatá­sa szerint mint jó pásztorok járjanak elöl minden­ben a reájuk bízott közösségekben. Légy a gyüleke­zetekkel, és erősítsd hitüket Szentlelked ereje által, hogy egy szívvel és egy lélekkel tudjunk megállni előtted minden bajban és örömben. Jézus Krisztu­sért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész/lektor] Kérünk téged, mennyei Atyánk, adj a szívünkbe reményteljes várakozást! Légy velünk, amikor a munka hajszájában gondolunk Jézus érkezé­sére, vagy amikor csendes magányunkban imádsággal fordulunk hozzád. Áldd meg otthonunk békességét, és adj örömöt a szívekbe. Légy azokkal, akik betegségek­kel küszködve harcolnak a holnapért, és légy a szomor- kodókkal, az önmagukkal viaskodókkal. Éreztesd meg velük szereteted erejét! Áldd meg a gyermekeket, és óvd életüket, hogy az ő szívből jövő örömük a miénk is lehessen. Add, hogy tudjunk segíteni másokon - az ott­hontalanokon és az árvákon, az éhezőkön és a lelkileg sérülteken. Légy vigasztalója azoknak, akik a gyász ter­hét hordozzák, és adj reményt a szívükbe. Jézus Krisz­tusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész] Szerető mennyei Atyánk! Légy velünk, és vezess bennünket igéd útmutatása szerint. Add, hogy szívünket és lelkünket felkészíthessük a te érkezésedre. Ámen. MEGÉRKEZETT AZ EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET - LITURGIKUS KÖNYV 3. A felkínált esély

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents