Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-06 / 6. szám

.....előfordul, hogy valamelyik lelkész

nem tud jönni istentiszteletet tartani, ilyenkor én »ugróm be«, hogy semmiképp se maradjunk Isten igéje nélkül.’’

!► Egy életen át Isten szolgálatában - 3. oldal

„Megjelenítette az ősgonoszságot. Figyelmeztetett, hogy közöttünk van, itt jár-kel, sőt olyan, mint mi: közülünk, belőlünk való.”

!► Kié az országoldal

A Luther-film magyarországi premierje alkalmából készített összeállításunkat rejtvényjáték is kiegészíti.

.....élesen bírálta a korabeli egyházi

ál

lapotokat és a lutheri örökség elhanyagolását. Spener hat reformjavaslatot terjesztett elő könyvében.”

!► A pietizmus atyja - 8. oldal

!► Panorámaoldal

Bonyhádi

iskolapélda:

eredményes

felzárkóztatás

► A bonyhádi evangélikus gimnázium ismét bizonyított. A középiskolák összehasonlítása során a „hozzáadott érték” alapján elkészített rangsorban az országos lista hetedik helyét szerezte meg. A közelmúltban közölt előzetes adatok szerint az egyházi iskolák sikeresek a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatásában.

► Részletek a 3. oldalon

Révfiilöpi csendélet - Menyes Gyula felvétele

Média a családért

A BORZALOM ÉRDEKESEBB...?

► A helyzet súlyos - de reménytelen-e? Ki figyel oda arra, amit mondunk? Mégis szólnunk kell, mint ahogy Ezékiel próféta tette, mert súlyos válságban van az ember, a család, a társadalom. Vallást kell tennünk Istenről, mert minden baj oka az, hogy elszakadtunk tőle, az Elet forrásától - hangsúlyozta Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a Média a családért címmel rendezett konferencián, melyet a Polgári Magyarországért Alapítvány (PMA) és az Egyházi Egyeztető Tanács szervezett január 29-én, szombaton. A Danubius Hotel Gellért Gobelintermébe azok a felelősen gondolkodó felnőttek - politikusok, egyházi vezetők, pszichológusok, újságírók, írók, esztéták, „médiafogyasztók” - jöttek el közös gondolkodásra, eszmecserére, helyzetfelmérésre, akik egyetértenek abban, hogy meg kell óvnunk a média káros hatásaitól a ránk bízottakat: a gyermekeket. A médiumokban öncélúan megjelenő agresszió és erkölcstelenség személyiségromboló hatásait nem szabad alábecsülni, ellene tenni összefogással kell, mégpedig haladéktalanul.

Big Brother, Való Világ, Anyacsavar. Mónika- és Balázs-show. Érzelemmentes szexualitás, homoszexualitás, transzvesztiták. Ökölpárbaj, káromkodás a talk- show-ban. Erőszakos képsorok, emberi tetemek, gyilkosok és áldozatok képei a fél hetes híradóban. Ha a felsoroltak közül valamelyik jelenség is ismerős az olvasónak, akkor bizonyára nem kérdőjelezi meg e konferencia szükségességét... A fiatalok, kisiskolás gyermekek ugyanis naponta, főműsoridőben hosszú órákat töltenek az előtt a közvetítő eszköz (médium) előtt, amely - kontrollálatlanul, szülői felügyelet nélkül - lelki világukra, személyiségfejlődésükre veszélyes, romboló hatással lehet. Mi a helyzet, kik a felelősök, mit lehet tennünk? A nap folyamán ezekre a kérdésekre keresték a választ a meghívott előadók egy kerek- asztal-beszélgetés, három előadás, valamint a püspöki zárszók során.

Harrach Péter, az Országgyűlés alelnö- ke, az Egyházi Egyeztető Tanács elnöke nyitotta meg a konferenciát, mely bevallott szándéka szerint nem csupán elemzésre, hanem konkrét, gyakorlati stratégia kidolgozására vállalkozott. A negatív modellek bemutatásával a probléma tudatosítására törekvő szakemberek - különböző világnézetű közéleti személyiségek - beszélgetése nyitotta meg az előadás-sorozatot. Vekerdy Tamás pszichológus, Czakó Gábor író, György Péter esztéta és Katona Sándor, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke Balog Zoltán református lelkésznek, a PMA

főigazgatójának a vezetésével kutatta a televízióból áradó „lelki környezet- szennyezés” módozatait. Tény - mutatott rá a pszichológus hogy a halál és a szerelem minden nagy irodalmi mű alapeleme, ám nem mindegy, hogy milyen formában jelenik meg! Nap mint nap tanúi lehetünk az emberi méltóság elleni támadásnak a délutáni sorozatokban, a kora esti műsorokban. A rajzfilmek nyílt agressziótartalma (NB. Tom és Jerry!) szintén romboló, nem is beszélve arról, hogy a még nem érett személyiségű televíziónézők a virtuális valóságot igaziként élik meg. Vekerdy Tamás szellemes megjegyzése keserűen találó: a tévé - bár egyes vélemények szerint kora lejárt - még mindig házi oltár, szentség, amely „csurog”... S itt van már az utód, az internet, mely szintén rabszolgájává teheti alkotóját, az embert...

Egyebek között a tévé mentális hatásait vette szemügyre Grezsa Ferenc pszichiáter Az elektronikus média hatása a családra című előadásában. Kiemelte a hírműsorok túlburjánzó „bajtematikáját”, mely depresszív hatást kelthet a nézőben; a sorozatfüggőség veszélyeit: a kapcsolatok érzelmi kiüresedését a befogadók körében, illetve a bulvárműsorok (például a valóságshow-k) nézése során kialakuló virtuális kötődést.

Borókai Gábor előadásában A hírszerkesztés etikája címmel megdöbbentő adatot közölt: tizenöt éves koráig egy gyerek átlagosan 13 000 (!) gyilkosságot lát a képernyő „jóvoltából”. Magyarországon

évente mintegy 250 gyilkosságot regisztrálnak. .. Sajnos ma tendencia, hogy a tévécsatornák úgy juttatnak el információt a fejekbe a szemen keresztül, hogy az az agyat ne is érintse... A híradók erőszakos hírei - mutatott rá a szakember - sokszor antihírek vagy kriptohírek. Ha épp nincs katasztrófa, nosza, elevenítsük fel, hogy húsz évvel ezelőtt valami lezuhant, felrobbant, kisiklott...

Farkas Attila Erik médiajogász a médiaetikái szempontokra hívta fel a figyelmet. Megtudtuk: felmérés tanúsítja, hogy a fiatalok 89%-a nézett valóság- show-t, 43%-uk tette ezt naponta, a korhatárt pedig a csatornák sikeresen le tudták vinni a tizenhárom éves korig, ami - a szexuális tartalmat tekintve - komoly aggályokat vet fel.

A találkozó egyházi vezetők - Ittzés János evangélikus és Spányi Antal katolikus püspök, a katolikus rádió igazgatója - zárszavával végződött. Egyházunk vezetője hangsúlyozta: ami ránk zúdult, ami be akar kebelezni és fel akar falni minket az utóbbi két évtizedben, voltaképpen régi folyamat. Válságban van a család, az ember, mert elszakadt az Élet forrásától, a teremtő Istentől. Ez minden baj gyökere. Nagy szabadságunkban messzire kerültünk a szabadság Gazdájától. A kitörési pont Ittzés püspök szerint az egyház szolgálata a társadalomban. Hallatnunk kell a hangunkat, hitvallásként továbbadva: tart egy kéz, egy isteni kéz, mely néha úgy tűnik, ránk nehezedik. De megtart! Ezékiel prófétához hasonlóan, nekünk is szólnunk kell, hiszen az őrálló felelősségét kérik majd számon rajtunk. A ránk bízottak érdekében kell Istenről vallást tennünk, akkor is, ha a média sugározta hangzavarban kevesen figyelnek ránk.

Összegezve a tartalmas konferencián elhangzottakat, elmondhatjuk: a jelenlévő szakemberek egyetértettek abban, hogy a gyermekeket elsősorban a család óvhatja meg a közvetlen veszélyektől, ám nem mellőzhető a médiahatóságok határozott fellépése és a civil kontroll erősítése sem. Az egyházak szerepvállalása, a médiaszakemberek és a politikusok összefogása remélhetőleg elegendő lesz e súlyos társadalmi probléma mielőbbi megoldásához.

■ K.D.

Luther

Egyház, állam, politika a filmen és napjaink valóságában

■ Frenkl Róbert

Legutóbb Mel Gibson A passió című filmjének a forgalmazást megelőző bemutatójára invitált egyházi embereket a filmszakma. Emlékszem, igen vegyes volt az alkotás fogadtatása, és - kétségtelen értékei ellenére - később is viták kísérték. Sokakat taszítottak a Szentírástól eltérő mozzanatok és különösen a szinte öncélú, bántóan naturalista szadizmus ábrázolása. Most Eric Till rendező Luther című filmjét láthattuk Joseph Fiennesszel a főszerepben. Ennek megítélése az egyházi közvélemény részéről egyöntetűen kedvező volt. Egyszerűen fogalmazva - nagyon tetszett a film. Hiteles volt mind a címadó személyiség, mind a többi történelmi figura, mind a korszak ábrázolása. Érvényesült egy, a személyes sorsot ábrázoló, egy teológiai és egy politikai vonulat, amelyek jól illeszkedtek egymáshoz.

Hiányérzetünk is inkább dicséri a filmet. Az alkotók a lényegre, Lutherre koncentráltak, illetve az 1510 és 1530 közötti évtizedeket, a reformáció előzményeit és a főbb csomópontokat ábrázolták. Még Melanchthon és Bóra Katalin is szinte csak jelzésszerűen fért bele a műbe. Szívesen néztük volna a folytatást is a reformátor életének utolsó másfél évtizedéről, munkatársairól, a reformáció terjedéséről.

De nem filmkritikát szeretnék írni, legfeljebb kiemelem a kitűnő színészek közül a Bölcs Frigyest alakító Peter Ustino- vot, aki - úgy vélem - nem csak rám gyakorolt nagy hatást. Azért is említem őt, mert a film kapcsán vizsgálódásomnak az a tárgya, hogy mi a látottak üzenete ma a mi számunkra az egyház, állam, politika viszonylatában. A miniszterelnök vatikáni látogatását követően tett elhíresült nyilatkozata óta ismét a hazai közélet egyik fókuszát jelenti az e viszonyrendszerről folytatott vita.

Néhány napja - már a film megtekintését követően - részt vettem a Pallas Páholyban egy, az állam és az egyház, a politika és az egyház kapcsolatát elemző, vitató fórumbeszélgetésen. Utaltam a filmre, ajánlottam a megtekintését, egyéb értékein túl azért is, mert segít de- misztifikálni, helyére tenni a politika ma is túlhangsúlyozott jelentőségét (amelyet persze lebecsülni sem lenne helyes).

A reformáció Luther Mártonnak és követőinek akkor az egyház megújítását, megújulását jelentette, amiként nekünk is ezt jelenti ma. De a teológiai folyamattól teljesen nem választható el a politika, mely nélkül ki tudja, hogyan alakultak volna a dolgok. Lehet, hogy - mint más újító mozgalmak esetében - a reformáció sem vezetett volna új keresztény egyházak létrejöttéhez, hanem a megújulás a katolikus egyházat változtatta volna meg. De az is lehet, hogy Luthert és követőit meggyilkolták volna, netán évszázadokig késett volna esetleges rehabilitálásuk, az egyház megújulása, és elmaradt volna a reformáció.

A politika - a német fejedelmek támogatása, a nemzeti egyház iránti igény - hozzásegített a teológiai folyamat sikeréhez. Ki tudja, hogy a fejedelmek lelkében mennyire a hitbuzgalom, mennyire a politikai érdek volt a meghatározó? Csak a következményeket ismerjük. Akárcsak a parasztlázadásnál, mely bizonyára merített erőt a reformáció sugallta változásokból, de politikailag nem lehetett eléggé erős.

„Luther teológus, nem forradalmár” - így jellemezte őt Bölcs Frigyes, amikor a fejedelmek attól féltek, hogy Németország legnépszerűbb embere, akit bizonyára minden paraszt követne, a lázadók élére áll. Mégsem írható a parasztlázadás leverése Luther vagy a reformáció számlájára, de a folyamatok összefüggtek. Az egyházi emberek akkor is hitbeli, teológiai alapon törekedtek álláspontjuk kialakítására, de ez menthetetlenül mindig aktuálpolitikát is jelentett. Azzal a keserű tapasztalattal, hogy amikor az egyház tisztán küldetését követi, akkor integráló erő a társadalomban, amikor viszont - akár szükségszerűen - a politikában foglal állást, óhatatlanul megosztó szerepbe kényszerül, a politika természetéből adódóan.

Szociológusok némi meglepetéssel számolnak be arról, hogy nem következett be várakozásuk: a szekularizált társadalmakban is jelentős maradt az egyházak szerepe, befolyása. Nálunk is megfigyelhető ez. Igen jó dolog (persze nagy felelősség is) az egyházak társadalmi befolyása, de zsákutca, ha ez a vallási fundamentalizmus és/vagy szélsőséges, kirekesztő politikai nézetek felerősödésével jár. Hasonlóan tévút, ha az egyházi hierarchia egyes képviselőinek a történelmi múltat idéző némely megnyilatkozását ateista „vallásügyi szakértők” az egyház egészére kiterjesztik, jellemzőnek vélik, ürügynek használják az egyház társadalmi szerepének korlátozására. Nehéz terep ez, kölcsönös türelem szükséges az értelmes dialógushoz.

Elvben mindenki egyetért - a világi dolgok tekintetében - a pluralizmussal, a sokszínűséggel, de a gyakorlatban nehezen tanulja, fogadja el ezt mind az egyház, mind a társadalom. Szomorú tény, hogy sok reformátort megöltek, de a reformáció jegyében is égtek máglyák. Fájdalmas gondolat, de a halálbüntetés eltörlése mellett is súlyos érv a jogilag álcázott politikai gyilkosságok megakadályozása. Az egyházban is sokan ellenezték a halálbüntetés eltörlését: ezzel kapcsolatban érdemes a máglyákra is gondolni. Politikai különbözőségeinkben is egyek lehetünk Krisztusban.

Hit és politika összeegyeztethető, de nem helyettesíthetik egymást. Mindkettőt a saját szabályai határozzák meg. A politizáló egyházra - hiszen van igény az egyház politikai, közéleti állásfoglalására, szerepvállalására - a politika szabályai érvényesek. Erről is szólt a Luther- film, erről is szól a mai magyar közélet.

SEMPER REFORMANDA

„Azt látjuk az emberek életében nap mint nap, hogy a békés, jó időkben sokkal borzalmasabb bűnök és erkölcstelenségek fordulnak elő, mint háború, pestis vagy más csapás idején.”

H Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása)

f