Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-27 / 48. szám
4 2005- november 27. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi; A kisebbség többlete Keresztény ifjúsági szervezet a Vajdaságban ► November 5-e Árpád-házi Szent Imre napja. Ezen a napon apostoli királyunk, Szent István fiára emlékezünk, aki a magyar katolicizmus hagyományában az ifjúság fő pat- rónusa. Nem véletlen tehát, hogy három évvel ezelőtt épp november 5-én alakult meg Szabadkán a Vajdasági Keresztény Ifjúság (VKI) elnevezésű polgári egyesület. A kezdetekről és az időközben megtett útról beszélgettünk a szervezet elnökével, Negyein Lászlóval- Milyen céllal alakult meg az egyesület?- Egyesületünk a keresztény fiatalok érdekképviseletét tűzte ki legfőbb céljául, ám rendezvényeink nem csak fiataloknak szólnak. Kiemelt célunk a fiatalok tudatos keresztény életre való nevelése és egy keresztény értékeken alapuló társadalom megteremtése. A Vajdasági Keresztény Ifjúság az első és máig egyetlen ilyen jellegű kezdeményezés a tartományban. Véleményünk szerint fontos a modern kor kihívásaira, lehetőségeire való nyitottság, azonban nem szabad elszakadni a gyökerektől, az „atyák hitétől”. Utunkat az is befolyásolja, hogy „honnan jöttünk”. Ha elhagyjuk az évezredes értékeket, üressé, értéktelenné válunk, így pedig a most szerzett „kincseket" sem tudjuk megtartani. A Vajdasági Keresztény Ifjúság egy keresztényibb - ha úgy tetszik, krisztusibb - Európáért küzd, ahol nem a „szemet szemért” elven alapszik a társadalom.- Úgy tudom, a szervezetnek saját kezdeményezésű ökumenikus rendezvényei is vannak. Melyek ezek?- Immár második éve szervezünk adventben gyertyagyújtásokat Szabadka keresztény templomaiban. A négy adventi vasárnapon hétről hétre másik felekezet templomában gyűlünk össze, és vendég igehirdetőt hallgatunk meg. Az idén például a harmadik vasárnapon Dolinszky Márta evangélikus esperes prédikál a református templomban, a negyediken pedig Gyulay Endre szeged-csanádi római katolikus püspök hirdet igét az evangélikus templomban. Ez a kezdeményezésünk a keresztények egységére való törekvés helyi, gyakorlati megnyilvánulásának tekinthető. „Összehozni” a különböző felekezetű keresztényeket - ez is a VKI egyik alapvető törekvése. Azt szeretnénk, hogy kinek-ki- nek személyesen legyenek a másik feleke- zettel, illetőleg a tagjaival kapcsolatos pozitív élményei. A másik ilyen, ökumenikus jellegű szakrális rendezvényünk a nagyböjti bűnbánati liturgiák sorozata. Úgy gondolom, Istennek tetsző dolog, amikor a „különböző utakon járó” keresztények együttlétét a lelkipásztor ezekkel a szavakkal kezdi: „Mi, különböző felekezetű keresztények azért jöttünk össze Isten szent házában, testvéri közösségben az ő színe előtt, hogy Jézus Krisztus nevében bűnbocsánatot kérjünk Urunktól, Istenünktől. Bocsánatot azért, hogy nem igyekszünk mindig megérteni egymást; azért, hogy nem tartottuk tiszteletben a másik meggyőződését, de főképpen azért, mert nem szerettük egymást úgy, ahogyan Jézus szeret minket. Isten legyen irgalmas irántunk, és bocsássa meg mindazt, amit atyáink egymás ellen a múltban elkövettek, és mi, fiaik a jelenben még mindig elkövetünk. Istenünk, indíts arra, hogy megértsük egymást, és keressük Krisztus tanítványainak egységét és annak megvalósulását.”- A szakrális rendezvények hogyan illeszkednek bele egy civil szervezet életébe, tevékenységébe?- Áprilisban hoztuk létre a Szabadkai Ökumenikus Ifjúsági Lelkészség elnevezésű munkatestületünket, amely a VKI által kezdeményezett szakrális rendezvények szervezésével és lebonyolításával foglalkozik, ugyanis a Vajdaságban ma egyik felekezetnek sincs egyetemi lelkészsége. Az ökumenikus lelkészség felekezetek fölötti, így nem csupán ezt a hiányt kívánja pótolni. Mint már említettem, fontos célkitűzésünk a keresztény ökumené elősegítése. Szabadkán a vajdasági magyarság számára fontos középiskolák működnek, ezért nem csupán főiskolai-egyetemi, hanem ifjúsági lelkészséget hoztunk létre. Ha pedig megalakulnak a felekezeti főiskolai lelkészségek, összekötő kapocsként kívánunk tovább dolgozni e téren.- A Vajdasági Keresztény Ifjúságot sokan az egyesület Esték a ferenceseknél elnevezésű rendezvénysorozatáról ismerik. Mit takar ez a név?- 2003 januárjában indult útjára ez az előadás-sorozatunk. A név az első évben a helyszínt - vagyis a ferenciek kolostorát - jelölte. Ma inkább márkanév, egy folyamat része. Az Esték a ferenceseknél célkitűzése azonban nem változott: egy keresztény közéleti sorozat, mely a vajdasági magyarságot érintő aktuális témákkal foglalkozik. A cél az volt és ma is az, hogy az előadások a hallgatók tárgyi tudásának bővítése mellett erősítsék keresztény értékrendjüket. Az esték keretében több neves közjogi és egyházi méltóság tartott előadást az elmúlt három évben. Amikor a szabadkai városháza díszterme zsúfolásig megtelik, jó látni és tapasztalni, hogy a szabadkai magyar közélet fontosnak tartja ezt a keresztény sorozatot, igényt tart rá.- Mivel foglalkozik még az egyesület?- Drogmegelőző műhelymunkákat szerveztünk Szabadka általános iskoláiban Nem tiltani, hanem megelőzni címmel. A programot szervezetünk Kor-társ Műhelye készítette elő és bonyolította le. Interaktív előadások útján szeretnénk tudatosítani a fiatalokban a különböző drogok hatásait, használatuk következményeit. Ez a program az általános iskolák 7. és 8. osztályos tanulóinak a felvilágosítását célozta meg. A csoportmunkákra az osztályfőnöki, illetve a biológiaórákon került sor. Manók elnevezésű műhelyünk a nyolc-tizenkét éves korosztállyal foglalkozik. Kereszténységgel kapcsolatos előadásaink, konferenciáink is voltak 2005-ben. A közeljövőben a tizennyolc-harminc évesek számára politikai műhelyt kívánunk indítani. Az idén a VKI kezdeményezésére és közreműködésével mutatták be először az országban a Sorstalanság című filmet Szabadkán, Zentán és Topolyán. Többször is megfordultak tagjaink Kiskunhalason: civil partnerségi rendezvényen, bábcsoportok szakmai találkozóján. Szeptemberben együttműködési nyilatkozatot kötöttünk az ottani Szivárvány Bábszínházi Alapítvánnyal. A Vajdasági Magyar Ifjúság szervezettel közösen emlékeztünk március 15-ére Paganini József tüzér százados sírjánál, aki Szabadka mellett, a kaponyai csatában vesztette életét. Októberben társultunk a vajdasági magyar ifjúsági szervezetekkel; az együttműködés célja a vajdasági magyar fiatalok hatékonyabb érdekképviselete.- Mivel tud többet adni a VKI a tagjainak és a rendezvényeit látogatóknak, mint más ifjúsági vagy civil szervezetek?- A „többletet” a keresztény értékek adják. Munkánk tükrözi azt, hogy igenis lehet ma, 2005-ben Szabadkán élni és dolgozni a kétezer éves jézusi értékrend alapján. ■ KócÉ Ágota (Szabadka) Nyolcvanéves a Theologiai Szemle ► Kihelyezett szerkesztőségi üléssel és egész napos ünnepléssel emlékeztek meg a Theologiai Szemle megindulásának nyolcvanadik évfordulójáról a folyóirat szerzői, olvasói és szerkesztői október 25-26-án a Debreceni Református Kollégiumban. Az időpont és a helyszín is jelképes értelmet hordozott, hiszen a megemlékezés a reformáció hetében és a keresztény hit megújításának, a tiszta igei, krisztusi forráshoz való visszafordulásnak az évfordulóján zajlott a folyóirat megindulásának a helyszínén. A szerkesztőbizottság tagjai az ünnepnap előestéjén találkoztak; megbeszélésükön többek között a következőkben megjelenő számok tartalmának arányairól volt szó. Fontosnak tartották továbbra is a folyóirat megnevezésében is szereplő igényes, színvonalas teológiai írások megjelentetését, illetve a szemléző, áttekintést nyújtó, értékelő cikkek mellett a jelentősebb egyházi eseményekről, nyilatkozatokról szóló beszámolók közlését. Az ülés szervezője a szerkesztőbizottság két tagja, dr. Bodó Sára és ijj. dr. Fekete Károly volt. Az ünnepnapot dr. Bölcskei Gusztáv református püspök nyitóáhítata vezette be az 1. zsoltár alapján a kollégium dísztermében. Elmondta, hogy a teológia feladata kimondani az igei igazságot, amely profetikus módon szembesít a valósággal. A teológia küldetése ma is „kimondani azt, ami van”. Az ige alapján ki kell mondani, hogy mi legyen, hiszen Isten szava igazít el bennünket. Ha ezt tettük az elmúlt időszakban, akkor van okunk a hálaadásra. A teológiának és a Theologiai Szemlének nem feladata divatos teológiai irányzatokat leképezni és aktuális társadalmi összefüggésekre alkalmazni őket. A korábbiakban a folyóiratban éltérő vélemények kaptak helyet, és számos vita is zajlott. Fontos és jó dolog a véleményeket ütköztetni, a vitáknak itt a helyük, fontos szerepük volt és van ma is - fejtette ki a püspök. Dr. Kádár Zsolt, a szerkesztőbizottság elnöke köszöntötte az ünneplő gyülekezetei, amelynek tagjai között teológiai tanárok és hallgatók, egyházi elöljárók, lelkészek és gyülekezeti tagok is voltak szép számmal. A nyolcvan év, amelyet ünnepiünk, ténylegesen csupán hetven - mondta -, Hiszen a II. világháború után a Theologiai Szemle 1958-ig nem jelenhetett meg. Amint kifejtette, a lap értékeket ment és értékeket ad tovább; mindig világszínvonalon és a kor színvonalán adta vissza az igényes teológiát magyar nyelven. 1925-ben a református egyház indította el a folyóiratot, 1958-tól pedig a MEÖT adja ki, ennek megfelelően a lap a közös ' teológiai látást igyekszik artikulálni. A Theologiai Szemlében megvolt és megvan a kritikái felelősség vállalására való készség - hangsúlyozta a szerkesztőbizott- - ság elnöke. Ez olykor azt is jelentette, hogy olyan előadók, teológusok szólalhattak meg lapjain, akik máshol nem. A nyolcvan évet a történelem Ura engedte meg megélni. Ez egy folyóirat életében hosszú idő, miközben mások - és ez manapság több, nagy reményekkel in- dűló lappal is megtörtént - kénytelenek voltak beszüntetni a működésüket. „Hiszem, hogy áldás volt a múltban is, és áldás lesz a jövőben is ezen a lapon” - zárta gondolatait Kádár Zsolt. A délelőtt folyamán előadások hangzottak el A Theologiai Szemle szerepéről a magyar teológiai gondolkodás történetében címmel, ä különböző tagegyházak szemszögéből. Református szempontból ifj. dr. Fekete Károly négy történeti szakaszra osztva mutatta be a lap gondolkodás- módját és a benne érvényesülő hatásokat, illetve a korra jellemző és meghatározó személyiségeket. Evangélikus szempontból dr. Fabiny Tibor vette szemügyre a lapot; írását dr. Reuss András ismertette. A baptista szempontot dr. Szebeni Olivér foglalta össze, a metodistát pedig e sorok írója. A két utóbbi megközelítés elsősorban az ökumené kérdésével foglalkozott, hiszen hosszú út vezetett az elmúlt nyolcvan évben az ökumenikus mozgalom magyarországi kibontakozásáig, amelynek elősegítője volt többek között a Theologiai Szemle is. A délelőttöt dr. Bodó Sára érdekfeszítő előadása zárta. A viszonylag nagyszámú teológiai hallgató előtt a lapot mint a teológiai oktatásban használható forrást mutatta be. Majd olvasói igényeket fogalmazott meg: a lap tudjon inspirálni, legyen ösztönző, felelős olvasóból legyen felelős író; tudjon informálni, ne csak egy témát ragadjon ki; legyen hiteles dokumentum mindenki számára; integráljon tudományosan és gyakorlati szinten is. A délutáni program a debreceni baptista gyülekezet Musica Sacra elnevezésű énekkarának lenyűgöző szolgálatával kezdődött, szívet melengető ünnepélyességet adva az évfordulós megemlékezésnek. A tagegyházak képviselőin kívül a római katolikus egyház képviseletében dr. Seszták István vett részt abban a fórumbeszélgetésben, amelyet dr. Bóna Zoltán, a Theologiai Szemle főszerkesztője vezetett. A két körkérdés mentén élénk eszmecsere alakult ki. Az első általános kérdés- „Mit jelent nekünk a Theologiai Szemle, milyen személyes élmények fűznek hozzá?” - után a második így hangzott; „Elő tud-e állni a Theologiai Szemle korszerű, holisztikus-interdiszciplináris szemlélettel, amelyben a természet- és társadalomtudományos eredményeket is fel tudja és fel akarja használni?” A kérdés kapcsán kialakuló beszélgetést követően - a hallgatóság érdeklődését igazolva- hangzottak el általuk megfogalmazott kérdések, hozzászólások. Zárszót dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora mondott. Csikesz Sándornak, a folyóirat alapítójának a Theologiai Szemle első számának beköszöntőjében írt gondolataiból merítve fogalmazta meg újra a folyóirattal és a teológiai gondolkodással kapcsolatos elvárásokat: legyen objektív és tudományos, ami azt jelenti, hogy legyen hűséges tárgyához és Isten igéjéhez. Teológiai kompetenciával kell kimondani az élő igét. Ugyanakkor teljes felelősséget kell vállalni a művelt teológiáért, hiszen a gyülekezet és a lelkipásztorok felelőssége, hogy a teológiával mi történik. Török Istvánt idézve a közös felelősséget hangsúlyozta: „A teológia segítette az egyházat, hogy az egyház egyház maradjon.” ■ Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész Konferencia a rákos gyermekek lelkigondozásáért ► Közösen szervezett konferenciát a rákos gyermekek lelkigondozásának kérdéseiről az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara november 16-án az EHE épületében. Az elhangzott előadásokat hiánypótlónak is tekinthetjük, hiszen a lelkigondozó- és lelkészképzésben kevés szó esik erről a problémakörről, így sokan csak jóval szolgálatuk megkezdése után szembesülnek vele. A konferencia első részében a beteg gyermekek és családjuk hátterét, a másodikban a segítségnyújtás lehetséges formáit taglalták az előadók. A rövid megnyitó után dr. Békési Andrea, a feethesda Gyermekkórház orvosa, pszi- choterapeuta a súlyosan beteg gyermek, a család és a segítő kapcsolatáról tartott előadást. Rávilágított arra, hogy a beteg gyermek családjában a szülők, nagyszülők, testvérek is sérülnek lelkileg. A félelem, a szorongás, a bűntudat érzése bármikor előtörhet a családtagokban, ezek pedig sokszor okoznak nehézséget az egymással való kommunikációban. Ebben a helyzetben különösen nagy szerepe van az őszinteségnek és a hitelességnek; figyelni kell továbbá a súlyosan beteg, illetve haldokló gyermek sajátos, esetleg nonverbális kommunikációjára. A következő előadó, Gecse Attila kórházlelkész Hogyan gyászol a gyermek? címmel arról beszélt, hogy a gyermeknek alkalmat kell adni az elbúcsúzásra és a gyászra is. Előadásának egyik kulcsmondata így szólt; „A mai gyermek nem lát sem születést, sem halált.” A gyermeknek a halálról kialakított képét többnyire a felnőttek határozzák meg, azonban mára már tabuvá vált a halálról beszélni, pedig a gyermekek őszinteségre vágynak - ezzel kapcsolatban is. Igényük van arra, hogy legyen valaki, akivel megbeszélhetik szorongásaikat. Többnyire szintén a felnőttek táplálnak bennük félelmet azáltal, hogy magát a halottat félelem tárgyává teszik. Ennek feloldásában is nagy segítséget nyújthat a lelkész, a lelkigondozó, ha észreveszi a gyermek gyászát, fájdalmát - mutatott rá a kórházlelkész. A két előadás után dr. Hegedűs Katalin, a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület elnöke, Gellert Kiss Gábor, az Aranyág Alapítvány szóvivője, valamint Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke tartott beszámolót a segítés formáiról. A beszámolókban a szakmai, egészségügyi feladatokról, valamint az alapítványok marketingtevékenységéről és a kommunikáció fontosságáról esett szó. Végezetül a jelenlévők kérdéseket tehettek föl a kórházlelkészeknek az elhangzottakkal kapcsolatban. Ezek alapján elmondható, hogy lenne igény olyanfajta képzésre, amelynek részét képezi a daganatos betegek és hozzátartozóik lelkigondozása. A konferencián többször elhangzott, hogy ilyen feladatot csak azok tudnak igazán jól végezni, akik profin teszik a dolgukat; akik nem beszélni és prédikálni akarnak Jézusról, hanem bevinni őt a kórterembe és hiteles élettel, őszinte szolgálattal bemutatni a szenvedőknek. ■ Vladika Zsófia Gellert Kiss Gábor, Gecse Attila és Honti Irén
