Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-27 / 48. szám
"Evangélikus Élet!? KULTÚRKÖRÖK 2005. november 27. A tudás - érték, a tudás - élmény Napjainkban az elektronikus sajtó által kínált műsorok jelentős része még óvatos megközelítéssel sem sorolható a színvonalas kulturális programok közé. Szerencsére vannak azonban kivételek. A különféle műsorok között üde színfoltként jelentkeznek az immár hetedik szemeszterénél tartó Mindentudás Egyetemének előadásai, amelyek a tudomány valamennyi szegmensén keresztül hatalmas érdeklődést kiváltó témákat dolgoznak fel nagyszerű előadók tolmácsolásában. (Valamennyi előadásról és vitáról a Duna Televízió készít felvételt. Ezekből a Duna Tv az adott héten kedden este hetvenperces vágott közvetítést ad, amelyet szombaton délután megismétel. A Magyar Televízió saját, szerkesztett változatát vasárnap délelőtt az mtv, este pedig az m2 csatornán adja közre. A Petőfi rádiónak a hangképekkel és bejátszásokkal fűszerezett verzióját csütörtök este hallgathatják meg az érdeklődők.) Az előadások helyszínén a zsúfolt nézőtér is azt bizonyítja, hogy korosztálytól függetlenül nagy az igény a tudományos kutatás legújabb eredményeinek a megismerésére. Talán ez a tény is motiválta a Mindentudás Egyeteme Kht.-t és a szponzorokat abban, hogy 2005 tavaszán országos vetélkedősorozatot hirdettek középiskolás tanulók számára Ki miben mindentudás? címmel „a tudás - érték, a tudás - élmény” gondolat jegyében. A négyfős csapatok a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásokkal kapcsolatos feladatokat kaptak (csak néhány tudományág ízelítőül: csillagászat, fizika, biológia, irodalomtörténet, filozófia, történelem), melyek megfejtését hét fordu*■ Egy délelőtt az Aquincum Orgonagyárban valósította, a rendelkezésre álló, műemlékileg restaurált kis térfogatú orgonaszekrényben elhelyezve a 24 regisztert. (...) Az orgona regiszterei a szakleírásoknak és a Silbermann-hagyományok- nak megfelelően szólalnak meg, egyenletes intonációval, nemes, művészileg kialakított hangzással.” Hasonló elismerésről tanúskodik a neudaui (Ausztria) katolikus templom orgonahomlokzata tervezőjének, Georg Keler építésznek a levele is: „Szakmai hozzáértést tapasztaltam az önök részéről. A földrajzi távolság ellenére mindig jól tudtunk együttműködni. Személyes benyomásom mindvégig az volt, hogy egymást kiegészítve, segítve és nem egymás ellen dolgozunk..." Jelenleg két evangélikus templom orgonájának átadására készülnek. Egerben november 27-én, egy ősi magyar községben, a Tolna megyei Zombán pedig, melynek 1992 óta újra van evangélikus temploma, december 17-én lesz az ünnepélyes átadás.- Az Aquincum név felvételéhez jelentős esemény kapcsolódik, mely számunkra minőségi áttörést is jelentett - folytatja a cég bemutatását az igazgató. - 1976-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron két korszerű mechanikus orgonát állítottunk ki. Csodálatos sikerük volt, az egyiket egy nyugati szakember vette meg, és az üzem dolgozói szerelték fel Bécsben. így indult meg a hazai és külföldi megrendelések sora. A rendszer- váltás tette lehetővé, hogy az Aquincum Orgonagyár ismét magántulajdonba kerüljön... - jegyzem Kovács Gábor szavait. Ma az üzem - vezető szakemberei, Kovács Gábor, Varga László, Németh Tihamér, Pour László, Kis Zoltán, Frey Gábor irányításával - kft.-ként folytatja az új orgonák építését. Foglalkoznak műemlék orgonák restaurálásával, és vállalják bármilyen rendszerű orgona felújítását. 1976 óta közel száz egyedi tervezésű orgona került ki az üzemből, melynek nem csak a jelszava ez: „A mindenkori legmagasabb minőségi és művészi színvonal a kötelező mérték!” ■ SCHELKEN PÁLMA ► Orgona... Harang... Mar megszólalásuk áhítatot kelt, csendre int. A Hungária körúti öreg házak között meghúzódó Aquincum Orgonagyár nagy udvarára lépve valami megnyugtató érzés uralkodik el a látogatón, látva a rendet, a tisztaságot és érezve a feldolgozásra váró, évek óta száradó dió, vörösfenyő, bükk, tölgy, éger, juhar és egyéb nemes fatáblák egybeolvadó illatát... Mindezt csak erősíti a belső tér, a munkahelyek harmonikus légköre, az őszi napfényben csillogó, megszólaltatásra váró orgonasípok csoportja. Kovács Gábor ügyvezető igazgatóval a cég múltjáról és jelenéről beszélgettünk. Ha a harangról azt mondjuk, hogy szent hangszer, akkor az orgona a hangszerek királynője. Ez a hit mintha megmutatkozna a hangszer készítőinek gondolkozásán, művészi munkáján, munkaheRieger névnek az elvesztése. Csak a hetvenes években adódott némi lehetőség a minőségi fejlődésre. Ekkor vette át az üzemet Kovács Gábor, aki kompromisszumot nem tűrve, új szakemberlyük hangulatán is: csendes tevékenység, halk beszéd... Az 1976 óta a mai nevén működő orgonagyár több mint százesztendős múltra tekinthet vissza. 1894-ben a felső-sziléziai Jägerndorfban működő orgonagyár fiókcégeként alapították Budapesten a Rieger testvérek, majd hamarosan önállóvá lett. A II. világháborúig mintegy ezemégyszáz kisebb-nagyobb orgona került ki a gyárból. Aztán jött a háború, jóvátétel, államosítás s az ezt követő évtizedek fizikai és erkölcsi rombolása, a vállalat szuverenitásának és a gárdával és a több évtizedes tapasztalattal rendelkező Gáli István művezetővel kezdett munkához.- Olyan közismert személyek segítették munkánkat - illetve segítik napjainkban mint ár. Szigeti Kilián O. S. B. organológus, Gergely Ferenc orgonaművész professzor vagy Trajtler Gábor, az evangélikus egyház egyházzenei igazgatója - mondja Kovács Gábor. - Öröm olvasni Trajtler Gábor sorait a tihanyi bencés apátság orgona átadás-átvételi jegyzőkönyvéből: „Az orgonaüzem a különleges, nehéz feladatot teljességgel meglón keresztül - a kor igényeivel lépést tartva - interneten továbbították a szervezőknek. A megoldások elkészítése során nagyon sok olyan ismerethez jutottak diákjaink, melyek segítik a továbbtanulásra és az ismeretszerzésre irányuló törekvéseiket (például gyakorlatra tehettek szert a könyvtárhasználat, a szöveg- szerkesztés, az interneten való keresés terén, és megismerkedhettek a tudományos előadás készítésének módszertani ismérveivel). xandra, Kádas Viktória). A versenyzőket három tanár - Penák Dóra, Homoki Gábor és e sorok írója - készítette föl. Októberben a rendezvény fő támogatójának, a Telecomnak a balatonkenesei üdülőjében rendezték meg a következő fordulót. Ezen túljutva tizenkét csapat maradt versenyben az ország különböző részeiből. Az egyházi gimnáziumok csapatai közül egyedüliként az Egasztár jutott be az elődöntőbe, melynek során november 27-én egy soproni, illetve buHomoki Gábor és a három csapat diákjai felkészülés közben Eredetileg majdnem háromszáz csapat indult; hatvanan jutottak a regionális döntőbe. Közöttük szerepelt az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma 11. és 12. évfolyamának három csapata: az Egahukk (Dajkó Csilla, Erdélyi Tamara, Fekete Georgina, Sára Zsanett), az Egasztár (Csajkás Tamás, Fodor Gábor, Márton Anna, Masznyík Dávid) és az Ega8g (Csellár Éva, Csemi Csilla, Erős Aledapesti kvartettel mérkőzik az országos döntőbe való bekerülésért. (Az elődöntőt december 23-án a Magyar Televízió i-es csatornáján sugározzák.) A versenysorozatban részt vevő diákok és tanáraik számára is nagyon sokat jelentettek a közösen eltöltött alkalmak - hitben, tudásban, kitartásban, közösségformálásban egyaránt. ■ Koncz István Egyházi gyűjtemények kincseinek védelme ► Terítsük magunkra a kincskereső kisködmönt, és keressünk kincseket, de ne a messze távolban, hanem egész közel: gyülekezeteink régi iratai, könyvei, kegytárgyai között. Sokszor a hozzánk legközelebbi dolgokról tudunk a legkevesebbet; talán ez a mostoha sors jut néha az egyházi gyűjteményeknek is. Pedig az a néhány poros iratcsomó, az a foszladozó kötésű anyakönyv, az a régi Biblia, a használaton kívüli térítők és kegytárgyak sokat tudnának mesélni - ha megkérdeznénk őket. Mesélnének hitvalló ősök gyülekezetépítő és -fenntartó küzdelmeiről; elmondanák, hogy miként folyt a templom építésének és renoválásának áldozatos munkája... Ehhez azonban meg kell őrizni és meg kell kérdezni őket. Az evangélikus egyházat különösen sújtották az előző évszázadok: ellenreformáció, Trianon, kitelepítés, államosítás, szórványosodás - mind a hazai lutheranizmus megpróbáltatásainak egy-egy stációját jelentik. A veszteségek, a fogyatkozás mind arra figyelmeztetnek, hogy fokozottan kell őrizni azt, ami számunkra megmaradt, az ősök emlékeit, akiknek példája hitet és reményt adhat. Kiváltképp fájdalmas ennek tükrében az a tapasztalat, hogy sokszor nem figyelünk oda, „nincs időnk” egyházunk kincseinek a védelmére. Pedig rászorulnak erre, sok veszély fenyegeti őket. Ha csak a nyilvánosságra került egy-két veszteségre gondolunk - a békéscsabai oltárkép ellopására, a múzeumi tárló kifosztására nyilvánvalóvá lesz, hogy oda kell figyelnünk. Ha pedig arra gondolunk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, valójában a legtöbb veszteség nem is jut el a nyilvánosságig, megmarad belső ügynek, akkor mérhetjük föl igazán a gyűjteményi kincseket fenyegető veszélyeket. A 20. század viharos történelme nagy károkat okozott az evangélikus gyűjteményi anyagban. Elsősorban a második világháború végének bombázásai, az orosz csapatok, de helyenként a lakosság szándékos pusztítása is fontos helyen levő városi gyülekezetek, iskolák, szervezetek, evangélikus főúri családok iratait, könyveit semmisítette meg (például Budavár, Székesfehérvár, Szombathely, a soproni líceum, az aszódi és az acsai kastély esetében). A kommunizmus 1948-as hatalomátvétele utáni elnyomás idején az iskolák államosítása egyben az évszázados evangélikus iskolai irat- és könyvanyag állami kézbe kerülését vonta maguk után. Ez jó esetben azt jelentette, hogy a megyei levéltárak, könyvtárak őrizték tovább az anyagot; de a tanítóképzők, egyes gimnáziumok és főleg az evangélikus népiskolák iratanyaga jelentős mértékben elpusztult a gondatlanság miatt (például a miskolci és a szarvasi tanítóképző, illetve a békéscsabai gimnázium anyagai). Szerencsére Mályusz Elemér, Sólyom Jenő, Gyapay Gábor levéltárosok és mások áldozatos munkája következtében a megszűnt egyházi egyesületek, az 1952-ben megszüntetett régi egyházkerületek és egyházmegyék anyagának jó része bekerült az Evangélikus Országos Levéltárba. Az 1960-as években az egyházi anyakönyvekről mikrofilmek készültek, mivel 1895-ig az egyházi anyakönyvezés jelentette egyben a hivatalos népesség-nyilvántartást is. Az 1970-es években pedig Sólyom Jenő professzor vezetésével a gyülekezeti levéltárakat rendezték, jegyzékelték. Sajnos az 1952 utáni új egyházmegyék anyaga már alig-alig került be a levéltárba, és félő, hogy az esperesi irattárak nagyon foghíjasán maradnak meg. Leginkább a gyülekezeti irat- és levéltárak vannak veszélyben. Az elnéptelenedő gyülekezetek üressé vált parókiáin őrizetlenül maradt iratokat penész, egér, szétszóratás, pusztulás fenyegeti. Kéri Henrik bácsinak, a tolnai német evangélikusok kutatójának a figyelmeztetésére számos alkalommal jártunk a Tolna-Baranyai Egyházmegyében, hogy felmérjük a hajdani jelentős, mára azonban összezsugorodott volt német ajkú gyülekezetek levéltári anyagát. Bár Bikácson a korábbi esperesek (Lackner Aladár, Sólyom Károly) kezdeményezésére néhány gyülekezet anyagát sikerült begyűjteni a parókián, sok helyen bizony elég rossz körülmények fogadtak bennünket. Ugyanilyen vigasztalan helyzet várt a Sopron melletti Harkán és a fogyatkozó Borsod-Hevesi Egyházmegye gyülekezeteinek egyikében-másikában is. Kutatóinktól és másoktól pedig szerte az országból időről időre érkeznek az eltűnt gyülekezeti iratokról, veszélyeztetett állományokról szóló vészjelzések. Bár vannak szerencsére jó példák és biztató kezdeményezések is, mégis ezeket a figyelemfelhívó eseteket kellett először bemutatni, hogy tudatosodjon bennünk, milyen értékek mehetnek, mennek tönkre. Odafigyeléssel, a felelősség vállalásával, jó szervezéssel azonban sok mindent tehetünk. A legfontosabb az állományvédelem: az iratokat - legalább a legfontosabb köteteket - lehetőleg őrzött, kártevőktől mentes, száraz helyen, zárt szekrényben vagy dobozolva kell tartani (dobozt a levéltártól lehet kérni). A megbomlott iratrendet az 1970-es jegyzékek segítségével lehet helyreállítani. A levéltárban levő jegyzékekről szívesen készítünk másolatot, fontos azonban, hogy a jelenlegi helyzetről új, aktuális jegyzék készüljön. Az esperesek és az egyházmegyei gyűjteményi megbízottak figyeljenek oda a lelkészváltásokkor, felújításokkor, hogy a gyülekezeti levéltár átvétele leltár szerint megtörténjen, illetve mozgatása, szállítása ne okozzon kárt az iratokban. Az országos gyűjtemények - a könyvtár, a levéltár és a múzeum - munkatársai mindig szívesen segítenek szakmai kérdésekben. A gyűjteményi munkát, közte a gyűjteményi megbízottakét a néhány éve megjelent gyűjteményi szabályrendelet szabályozza, országosan pedig a Gyűjteményi Tanács koordinálja. Fontos tehát, hogy az egyházigazgatás minden szintjén, a gyülekezetektől az egyházmegyéken át a kerületekig ne tartsák a gyűjteményi anyagok őrzésének ügyét másodlagosnak, feleslegesnek. Tudatosítsuk, hogy aránylag kis odafigyeléssel nagy értékek menthetők meg! Kincseinkért, az ősök által ránk hagyott emlékek megőrzéséért mindannyian felelősek vagyunk. ■ Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója Jelenet az Evangélium Színház A próféta című darabjából. További előadások: november 27., december 4. -16 óra; december 3. -19 óra. Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338 telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (Budapest V., Zrínyi u. 5., tel: i/235-5500). Helyárak: 1600,1200,1000 forint. MILOS JÓZSEF FELVETELE
