Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-13 / 46. szám
IO 2005. november 13.' KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Besztercebánya, a hétszázötven éves város ► A város az egykori Zólyom vármegye székhelye, ma a Besztercebányai kerület központja. A település a hét alsó-magyarországi bányaváros egyike volt. Lakosainak száma a 20. században többszörösére emelkedett: míg 1931-ben tizenegyezer lakója volt, ma már nyolcvannyolcezren élnek benne. A Garam völgyében, a Beszterce-patak torkolatánál elterülő város a Nagy-Fátra, a Szlovák-érchegység és az Alacsony-Tátra felé irányuló turistaforgalom központja. Műemlékei gazdag múltjára emlékezetnek. A város magyar és szlovák nevét a Besz- terce-patakról kapta: a szláv eredetű bystrica gyors folyású vizet jelent, a -bánya utótag pedig az ércbányászatra utal. A bányászat a 8. századra nyúlik vissza. A Felvidék egyik legjelentősebb bányavárosa hétszázotven éve kapta városi rangját IV. Bélától. A türingiai szász hos- peseknek adott városi kiváltság felhatalmazás volt Zólyom vármegye érceinek bányászatára is. 1494-ben az augsburgi Fuggerek és a velük rokon Thurzók itt is zálogul kapták a bányászat és az érckereskedelem jogát. A 16. század elején a város szinte egyeduralmat élvezett az európai réz- és ezüstbányászatban. 1608-ig a városban csak a németeknek volt polgárjoguk, magyarok és szlovákok nehezen válhattak főtéri háztulajdonossá vagy éppen tanácstaggá. A várost mesteremberei - órakészítők, aranyművesek, fegyverkovácsok, harangöntők - messze földön híressé tették. A helység királyok kedvelt tartózkodási helye volt: IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás is szívesen időzött itt; a Mátyás-ház ma is áll. Érdekesség, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet a városban tartott országgyűlésen választották magyar királlyá 1620- ban. A Rákóczi- és az 1848-49-es szabadságharc idején sokat szenvedett a város; Görgey és Guyon erre vonult 1849 januárjában a Szepesség érintésével a Tisza felé. Trianonban Besztercebányát Csehszlovákiának ítélték. Ekkor szűnt meg a város evangélikus gimnáziuma. A kisebbségi magyar politika jelentős alakja, PetrogaIli Oszkár ügyvéd is itt lakott, a szlovákiai magyar pártok működését szervezte. A település az 1944. augusztus 29-től október 27-ig tartó, a német megszállók ellen szervezett szlovák nemzeti felkelés székhelye volt. A városban a reformáció óta van evangélikus gyülekezet, amely az ellenreformáció üldöztetései ellenére megmaradt. Lényegében az 1610-es zsolnai zsinat hozta létre a későbbiekben a Duna-Tisza közére is kiterjedő bányai egyházkerület elődjét, amely nevét az alsó-ma- gyarországi bányavárosokról kapta. Az evangélikus templom Pollack Mihály tertett Lahner György honvédtábornok is; őt a születésnapján végezték ki 1849-ben az aradi tizenhárom egyikeként. Kuz- mány Károly zólyomi, majd besztercebányai evangélikus lelkész volt, majd 1860-ban az uralkodói pátenssel törvényellenesen létesített pozsonyi egyházkerület szuperintendense lett, de az ellenállás miatt később lemondott. A városhoz csatolt település, Zólyomrad- vány reneszánsz kastélya az evangélikus egyház történetében jelentős szerepet játszó Radvánszky család birtoka volt. A Pollack Mihály által tervezett besztercebányai evangélikus templom vei alapján épült klasszicista stílusban 1807-ben. Az evangélikus temetőben nyugszanak a fasori gimnázium egykori tanárai: BShm Károly kolozsvári egyetemi tanár, a Magyar Philosophiai Szemle alapítója és Jánossy István, az 1994-ben Nobel-díjjal kitüntetett Harsányi János egykori osztályfőnöke. 1795. október 6-án a városban szüleA Várkerület látképe: a német templom, a városi harangtorony és a Mátyás-ház az óratoronnyal Besztercebánya gazdag történelmének tanúi a nagyszerű műemlékek: a régi várban áll az eredetileg gótikus, részben barokk stílusban átépített plébániatemplom (az úgynevezett német templom), benne pedig a Szent Borbála-kápolna Lőcsei Pál mester szárnyas oltárával. A templomhoz épített fülkében egy 16. század eleji dombormű található: Krisztus az Olajfák hegyén. Az eredetileg ugyancsak gótikus stílusban épült szlovák templomot később szintén barokkizálták. Freskóinak témája a menny és a pokol. A városban többször pusztított tűzvész; a gótikus Besztercebánya 1500 húsvétján égett le, ezt követően reneszánsz stílusban épült újjá. Az Óvárosháza reneszánsz épülete az egykori vár kaputornyából kialakított harangtorony mellett áll. A Várkerületből a főtér felé haladva nagyszerű látványt nyújt az egykori piactér. A Várostorony különlegessége a két egymás feletti óra. A város egykori piacán reneszánsz házak sorát találjuk: a Beniczky-ház a kamaragrófok egykori otthona, a bányakapitányság székhelye volt. Az Ebner-ház antik tárgyú domborművekkel gazdagon díszített épület. A Thurzó-ház eredetileg kamaraház volt; ma kerületi múzeumként működik. Sgraffito díszítését 1570- ben kapta, belső freskói pedig Mátyás királyhoz kapcsolódó legendákat és bibliai jeleneteket ábrázolnak, illetve a bánya- művelést mutatják be. A székesegyház eredetileg a jezsuiták számára épült. A főtéren hatalmas szökőkút áll. A térről kivezető Alsó utcában található a 18. századi Szent Erzsébet-templom. Az egykori vármegyeháza ma könyvtárnak ad otthont. Bél Mátyás egykori lakóházát ma emléktábla jelzi. A város ünnepségsorozattal emlékezik meg fennállásának hétszázötvenedik évfordulójáról; még a virágágyások is a 750-es számot mutatják. ■ SZENTPÉTERY MIKLÓS Teológusok találkozása Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói dr. Szabó Lajos rektor és Johann Gyula egyetemi lelkész vezetésével október 25-én viszonozták a katolikus Központi Szeminárium diákjainak előző félévi látogatását. A délutánt, amelyen mindkét részről körülbelül húsz-húsz teológus vett részt, közös istentisztelettel kezdtük. Bíró László püspök szentbeszédében kiemelte a megtérés fontosságát, amely azt jelenti, hogy gyermekként állunk meg Isten előtt. Ezzel az alázattal tudjuk embertársainkat is szeretni és elfogadni, még ha egy másik felekezet tagjai is. A kezdeti feszélyezettséget, zavart a kiscsoportos beszélgetések során próbáltuk eloszlatni. Olyan témákat jártunk körül, mint például hogy milyen pozitív élményeket szereztünk egymás gyülekezeteiben vagy ökumenikus alkalmakon, és milyen hasznos, érdekes dolgokat látunk egymásban, amelyeket jó lenne átvenni, eltanulni a másiktól. Arra jutottunk, hogy evangélikus teológusként követendő példa lehet számunkra a katolikus kispapok elkötelezettsége, hivatástudata és a mindennapjaikban is jelen lévő spiritualitás (lelkigyakorlatok, személyes lelki vezető megléte). Ők a maguk részéről a Biblia tanulmányozását, a szentírás- tudományt szeretnék a protestánsokéhoz hasonló intenzitással művelni. Azt is megtudtuk, hogy mi a különbség a kispapok reverendája, a görög katolikus hallgatók rékája és a premontrei szerzetesek cinguluma között, mi pedig a női lelkészség mibenlétébe avathattuk be őket. Dr. Szabó Lajos így foglalta össze a délután tapasztalatait: a két egyház közös célja a pasztorális kérdésekre való válaszkeresés, a jobb kommunikáció megvalósítása és a fiatalok megszólítása. Az együtt gondolkodáshoz, a közös munkához viszont nem „protokollökumenére”, hanem egymás befogadására van szükség. Az estét asztalközösséggel zártuk. Baráti kapcsolatok szövődtek, telefonszámok cserélődtek. A házat is bejárhattuk, ezáltal betekinthettünk abba, hogy miként zajlik teológustársaink felkészülése a feladatra, amely nem munka csupán, hanem - az egész életet kitöltő szolgálat. ■ Adámi Mária „Szívem vergődik keblemben. Sikes Attila nyugalmazott evangélikus lelkész tragikus hirtelenséggel távozott közülünk 2005. november i-jén Sikes Attila lelkész 63 éves korában tragikus hirtelenséggel távozott a földön élők sorából. Nyugdíjasként élt feleségével együtt egy esztendeje Csanádapácán, az évtizedek óta üresen álló lelkészlakásban. 2000-ben püspöki áthelyezéssel került a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye területére, hogy a csongrádi részen fekvő Ambrózfalván, Pitvaroson és a szórványokban lássa el a helyettes lelkészi szolgálatot. Az Erdélyből mintegy tíz éve átkerült lelkész kísérletet tett arra, hogy az említett területek evangélikus vallási életét felélessze, a sok éve helyi lelkész nélküli gyülekezetek életet újra megszervezze. A feladat nem volt könnyű. Az egyház vezetése megadta a szükséges segítséget: teljesen felújíttatott a romos parókia; új szolgálati gépkocsi volt hivatott segíteni a lelkészi munkát, személyi és gyülekezeti támogatás kialakítására került sor. Bár a megélhetést nagyon szerény fizetés biztosította, de a nagy területű kertből a kétkezi munkának köszönhetően sok minden kikerülhetett, amit máshol piacon lehet csak beszerezni. Nagyon lassan, fokozatosan mindegyik helyen beindult a gyülekezeti élet, vasárnaponkénti rendszeres istentiszteletekről, új hittanosokról, gyülekezeti alkalmakról érkezett szóban lelkészi jelzés. Ahol több ember él együtt, az élet nem konfliktusmentes. A lelkész is megváltásra és bűnbocsánatra szoruló ember. Miután többszöri kísérletet követően már nem volt esély a konfliktusok békés helyi rendezésére, az egyházkerület elnöksége 2004 novemberében kezdeményezte Sikes Attila nyugdíjba vonulását, és gondoskodott átköltözéséről a számára felújított csanád- apácai parókiára. A konfliktusok egy része elkísérte őt, és úgy érezhette, hogy nem tud velük megküzdeni; szívében bűnbánattal és az 55. zsoltár szerint tekinthetett vissza az eltelt öt esztendőre - „Szívem vergődik keblemben..." (Zsolt 55,5) 2005. november 4-én a Déli Egyházkerület presbiteri ülése és közgyűlése megszomorodott szívvel énekelte tragikusan elhunyt lelkészére emlékezve az 524. éneket. Különösen a második és a negyedik versszak szólt nyomatékosan; hívő, alázatos emberi lélekkel értve énekeltük: „Mérlegeden, örök Urunk, / Mind könnyűnek találtatunk. / Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére. (...) Szegény szolgádon könyörülj, / Azért, ki szent jobbodon ül, / Ki érette is ontott vért: / Mi Urunkért, a Krisztusért.” ■ R.J. ISTENTISZTELETI REND / 2003. november 13. Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 25,31-46. Alapige: Ézs 61,10-11. Énekek: 502., 526. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Missura Tibor; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné: de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. (asztali beszélgetés Gorka Sebestyénnel); VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. dr. Juhász Géza; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 9. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa é i
