Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-11-13 / 46. szám

’Evangélikus EletS MOZAIK 2005. november 13. 11 Két kerék dicsérete Az előző napok őszbe hajló időjárása után kellemes, langyos reggel köszöntött ránk. Hívogat a napfény, nehéz ilyenkor a négy fal között maradni. Gyors össze- pakolás, kerékpár-ellenőrzés, felmálhá- zás és indulás. A cél a Budapesthez köze­li, népszerű turistaparadicsom, a Duna­kanyar gyöngyszeme: Szentendre. Biztató kilátásokkal vágtunk neki az útnak. Kiadványok, szórólapok, úti­könyvek tájékoztatnak arról, hogy Bu­dapestről a Dunakanyarba végig kiépült már a kényelmes, biztonságos kerékpár­út. S bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a jelzések és a tájékoztatás nem éppen ki­fogástalan a már megépült utakon, de egy kis leleményességgel azért rá lehet lelni a helyes irányra. A viszonylag korai indulás is jó döntésnek tűnt, hiszen hét­végén, a reggeli órákban - a bevásárló- központok környezetének kivételével - ideálisak a körülmények a kerékpáro­záshoz. Szinte üresek az utcák. Vidáman nyomtuk a pedált. Eleinte kertvárosi mellékutcákon haladtunk, majd egy lepusztult vasútállomás bonyo­lult sorompórendszerén való átkelés tett próbára bennünket, ám utána megkap­tuk a megígért jutalmat: végre rátérhet­tünk a kerékpárútra. Hosszú, hétköznap jelentős forgalmat levezető út mellett ha­ladt a kerekesek aszfaltcsíkja a város észa­ki határa és a dunai átkelés lehetőségét nyújtó vasúti híd felé. Úgy látszik, a derék biciklisták is inkább a kényelmet válasz­tották aznap, mivel csak néhány, hoz­zánk hasonlóan korán felkerekedő család tekert velünk egy irányba, s a bicikliken - akárcsak nálunk - apró gyermek ült a csomagtartóra szerelt ülésben. A kerékpározásban az a jó, hogy jelen­tősebb fáradság nélkül, viszonylag sokáig végezhető. A labdajátékok általában né­hány, legfeljebb háromnegyed órás játék­részből állnak, mégis alaposan megterhe­lik a résztvevőket. Ellenben még teljesen egy átlagos kerékpáros kirándulás is eltart három, négy, esetleg öt órán át, s az ered­ményeként nincs győztes és vesztes, csak a kellemes, enyhe, a hosszan tartó terhelés hatásaként jelentkező, jóleső fáradtság. A másik vonzó dolog az utazás élmé­nye. Igaz, világrészeket aligha kerékpár­ral jár be az ember, de városrészek meg­ismerésére, tájak megszemlélésére kivá­lóan alkalmas ez az egyszerű közlekedé­ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla si eszköz. No és ráadásként kapjuk a sza­badság semmihez nem fogható, mámo- rító érzését, amely akkor önti el a hobbi­szinten kerékpározót, amikor a gépjár­műforgalomtól messzi, napsütötte úton, lenge szellőtől kísérve szántóföldek mellett halad el, miközben érzi a simo­gató levegőt, a rétek és mezők illatát. Továbbá van még egy előnyös oldala a kerékpározásnak: közben olyan dol­gokra is ráér az ember, amelyekre más­kor kevésbé. Az elmélkedésre; a felveté­sek, ötletek, átélt szituációk, hallott in­formációk újragondolására, döntések megfontolására; egy-egy kérdés megvá­laszolására; elmúlt események értékeié­inek, szükséges, hogy továbblépjünk, és számba kell venni lassan az őszi, téli ün­nepeinket is.” - Még számtalan ilyen és ehhez hasonló gondolat cikázhat a fe­jünkben, s ezeknek az átgondolására bi­zony jól jön az „ajándék" idő... Izgalmas dolog keresztülhajtani a Du- na-hídon; csak egy erős korlát választ el a mélységtől, ahol az örvénylő, kavargó, zavaros víz rohan. De egyszersmind él­mény is, amikor hajók felett, vasút mel­lett, távoli hegyekre tekintve tekerhetünk. A budai oldalon egy modem lakótelep zsúfolt utcáin, később egy fővároshoz közeli település, Budakalász csendes, ren­dezett utcáin keresztül vezet az út. Lassan elhagyjuk a várost. Mellettünk autók szá­guldanak, de nekünk a - sajnos meglehe­tősen rossz minőségű - kerékpárúton ve­zet az utunk, amely elvisz Szentendrére. A kedves városban se szeri, se száma a ká­véval, üdítővel, harapnivalóval váró üzle­teknek, s mi tagadás, jól is esik az energia- és folyadék-utánpótlás - no meg a nye­regből való leszállás. sére; ismerősünk, barátunk szavainak felidézésére. A hibáinkkal, elkövetett kis gonoszságainkkal, a tetteink következ­ményeivel való szembesülésre. Forog a kerék, monoton dolgozik a láb, és köz­ben lehetőség adódik arra, hogy kattog­janak agyunk kerekei is - hiszen a kerék­pár irányítása nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést. „Igen, valóban nem viselkedtem szépen X-szel, fel is hí­vom majd hétfőn.” „Milyen igaza volt Y- nak abban a vitában, immár én is így lá­tom, ki is fogok állni mellette." „Tényleg változtatnunk kell majd a család min­dennapjain, hiszen óvodás lett a gyer­Ami igaz, az igaz: a nemzetközi sport­élet nem tartja számon a jelentősebb sportteljesítmények között a Budapest- Szentendre kerékpárútvonal teljesítését, amely azonban arra kiválóan alkalmas, hogy megmozgassuk magunkat, szerez­zünk némi jóleső, ám hamar múló izomlázat és egy kellemes élményt. Az egészségünknek pedig maradéktalanul és garantáltan jót tesz a mozgás, ami már önmagában sem csekélység, hiszen kötelességünk is óvni, védeni, rendsze­resen karbantartani lelkünk templomát! ■ Gyarmati Gábor HIRDETÉS--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Megemlékezés Túmezei Erzsébet testvér, a Fébé újraalakulása utáni első főnökasszonya halálának ötödik évfordulója alkalmából az Evangélikus Diakonissza Egyesület felújíttatta a csömöri temetőben lévő sírját, amely mellé a Fébé Kht. egy díszpadot készített és he­lyezett el. Ebből az alkalomból november 20-án, vasárnap 14 órakor megemlékezést tartunk a sírjánál a Csömöri temetőben. Mindenkit szeretettel vár a Fébé egyesület. IIRDEltS---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A budahegyvidéki evangélikus gyülekezet szeretettel hív mindenkit a Kosztolányi Dezsőről szóló irodalmi délutánra, amely november 20-án, vasárnap 17 órakor lesz. Az est irodalmi vezetője dr. Beke Albert irodalmár, nyugalmazott egyetemi tanár. Az elhangzó versek tolmácsolói: Bencéné Szabó Márta, Bender Máté, Brebovszky Eszter, Bre- bovszky Klára, Brebovszky Péter, Csorna Gergely, Csománé Forgács Emma, Dobó László, Halas- sy Adrienn, Halász Ferencné, Lakatos József, Özvegy Gergő, Szalai János, Tóta Judit, Tóta Kin­ga, Vermes Zsolt. Áhítatot tart Bácskai Károly lelkész. Rendező: Csománé Forgács Emma. Helyszín: budahegyvidéki evangélikus templom (Budapest XII., Kék Golyó u. 17.). ueeciG-------------------------------------------------------------------------------------------------­A Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség szociális diakónus munka­társat keres. Lakás megoldható. A jelentkezéshez csatolandó: rövid önéletrajz, szakmai elképzelések, lelkészi ajánlás. A jelentkezés határideje: november 27. Az alkalmazás kezdete: december 1. A pályázat az egyházközség lelkészi hivatalának a címére (1139 Budapest, Frangepán u. 43.) küldendő el. HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Kifulladt gyülekezetek) - okok és kiutak címmel csendesnapot szervez az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) november 26-án, szombaton 10-től 15 óráig a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomában (Budapest Vi­li. kér., Üllői út 24.). „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva." (Lk 12,35) 9.45: Éneklés. 10.00: Áhítat - Kovács László. 10.15: Előadás - Szókéné Bakay Beatrix. 11.00: Előadás - dr. Gardái Péter. 11.45: Fórum. 13.00: Ebéd (szerény vendéglátás). 14.00: Istentisztelet úrvacsorával - Havasi Kálmán HIRDFTÉS____________________________________________________________________________________________________ Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban. A budapest-zuglói evangélikus templomból közvetít istentiszteletet a Duna Tv felvételről november 20-án, vasár­nap 10 órai kezdettel. Igét hirdet Szabóné Mátrai Marianna lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője, orgonái ár. Finta Gergely, közreműködik az egyetemének énekkara Csorba István karnagy vezetésével, vala­mint az egyetem liturgikus kórusa. HIRDETÉS--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Pestszentlőrinci alkalmak A Határon túli testvéreinkért címet viselő jótékonysági koncertek záróalkalmát no­vember 13-án 18 órai kezdettel tartjuk. Közreműködnek: Károlyfalvi Krisztina - ének, Pemeczky Balázs - orgona. Igét hirdet D. Szebik Imre elnök-püspök. A belépés díjtalan, a határon túli árvízkárosultak javára önkéntes adományokat gyűjtünk. * * * A LÉT (Lőrinci Értelmiségi Teaház) következő esti beszélgetésének a vendége Kristóf Attila, a Magyar Nemzet újságírója lesz november 16-án, szerdán 18 órakor. Az est témája: Az írástudók árulása? Újságírói hivatás és etika; miként lett a Magyar Nem­zet az egyetlen országos konzervatív napilappá? Minden érdeklődőt szeretettel várunk! A programok helyszíne: Budapest XVIII. kér., Kossuth tér 3. Megközelíthető a yas metró Ha­tár úti állomásától az 50-es villamossal (a 12. megállónál kell leszállni). Nyári sugárfoszlányok Odakinn vigasztalanul zuhog az eső... Már megint. Pedig pár napja - élvezve az „idős höl­gyek nyarát”, a langyos, szőlőérlelő, cukortar­talom-növelő napsütést - újra bizakodtunk. Talán a frankos, a kadar még jó lesz... Meg­állt a rothadás. A korábban érő fehér fajtákat már elvitte a sok csapadék. A gazdaember újra és újra reménykedik. Nekikeseredik, majd elöl­ről kezdi a bizakodást. Nem tehet mást. En meg azon gondolkodom: ha baj van, miért nem Istennél keressük a segítséget? Ele­ink pedig erre tanítottak minket: emberé a munka, Istené az áldás - adták tovább az örökséget. Kesergünk, szitkozódunk, fogadko- zunk, hogy feladjuk. Miért nem annál kere­sünk segítséget, aki a teremtés Ura, s Ura az időjárásnak is? Ilyenkor tele kellene lenniük a templomoknak, összekulcsolt kezekkel kellene ostromolni az egeket: Urunk, itt már csak te segíthetsz! Hová lett a régiek hite...? Vagy tán épp emiatt nehezedik ránk az Úristen keze? Talán tanítani akar, mert elveszítettünk vala­mi nagyon fontosat. Augusztusban Erdélyben voltam prédikálni, az IKE nyári nagy táborában (Ifjúsági Keresz­tyén Egyesület, a mi KJE-nk ottani megfelelő­je). Sáromberkén, ebben a Marosvásárhely és Szászrégen közt fekvő kisfaluban volt a tábor. Háromszázhúsz - igen, ennyi fiatal sereglett össze. A Teleki-kastélyban lehetett megszállni. A vásárhelyi Teleki Téka alapítója az egyik Te­leki Sámuel, illetve a neves Afrika-kutató, a másik Teleki Sámuel, akiről a Teleki-vulkánt is elnevezték Afrikában - ők éltek hajdanán eb­ben a kastélyban. Most a lepusztult termekben málló vakolat emlékeztet a múló dicsőségre és a jelenkor pénztelenségére. Az áhítatok a helyi református templom­ban voltak, együtt étkeztünk a kultúrházban, kiscsoportos beszélgetésekre pedig ott volt az iskola. Szóval megtelt velünk a kisfalu. A re­formátus gyülekezet asszonycsapata főzte a juhtúrós puliszkát, a kapros káposztalevest és más erdélyi finomságokat. Az erősen hiá­nyos infrastruktúra (pottyantós vécék, für­dés-mosdás hideg vízben) sem tartotta vissza a fiatalokat, hogy Isten igéjének a vonzásá­ban együtt énekeljenek, imádkozzanak, es­ténként néptáncokat gyakoroljanak az olajos padlójú kultúrteremben. S az éjszakába nyú­ló, tűz körüli beszélgetések, december 5-e új­ra felszakadó, nehezen gyógyuló sebe, a kér­dőjel a szemekben: miért nem kellettünk nek­tek? Lehet-e értelmes választ lelni erre a kér­désre valaha is? Egyik nap nem volt dolgom a táborban. Baranyai Janiék szóltak, hogy Pagács Zoliék- kal mennek Csíkszeredába, Illés-koncertre, és megkérdezte, hogy elmennék-e én is. Naná! Bár százhatvan kilométer a távolság, ellen le- het-e állni egy ilyen hívásnak? Udvarhely és Csíkszereda közt, át a Hargitán végeláthatat­lan sorban özönlöttek az autók. Örömmel fe­deztem fel köztük a sok magyar rendszámot viselőt is. Beérve Szeredába, a vasúti fölüljá- rón volt az autósor vége. Rendőrök jelezték, hogy a város megtelt. Letéve az autót, gyalog, hangirányban értük el a főteret, ahol énekelt a sokaság: hol a székely himnuszt, hol a ma­gyart. Ilyen himnuszéneklést én még nem hal­lottam. Ez nem a kiskőrösi tanévnyitókon ta­pasztalható szégyellnivaló dünnyögés volt, ettől a himnusztól megremegtek a főtér pa­nelházai. Ezek a himnuszok egészen az égi magasságokig szálltak-szóltak. S aztán vagy ötvenezer ember énekelte együtt Illésekkel a jól ismert dalokat - fantasztikus volt. Késő éjjel, valahol a Hargita oldalában, zú­gó patak partján álló kicsiny faházban, temp­lomtorony mellett, fenyves szélén hajnali há­romig ömlött belőlünk a szó, mert túlcsordult a szívünk az élménytől. Ott akkor nem a „mi­ért nem kellettünk” szúrt fájón, hanem elme­rültünk a nyelv és a zene közvetítő, összetartó erejében. A szökőár áldozatainak annak idején mi 220 930 forintot gyűjtöttünk és utaltunk át. Akkor olvastam azt a közírói vélekedést, hogy a nemzet december 5-e utáni rossz lelkiismerete szólalt meg. A sok ezer kilométernyi távolság­ban élőket mindenütt nagy összeggel támogat­ták az emberek országszerte. Udvarhely széki székely testvéreink megsegí­tésére 377 028 forint gyűlt össze Kiskőrösön. Talán van még remény...? ■ Lupták György Farkas Árpád Özönvíz Ropog a kert, a bokrokat forgatja már a sárga lé, mohón a hídlásba harap, zúdul a csűrkapun elé. Fölkapja Illés szekerét sarjústól; sfölpuffadt lovak, döglött malacok ázalék- naszádja nő az ár alatt. Főzőtök-bálnák, paripák törik a házat, rengetik, lemarják jobbágykék falát, a pince torkig megtelik! Nézi a székely, könny csurog bajszára, reszket, úgy kacag:- Vigyed, uram, a házat is, vigyed, ami még itt maradt! Vigyed az asszonyt, kölyköket, a böjtöket, az éjszakát, vigyed a gólyafészkeket, lássunk világot legalább!? Dühöng az ár, s az ég alól rongy falvak úsznak mennybe fel. A bárka késik valahol, a víz, a víz csak énekel. Evangélikus segítség az árvízkárosultaknak Hat óteleki árvízkárosult család között 200 millió lejt osztott szét a közelmúltban a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egy­ház. A segélyeket Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Kovács Zsombor temesvári lelkész és Fehér Attik püspöki tanácsos személye­sen adta át a rászorultaknak. A természeti csapást követően közzétett segélyfelhívás nyomán összegyűlt összegnek nagyjából a felét romániai, a másik felét pedig külföl­di magánszemélyek, illetőleg egyházi és karitatív intézmények utalták át. A temesvári gyülekezet 21 millió lejt gyűjtött az árvízkárosultaknak. A Te- mesvukovárra és Temesbökényre koráb­ban juttatott pénzadományokkal együtt összesen 350 millió lejt fordítottak eddig a bánsági károsultakra; a segélyakciót folytatják. A Romániai Evangélikus-Lu­theránus Egyház a bánságiak mellett a székelyföldi és a havasalföldi árvízkáro­sultak megsegítésére is gyűjt. i 1 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents