Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-11-13 / 46. szám

"Evangélikus Életi KULTÚRKÖRÖK 2005. november 13. 5 Németh Csaba új lemeze - szülői szemmel Az este nálunk akkor kezdődik, amikor az ágyba küldött - parancsolt, csábított, kérlelt - gyerekek meghallják a nappaliból az úgynevezett „felnőtt zenét”. Azt, amely semmilyen musicalből nem is­merős, nincs benne dobgép, és az angol szövegű sem lehet hozzáordítani. A kicsit unalmas és ál- mosító Bach, Schütz vagy Pergolesi egyszerre hihetővé teszi, hogy este nyolckor vége a gyereknap­nak, kezdődik a felnőttek világa olvasással, beszélgetéssel, számítógépezéssel vagy telefonálással. Örültünk orgonista-kántorunk új CD-lemezének, az istentiszteletekről ismerős korálelőjáté­káknak. Lágyságukkal és nyugtató jellegükkel bővíthették a, felnőtt zene” repertoárját. Be is tet­tük azonnal, estéről estére hallgatjuk. Arra az érdeklődésre azonban nem számítottunk a nyugo­vóra küldött generáció köréből, amely semmiképpen sem volt cél a késői órában. Már karácsony van? Kezdődik az advent? Húsvét? Vasárnap ez lesz a templomban?” - masíroztak ki a sötét szo­bából. De még ennél is izgatóbb volt a sok - nagy ünnephez nem köthető- halványan ismerős dallam, a korálokat visszhangzó és variáló orgonaszó. Minden csak derengett nekik, éppen csak annyira, hogy ne tudjanak aludni. „Ez mi? És ez?" -kérdezgették esténként, napokon át. Mostanra azonban már megszokták. Tetszik nekik, hogy hol húsvét van, hol pedig kará­csony, és esténként elárasztja a levegőt a megnyugtató ismerősség és otthonosság érzése, a leg­jobb álomhozó. ■ —isz­► Istentiszteleteinken két olyan éne­ket éneklünk végig, amelyet hosz- szabb orgona-előjáték vezet be: ez a kezdőének és az úgynevezett „főé­nek”, azaz az adott ünnep legfonto­sabb gondolatait összegző ének. Ne­vét is innen kapta: az ünnep éneke. Egy alapos kántor ezek előtt a gyüle­kezeti énekek előtt igényesen meg­komponált előjátékot játszik, olyat, amely témáival felidézi a dallamot, és hangulatával felkészít a közös éneklésre. A barokk kortól napjain­kig születnek nagyszerű korálelőjá- tékok istentiszteleti használatra. Hermann Keller zenetudós 1937-ben jelen­tette meg nyolcvan darabból álló korál- előjáték-gyűjteményét „barokk kompo­nisták műveiből”, amely azóta minden egyházzenész alapkötetévé vált. Az egy­más közt csak „az Achtzig”-ként emlege­tett kötetben a kompozíciók időtartalma és nehézsége egyaránt figyelembe veszi az istentisztelet kereteit. A budapest- kelenföldi evangélikus gyülekezet orgo­nista-kántora, Németh Csaba a fóti Evangé­likus Kántorképző Intézet kérésére az el­múlt tanévben mind a nyolcvan műről felvételt készített. Az eredeti cél csak az volt, hogy az oktatást segítő egyszerű magnókazetták álljanak a tanulók és az oktatók rendelkezésére, de a hangfelvéte­lek kiváló minőségét és különös igényes­ségét hallva az intézet oktatói úgy dön­töttek, hogy CD-lemezt készíttetnek. Németh Csaba több hangszeren játsz­ACHTZ16 CHORÄLVORSPIELE vtnftíf .V, r* UKÖ Ja&rtíua&frt* #.8.1» MIW8Í sza el a műveket: megszólal a felvételen a hegyvidéki, a zuglói és a fasori orgona, hallhatjuk a balfi műemlék orgona hang­ját és természetesen az egyik kántorkép­zős gyakorlóorgonát is. Külön érdekes­sége a lemeznek, hogy néhány korálelő- játékot a művész a kelenföldi templom kis billentyűs hangszerén (spinéten) ját­szik, ezzel is változatosabbá téve a hang­zást. A lemez ismertetőfüzetében részle­tes leírást találunk mind a művekről, mind az orgonákról. (Hermann Keller- nek a kötethez írt előszava itt olvasható először magyar fordításban.) A teljes gyűjtemény három CD-ko- rongra fért rá. Örömet szerezhet azoknak is, akik egy-egy művel célzatosan meg akarnak ismerkedni, de érdemes folyama­tosan is hallgatni: segítségével élménysze- rűen utazzuk végig énekeskönyvünk né­met énekeinek szinte teljes anyagát. ■ Bence Gábor (Németh Csaba: 80 Choralvolspiele. Kántor­képző Intézet, Pót, 2005. Ara 3500 Ft. A CD megvásárolható a Budapest-Kelenföldi Evan­gélikus Egyházközségben.) Orgonista-kántor CD-je Próféta a színpadon Nyíró' József-színmű bemutatója az Evangélium Színházban ► A Magyar Örökség díjjal kitünte­tett Evangélium Színház kettős ünneppé avatta a reformáció em­léknapjának előestéjét. Fennállásá­nak 15. évfordulóját egy olyan ma­gyar író ősbemutatójával tette em­lékezetessé, akinek színműve rég­óta nem szólalt meg magyar szín­padon. A Duna Palota szép díszter­mében október 30-án mutatták be Nyíró József A próféta című, 1949- ben íródott gyönyörű művét. Azt hiszem, sokan voltunk, akik a szín­házba indulás előtt egy pillanatra belete­kintettünk könyvszekrényünkbe, hogy a polcain oly sokáig rejtőzködő, fehér, halinakötésű sorozat segítségével már előre magunkba szívjuk Erdély tiszta le­vegőjét, azt a varázsos légkört, amely a maga balladás hangulatában először tár­ta elénk a székely nép múltját, sorsát ­hittel teli szavai templommá tették a színpadot, nem szólva a hívő keresz­ténnyé váló Moises ben Mochemet ala­kító Bitskey Tibor Kossuth-díjas érdemes művész arcjátékáról, szeme villanásáról, végtelenül nyugodt, szinte „mozdulat­lan” mozdulatairól... Élmény volt Kört- vélyessy Zsolt Jászai-díjas színművész já­téka (Heródes szerepében), Iván Ildikó (Heródiás), Juhász Mónika (Salomé), Lé­nán László (Sirach) és a három heródiá- nus - Gyurin Zsolt, Mucsi Sándor és Farkas Tamás -, valamint Bor Viktor, Rékai Nán­dor, Szabó Péter, Milka Julianna és Medgyes- sy Pál alakítása. Érdemes lenne minden szerepet egyenként elemezni, mert mindenki - érezve a feladat jelentőségét - igyekezett tehetsége legjavát adni a ma is igen idő­szerű műben. Méltó volt a bemutató az íróhoz, a té­mafelvetéséhez, amelyben kétségtelenül főszereplő volt a fáradhatatlan szervező, rendező, Udvaros Béla. A nagy sikerű ősbemutató mellett röviden emlékezzünk meg a mindig - sokszor nagy nehézségek közepette is - változatlan hittel, szeretettel műkö­dő Evangélium Színház tizenöt eszten­dejéről! A színház megalapításának gondola­ta Udvaros Béláé volt; a kezdeményezést a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület két akkori vezetője, dr. Szent- ágothai János és iß. Bánók Béla hamarosan felkarolta. Az első előadás Tamási Áron Hegyi pa­tak című drámai színjátéka volt 1991. ok­tóber 30-án, a következő pedig Németh László A két Bolyai című, négyfelvonásos színműve Bitskey Tibor és O. Szabó Ist­ván főszereplésével. Ezután hazai és kül­földi írók - Illyés Gyula, Márai Sándor, Sík Sándor, Ibsen, Thomton Wilder - értéke­sebbnél értékesebb művei, illetve a Főrévi karácsonyi pásztorjáték és Kovách Aladár Téli zsoltár című drámai játéka követték egy­mást. Minden bemutatót nagy várako­Károli-díj a Károli református egyetem evangélikus díszdoktorának Újabb, ezúttal állami kitüntetésben részesült dr. Hafenscher Károly. A közelmúltban a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktorává avatott nyugalmazott evangélikus lelkész, címzetes teológiai tanár november 5-én harmadmagával a Károli Gáspár-díjat vehette át a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában dr. Gulyás Kálmán egyházi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkártól (képünkön). A kulturális tárca az 1997- ben alapított Károli Gáspár-díjat minden esztendőben azoknak adományozza, akik a biblikus tudományokban - fordítással, tanulmánnyal - kimagasló eredményeket értek el. Az idei év másik két díjazottja dr. Dienes Dénes református lelkész, egyetemi tanár, történész, valamint dr. Sipos Gábor erdélyi történész, levéltáros, egyetemi docens. A kitüntetetteket dr. Kása László akadémikus, a díjazottakat felterjesztő szakmai ku­ratórium elnöke méltatta, aki Hafenscher Károllyal kapcsolatban kiemelte, hogy munkásságának, szellemi tevékenységének középpontjában a keresztény egyházak egymáshoz való közeledésének fáradhatatlan építése állt, illetve áll. az erdélyi ember elhagyatottságában is végtelen hitét -, hol könnyet csalogató, hol mosolyra fakasztó mindennapjait. A Székelyzsomboron, Csík megyében született, de művét már Waldkirchen- ben író Nyírő A prófétát tartja élete egyik legszebb drámájának. Úgy gondolom, csatlakoznak hozzá a színmű megisme- rői is. A mélységesen vallásos bibliai tör­ténet és Keresztelő János (megformálója O. Szabó István Jászai-díjas színművész) A díszlet- és jelmeztervező Hums An­na Mária ismét kitűnően találta meg a korszerű jelmezek és díszletek finom vonalú beillesztését a napjaink kívánta tervekbe. Mindezt nagyszerűen fogta keretbe a jól választott zenével Murányi Agnes. Az előadás előtt köszöntőt és beveze­tőt mondott dr. Medvigy Endre irodalom- történész, a Nyírő-hagyaték gondozója. Szép este volt. Világtalanul is látni A próféta további előadásai: november 13., 20., 27., december 4. - 16 óra; november 19., december 3. - 19 óra. ► Könnyű neked... címmel a közel­múltban jelent meg Reményik Lász­ló önéletrajzi írása a Hungarovox Kiadó gondozásában. A szerző már nem látóként ismerkedett meg a számítógéppel, és azóta hi­hetetlen kitartással ín immár ne­gyedik kötetének a bemutatóját tartották az Angyalföldi Művelő­dési Házban. Reményik László születése óta glaukó- mával küzdött, gyerekkora óta rendsze­res látogatója volt a szemklinikáknak. Átélte a teljes látásvesztés borzalmát, majd egy külföldi szemműtét következ­tében néhány évre újra visszanyerte látá­sát. Utána végleg elsötétült minden. En­nek már lassan tizenöt éve. Nemrégiben egy diákcsoporttal be­szélgetett, és valaki feltette neki a kér­dést: „A látó korszakodból a látáson kí­vül mit hoznál át a jelenbe?” Percekig tartott, amíg kibökte a választ: semmit se! „Ha az élet bármelyik szeletét veszem alapul, a látásvesztés óta eltelt tizennégy év emberileg tartalmasabb volt a koráb­biaknál.” Hogyan lehetséges ez? Nos, erről szól a könyv. Reményik nem „lelkizik”, nem önmagát analizálja, csak tárgyilagosan felsorolja a történteket. Hogyan lehet ér­telmesen, tartalmasán kitölteni a nap huszonnégy óráját úgy, hogy közben vaksötétség veszi körül az embert? O ba­rátokat, társakat, szerelmeket talált, han­goskönyveket, zenét hallgatott, és ami a legfurcsább: túrázni kezdett vakvezető kutya segítségével. Tavaly azt tűzte ki célul, hogy egy év alatt kétezer kilomé­tert fog gyalogolni. Kétezer-hatszáz lett belőle. Hogy mennyi ez? A Buda- pest-Párizs-Madrid távolság. A könyvet olvasva apránként tárul­nak elénk a nem látók problémái, és rá kell jönnünk, hogy a lényegi kérdéseik nem különböznek a mieinktől. Értelmes célt és társat, társakat kell találnunk. A hogyan pedig csakis a belső látástól függ. „Akinek van kellő akaratereje, ön­magába vetett tántoríthatatlan hite, na és persze némi szerencséje is... az egész biztosan jól fogja érezni magát a bőré­ben” - vallja a szerző. Ám ahhoz, hogy ezt a tanulságot mi is leszűrhessük, át kell rágnunk magun­kat a még látó korszak kirándulásainak százoldalas, gyengécske, humoroskodó leírásán, és bele kell nyugodnunk, hogy a stílus bizony ugyancsak hullámzik. A szemműtétek leírásánál már csak néha szeretne jópofáskodni, a valódi fájdal­mak és félelmek hitelesebbé csiszolják a kifejezésmódot. A kevesebb több lett zással és örömmel fogadott a közben szinte nagy családdá alakult színházi kö­zönség; az előadásokra már egymást kö­szöntve érkeznek a nézők a Duna Palota dísztermébe. ■ SCHELKEN PÁLMA volna. Kár érte, csak használt volna a könyvnek, ha egy jó szerkesztő kezébe kerül a kézirat. Mindazonáltal mégis azt hiszem, többet profitáltam a mondani­való értékeiből, mint amennyit bosz- szankodtam a terjengősségen és stílus- talanságon. ■ Jánosi Vali Reményik László: Könnyű neked... Hungaro­vox Kiadó, Budapest, 2005. Ára 2000 Ft. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents